Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-11 / 81. szám

Szeged, 1923 április 11. akarják akadályozni a földbirtokreform végre­hajtását, hanem még a köteles, az államilag a földbirtokreform alapján igénybevett földeket sem akarják leadni. Éppen azért azt az indít­ványt terjeszti be: utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a nagybirtokosokat szorítsa rá, hogy a földvagyonváltság címén leadandó földet még az 1923. évi aratásig adja le. A forgdlmi adóról s annak súlyos voltáról beszél ezután és indítványozza: utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyminisztert, hogy a forgalmi adót sür­gősen törölje el. Majd a munkabérek alacsony voltával foglalkozik és határozati javaslatot nyújt be, mely szerint utasitsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a földmunkások munkabérét ezután aranyparitásban fizessék. Indítványozza végül, hogy utasitsa a nemzetgyűlés a kor­mányt, hogy vegye le a törvényjavaslatot a napirendről és terjesszen uj törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé. A törvényjavaslatot nem fogadja el. Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter az ipari munka szabadságáról, a békéltető és döntő biróság eljárásáról és a gazdasági szakegyesü­letekről szóló törvényjavaslatot terjeszti be. Rassay Károly a házszabályokhoz kér szót. Arra kéri a kereskedelemügyi miniszteri, hogy a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság elé utalja. A kereskedelemügyi miniszter és a Ház ehhez hozzájárul. Az elnök napirendi indítványt tesz. Minthogy holnap az 1898. évi V. t.-c. értelmében nemzeti SZEQED ünnap van, azt javasolja, hogy a legközelebbi ülés csütörtökön, április 12-én délelőtt 10 óra­kor legyen. Kiss Menyhért a napirendhez szól hozzá. Rímutat arra, hogy az 1898. évi V. t.-cikket Bánffy Dezfő báró oktrojálta ránk Bécs kíván­ságára. Indítványozza, hogy a nemzetgyűlés holnap is tartson ülést. Eöri-Szabó Dezső hivatkozik arra, hogy április 11-én szentesítették a 48-as törvényeket s ezért a maga részéről elfogadja az elnök napirendi inditványát. Szakács Andor a házszabályokhoz kér szót. Szerinte a törvényben nincs kimondva, hogy április 11-én a nemzetgyűlés nem tarthat ülést. Cserty József hivatkozik arra, hogy március 20 án, Kossuth halálának évfordulóján is tartott ülést a Ház, ő is indítványozza, hogy holnap is legyen ülés. Sokorópátkai Szabó István az elnök napirendi inditványát fogadja el. Nagyatádi Szabó István: Ha arról volna szó, hogy a törvényt megszüntessük, vagy eltörüljük, ahhoz hozzájárulna, minthogy azonban a törvény még mindig törvény, a kormánv nem foglalhat állást a létező törvény ellen. A hiba az, hogy még mindig fönnáll ez a törvény. Kéri tehát, fogadják el az elnök napirendi indítványát. A Ház többsége az elnök napirendi inditványát fogadja el. A mai ülés délután egynegyed három órakor ért véget. Megkezdték a magyar jóvátétel tárgyalását. A párisi jóvátételi bizottság most vette tár­gyalás alá a Magyarország által fizetendő jóvá­tételi összeg megállapításának kérdését. A pá­risi jóvátételi bizottság a napokban rendkívüli ülésen foglalkozott a magyar jóvátétel kérdé­sével. A rendkívüli ülésen Birthou elnökölt és Franciaország, Belgium, Anglia és Olaszország képviselői vettek részt a tanácskozásban. A kisántántot csupán a jóvátételi bizottság román tagja képviselte. v A bizottság mindenekelőtt a Budapest román megszállása idején elrekvirált értékeknek a jóvá­tételbe való beszámítása fölött tanácskozott. Ugyanis Magyarország ezen a cimen ötmilliárd aranyleinek a megállapítandó jóvátételi összeg­ből való levonását kérte. Az ülésen csak az angol és a román delegátus szólaltak fel. Bradbury angol delegátus a magyar érdekek mellett szólalt fel. Rámutatott arra, hogy Ma­gyarországon a román megszállás idején már nyugodt mederbe terelődtek az ügyek, tehát semmi szükség sem volt Budapest román meg­szállására. Az angol delegátus tehát indítvá­nyozta, hogy a jóvátételi bizottság járuljon hozzá a román megszállás által okozott károk­nak a Magyarország által fizetendő jóvátételi összegből való levonásához, annál is inkább, mert hiszen Románia a Magyaromágnak oko­zott károkért felelősséggel tartozik, minthogy Magyarország román megszállása a szövetsége­sek felhatalmazása nélkül történt és igy az ott szerzett és onnan elvitt értékeket nem lehet hadizsákmánynak tekinteni. A román delegátus ezzel szemben kijelentette, hogy Magyarország megszállása a párisi nagyköveü tanács meg­bízásából történt, ahol Foch tábornagy köve­telte Budapest megszállását. Románia különben is akkor még hadiállapotban volt Magyarország­gal szemben. A bizottság döntést nem hozott, csupán elhatározta, hogy tanácskozásait néhány nap múlva fogja folytatni. uuuiruu\anAa~tftwu u j u jt ' ......... • Vita a munkásbizfosiiásról. (4 Szeged tudósítójától.) Az elmúlt hé'en megismertettük olvasóinkkal az uj muikásbizto­silási törvénytervezetet, amelyet a népjóléti mi­niszter véleményezés végett küldött meg a szegedi kereskedelmi és iparkamarának. A ka­mara által meghívott érdekeltek és szakértők ma délután 4 órakor tartották meg ebben az ügyben az első értekezletüket. Az ülést Wimmer Fülöp kamarai elnök nyitotta meg és bevezető szavaiban kérte a jelenlévőket, hogy a törvény­tervezettel, miután az igen terjedelmes, a mai ülésen csak az általános elvi szempontok alap­Ián foglalkozzanak. Dr. Tonelli Sándor ismer­tette ezután a törvénytervezet főbb irányelveit, amelyeket lapunk utján már ismer a közönség. Az ismerte ést természetesen különböző közbe­szólásokkal kisérték a jelenlévők. Egy helyen a tervezet azt mondja, hogy az ügyvezető­elnököt a miniszter nevezi ki, de sohasem a pénztár Umt vagy fentartói közül. ~Dc-,t[ J 5at?U: Egész háborús rendszer, ügyvédet esznek a fürészgyár élére, aki szak­értelem nélkül rendelkezhet a mi zsebünkre. A balesetb ztositás paragrafusainál Wimmer Fülöp előadta, hogy a kendergyárban előfordult például, hogy egy munkásnő a munkaidő be­fejezte előtt három perccel magára vette a kendőjét. A kendőt bekap a a gép, a munkásnő utánakapott és megtörtént a sebesülés. Kl a hibás? Felelet: a gyár, mert a munkafelünyelő­nek nem szabad lelt volna megengedni, hogy a munkásnő idő előtt felvegye a kendőjét. Hát tessék ügyelni 1700 munkásra. Körmendy Mátyás: Nálunk, az asztalos ipar­nál olyan védőkészüléket írnak elő, hogy azzal biztosan elvágja á kezét a munkás. Wimmer: Nálam elrendelték, hogy minden szíját faburkolattal lássunk el. A Határozatot megfölebheztem, mert lehetetlen 2000 szíjat faburkolattal ellátni, de különben is ez olyan tűzveszélyes lenne, hogy arra biztositót nem találnánk. A törvénytervezet ismertetése végén Tonelli Sándor hat kérdést vet fel, amelyeknek alapjan az általános elvi szempontokat megállapíthatják. Dr. Biedl S»mu: Ne szorítsuk ezekre a kér­désekre a tárgyalás menetét. Van egy alap­gondolata ennek a törvénytervezetnek és ezt • kell megfogni minden vonatkozásban. Én el­olvastam a törvénytervezetet és mikor a 228. paragrafusnál becsuktam a füzelet, eszembe ju'ott Brahmsnak, a hiies zeneszerzőnek egy mondása. Bécsben egy banketten vett részt és mindenkibe belekötött. Mikor távozni készült, az ajtóból visszafordult és azt kérdezte : Van e még valaki, akinek a veséjét ki nem vettem ? És eszembe jutott Vass miniszternek is egy nagyszerű mondása: A lakásrendelet azért olyan nagyszerű, mert senkinek sem kell. A munkás­biztosítási törvénytervezet is brahmsi vesealapon készült és ugy, mint a lakásrendelet, nem kell senkinek. Sajnálom, hegy ezen a helyen egy­általán beszélni kell politikáról, de ez a tör­vénytervezet méltán sor kőzik a kormány egyéb gazdasági rendelkezései mellé. Az a baj, hogy mint más intézménynél, a kormány itt is a politikai szempontokat és érdekeket akarja ér­vényesíteni. Nem akarják eltűrni, hogy legyen egy intézmény, amelynek tistviselői politikailag ne legyenek a kezeik között. Nem tendencia nélküli, hogy a tervezet az állami és városi tisztviselők gyógykezelését az iparos és keres­kedő költségére akarja végeztetni azáltal, hogy a hüiön működő nyolc pénztár támogatását az OMI által kötelezővé teszi. Ezt megengedni nem szabad. Kérnünk kell, hogy hagyják meg a mi pénztárunkat nekünk és csináljanak külön pénztárat a faját költségükre. Ezután a munkásbiztositó pénztár belső szer­vezetéről beszél. — Én hét évig voltam a szegedi kerület el­nöke — mondotta —, ezalatt kipróbáltam az 1907. évi 20. törvénycikk alapján a pénztár vezetését. Azt láttuk, hogy bár az autonómiá­b n kétségtelenül a szociáldemokraták voltak túlsúlyban, mégis, hét eszendő alatt egyszer sem fordult elő, hogy az- elnökség előterje«zté­sét elutasi'ották volna. Pedig be kell vallani, hogy a munkaadók nem dolgoznak, lusták vol­tak és nem érdeklődtek a dolgok után, a mun­kások azonban igen De ha az üléseken csak bárom munkaadó volt jelen és tiz munkás, ak­kor is az elnökség javaslata ment keresztül. Lehet tehát autonómia mellett dolgozni. Jól tud­juk, hogy a szociá'dem )krácia a munkásbizto­sitó pénztárakban vetette meg először a lábát, oda koncentrálták minden erejüket, mert a po­litikában szavuk nem volt. Most figyelembe kell venni, hogy a munkásság szóhoz ju'ott a parlamentben, ott érvényesítheti politikai tudá­sát és törekvéseit, tehát egészen bizonyos, hogy a pénztárakban ezentúl meg fog szűnni, de legalább is csökkenni fog a fegyverkezésük. Ami már most az autonómia gyümölcseit illeti, láthattuk, hogy voltak eszmék, energiák a pénz­tárakban, minden erejükkel azon volt:k, hogy fejlesszék a munkásbiztosilást. Szegeden van egy épület, tüdőgondozóval, amit a pénztár sa­ját erejé ől állított fel. Az autonómia felettese az úgynevezett munkásbiztosi'ó hivatal volt, amely az állami ellenőrzést gyakorolta. Ha ide egy aktát felterjesztettünk, azt feltétlenül elte­mették és soha többet nem láttuk. Már most tessék elképzelni ezekután egy teljesen állami­lag uniformirozott betegsegélyző pénztárt, ahol a pénztár fentartói csak marionettekként ugrál­nak, de intézkedési joguk nincs. Egy önérzetes munkaadó ebben az intézetben polgozni nem fog. — Azt kell javasolni tehát a miniszternek, hogy álljon vissza a régi autonómia, a tapasz­talatoknak megfelelő kiigazításokkal. Elsősorban a munkások választójogát kell rektifikálni, hogy ne a 16 éveseknek, hanem csak a komoly ele meknek lehessen szavuk. Láttam ugyanis a torz­képet, amely túlságosan kiterjesztett szavazati jogok miatt* már a tisztviselői kar megválasz­tásakor előállott. Másodsorban ki kell mondani, hogy a pénztár elnöke csak munkaadó lehet. Erős korrektivumot kell alkalmazni a tisztvise­lők megválasztásánál is, mert sajnos, a múltban nem olyan hivatalnokok jutottak be, amilyenek kel!ettek volna Tonelli: Érettségihez >ell kötni. Egy hang: Kun Bélának is volt érettségije. Dr. Biedl: Politikai abnormalitások miatt nem lehet örökké egyoldalúan ítélkezni. A Kun Béla típust minden politikai iskolában, jobbra és balra mindig meg fogjuk találni. Azt kell kimondani és keresztülvinni, hogy a pénztár hivatalnokainak politizálni ne szabadjon. Ilyen korrekivumokkal el lehet fogadni az 1920-as autonómia fenntartását. Magyarország választói joggal biró munkássága igenis bir annyi ko­molysággal, hogy a saját ügyeit önállóan és kifogástalanul vezesse. Azt azonbsn elfogadha­tónak tartom az á lam és a közérdek szempont­jából, hogy a főfelügyelet és ellenőrzés jogát a népjóléti miniszter gyakorolja. Azt a rendszert, amelyet az uj törvénytervezet akar meghonosí­tani, már a magántulajdon elve alapján sem fo­gadhatom el, mert mi cimen veszi el az állam a munkás és munkaadó filléreiből nehéz mun­kával szerzett javakat? Ezt a rendszert más kormányzattal és más elvekkel lehetne igazolni. Ez egy kissé kommunisztikus izü. Ehhez a ter­vez thez már áltahnog ágban sem lehet hozzá­járulni, mert részleteiben nem tudják ugy át­dolgozni, hogy beváljon. M/ den intézmény megtűrheti a bürokrüizmust, csak éppen a munkásbiztositó pénztár nem. Ha ez a javaslat keresztülmegy, a pénztár nem lesz más, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom