Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-12 / 82. szám

SZE OBD -§ggge j.J923 április 12. Ernő szóltak hozzá. Mózer Ernő felszólalásában Kállay Tibor pénzügyminiszterhez intézett kérdést arról, tör tént e gondoskodás, hogy a tisztviselők, akik mAjus 1-én már a fölemelt lakbé eket lesznek kénytelenek fizetni, ennek megfelelően fölemelt lakbérilletéket is kapjanak és pedig május l-re, nem pedig hetekkel később, mert súlyos helyzetbe kerülnének. Kállay pénzügyminiszter azonnal válaszolt Mózernak és megnyugtatta azzal, hogy a kellő időben rendelet fog megjelenni, természetesen a tisztviselők lakbériáruiékát fel fogják emelni oly mértékben, mint aminőre a lakbéreket felemelték. Vass népjóléti miniszter ismertette ezután a munkásbiztosiiás államosításáról szóló törvényjavaslatot, melyhez Oberhammer Antal szólt hozzá. A pártértekezlet ugy határozott, hogy mindezekkel a javaslatokkal a párt legközelebb összeülő jogagyi bizottsága fog foglalKozni. Walkö Lajos kereskedelmi miniszti r az ipari viszonyok és szakegyesületek szabályozásáról szóló törvényjavaslatot ismertette, amellyel ugyancsak a párt közgazdasági bizottsága fog rövid időn belül foglalkozni. A pártértekezlet fái 9 órakor ért véget. Eltemetett terv a városi tisztviselők ellátására. (4 Szeged tudósítójától.) Néhány nappal eze őtt beszámoltunk arról, hogy a városi lisztviselők kőiében isiiét fölmerült a természetbeni ellátás házi kezelésben való megoldásának a terve. Most már kétségtelen ugyanis, hogy a kormány január elsejéől kezdve megvonja a szorossn vett közigazgatási alkalmazottaktól is a termé zetbeni ellátás kedvezményét, ami pedig a jelenlegi készpénzjavadalmazás mellett nagyon is jelentékeny hányadát jelentette a trztviselők illetményeinek. A természetbeni ellátás beszüntetése nemcsak a városi alkalmazottakat érinti su^yo^an, hanem a várost is, amennyiben a földbéremeléstől, mint egyetlen 'eh.'tségcs megoldástól mereven elzárkózó tanács a városra háramló tehertöbblet fedezetét nem igen teremtheti majd elő. Már pedig a városi alk&imazottak megélhetéséről legalább is a jelenlegi szerény keretek között továbbra is gondoskodnia kell. Ez a fenyegető helyzet vetette fölsziníe a természetbeni ellátás hlzi kezeésben való megoldásának a gondolatát és ez a terv — amint röviden utaltunk is rá — nem uj keletű, már azóta kisért állandóan, amióta probléma a torony alatt ;i tisztviselők javadalmazása. A kérdéssel azért foglalkozunk most ismét, mert kezünkbe akadt egy éppen három eiztendővei ezelőtt készült beadvány, amit bodor J-nő tanácsnok, a közélelmezési hivatal akkori vezetője terjesztett a városi alkalmazottak természetbeni ellátása ügyében a város tanácsa elé. Az 1920 március 27-én kelt beadvány szerint a labilis értékű pénzbeli javadalmazás nem biztosítja a tisztviselők exiBztenciáját. „Elő kell teremtenünk — mondja a beadvány — lehetőleg mindazt, amire a tisztviselőnek háztartásában szüksége van. Nemcsak a tisztviselő érdeke ez, hanem a városé is, mert a közre nézve nem lehet közömbös, hogy megelégedett, anyagi gondoktól ment hivatalnoki kar intézze a város, a polgárság agyéit". Majd a kuvetkező megoldást javasolja: „A városnak körülbelül ezer lényleges szolgálatban álló hivatalnoka és nyugdíjasa van. Tömörítsük ezeket egy termelő és ellátási szövetkezetbe. A szövetkezet négyezer darab ötszáz korona névértékű részjegyet bocsájtana ki. A szövetkezet tagjai sorába minden tisztviselőnek és nyugdíjasnak legalább egy részjeagyel be kell lépnie, a fenmaradó részjegyeket pedig Szeged város jegyezné a közélelmezési hivatal tartalékalapjából. Ezáltal mintegy kétmillió korona alaptőkénk lenne A részjegy a tisztviselő, vagy a nyugdíjas elhalálozása után az özvegy tulajdonába menne át, azután a városra száll. A szövetkezet részére a város megfelelő teriiletü földet bocsátana haszonbérbe, végből mondja ki a város tanácsa már most, hogy a Boiomrétet, amelynek bérleti szerződése 1921. október elsején lejár, tovább nyilvános árverésen nem hasznosítja, hanem azt huszonöt évre bérbe adja a „"Szeged városi tisztviselők termelési és ellátási szövetkezetének" és pedig nem méltányos árért, hanem az akkori viszonyoknak megjelelő haszonbérért., Ezen a területen azután a szövetkezet tömegtermeléssel a tisztviselők számára szükséges gabonát, burgonyát, konyhakerti veteményeket betermelné, a tisztviselők között megállapítandó fejadag szerint önköltségi árban azt kiosztanánk, ami ezen felül megmaradna, az piaci árban Kerülne eladásra. — Véleményem szerint a váro3 igy hozzásegítené tisztviselőit ahhoz, hogy maguk és családjuk megélhetését biztosítaná anélkül, hogy a városnak az legcsekélyebb anyagi áldozatába kerülne, sőt a város pénzét jól gyümölcsözően helyezné el. A tisztviselők pedig befektetett csekély tőítéjük után kamatot, osztalékot isHkapnának. A tervezet részletes kidolgozására egy szükebbkörü bizottság lenne kiküldendő." Igy szól Fodor tanácsnok három éve készült besdványa, amely ha nem is a természetbeni ellátás házi kezelésben való megvalósítását cé| Iozta, a városra nézve ennél valamivel kényelmesebb megoldást ajánlott, mégis a kiindulási pontja ugyanaz volt akkor, az állami ellátás életbeléptetése előtt, mint amiből most, az állami ellátás alkonyán ismét kisarjadt ez a kérdés. Azt talán nem is kellene elmondanunk, hogy mi lett ennek a beadványnak a sorsa. A kért szükebbkörü bizottság természetesen soha össze nem ült, a Tanács harmincnapi nyilvántartásba, vagy mondjuk siralomházba helyezte a beadványt, a harminc nap leteltével peaig minden zaj nélkül, szép csendesen elhantolták abba a bizonyos közigazgatási nagy temetőbe, ahol azóta türelmesen várja a feltámadást. tAiuiyinmwit wvvrri w^rrri'iiti'i'i'i'i'i * Rentábilis-e az építkezés ? (A Szeged tudósítójától.) A most kibocsájtott lakásrendelet, amely ellen megszületése előtt annyi kétségbeesett tiltakozás hangzott el, több mint valószínű, hogy nem oldja meg az ország egyik legsúlyosabb problémáját: a lakáskérdés, mert szinte közhellyé vált már a megállapítás — a lakáshiányon csakis az építkezés megindítása segíthet. Minden rendelet, ha nem ilyen értelemben intézkedik, legföljebb egy-egy érdekelt c oport kívánságait elégili ki rövid időre, de végeredmény képen nem sokat könnyít a helyzet súlyosságán. A baj szülöoka, a lakáshiány megmarad és amig ezt az okot meg nem szüntetik valamilyen módon, a nyitva hagyott kérdés állandó nyugtalanságot jelent az amúgy sem nagyon nyugalmas gazdasági életben. A szegedi lakáshivatal elnökének: Simkó Elemér dr. tb. tiszti főügyésznek kezdeményezésére —• mint ismeretes — vasárnap, vagy hétfőn ankét lesz az iparkamarában Koós Elemér kormányfőtanácsos elnökletével, annak az eldöntésére, vájjon az építkezés a jelenlegi viszonyok között rentábilis vállalkozás-e. Az ankét megállapításának természetesen csak elvi jelentősége lehet, mivel nem bizonyos, hogy az ankét akadémikus jellegű határozatát figyelembe veszik e azok a körök, amelyek illetékesek a kérdés gyakorlati megoldására. A magántőke elölt természetesen az a legfontosabb, vájjon rentábilis vállalkozás-e az építkezés. A jelek azt bizonyítják, hogy nem az, mert ha az lenne, a magántőke már önként észrevette volna régen és természetesen fölhasználná. Lehetséges azonban, hogy a magántőke a jelenlegi konjunktúrák között, abban az esetben, ha az építkezés rentábilis vállalkozás is, kedvezőbb elhelyezkedést talál az építkezésnél és igy természetesen a kedvezőbb föltételeket keresi fel elsősorban. Rédner Jenő mérnök, aki már régóta kísérletezik az építkezés problémájának megoldásával, munkatársunk kérdésére a következőket mondotta erről a kérdésről: — A szegedi igényeket ezer lakás elégitené ki — igy mondja Simkó Elemér főügyész —, ez pedig azí jdenti, hogy az elmaradt nyolc évi építkezés szülte a mutatkozó lakáshiányt és azt is, hogy a menekültek számára szükséges kétszáz lakás sem teremthető elő. A város lakosságának természetes szaporulata tehát évi száz uj lakás építését kivdnnd. A szükséges lakások megépítése éppen ugy föladata a magántőkének, mini az államnak. Mivel a békebeli építkezésből csak nagyon keveset, szinte elenyésző százalékot épített az állam, önként merül föl az a kérdés, hogy miért idegenkedik a magántőke áltól, hopy építkezésben konzerválja vagyonát. A békebeli házépítési tőke négyhat százaiékot jövedelmezett éz jó üzletnek találták, hiszen bankjaink második, sőt harmadik helyre is adtak betábláídsra építési hiteieket. A magántőke ezt a kis jövedelmezőséget természetesen kevésnek taiálja, tehát szerintem szabadjára kell engedni az emberek mohóságát, ami ugy lenne elérhető, ha bankjaink révén az állam olcsó hiteleket, mondjuk évi nyolc százalékkal kamatozói, folyósítana a telektulajdonosoknak betábiázásra és egyben kötelezné őket, hogy záros haláridőn belül kötelesek lakásokat épiieni. Az igy termelt lakások forgalma természetesen szabad lenne és a gyakorlat megmutatná, hogy az építkezés jó üzlet. Mindazok, akik az utóbbi időben építettek, nem bánták meg, mivel a beép'.ett tőkéjük a viszonyokhoz mérten emelkedett. Két évvel ezelőtt egv kétszobás lakás éptési költsége körülbelül 800Ö0 korona volt, ugyanez ma már kétmilliót ér. — Az uj lakásrendelet szerint egy békebeli 2000 koronás lakás novemberre 100.000 korona lesz. A magánvállalatoknak és az államnak tehát ugyanilyen arányban föl kell emelniök alkalmazottaik lakbérilletmenyél. A kereskedők, az iparosok és az összes szabad pályán levő foglalkozási ágak a fogyasztókra háríthatják át a iakbérdiferenciát. A lakbéremelés tehát ujabb lökést ad a drágulásnak és igy a háztulajdonosok rövidesen ujabb emelés engedélyezéseért könyörögnek. Ez a folyamai nem szakad meg soha. A lakásigénylők száma pedig tovább szaporodik anélkül, hogy a lakások száma is szaporodna. Abban az esetben azonban, ha a magánvállalatok előlegezik az építéshez szükséges tőkét, azt a fölemelt lakbérekkei öt hat éven belül amortizálhatják, a tisztviselők lakásszükségietét bizloütiiatjak, tehát a maguk részére is jó ériéket invesztálnak. — Az építkezés megindulásával psdig 25—30 munkaág talál munkaalkalmat és igy megelégedett adóalanyokat kap az állam. Amit tehát az egyik oldalon olcsó hitel nyújtásával kifizetett, azt a másik oldalon behajthatja adó formájában. Ezek szerint arra nincs szükség, hogy az állam maga is épitsen, hanem „adjon - kosztba" sok ötvenezer koronást és akkor bebizonyosodik, hogy az építkezés igenis jó befektetés. Eddig t;»rt Rédner Jenő nyilatkozata. Ha álláspontját nem is írjuk alá mindenben, de véleményünk szerint az általa körvonalozott lehetőség szintén egyik megoldása a íaká3inség súlyos problémájának. Óriási tornyot építenek a London melletti Wembley térségen a /övi évben rendezendő kiállítás területén. A torony 600 láb magasságú lesz és csúcsa 900 lábnyira lesz a tenger szine fölött. A torony tömör .betonból készül és hengeralaku lesz. Alakja csak egy acre területet foglal el, mig például a párisi Eifel- torony több acre területen áll. A látogatókat óriási kosár fogja csavarmenetben a torony csúcsába szállítani. A kosár három szakaszban fogja az utat megtenni, amely összesen fel és le 7 perc időt vesz igénybe. Az angol alsóház tegnapi ülésén váratlan vereség érte a Bonar Law-kormányt. A/, ellenzék 7 szótöbbséggel leszavazta a kormánypártot. Napirenden a kormánynak a kiszolgált katonák állami alkalmazásáról benyújtott javaslata volt. Az alsóház 145-el 138 ellen, nem fogadta el részletes tárgyalás alapjául a javaslatot. A szavazás eredményének kihirdetése után az elnök berekesztette'az ülést. A varatian leszavazás nem járhat kormánybukással, véletlen müve volt az egész, mert az alsóház 515 tagja közül a kormány 345 szavazat felett rendelkezik. A kormányhoz közelálló újságok ma reggel sietnek bejelenteni, hogy az alsóháznak már a mai ülésen módja lesz jóvátenni a tegnapi szavazást, amennyiben a többségi pártok részéről bizalmi javaslatot fognak tenni.