Szeged, 1923. április (4. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-05 / 76. szám

Egyes szám ára 30 korona. •MrimuMséa UadóhlT* Ml KNcsej-utca 6. (PrófétaMálló. 1. emelet ,6.) Telefon 13—SS. A .Szeged" megjeletB MlfS kivételével minden Mt. Egyes szám éra 30 koIM. ElSflzelési árak: Egj Muprn Szegeden 6Ű0, Buda•Mfca és vidéken 620 kor. Hirdetést á. ak : Félhaséboa 1 mm. 9, egy hasébon 16, máslét hasábon 25 K. SziWcgkBzt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegkőztl közlemények soronként 100 K.N;lltlér, családi és orvosi hlr 100 K. Több. Möri feladásnál árengedmény. Szeged, 1923 április 5, CSÜTÖRTÖK. ÍV. évfolyam. Massaryk. A cseh köztársaság elnöke húsvétra üzent egy magyar u|ságiró utján a magyar közönségnek, olyan békülékeny szellemben, mint eddig m^g egyetlen cseh felelős tényező sem. Nyilatkozatában kifejti, hogy Európa kellős közepén nem állhatnak nemzetek egymással szemben, mint kutya és macska, állandóan ugrásra készen, mert ez mindkét állam végromlását, vagy pedig háborút von maga ulán. Éppen ezért keresni kell azt az utat és módot, hogy háború nélkül oldják meg a függő kérdéseket és bizonyos, hogy az utakat és módokat meg is fogják találni, ha mindkét oldalról egyformán komolyan keresik őket. Végül hivatkozik Massaryk arra is, hogy rajtuk nem fog múlni a megegyezésnek a meghiúsulása. Massaryk elnök nyilatkozatai alapvető fontosságúak, mert olyan helyről hangzottak el, amely valóban a legfelelősebb az egész cseh köztársaságban. Kétségtelen, hogy nem pusztán azért mondattak el ezek a kijelentések, hogy szép szavaktól visszhangozzanak a Hradsin ősi falai, hanem hogy felelet is jöjjön onnan, ahová a szép szavakat adresszálták. A régi ballplatzi külpolitika bizonnyal óvakodott volna ilyen merész formák között keresni a közeledést egy idegen hatalomhoz és bizonyosan előbb hónapokon át tapogatódzott volna finoman és diplomatikusan az illető államnál, hogy vájjon hogyan fogadná a közeledést, szóval pontosan betartotta volna a mostanában annyit kárhoztatott titkos diplomácia minden szabályát, azonban az uj cseh köztársaság, ugy látszik, egyszersmindenkorra végzett ezzel a módszerrel és nem riad vissza uj és eleinte merésznek látszó diplomáciai utaktól sem. Mert Massaryk hiriapi nyilatkozata csak az első pillanatban látszik merésznek, ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot, rájövünk, hogy azoknak elmondásához, amiket Massaryk mondott, nem kell különösebb merészség, hiszen minden józanul gondolkodó embernek első hallásra alá kell irnia ugy azt, hogy nem állhat állandóan harcra készen egymással szemközt két szomszédos állam, mely gazdaságilag is teljesen egymásra van utalva, mint ahogy el kell fogadnia a logikai lánc utolsó szemét is, tudnillik, hogy keresni kell a megegyezés útját. Ezért nem volt merészség Massaryktói, hogy egyenesen a nagyközönséghez cimezte üzenetét, hiszen emberi számiiás szerint el kell fogadnunk a kinyújtott békejobbot, annál is inkább, mert a háborút elkerülendő, még jelentős engedményeket is helyezett a cseh köztársaság elnöke kilátábba. Maga a külügyminiszter fog, hir szerint, válaszolni Massaryk nyilatkozataira a nemzetgyűlésen és ugy hisszük, felszólalásában éppen olyan nyiltan és őszintén fog szólani, éppen olyan békülékeny szellemben, mint a cseh köztársaság elnöke. Daruváry Géza külügyminiszteri képességeiről ugyan megvan a m-gunk véleménye, azonban talán most még ő is meg fogja találni az egyedül helyes uiat és nem fogja brüszkül elutafitani a kinyújtott békejobbot, hogy örökre engesztelhetetlen ellenségünkké tegye egyik leghatalmasabb szomszédunk államfőjél. Nem mondjuk, hogy helyesebb megoldását nem tudnók elképzelni e kérdés elintézésénsk és nem áiiitjuk, hogy túlságosan lelkesednénk azért a gondolatért, hogy a megcsonkitott, feldarabolt Magyarország végül még örüljön annak, hogy kifosztói most már szívesen békülnek vele, de jelen szomorú helyzetünkben nem igen áll más választás előttünk. Most bosszulja meg magát az az öt évi külpolitika — vsgy helyesebben a külpolitikának minden hiánya —, mely egyetlen barátot sem tudott szerezni, sőt ölbefett kézzel nézte, hogy szomszédaink valósággal eleven ércgyürüvel fogjanak körül. Ha 1919. és 1920-ban a kisántánt megalkotása előtt — de még később is — céltudatos külpolitikát folytatunk, ugy minden bizonnyal szerezhettünk volna legalább egy szövetségest szomszédjaink közül, mellyel karöltve haladva azután egészen másképen léphettünk volna fel a másik két „szomszéd" ellen. Ezeket a hasznos éveket azonban elmulasztottuk, nem sikerült egyetlen barátot sem szereznünk és igy egyedül állunk most, barát és szövetséges nélkül. Valaha Anglia vallotta a „splendid isolation", a pompás elszigeteltség büszke elvét és ugy látszik, 76-ik szám. ml most akarjuk ezt tőle eltanulni, most, mikor már a szigetország is belátta annak helyfelen voltát. Mindenki érzi ebben a Csonkaországban, hogy ugy, ahegy ma állanak a dolgok, nem maradhatnak tovább: jobbra vagy balra bár, de el kell dönteni, merre vegyük irányunkat. Sajnos, ugy látszik, előttünk nincsen más ut, mint szépen megbékélni és elfogadni Massaryk békejobbját. Köszönjük meg ezt szépen eddigi külügyminisztereinknek. Meghátrálnak Gömbösék. (A Szeged budapesti tudósitójútil.) A budapesti politikai köröket változatlanul a Gömbös— Wild polémia foglalkoztatja, már csak azért is, mert Wild József a Magyarország tegnap esti számában megint nyilatkozott és Gömbös Gyula a Szózat mai számában pontosan és részletesen kifejtette az egységespárt úgynevezett jobbszárnyának — mely alatt a Gömbös, Eckhardt, Fáy Gyula csoportot kell érteni— álláspontját. Wiidi József tegnapi nyilatkozatában már konkrétumokkal is előáll, ugyanis azt állitja, hogy Gömbösék és Wolffék mostani mozgolódása voltaképpen csak azt célozza, hogy Bethlen gróf beleegyezését megnyerjék ahhoz, hogy a fővárosi törvényhatósági tagok mandátumát két évvel meghosszabbítsák. Általában az ellenzéki pártkörökben az a vélemény van elterjedve, hogy Gömbösék most már valóban maguk is belátják, hogy határozott fellépésnek nem kedvez az idő és szépen belenyugszanak — Irgalább is egy időre — abba, hogy minden marad a régiben az egységes pártban és megelégszenek kisebb politi-" kai engedményekkel is, hogy ezzel fedezzék visszavonulásuk útját. Ilyen engedmény alatt elsősorban a pénzügyminiszter elejtését értik, mert ha Kállay Tibor személye és politikája ugyan nem is jelent semmi sérelmet a szemükben, mégis mint határozott győzelmet kürtölheti szét a hozzájuk közelálló szélsőséges sajtó követői előtt. Kálby Tibor távozása valóban befejezett ténynek lá'szik e pillanatban, de korántsem azéit, mert Gömbösek követelik, hanem mert sokkal mélyebb gazdasági okok miatt megrendült a kormányzópárt togjai többségének a bizalma benne. Éppen eit a körülményt használták fel azután Gömbösék, hogy első postulaíurrnak az ö távozását követeljék. Egyébként, hogy Gömbösék tényleg takarodót szándékoznak fújni, kiviláglik abból is, hogy teljes méitíkben elfogadják és helyeslik azt a felvilágosítást, amit a miniszterelnök a tüntető diákság vezetőinek edott ós amely valóban szinte betüszerint értelmezve Bethlen jelmondatát, az „arany középut"-at, megállapítja, hogy a diákság tüntetett ugyan március 15. és 16 án, de teljes rendben, tehát nem érheti semmi gáncs érte, viszont a rendőrség is helyesen járt el, mert őket megtámadták, ha nem is éppen a diákok, hát akkor a menethez csatlakozott, nem odatartozó felelőtlen elemek. Ha Gömbösék nem tartanák célszerűbbnek a visszavonulást, ugy nem fogadnák el ezt a se hus, se hal megoldást és bizonnyal kitartanának továbbra is-ama követelésük mellett, hogy az egyetemi diákság elégtételt kapjon azáltal, hogy az esetben szereplő rendőrtiszteket haladéktalanul és minden nyugdíj nélkül elbocsájtják. Ez az elbocsájtás tudvalevőleg nem következett be és hogy ezt nem követeli sem a diákság, sem az őket a háttérből irányító politikusok tábora, szinte csalhatatlan jel Gömbösék meghátrálására. Természetesen ezek a körülmények magukkal hozzák, hogy a kormányzópárt április 10-i — mert 9 ről az értekezletet egy nappal elhalasztották — pártértekezlete sima lefolyású lesz és azon nem robban ki az a pártbomlási folyamat, amelyet el lehet ugyan esetről-esetre halasztani, de eliminálni nem. A lakásrendelet a drágasági bizottság előtt. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés drágasági bizottsága ma délután Heinrich Ferenc elnöklésével ülést tartott, melyen Vass József népjóléti miniszter lakásrendelettervezetét tárgyalta. A bizottság ülésén a bizottság tagjai közül számosan vettek részt és a nem tag képviselők közül is löbben megjelentek. A kormány részéről jelenvolt Bethlen István gróf miniszterelnök, Vass József népjóléti miniszter, Kállay Tibor pénzügyminiszter és Valkó Lajos kereskedelmi miniszter. Az ülést Heinrich Ferenc elnök nyitotta meg. Utána Rakovszky István szólalt fel. Kérte, hogy a lakásügy rendezése a törvényhozás előtt történjék. Reméli, hogy a jelentésre vonatkozólag a bizottságban egyöntetű megállapodás jön létre. Vass József népjóléti miniszter kéri a bizottságot, hogy RakGvszky István inditványát, mint tárgytalant, mellőzze. Nincs kifogása az ellen, hogy a bizottság elfoglalandó álláspontjáról a nemzetgyűlés elé jelentést terjesszen. A sajtó közleményeiből azt látja, hogy a rendelettel senki sincs megelégedve és ebből azt a tanulságot vonja le, hogy a rendelet eltalálta a középutat, mert egyik érdekeltség egyoldalú álláspontját sem fogadja el. A szabadforgalomra való átmenetnél hangoztatja, hogy azt az építésnek meg kell előznie. Ezért függeszti fel a rendelet 87. §-a az erre vonatkozó rendelkezéseket és ezt a néhány rendelkezést csak akkor fogja életbeléptetni, ha már elegendő uj helyiség lesz. A béremelésre vonatkozólag megjegyzi, hogy a lakbér az egyetlen, mely túlságosan elmaradt a többi áraktól. Nem maradhat meg az a helyzet, hogy amig a szakmunkás békében 24 napot dolgozott a lakbérért, most pár óra elatt keresi ezt az összeget. Ugrón Gábor Rakovszky István indítványával azonosítja magát. Bár a mai állapotokat kommunisztikusnak tartja, mégis be kell tartani az emelésben bizonyos mértéket. A konkrét rendelet tartalmára nézve a felmondási határidőnek egy évvel való kitolását javasolja. Ha ez megtörténne, akkor a béremelésekkel is lassabban lehetne előrehaladni és a mostani béremelést elhalasztani. Erre a közönség is jobban be tud rendezkedni. Ez a gyors emelés katasztrofális hatású lehet. Ugrón után Rassay Karoly szólal fel. A törvényes rendezést kívánja. Lehetetlennek tartja, hogy ilyen fontos magánjogi kérdés rendeleti uton történő rendezés alatt maradjon. A kétezer uj lakás nem elegendő a felszabadításhoz. Ehhez lakásfeleslegre van szükség. A természetes lakástiresedésekkel kell megkezdeni a lakások felszabadítását. Kifogásolja, hogy amikor az üzleteket feiszabaditják, az állami hivatalokat