Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-13 / 58. szám

Egyes siám ára 20 korona» Hirdetési írok: Félhasáboa 1 mm. 9, egy hasibon 16, mit* fél hasábon 25 K. Szövegközi 25 szálalékkai drágább. Apró­hirdetés 8. kövér betűkkel 14 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K.Njtlttér, csa­ládi és orvosi hlr 100 K. Több­szöri feladásnál árengedmény. MikaulSség él kladóhlva­l.lt Kölcsey-utca 6. (Próféta­aMA, I. emelet 6.) Telefon 9—SS. A .Szeged" megjele­• B hétfS kiléteiével minden v«k ttfljes szám ára 20 ko­m. előfizetési árak: Egy felMpra Siegeden 400, Buda­aMtw és vidéken 420 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 március 13, KEDD. 58-ik szám. Az angol példa. A kormány pártjának harcias elemei békét akarnak s ugy vélik, erre a legegyszerűbb ut.a há'szabályok szigorítása. Szigorítani akarják a házszabályokat, tehát az angol példára hivat­koznak. L-pjaik furcsa egyértelműséggel fújják a régi nófá', hogy Anglia a parlamentarizmus igazi hazája, Angliában szigorúbbak a házsza­bályok, mint nálunk, Anglia igy meg ugy elbánt az engedetlen ir képviselőkkel, a legokosabb és a parlamentarizmus természetének legjobban megfelelő dolog tehát, ha mi is Anglia példá­ját követjük és ujabb, a mainál sokkalta szigo­rúbb házszabályokat alkotunk. V .lahányszor nálunk a parlamentarizmust ille­tőleg az angol példára hivatkoznak, annak rend­szerint némi mellékize van. A hivatkozás soha­sem a parlamentarizmus lényegére, hanem min­dig a parlamenti életnek egyes jelenségeire vo­natkozik, amelyek alkalmasak arra, hugy téve­désbe ejtsék az egyszerű polgárt, akitől nem lehet követelni, hogy tisztában legyen a rejtett összefüggésekkel és ezek ismeretében tudja meg­ítélni annak a bizonyos angol példának helyén­valós*gát, vagy ravaszul kiszámított célzatossá­gát. Söt, ahogy a mai nemzetgyűlés összetéte­lét ismerjük, meg merjük kockáztatni, hogy Sok rópá'kai kegyelmes és P tacsi méltóságos ur sincsenek sokadmagukkal együtt valami na­gyon tisztában az angol példának a jelentősé­gével és értelmivel. Hát bizony az igaz, hogy Angolországban a házszabályok szigorúbbak, mint errefelé minálunk. De hát ahány ház, annyiféle szokás és a szo­kásoknak rendszerint vagyon oka és alapja Igy van ez a házszabályokkal is Hogy miért lehet­nek szigorúbb k az angol házszabályok, azt nyomban meg lehet érteni, ha megáll pitjuk a két parlamenti rendszer között mutatkozó kü­lönbségeket. A pariamen'arízmus alapvető elve, hogy a kormanyz s a többség nevéoen s a többség felelő sége alapján történik, a kisebbségben levő ellenzék pedig ellenőrzi, birálj^, vagy esetleg támadj a többségből alakult kormány műkő dését. A többségi és kisebbségi viszonynak elö­fel'éete ezzel szemben az, hogy a választási rendszer és a választási eljárás olyan legyen, hogy valóban a polgárok igazi akaratának a megnyilvánulását tükrözze vissza. Ahol mind­ezen az előfeltételek megvannak, ott lehet és szabad szigorú házszabályokat alkotni, nehogy egy vélet erül összeverődött kisebbség meg­akassza a nemzet többségének akaratát k feje­lésre juttató kormánynak közhasznú és ered­ményes működését. Ezzel szemben az igazi parlamentarizmusnak az előfeltételei hiányoznak mindazokban az or­szágokban, ahol a kormány nem a többségből alakul, hanem egy meg nem felelő választási rerdszer alapján, a vélemények igazi megnyil­vánu'ását megcsúfoló választási eljárással teremt többséget a saját és hasonlatosságára. Iiyen országokban a házszabály biztonsági szelep, amely az alkotmányosság gépezetét a robbaná­soktól megóvja. A vélemények korlátlan és sza­bad megnyilatkozását ké féle uton lehet biztosí­ts ni, v?gy a választásoknál, vagy a parlamenten j belül. Nem akarunk az utolsó nemzetgyűlési választások gyakorlati részleteire kiterjeszkedni s ezért csak elméleti alapon állapítjuk meg, hogy ahol a választók akaratának hamisítatlan megnyilatkozása nincs ugy intézményesen biz­tosítva, mint Angliában, ott a házszabályok szi­gorításánál sem szabad az angol példára hivat­kozni. Az angol parlamentarizmusnak központilag sug Imazott hites szakértői azonban hivatkozá­saikban rendszerint megfeledkeznek az angol alsóháznak nem kodifikált, de elevenen élő er­kölcsi hagyományairól is. Angolországban a kor­mány nemcsak leszavazása esetén, hanem olyan­kor is becsületbeli kötelességének tartja, hogy a nemzetre appelláljon, mikor alapos jelek arra mutatnak, hogy az ország közvéleményében olyan elto'ódások történtek, amelyek esetleg kisebbségre jutását eredményezhetik. Áz egy Tisza Istvánt kivéve magyar miniszterelnök soha ehhez az eszközhöz nem folyamodott, hanem minden kormány minden eszközzel igyekezett magának és pánjának életét örökkévalóvá tenni. De vannak az angol parlamentnek más er­kölcsi jogszabalyai is. A képviselő mandátuma ott is tgy ciklusra szól, de a képviselő uj vá­lasztásnak szokta magát alávetni, ha pártot vál­toztat. Ugyan hány ilyen példát tud a magyar parlamentarizmus története felmutatni? Az is erkölcsi hagyománya az angol parlamentnek, hogy a pártok saját maguk és az ország iránt való becsületbeli kötelezettségűknek tekintik, hogy kiközösítsék magukból azokat, akiknek egyéniségét akár morális, akár pedig politikai szempontból defektusok tarkázzák. Nálunk a legcsodálatramélióbb politikai szaltomortálékat lehet tapasztalni, melyek a vörös trambulinról nagy freccsenések közepette egy mindent tisz­tára mosó fehér viztükör felé irányozódnak és ilyenek láttára senkinek sem jut eszébe, hogy az angol példára hivatkozzék. Hagyjuk azért az angol példát. Más ház, mát viszonyok. Elismerte és hirdette ezt a kormány is, mikor nem hivatkozott az angol példára, hanem azt igyekezett sajtója utján a közvéle­ménybe szuggerálni, hogy a magyar jellemmel nem fér össze a titkos szavazás. Most is sok­kal egyszerűbb lenne azt mondani, hogy a ma­gyar jellemnek a virtus a lényeges alkotóeleme, amely legyűri, ami az útjában áll. Ehhez kell a megszigorított házszabály. Az ilyen beszéd szép, egyenes, magyaros. Érvnek ugyan nem valami jó, de kevesebb a mellékize, mint az angol pél­dának. A komáromi mandátum. Habsburg- ház visszahozatalára irányul. Ez azon­ban katasztrófát vonna maga után. Azt is ki­fejteltem akkor, hogy a királyválasztásra azért sem gondolhatunk, mert a királyválasztás nem lenne szabadkirályválasztás. Mert tévedés azt hinni, hogy a kérdés csak a mi belügyünk. Ez egy nagy európai kérdés. Ma is azt mondha­tom, amit egy évvel ezelőtt mondottam. Azok a politikusok, akik a királykérdést azonnal meg­akarták oldani, azok mint hazafiak jól tették, hogy hallgattak, mert nem lehetett ezeket a szél­sőséges jelszavakat védeniök s ha újból felka­varnák ezt a kérdést, szerencsétlenségbe dönte­nék ezt a nemzetet. A miniszter programbeszédének megtartása után visszautazott Budapestre. Beniczky Ödön, aki ezidő szerint is Komá­romban tartózkodik, a jövő vasárnapra kérte programbeszédének engedélyezését. Erre az alkalomra Rakovszky István, Rassay. Károly, Pakots József, Benedek János és Lingauer Al­bin kisérik Komáromba Benic kyt. A szociál­demokrata párt is Beniczky Ödön támogatását határozta el. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatás­ügyi miniszter vasárnap reggel Komáromba utazott, hogy ott a báró Korányi Frigyes párisi követté történi kinevezésével megüresedett vá­lasztókerületben programbeszédét elmondja. A népgyűlésen Klebelsberg' Kunó többek között a következőket mondotta: — £n a középútnak, a mérsékletnek vagyok a politikusa. Nagyop sokan azzal a kérdéssel fordultak hozzám, miért vagyok én a közép­útnak a politikusa, amely politika sem a szélső bal, sem a szélsőjobb oldalt nem elégili ki, miért nem vagyok egy szélsőségesebb politikai iráninak a híve, hiszen egy ilyen politika több népszerűségre tarthat számot. A királykérdésben is a mérséklés politikáját kell követni. — Az ellenzéki kéviseiök érzik azt, hogy a Dunántul józan, istenfélő népe között sok a monarchisztikus érzelmű, tehát egy bizonyos re8tituciós politikát itt sikerrel lehet képviselni, én 8kkcr azt mondottam, hogy a királykérdést föltétlenül ki kell kapcsolni azért, mert a resti­tuciós politika egy olyan politika, amely a A franciák A Daily Mail párisi kiadása a következő ér­tesülést közli: Pártsban ugy tudják, ho^y a né­metekkel rövidesen tárgyalásra fog kerülni a sor. A franciák tiltakoznak a nekik >u ajdonitoit szándék ellen. Franc aország és Bel, ium nem fcgji tűrni, hogy a Brüsszelben feiá Irtandó feltételeket Anglia részéről kisebbítsék. ARuhr­vlcék és a rajnai terület kiürítésének ipöpontját Németországnak attól a magatartásától teszik függővé, hogy a rája hántandó M ételeket el­fogadja-e. Németország egyu tal kénytelen lesz elismerni, hogy a rajnai tartomány kiürítésére megállapított 15 év még nem kezdődött meg és a német kormány kénytelen lesz a Ruhr terület francia megszállásának jogos voltát elismerni. Ha németország ezeket elismeri, Franciaország és Belgium hajlandó azonnali moratorium életbe­léptetése mellett áüást foglalni és hozzájárulni ahhoz, hogy Németország fizetési kötelezettsége teljesítőképessége szerint állapiitassék meg. Szombatról vasárnapra virradó éjszakán Buer község felé vezető országút árkában francia megszálló csapatok kötelékébe tartozó két francia tisztet meggyilkolva találtak. Éjszaka táviratozzák: A bueri véres esemény­ről nincsenek pontos értesülések. A várost a franciák elzárták és a postahivatal nem dolgo­zik, mert a francia megszállás miatt a postá­sok sztrájkolnak. A német kormány sem ka­pott hivatalos értesítést. Egy akkor ott időző városi tanáesos előadása szerint a gyilkosság feltételei., a Hagen- és a fő-utca sarkán történt. A két tiszt közül az egyiket agyonlőtték, a másikat leszúrták. Két német polgár és egy külügyi rendőr­tisztviselő érkezett tegnap éjjel Buerba a város környékéről, akiknek sejtelmük sem volt róla, hogy Buerban a két francia tiszt meggyilko­lása miatt szigorított hadiállapot van s 6 óra után nem szabad az utcán járni A francia őrszemek mindhárom embert agyonlőtték. A bueri kettősgyikos ág Párisban óriási fel­háborodást keltett. Poincaré este felszólalt a vadászok bankettjén s megígérte, hogy a bűnt meg fogják torolni. Qelsenkirchenben két német polgárember je­lentkezett a francia hatóságnál és közölfe, hogy szemtanuja volt, amikor a francia tiszteket francia katonák agyonlőtték. Buerben tegnap délelőtt a templomból haza­térőket puskatussal és korbáccsal verték széjjel és kényszeritették őket, hogy francia falraga­szokat függesszenek ki. A felizgatott lakosság azonban délután a francia falragaszokat le­tépte. Erre a franciák több polgárt elfogtak és kényszeritették őket, hogy örszolgátatot teljesít­senek. Azzal fenyegették meg őket, hogy agyon­lövik, ha a rájuk bízott falragaszokat valaki letépi Dortmundban is véres összetűzés volt teg­nap este. Egy vendéglőben a tulajdonos nem akart francia katonáknak szeszes italt adni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom