Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

SZEGED Képek. Különféle emberek. A régi világban, amikor még épségben volt a magyar szent korona országainak határa és I. Ferenc József Auszlrh császára és Magyar­ország apostoli királya uralkodott, az országban csak egészséges emberek éltek. Kivitel volt és kevesen voltak a beteg emberek. Ebben a magyar világbm az embereket testi, szellenni és lelki tulajdonságuk után nevezték meg. Testi tulajdonságuk után voltak: Nagy em­berek, kis emberek. Egészségei emberek, beteg emberek. Szép emberek, csúnya emberek. Dol­gos emberek, dologtalan emberek Szellemi tulajdonságuk után voltak: Kiváló (zseniális) emberek, okos emberek, köznapi emberek, bolond emberek, buta emberek, fél­okos és félbolond emberek. A félokos és félbolond emberek a világ leg­veszedelmesebb emberei. Lelki tulajdonságuk után voltak: Istenfélő, jámbor emberek, jó emberek és rossz emberek. A klasszikus kor az egészséges, kiváló és jó emberek tulajdonságait igy jellemezte: „Honeste vivere, neminem laedere, suum cuiquae tabu­ere", magyarul: tisztességben élni, senkit sem sérteni, mindenkinek megadni azt, ami meg­illeti (a magáét). Az embereknek az államban és társadalom­ban csak munkával lehetett érvényesülni és bol­dogulni. Mindenkit igaz értéke szerint mértek és becsültek meg. Voltak kivételtk is, ezeket ugy hivták, hogy protekciós emberek. De e ritka kivételek csak megerősítettek a szabályt. Tudván tudta min­den ember azt a szálló igét, hogy: akinek Krisztus a barátja, az üdvözül. A vesztett háború uj világot hozott létre, az uj világban uj emberek vezetnek. Ebben a be­teg világban az egészséges, dolgos régi embe­rek visszavonultak a közéletből. A dologtalan­ság jutott uralomra. A félokos és félbolond emberek száma ijesz­tően megszaporodott, forrongásban tartják az egész világot. Istenfélelem és jóság he'yett a rrateria'ista és üzletember lépett előtérbe. A tekintély, erkölcs és tisztesség helyébe az erőszak, becstelenség és hazugság lépett. Még az egészséges embereknek is egy uj betegsége támadt. Ez a betegség abban nyilvá­nul, hogy visszavonulnak a polgári kötelesség teljesítésétől, minden köztevékenységtől, s ezzel átengedik helyüket a törtető embereknek. A törtető emberek üresfejüek, erőszakosak, tolakodói és dologtalanok. Nincs előttük semmi szent, cé'ju'i érdekében mindenre képesek. Er­kö esi életet nem ismernek. A társadalom e patkányvakmerőségü embe­rektől nehezen tud megszabadulni, mert a tár­sadalom kiméetes. • A régi világ nagy uralkodóinak udvarainál alkalmaitok kiváló, okos embereket, tudósokat, művészeket. Az udvar fényétől és hatalmától övezve, ezek a kiváló, okos emberek, tudósok és művészek hirdették és tanították a kultura szentháromságát: a szép, jó és igazat. A hatalmas uralkodó azonban tartott még udvaránál egy kiváló különös embert: az ud­vari bolondot. Ennek az volt a hivatása, hogy az erősnek vagy gyöngédek, általában véve mindenkinek szemébe is megmondja az igazat. Mély bölcsesség volt ebben a megbízásban, mert sehol nagyobb szükség a kimondott igaz­ság e ejére, irint az udvarok kegyenceivel szemben. Az udvari bolond arra is fel volt hatalmazva, hogy még az uralkodónak is szemébe mond­hatta az igazat. Védte őt mindenkivel szemben ez immunitás. Ez volt a r^ndi alko'mánynak és a zsarnoki uralomnak egyetlen immunitása. Sajnos, a nép­képviseleti alkotmány immunitása a káromko­dásnak és a hazugságnak védelmét biztosítja, nem pedig az igazságét. At iskolapéldául szolgáló írás azt mondja: „könnyű az igazságot védeni, nehíz az igazsl­got megvédeni, de legnehezebb az igazságot aadalra juttatni." Ez a belcg világ akkor gyógyul meg, hogy ha c-ak az igazságnak lesz immunitása. Szeged, 1923 április 1. Voltak ugy a régi világban, mint az uj világ­ban is vannak, rejtélyes emberek. Ezen embereknek jellemző tulajdonságuk az, hogy közszereplésre mindig ráérnek és nem dolgoznak. Még tévedésből sem látta őket senki valaha dolgozni. Kezdetben szerényen megelégszenek társa­dalmi szerepléssel, azután ugy intézik a dol­gaikat, hogy nagy érdemeik miatt, következzék a társadalom által ünnepeltetésük. Később észre sem veszi a társadalom, hogy vezéri helyre ka­paszkodott fel a rejtélyes ember és belépett a magas politikának intézésébe, mert engedni kel­lett a tömeg akaratának, a megcsinált nép­szerűségnek. Az ut, melyet a rejtélyes ember önmaga készített karrierje számára, ki van kövezve jó konyhával és kitartott emberekkel. Bö'csen tudja az ilyen ember azt, hogy egy jól terített asztal legyekben sohasem szüKölködik. A társadalom munkásemberei is meglátják az uj csillagot, látják jól a hamis fényt. Szájról­szájra jár az örök kérdés, hogy miből és honnan telik. Az ily embernek nincsen látható vagyona és semmiféle nagy kerenete, mégis kivételesen nagystílű életmódot folytat, ezért rejtélyes az ember. Rejtély ez, melyet megfejteni nem képes a társadalom, hogy mikép lehet munka és vagyon nélkül kiválóan nagystílű élelet fo'yialni. A kereső és munkásosztályok jellemzése az ily rejtélyes emberekből sz, hogy száz koronát nem lehet rajta birói uton beszerezni, hitele egy fillérnyi sinc*, mégis képes százezreket könnyen költeni. Nagy NapoIeon édesanyjáról: Bonaparte Letíciáról mondják, mikor hírül vitték neki, hogy fia a franciák császára lett, azt válaszolta : Szép, szép, csak sokáig tartson. Nagy szükség volna egy udvari bolondra s akkor a rejtély meg volna fejtve. * Örök törvény, hogy az ökörszemből sosem lesz sas, a macskából nem lesz oroszlán, a katángkóróból nem lesz rózsa, a belindekből nem lesz buza, a kőszénből nem lesz briliiáns, a rézből pedig sohasem lesz arany. Minden állatnak, növénynek és szervetlen anyagnak megvan a maga rendeltetése a világ teremtése óta. A világ teremtésének hatodik napján a terem­tés nagy müvének koronájaként teremtette az Lten az embert és lehelt bele halhatatlan lelket. Az ötödik napon csak csuszó-mászó állatokat teremtett az Lten. A hatodik napon teremlett emberekben lakó isteni lélek alkotásra teszi képessé az emberi­séget. Az őstermelő ember nemesiti az állatait, fáját, búzáját, füvét és virágait. A bányászember verejíékes munkával n?p­világra hozza a föld gyomrában levő kincseket: aranyat, ezüstöt, gyémántot, rezet, vasat, ólmot és átadja e kincsekei az ip erősembernek, hoty szokat dolgoz/a L-l és igy az emberiség hasz­nálatára és boldogittsára alkalmassá, nemessé tegye. Az iparosember feldolgozza sz emberiség céljaira az átvett kincseket és kész áruját át­adja a kereskedőnek, hogv forgalomba hozza azokat ott, ahol arra szükség van. A kereskedő a legnemesebb munkát végzi: összeköti a termelői a fogyasztóval, elviszi az árut oda, shol arra szűkség van és ahol ilyeneket nem termelnek. Az árak kiegyenlítő­désének, örök törvényét végzi és ezzel a versenyt feltámasztja, ami által az olcsóbbodásnak nagy és nemes feladatát teljesili. Az embeiiség aranykorszakának — nem is régen — ezek voltak az igazi emberei, akiknek sohasem volt szükségük udvari bolondra. * Az ujabb kor teremtette — nem az Isten — a here embereket. Ezeknek természetrajzuk az, hogy elégedetlenek, helyesebben hivatásuknak tartják az elégedetlenséget hangoztatni és a nép­tömegeket elégedetlenségre izgatni. Törekvésük az, hogy az állam és társadalmi rendet felbo­rítsák és az uralmat megkaparitsák. A here embereknek ez a mesterségük, izgat.'sból élnek, m.m dolgoznak és nem is dolgoztak soharem. Tanu't mesterségük vagy foglalkozásukban nem bírtak boldogulni, de nem is akartak, mert mindég herék voltak. Tisitán a tömeg butasá­gára fzá:ni:anak és kiíartatják azzal magukat. A méhek kivetik maguk közül a heréket, de az ember, akit az Isten saját képére és hason­latosságára teremteti, nem veti ki maga közül a heréket, hanem verejtékes munkájával szerzett keresetéből táplálja őket. Senki sem tud felmutatni a here emberek közül csak egyet is, akik tanult mesterségüket, vugy más hivatásukat bármikor jól végeziék és szerették volna. Mindég hangoztatja, hogy dolgozó munkás­ság képviselője, de nem dolgozik és nem dol­gozott soha. A bibliai paradicsomot, az éden kertet kereste az emberiség és kerestük mi magyarok, és nem találtuk, pedig benne éltünk abban, a Magyar Szent Koroní Országaiban. Kiűztek bennünket az országból, a hiza ellen elkövetett vétkeink miatt és most arcunk verejtékével kell meg­keresnünk újra a mindennapi kenyerünket. A rut visszavonás helyett testvéri szeretetre, egyet­értésre és megfeszített munkáju munkás embe­rekre van szükség. Ha ez uton haladunk, akkor ismét feltaláljuk az e,veszett paradicsomot. A here emberekre nincs szükkség, ki kell vetni azokat magából a társadalomn tk és az orszáknak. Nigy segítségére volna a rendes embereknek ebben a munkában egy udvari bolond. * A közel elmúlt időben egyik szegedi egylet­nek évi rende3 közgyűlésén vendégül vettem részt. Az elnöki évi jelentés az igazi nagy tévé* kenységét felölelte az egyesületnek. Kifejezésre jutott ebben az elnöki jelentésben az, hogy a dologialanságot és a törtetéseket el­itélte. Ugy fejezte ki az elnöki jelentés ezt, hogy kifáradt emberei is vannak az egyesület­nek, akik az egylet vezetésében helyet foglal­nak ugyan, de kötelességüket nem teljesítették. Ezeket a kifáradt emb reket hűvösre kívánja tenni a jelentés, mert a tevékeny munkáju egye­sület nem tür meg vezelő helyen senkit mSst, csak a példát nyújtó kötelességteljesítő embe­reket. Ha minden közület erre az u!ra térne és kö­vetné ezt-a bátor és okos szót, akkor a sze­gedi egyleteknek nem lesz szüksége udvari bo­londra. A kimondott igazságtól eltűnnek a ki­fáradt emberek. * Szegeden sok egyesület van, ahol alkalom kínálkozik a társadalmi szereplésre. A sok egy­let tagjai között bizonyára vannak oly törekvé­sek is, melyek tisztán hiúságból, V8gy más em­beri gyar.óságból erednek. Ismeretlen volt azon­ban itt, tudomásom szerint ez ideig, a kitartott emberek (i selyemgyen kek) fogalma. A társadalom régen ismert ilyen fajta embe­reket, akiket egves mecenások (női mecenások is) kitartottak. Ezeket az embereket a régi vi­lágban ugy hivták, hogy: potya fráíeiek. Sze­geden az ötvenes évek után elnevezték az ilyen embereket Lyubisicsoknak. A néhai igen gaz­dag Felmayer Antalnak volt ilyen nevü embere, akit mint ingyenélő embert tartott el és ennek vezetékneve volt Lyubisics. Később a nagy vagyor.u és gavallér uri em­bernek, Qötz Mukinak voltak ilyen kitartott emberei, nagy vagyonát ezekre költötte el telje­sen, egyik vagy másik a kitartottak közül meg­gazdagodott, 6 maga pedig teljesen elszegé­nyedve halt mee. Ma ujibb jíleftséget lehet észrevenni. Van­nak már az uj világban olyan emberek is, akik az egyletekkel tartatják ki magukat. A tá-sadalmi egyesületeknek alapszabályaiban benne foglaltatik az, hogy tagjai csak kifogás­talan erkölcsi életű, nagykotu emberek le­hetnek. A kifogástalan erkölcsi élethez megkívánta­tik, hogy az egyletnek tagja ugy viselkedjék, hogy viselkedése ellen uri embernek kifogása ne lehessen, egyszóval minden dolgát fair mó­don végezze. Ha igy halad az uj világi embernek erkölcsi felfogása, akkor az egyesületeknek is szüksé­gük lesz egy udvari bolondra, aki az igazságot nyíltan szembe mondja. * Ma húsvét vasárnapja van. Szent vallásunk azt tanítja, hogy az Istenember halálával meg­váltotta a blinös világot. De harmadnapra újra élt, övéivel többször 'ászéit és azután atyjához \ a mennyekbe téri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom