Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-16 / 61. szám

S Z E 0 E D tették, hogy ezeknek tulajnonképeni kezdemé­nyezője Windischgrá»z Lajos herceg. Megálla­pítható ezzel szemben, hogy Windischgrátz tel­jesen kivül áll a tanácskozásokon. Ugy tudjuk, hogy a liberális képviselők távol tartják magu­kat a Zichy-féle uj alakulástól. Hadik János Kállay expozéjáról. A pénzügyminiszter expozéjáról Hadik János, a közélelmezési tanács elnöke a következő nyi­latkozatot tette: — A pénzügyminiszter beszédének csak az­zal a részével foglalkozom, melyben a pénz­ügyi politikában vallott felfogásomra alludált. A pénzügyminiszter beszédében, a pénzügyi politikában két szélsőséges irány vitájáról és összeütközéséről tett említést. Az egyik alatt feltétlenül azt az irányt értette, melynek Te­leszky a szószólója. Azt vallotta eddig, hogy pénzünk értékének megjavítása és az államház­tartás egyensúlyának megjavítása előtt a gazda­sági élet megerősítéséről és fokozott termelés­ről szó sem lehet. A másik szélsőséges politi­kai irány alatt az általam hirdetett pénzügyi politikát értette. Meg kell állapitanom, hogy a magam részéről egyoldalú álláspontot sohasem foglaltam el. Mindig azt hangoztattam, hogy az erős megadóztatást elkerülni nem lehet, csak azt hangsúlyoztam, hogy az adórendszernek, bármily súlyos legyen az, nem szabad a gaz­dasági fejlődést megakadályozni, a termelést visszavetni és ez által a gazdasági alanyokat tönkretenni, hogy mindenütt a legmesszebb­menő takarékosságra van szükség. Felhivta évekkel ezelőtt a figyelmet arra, hogy kellő idő­ben nagy gonddal és körültekintéssel kell a felesleges tisztviselői kart a gazdasági életbe átvezetni. Tömeges és hirtelen elbocsátás is antiszimpatikus intézkedés, melynek nagyon súlyos következményei lehetnek. Ugyanakkor mindig különösen kiemeltem, hogy a pénzügy terén a legelső sürgős feladat a pénzügyi ad minisztráció megszervezése, bár el kell ismerni, hogy bizonyos javulás van ezen a téren. Két­ségtelen, hogy az állami pénzügyekre és a gaz­dasági életre rendkívül károsan hit vissza a pénzügyi adminisztráció megszervezésének el­mulasztása. Mindezekből kiviláglik, hogy a pénzügyi politika terén elfoglalt álláspontom soha nem volt egyoldalú álláspont. Az én alap­tételem mindig az volt, hogy az egyedüli he­lyes pénzügyi politika az, amely szerves kap­csolatban van egy átgondolt és céltudatos gaz­dasági politikával. Sem a tisztviselőkön, sem a középosztályon az eddigi pénzügyi politika nem sokat segithet. Meg kell egyezni abban, hogy a helyes pénzügyi politika csak a gazdasági életre támaszkodhatik és érvényesíteni kell minden intézkedésnél a szükséges szerves kapcsolatot a gazdasági élettel. Anglia közvetítő akciót kezd. Az Havas-iroda jelenti Londonból: Meg nem erősített hirek vannak forgalomban arról, hogy Anglia akciót kezd Németországnál. Az Evening Standard szerint Cuno kancellárt erősen be­folyásolják abban az irányban, hogy a brüsszeli határozatokat, mint Franciaországnak és Bel giumnak minden gyengeségtől ment békeóhaját tekintse és szándékait hozza nyilvánosságra. Párisi jelentések szerint megerősítést nyert, hogy közvetítő kísérletek nemcsak angol, hanem belga részrőt is folyamatban vannak. A Newyork Herald írja párisi kiadásában: Egy igen előkelő személyiségtől ugy értesülünk, hogy Franciaország és Németország még húsvét előtt megkezdi a tárgyalásokat. Az Oeuvre a megszállott területeken a francia és belga kormány által uj kormányrendszerről a következő összeállítást közli: A francia csa­patok létszámát 15.000 emberrel, a belga csa­patokét pedig 5000 emberrel fogják megerősíteni. Igy a jövőben a két hadsereg 90000 emberből ált, akikhez még hozzászámítandó 10.000 moz­gósított vasutas is. A mérnöki bizottság köz­vetlenül Degoutte tábornok felügyelete alá fog tartozni. A jövőben két polgári bizottság lesz: az egyik a francia Franzen, a másik a belga Hennecart mérnök vezetése alatt. A szén- és kokszraktárak kiürítését a brüsszeli tervezet értelmében több szénközpontban fogják végre­hajtani. A bueri muzeum udvarán meggyilkolt két rendőrhivatalnok esetével kapcsolatban a Wiener Tagblatt azt irja, hogy a kivégzés parancsra történt, amit két tiszt és két katona hajtott végre. A lap közli továbbá, hogy az a négy sebesült, aki tegnap a franciát golyóinak esett áldozatul, azóta eltűnt. Állítólag a franciák kezei közt van. Március 15. Az a minden elavult rendszert, keretet, ha­gyományt felperzselő lángtenger, ami 1848 ta­vaszán viharzott végig a szivekben, ö<-ök, szent ünneppé avatta március idusát. Örötc ünnepé, amely az elröppent háromnegyed század után még jobban szimbolizálja a tavaszt, a szabad­ságot, és szent ünneppé, amelyet az eltűnt het­venöt esztendő minden elnyomása, minden reakciója sem tudta profanizálni. Negyvennyolc márciusának ragyogó idusa ma talán még fé­nyesebben ragyog az elnyomottak, az üldözöt­tek, a szabadságnélküliek szivében és ez a ra­gyogás keresztül lángol minden hivatalos pom­pán, minden művészileg megrendezett ünnepélyen. Szegeden. Ködös, esős nap, a szürke felhők hideg kár­pitot borítanak a városra — mint ama 1848 márciusának idusán. A Klauzál-téren már tiz óra előtt megjelentek az ünneplök és a szeme­telő eső elöl a házak ereszei alá vonultak, ott várták a hivatalos ünneplőket, akik a rókusi templomban kezdték meg az ünneplést. Már fél tízkor zsúfolásig megtelt a templom hatalmas hajója, majd tiz órakor Várhelyi József pápai prelátus fényeB papi segédlettel megkezdi az ünnepi misét, amely a Himnusz akkordjaival ért véget. Az ünneplő közönség a templomból diszes ünnepi menetté alakulva, vonult hosszú sorban a Kossuth Lajos-sugáruton, a Széchenyi-téren keresztül a Kussuth-szobor felé. A sötét tömeg fölött tarka egyesületi zászlók áztak a szemergő esőben, begöngyölgelve, meredten, mintha a hideg márciusi széltől dermedtek volna meg. A menet legelején lépkedtek a tányérsapkás egyetemi hallgatók zászló- és koszoruvivői, utánuk feszesen, katonásan, zárt négyes sorok­ban a szegedi egyetem ifjúsága, a különböző bajtársi szövetségek tagjai. Az egyetemi hall­gatónök csoportja külön szakaszban vonult fel. A lelkes, tüzes arcú, tüzes lelkű márciusi ifjúság . . . tányérsapkával . . . utánuk jöttek az iparos- és gazdakörök küldöttségei, zászlók­kal, koszorúkkal, a vasutasok rezes bandája, a postások, a tűzoltók. Mire a menet a Kossuth­szobornál bekanyarodott, a Klauzál-tér már megtelt az ünneplőkkel, akik koszorú alakjában állták körül a szónoki emelvényt, amely mögött a hatóságok képviselői, a tisztikar, a Szegedi Dalárda és a postások dalárdája csoportosult. Az egyetemi hallgatók katonás rendje pattogó vezényszavak ütemeire sorakozott föl, az emel­vény körül. Azután megkezdődött az ünnepség. A ha­talmas lömeg szinte eltűnt a fekete esöernyő tenger alatt, de ezek a kifeszített esöernyők nem csukódtak le, mint ama március idusán, pedig mikor a vároháza mély zöngésü harangja bele­konditotta a városba a delet, már nem is esett az eső. Amikor a postások ajkán fölcsendültek a Himnusz akkordjai, a kalapok mégis lerepültek a fejekről, a katonák, a csendőrök feszesen tisztelegtek. Azután Klenovics György, a városi szinház tagja szavalta el kifejező, meleg érzés­sel a „Nemzeti dalt." Utána Oidófalvy Pál, az egyetemi ifjúság szónoka tartott tüzes beszédet. Szavai csengve röppentek el az ünneplő tömeg fölött. Egyenlőségről, testvériségről, szabadság­ról beszélt. Szűnjön meg a mindent fölemésztő pártoskodás és szeressék egymást a magyarok. Ez az egyetemi ifjúság üzenete . . . A szép beszéd után felzuduló lelkes taps­vihar csak akkor szűnt meg, amikor a Szegedi Dalárda rázendített a Nemzeti Dalra, majd Szeged, 1923 március 16. Somlyódy István szavilta el Petőfi ö ökszép költeményét a Nemzethez. Utána dr. Tóth Imre tartott hosszabb ünnepi beszédet. A szegedi keresztény alakulatok hódolatát tolmácsolta márc us idusának. Az ünnepélyt a Magyar Hiszekegy akkordjai zárták le. A város társadalmi egyesületei a hivatalos ünnepen kivül házi ünnepléssel is áldoznak a szabidságharc emlékének; az ünneplésben az iskolák tanuló ifjúsága is kiveszi részét. A leánygimnázium március tizenötödikén nivós Petőfi ünnepé yt rendezett. Az iskolai ünnepé­lyek közül kiemelkedik még a két gimnázium, a zárda és a kereskedelmi iskola ünnepélye. A szabadságharc emléknapját az egyházak is- meg­ünnepelték. A református és luteránus temp­lomban, valamint a zsinagógában is ünnepi istentiszteletet tartottak. A fővárosban. A főváros állal rendezett országos Petőfi­ünnepségek bevezetője volt a ma délelőtt meg­tartott díszközgyűlés, amelyen a törvényhatósági bizottság tagjai nagyszámban vetlek részt. Sipőcz Jenő dr. polgármester beszédet mon­dott. Többek között arról szólt beszéde, hogy „az a toll, amely i849-ben kétségbe vonta ennek a legmagyarabb embernek nemes őszin­teségét, még ma sem pihen. Vannak, akik az igazi népuralom és a szabadság dalnokának egyes sorait még ma is félremagyarázni ipar­kodnak, amivel meghamisítják a nagy költő lelki portréját". A Petőfi szobor körül már kora reggel nagy élénkség volt. Tiz órakor a fővárosi díszköz­gyűlés résztvevői ünnepi menetben vonultak a Petőfi szoborhoz. Ezután a dalárdák énekelték el a Szózatot, majd két városi hajdútól kisérve, koszorúval a kezében előlépett Sipőcz polgármester és kalap­levéve, elhelyezte a székesfőváros koszorúját a szobor lábánál. A dalárdák a Hiszekegyet énekelték, majd ünnepi menetté alikulva a Mária Va'éria- és az Akadémia-utcán át a parlament előtti ünn píly­hez vonultak. Az ünnepség ott fél 12 órakor kezdődött, de már tiz óra után valóságos nép­vándorlás indult meg a minden oldalról elzárt és zászlókkal valósággal elárasztott országház felé. A parlament főbejáratánál egészen a térig lefutó vörösbársony szőnyeg; felett állították fel a kormányzó és a megjelenő királyi herce­gek számára a dis? helyet. Az országház lépcsőjén felállították a kor­mányzó díszruhás őrségét, akiknek festői ruhá­zata épp ugy emelte a látvány szépségét, mint a parlament őrségeinek díszruhás csoportja. A főbejáratnál egy hatalmas méretű Petőfi-szobor alatt folyt ie az egész ünnepség, amelyen a legelsők között jelent meg Szcitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke. Különösen nagy számban jelentek meg a különféle fegyvernemhez tartozó tisztek Közben megkezdődött a dalárdák felvo­nulása is. Tizenegy óra után megjelent Horthy Miklós kormány2Ó, a kabinetiroda főneke és szárnysegéde kíséretében, Bethlen Islván gróf miniszterelnökkel és a kormány összes tagjai­val, József királyi herceg családjával és a többi királyi herceggel és hercegnővel, elfoglalták a lépcsőfeljárat emelvényén elkészített dísz­helyet. A Hiszekegy és a Szózat elénekelése után Sipőcz Jenő dr. polgármester, a rendező bizott­ság elnöke mondott beszédet. Beszéde után a dalárdák Petőfi-dalokat énekeltek, majd Kle­belsberg Kunó gróf vallás- é3 közoktatásügyi miniszter beszélt. Ezután a katonai zenekarok játékai, Pékár Gyula beszéde, Jászai és Bakó szavalatai és a dalárdák több énekszáma kö­vetkezett. Az egyetemi ifjúság ünnepélye délelőtt tiz órakor kezdődött a Szabadság-téren. Zászlók alatt vonultak fel a különböző egyetemi egye­sületek. Fekete zászló alatt a felvidékiek. Első­nek Csanády György beszélt a székely egye­temi hallgatók nevében. Utána Moravek Endre a felvidéki ifjúság nevében, majd Jahn László a dunántuli egyetemi hallgatók és Loyber Osz­kár a Kurucszövet&ég nevében. Az ünnepély a Szózat hangjai mellett ért véget.; A Szabadság­térről az egyetemi ifjúság a vigadói ülésre vo­nult. A fővárosi kereskedők ma délelőtt fél 11 órakor az ünnepség tartamára bezárták üzle­teiket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom