Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-13 / 83. szám

Szeged, 1923 április 13 kozatomban kimondottam, hogy olyan ptopaganda, mely alkotmányos eszközökkel törekszik valamely törvény megváltoztatására, megengedett propaganda. Az ilyen propagandával szemben a kormány semmiféle eljárásnak helyét nem látja. Ha azonban valaki meghozott törvénnyel helyezkedik szembe, az a törvénnyel áll ellentétben és az ily propagandával szemben a kormány el fog járni. (Rassay Károly: Miért nem engedi meg a köztársasági propagandái?) Azt kérdi a képviselő ur, miért helyezkedik a kormány a köztársasági propagandával szemben más álláspontra. Azon a jogi alapon, hogy meghozott törvény van, mely ezt a kormány kötelességévé teszi. Az 1913. évi XXXIV. t.-c. 3-ik szakasza kimondja, hogy az, aki a királyság megszüntetésére irányuló mozgalmat tervez, vaey szervez, öt évig terjedhető allamfogházzal büntethető. Ami a felhozott gyászistentiszteletet illeti, azt hiszem, ebben minden objektíven gondolkodó ember nem láthat egyebet, mint a kegyelet tényét. Azt hiszem, a halottak nem politizálnak. Itt el kell némulni a politikai gyűlölködésnek és a politikai visszavonásnak. Sem a belföldön, sem a külföldön nem fognak benne egyebet látni, mint a kegyelet tényét, amellyel minden ember tartozik az elhunyt király iránt. Kéri válaszának tudomásul vételét. Szakáts Andor újból felszólal. A törvény, amelyre a miniszterelnök hivatkozik, 1913 óta érvényben van és érvényben volt akkor is, mikor Magyarországon olyan kormányok alakultak, amelyek nyíltan köztársasági alapon álltak. Nem azért beszél erről a kérdésről, mintha a köztársaság mellett foglalna állást, de tiltakozik az ellen, hogy egyes lapok tultegyék magukat a törvényen, mint pl. a Képes Krónika, mely húsvéti számában Ottó képét ezzel a cimmel közölte: II. Ottó, Magyarország királya. A miniszterelnök válaszát nem veszi tudomásul. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ami azt illeti, hogy az Oltó király kifejezés összeegyeztethető-e a törvénnyel vagy sem, a kormány felfogása és az én felfogásom az, hogy ez a kifejezés az 1921. évi XLVII. t.-cikkel ellentétben áll. Az ily propagandával szemben a hatóságoknak joguk van eljárni. Szakáts Andor nem veszi tudomásul a miniszterelnök válaszát, a Ház tudomásul veszi. Homonnay Tivadar a tisztviselőkérdést teszi szóvá, mire Kállay Tibor pénztlgyminiszter felel. Azt hnzem, hogy nem volna helyénvaló, ha ennek a kérdésnek a tárgyalására venném igénybe a Ház türelmét. Két dologra kívánom csupán a Ház figyelmét felhívni. Az egyik az, hogy ne vigyünk bele a tisztviselőkérdés tárgyalásába tendenciózus beállításokat. Mindig arra irányult a törekvése, hogy az eg> forma elbánást ténnyé változtassa. A másik dolog, amire fel kívánja hívni a Ház figyelmét, a tisztviselők jobb ellátásának kérdése. Ez a kérdés a legszorosabban összefügg az álam gazdasági és pénzügyi helyzetével. A megoldásról csaK akkor beszélhetünk, ha a korona ériékét stabilizáltuk é? az államháztartás egyensúlyát helyreállítottuk. Mindaddig, amig a drágaság növekedik, természetesen emelni kell a fizetéseket. Már is foglalkoznak ezzel a kérdéssel és már is megadták a kellő információkat, amelyek alapján a mai gazdasági helyzetnek megfelelően fogják szaná ni a tisztviselők helyzetét. Ami a státusrendezést illeti, épp ő áll az egyenlő elbánás alapján. Homonnay a választ tudomásul veszi, mire az ülés délután háromnegyed négy órakor véget ért. — Románia helyzete az angol sajtóban. Az angol sajtó továtbra is kedvezőtlen hangú jelentéseket közöl Romániáról. Az Evening Standard azt irja, hogy az elégedetlenség már a hadsereget is megmételyezte, amely nem hajlandó honfitársai ellen küzdeni. A bolsevista hatás jelei is mutatkoznak Romániában. A bolsevista eszmék a határon átjutva igen kedvező talajt találnak Romániában, ahol egy kisszámú henyélő osztály jólétben dúslakodik és kizsákmányolja a széles néprétegeket, amelyek körében általános a forrongás. Noha Románia gazdaságilag el tudja magát tartani, a külföldön mégis kevesebb bizalomnak örvend, mint bármely más ország. A Daily Herald viszont annak a gyanújának ad kifejezést, hogy a bolsevista fenyegeiésről szóló híreket a franciaromán propaganda terjeszti. SZEQED Ankét a (A Szeged budapesti tudósilójától) A képviselőház delegációs termében délelőtt tiz órakor kezdődött az az ankét, 'amilyet Rakovszky Iván belügyminiszter a közigazgatási reformtervezet megvitatása céljából hívott össze. Rakovszky Iván belügyminiszter, Ladik Gusztáv, Kószó István, Terstyánszky Kálmán és Blaha Sándor államtitkárok, mint a törvényelőkészítő osztály vezetői és a közigazgatási rtform leivezetének referensei veitek részt. A tanácskozáson Rakovszky Iván belügyminiszter elnökölt. Megnyitó beszédében e nondotta, hogy a közigazgatás reformjára és a mai szellemnek megfelelő ujjáaíkoiására feltélen szüksége van az országnak. A belügyminiszter kijelenti, hogy az, amiről itt szó leoz, a mai von tkozásban és a mai tárgyalás alatt, ne n politika. A közigazgatási reformjavaslat politikai részét m; jd a politikusokkal fogja megtárgyalni. Ezért hivta meg mához egy hélre a parlok képviselőit a konferenciára. isi reformról. A be'ügyminiszter megnyitóbeszéde után Kállay Miklós szabolcsmegyei alispán szólalt fel. Beszédének végső eredményeként szt vonta le, hogy a vármegyei főispánoknak nagyobb hatáskört kell biztosítani, mint aminőt a javaslat tervez. Majd dr. Somogyi Szilveszter, Szeged város polgármestere a polgármesterek ttgnapi értekezletének állásfogIálá.->át ismertette az a'-kéHel, majd a jegyzők egyesületének megbízottja szólalt fel. Utána az alispánok felszólalására kerüli a sor. Egyébként a városok polgármesterei, akik ma r^ z'vettek a közigazgatást ankéten, felkeresték Kállay pénzügyminisztert, hogy megtegyék észrevételeiket a városok háztartásának törvé lyervezelére. A po gármesterek küldöttsége atra íiknrja kérni a kormányt, hogy a városi tisitviselők rendkiyüli segélyét is adja meg a kormány. E éktől ugyanis megvonták a segélyt, pedig 169,000 állami és 5800 fővárosi tisztviselő jészére továbbra is folyósítják azt. „ICiiggzitották" a választói névjegyzékeket. (A Szeged tudósítójától.) Az 1924. éA választói névjegyzék összeállítást ismét c-lő^bre jutott egy lépéssel. A névjegyzékek kiigazítására delegált összeíró kü döttségek tizedikén befejezték működ ísüket és Taschler Endre főjrgy .0hőz, a központi választmány előadójához a harmadik kerület néhány körzetén kívül már mindegyik küldö tség beküídötie jelentését. A jelentések adataiból nagyon sok érdekes, sőt sajnálatosan érdekes körülmény állapítható meg. Elsősorban is megállapítható az, hogy Szeged város polgársága vajmi keveset törődik alkotmányos jogaival, sőt ha ezek a jogok kötelességszerűek, még kevésbé törődnek velük. A műit évi választások alkalmával — hogy miért, annak már ne keressük az okát —, mindenki arról beszélt, hogy rendkívül sok olyan polgár maradt ki a névjegyzékből, akiknek a vilahziói rendelet biztosította választói jogosultságát. Tavaly, a választások elö.t olyan nagy volt emiatt az elkeseredés, a fekuau'ás, hogy mindenki bátran következtethette belőle az adandó alkalommal való reparációra való törekvést. Az adandó alkalom ebben az évben elérkezett és már negyedik hónapja tattr de az a bizonyos törekvés nagyon összezsugorodott. A számokból legalább is az derül ki, hogy Szegeden alig két háromszáz olyan polgár akadf, akik lépést tettek választójogukért, de eböen a két-háromszázban már azok is benne vannak, akik a választói póírendelet értelmében cssk ebben az évben nyerik el válaszlói jogukat. Az összeíró küldöttségek jelentése szerint különben az I. kerüld névjegyzé-b: veti választóinak a száina 10459, a mult évben 10778 volt, tehát mo t kétszáziizenkilenccel kevesebb A II. kerületben a kiigazított névjegyzék 9588 választót foglal magában a mult évi 10982-vel szemben, a csökkenés tehát ezerszázkilencvennyolc. A III kerület négy tanyai körzetéből még nem é'kezett be a jelentés, de az eddigi adatokból azt következteti a főjegyző, hogy ebben a kerületben négy-ötszázzal emelkedik a névjegyzékbe fölvett választók száma. A számok sok mindent elmondanak. Elmondják, hogy a névjegyzék-kiigazító küldöttségek alapos munkát végeztek, alaposan átrostálták a régi névjegyzékeket, olyan alaposan, hogy a néhány száz uj jelentkezés elienére a rostálás következtében az I kerület választóinak a száma kétszáztizenkilenccel, a II. kerületi választók száma pedig ezerszázkilencvennyolcc tl csökkent. A törölt válaszlók száma természetesen még ennél is nagyobb, mert hiszen számításba kell venni szt a két-háromszáz uj választót is, akik a mult évi névjegyzékből kimaradtak és válaszlói jogosultságukat kézzelfoghatóan igazolták a küldöttségek előtt. A küldöttségek állal „kiigazitolt" névjegyzéket természetesen felülvizsgálja a központi választmány, amely valószínűleg hétfőn tart ülést és itt delegálja a felülvizsgáló bizottságokat — kerületenként egyet-egyet. Ezek a bizottságok f. évi május tizenhatodikáig befejezik a revíziót. A revideált névjegyzéket május tizenhatodikán függesztik ki nyolc napi közszemlére. Az esetleges észrevételeket a központi választmány plénuma bírálja felül, de a plénum határozata ellen is van felebbezésnek helye a közigazgatási bírósághoz. Az adóbevallás rejtelmeiből. Már csak egy hét áll rendelkezésre s az adózó közönség körében az adóbevallások tekintetében a legteljesebb tájékozatlanság és káros következményekkel járó bizonytalanság uralkodik. Április hó 20. napjáig minden általános kere seti adóköteles tartozik bevallását a városi adóhivatalnál benyújtani. Kereseti adóköte'es és ennélfogva bevallás adására van kötelezve minden keieskedő, iparos — feltéve, ha nem kereskedelmi társaság, — szellemi foglalkozást üző — kivéve a szolgálati viszonyban állókat. A bevallás elmulasztása a megállapítandó adó 25 százalékának bírság fejében való előírását vonja maga után. A jelen adóbevallás messzebbmenő jelentőséggel bir a pénzügyi igtzg tásra, úgyszintén az adózókra is, mint az eddigi sablonos bevallások. A most esedékes bevallás igen jelentős adat lesz a pénzügyigazgató ág számára az ujabb jövedelmi adókivetésnél is, mert ezt az adóbevallást az adóc alási büntetés fenyegetése viszi közelebb a valósághoz, az adózó tényleges jövedelmének eléréséhez, mig a jövedelmi adóbevallásokat eddig az adócsalási büntetésekkel való fenyegetés nem támogatta. A távolság az eddig ösztö ösen menekülő adózó és az őt nyomon követő kincsiár kö öit mindjobban szükült, mig végre az adóbevallás jelenlegi formájával a kincsiár tényleg u'olérte az előle menekülő jövedelmeket. A kereseti adó végrehajtási utasítása elrendeli, hogy a l 'hetőséfí szerint a városi adóhivatal gondoskodjék a bevallási nyomtatványoknak az adózók részére való kikézbesítéséről. Ezt az intézkedést az adóhivatal meg sem kísérelte. Az adózó közönséget azonban erről kellő nyilvánossággal nem értesítette, olyannyira, hogy igen sokan vannak, akik irigyle dő nyugalommal várják a bevallási ivek kikézbesítését, ame!yek:t pedig maguknak kell a városi adóh vataln al be zezniök. A legsúlyosabb félreértések a bevallások miként való ki öltésénél állanak fenn. A bizonytalanságot a bevallásnak ldinusok á tal könnyen félrem gyará ható szövegezése okozza. A bevallási iv mindenekelőtt azt követeli, h^gy az ad^zó jelölje meg az 1922. üzleté ben tényleg elért nyers bevételét. A kereskedő és iparos közönség legnagyobb része a nyers bevétel alatt az üzletévben az adózó által elért összforgalom összegét érti, előveszi léhát forgalmi adókönyvét s kiirja annak összegét. Ez az értelmezés azonban téves, mett nyers bevétel alatt nem az évi összforgalom összegét kell érteni, hanem az adózó tényleg <Iéit bruttó nyereségét, ami 8z által áll elő, ha az üzlet , vagy ipar tárgyát képelő és e'adott árucikkek i összbevételárából a beszerzési vagy önköltségi árat levonjuk. A könyvvezetésben ez az áru-