Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-11 / 57. szám

Szeged, i*>23 március 11. SZBOHD Kincsek a szemétben. (A Szeged tudósítójától.) Amikor a városi üzemek egységesitésének a terve most ismét föltámadt a közigazgatási nagytemetőből, a polgármester az előkészítő megbeszélésekkel kapcsolatban megpendítette azt a már szintén nem uj keletű tervet is, hogy jó lenne megvalósítani a „Szeged szab. kir. városi szemétválogató üzemei" is. A szemétválogató üzem csirája különben már megvan és szűkre szabóit keretei között működik is a köztisztasági üzem fenhaiósaga alatt. De ezek a keretek nagyon szükreszabottak, az eszközök nagyon kezdetlegesek, az anyagi eredmény azonban — élénk bizonyítékául annak, hogy ennek a városi közüzemnek ragyogó lesz a jövője — meglepően szép. A „S.eged" munkatársa megküldve a súlyos vállalkozás minden visszarettentő veszélyével, vállalkozott arra, hogy fölkutassa ezt a közhasznú intézményt és felderítő útjáról a következő tudósításban számol be: Reggel tiz órakor indultunk el a kitűzött cél felé. A doiozsmai országút baloldalán, tul a Tsxtilipar újonnan épült gyártelepén, az akiokon és az elnémult utolsó betyárcsárdán tul fekszik az a terület, ahol kiürítik a szemetes kocsikat. El sem hittük volna, hogy a városban annyi a szemét, mint amennyi ide kikerül. A szürke szemetes kocsik szakadatlan sorban vándorolnak ide és előre megállapított terv szerint üitik ki tartalmukat. A szemétnek ugy nis rendeltetése van ezen a gödrös, vizállásos területen, még pedig az, hogy eltüntesse a ta'aj e yenetlenségé, betöl'.se a mély gödröket és fölemelje a szinét a körtöltésen belül eddig meg nem valósi ott eszményi nívóra. A lassú, do bizios munka eredménye már meglá szik. A mélyfekvésü mocsárfeneket széles fel öltött föld-av szeli ketté és a viz köröskörül mind szűkebb mederbe szorul. Néhány év múlva valószínűleg teljesen el is tűnik és nem lehetetlen, hogy valami uj villatelep, városrész épül a talajtermékenyitő szeméttöltésen. Az uj kihordásu szemét — ott a töltés szélén — színében is, formájában is elüt a többitől. Fölölte bizonytalan szinü gőzök kóvályognak, messziről ugy látszik, mintha füstölne a föld. A nehéz illatú gőzökben fekete alakok mozognak: a szemétválogatók — stílszerű jelmezben. Egy idősebb ember, szájában bagóvéggel (ez is a szemétből kerü! ki) táplált kurtaszáru pioával és két fiatal, 10—12 esztendős gyerek. Ők is fújják a dohányfüstöt, minden cigarettavég az övék, a szivarvég azonban — amint később a beszélgetés folyamán megtudtuk, az — Tetszik tudni, most szénhtíny van, azért a vasút csak azokat az árucikkeket vesz: fel, amik ebben a listában benne vannak. A mammut-koponya pedig nincsen benne, tessék megnézni. Megnéztem a listát, megátkoztam a kereskedelmi minisztert (már nem tudom, melyik volt a sok közül, alighanem Hegyeshalmy, most legalább meg tudja, hogy miért bukott meg, mert eddig bizonyosan nem találta indokoltnak a bukását) és a mammut-csikó koponyája a legközelebbi állomásig szekéren zötyögött a halhatatlanság felé. Persze ott is megkérdezték, hogy mi van a ládában. — Csont. — Miféle csont? — Szappannak való. — Mthet 1 Persze itihon is kocsit kellett fogadni a láda beszállítására s mire a növendék-mammut bekerült a WalhBliába, belekerült 549 korona 60 fillébe. De még itt nincs vége a mammut-ügynek. A rávaló kiadásokat államsegélyből fizettem és a nyugtát az államnak küldtem, volt rajta bélyeg is, 4 korona áru, II. fokozat szerint. S az idén, másfél esztendő múlva visszaküldik nekem a mammut-nyugtát hivatalos helyről azzal a barátságos figyelmeztetéssel, hogy jó lesz a nyugtát a III. fokozat szerint is felbélyegezni, még 12 koronával, mért különben jön a leletezés. Ha a Kőrös közelebb volna, visszahajítanám bele a mammutot. Ámbár annak is igaza lehet, aki azt gondolja, hogy nem a régi őslényt kellene a vizbe hajítani. öreg tulajdona — közös és szigorúan betartandó megállapodás alapján. Az öreg — Bügöczi András — nagyon flegmatikus ember, mert végtejen türelmet kiván a foglalkozása. Aztán büszke is egy kicsit, mert korlátlan ur saját birodalmának határai között. Köszöntésünket néma kalapkarima megbökéssel fogadja és cssk nehezen melegszik bele a beszélgetésbe, gyanakvó pillantásai minden kérdés után felénk kémlelnek, mintha at'ól félne, hogy titkait akarjuk kifürkészni, minr amolyan batektivek. Mert hát, ami igaz, az igaz, városi úrfélébe nem igen bizhat a böcsületös embör. — Hát tudja — oldódik föl később a cigaretta kínálás hatása alatt a rideg elzárkó^ottságból — ez a mestörség is mestörség. Mög lőhet belüle élni. Csak vigyázni köll nagyon, száz szöminek kö l lönni az embernek, hogy mög ne csalják. — Aztán ki csalná meg — kérdeztük csodálkozva ? — Mindönki. Itt ez a két gyerök is. Mindön áldott nap ki köll kutatni üket, mert máskép elkalánkodják a jobb dőgokat. Pedig jó mögfizetöm üket, mindön napra husz pöngőt kapnak. — Aztán maga mennyit keres András bácsi ? Ez veszedelmes kérdés volt, mert hát kin^k mi köze hozzá, hogy valaki mennyit keres. Legföljebb a fináncnaK. Nem is válaszol rá az öreg, hosszú botjával szó nélkül turkál a szemét közt, kaparja elő a rongyokat, üvegeket, fát, papirt, szöget, drótot, ami mind kincset ér. Aztán kisvártatva ismét megszólal, de már nem azon az önbizalmas hangon, mini előbb. Most siró pa- j nasz reszket minden szavában. — Nehéz, kérőm szépen, tekintetes ur (most } már a titulust is megadja) az élet nagyon. Százhatvan a kenyér. Oszt a szemét sé ad sömmit. Alig akad közte valami. Nagyon elszegényödtek a népek odabe, — átvizitálják a szemetet és csak aztán dobják be a kocsiba. Azelőtt, amikó még nem vól háború, tisztösséggel mög löhetött élni a szemétbül. Most csak kinlódás mindön. Azelőtt még néha gyűrűt is tanáltunt, meg függőt, meg pézt is. Péz ugyan most is akad. Ehun van, itt is egy, ni. Botjával előpiszkált egy gyűrött, piszkos, rongyos két koronást, de aztán megvetőleg — Köll a kutyának. — Mellette azonban meglátott valami üres cipőkenőcs dobozt, azt fölvette és odadobta a többi közé. Ez többet ér, mint a péz. , Azért mégis megtudtuk, hogy mennyi az öreg jövedelme. A kiválogatott holmi felét ugyanis beadja a felügyelő urnák, aki a „raktárban" szortírozza külön a rongyot, a vasat, a rezet, sz üveget. A másik fele, a várossal kötött megáll podás éneimében, az övé marad. A városnak szerződéses kundcsaftja V3n az összegyűjtött holmira, aki minden hónapban kocsival száililja azt e! és átlag ötvenezer-hatvanezer koronát fizet érte. A város jövedelme tehát a szeméiből évente több mint egy fél milüó korona és mivel Bügöczi At dtáísal feles viszonyban van a város, az övé is ugyanannyi. Igaz ugyan, hogy az üzem rezsiköltsége Bügöczi Andrást terheli, de azért nem hisszük, hogy szívesen cserélne holmi nem szorosan vett városival, talán még a polgármesterrel sem. (m. /.) V Visszahelyezik a paprikapiacot? (A Szeged tudósítójától.) Beszámolt a Szeged arról »z értekezletről, amit a Valéria-téri kereskedők tartottak csütörtökön a paprikapidc visszahelyezése ügyében. Ezzel kapcsosaiban jeleztük azt is, hogy szombaton a piacon árusító paprikatermelők és feldolgozók nagyobb küldöttsége keresi fel a polgármestert, hogy a Rudpif-térre helyezett piac visszahelyezését kérjék. Szombaton délelőtt ez a küldöttség — harminc paprikatermelő — meg is jelent a polgármesternél. A küldöttség tagjai elmondották, hogy a piac áthelyezése rendkívül megnehezíti a tanyai paprikatermelők helyzetét, mivel a Rudolf-téren kocsibeálló nincs, kénytelenek kocsijukat, lovukat a Valéria-téri, vag/ a Mars-téri kocsibeállókban hagyni. Ez pedig azt jelenti, hogy a tanyáról bejövet, először keresztül az egész városon a Rudolf-térre kell szállítaniuk a piacra hozott paprikafüzéreket, itt lerakodva, vissza kell menniök a kocsibeállóba. Ha a portékájuk nem kel el, ismét kocsival mehetnek érte, ami három-négyszeres útba kerül. A tanyai lovak ezen«ivül félnek a villamostól is, már pedig a Rudolf-t<?rrő nem juthatnak el a nélkül, hogy kétszer-háromszor ne keresztezzék a villamos útját. Kifogásolták a küldöttség tagjai, hogy a Rudolf téri piac — különösen esős időben — használhatatlan. A viz megáll az aszfalton és eláz'atja a paprikát. A polgármester válaszában arra hivatkozott, hogy az alsótanyaiak kivántáK a piac áthelyezései, már pedig az alsótanyai pspnkatermeíők vannak többségben, de azért a küldöttség kívánságát jegyzőkönyvbe, foglaltatta és a jegyzőkönyvet a küldöttség mindsn tagjával aláíratta. Megígérte a polgármester a küldöttségnek, hogy abban az esetben, ha a paprikaárusitók többsége kivdnja a piac visszahelyezését, a kívánságot feltétlenül teljesiti a város hatósága. — A Dugonics-Társaság Vásárhelyen. A Dugonics-Társaság mult havi vásárhelyi szereplése akkora sikerrel járt, hogy a társaság akkor szereplő tagjait újra meghívta Hódmezővásárhely társadalma a ma, vasárnap este az Ipartestület székházában tartandó -ünnepi estére. Szalay József dr. Petőfiről, mint a március 15. költőjéről, Vézner Károly az idei százéves fordulókról olvas fel, Tonelli Sándor dr. A technika csodái, Móra Ferenc pedig Iparosok az irodalomban címmel tart szabadelőadást. — A szociáldemokraták Petőfi-Gnnepe. A szociáldemokrata párt vezetősége néhány nappal ezelőtt engedélyt kért a főkapitányságtól arra, hogy március 11-én, vasárnap dé'után a Petőfi-téren Petőfi-szobra előtt ünnepséget tarthasson.^ A főkapitányságon ma délelőtt döntöttek ebben az ügyben. Andréka főkapitányhelyettes tudomására hozta a szociáldemokrata párt vezetőségének, hogy a főkapitányság engedélyezi az ünnepség megtartását. — A népjóléti miniszter nem ad uj patikaengedélyt. A népjóléti miniszter táviratilag értesítette a főorvosi hivatalt, hogy egyelőre uj patikaengedélyt nem ad senkinek és igy az ilyen irányú kérvények visszutasitandók. A népjóléti miniszter azzal indokolja intézkedését, hogy az utóbbi időben rendkívül sok patikaengedély iránti kérvény érkezett be. — Ismét egy hónapi fogház és 1200 korona ... A Népszava 1921 junius 5 iki száma „Az Általános Fogyasztási Szövetkezet frondörjei" cimen cikket közölt, mely foglalkozott a fogyasztási szövetkezet ellen annak idején elhangzott vádakkal. Ma tárgyalta ezt az ügyet a budapesti büntető törvényszék tanácsa Seszták Lajos elnöklete alatt. A vád és a védelem meghallgatása után a biróság bűnösnek mondotta Wickler Istvánt, az inkriminált cikk íróját három rendbeli rágalmazás vétségében és ezért egy hónapi fogházra és 1200 korona pénzbüntetésre ítélte. — Fölemelték a faárakat. A faármegálla• pitó bizottság a következő uj faárakat állapította meg: Vagononként az állomáson mérlegelve és átmérve hssákos 145,800, dorong 138,500, feladó állomáson átvéve 141,900 és 134,800 Telepen: Egy métermázsa 1680, dorong 1600, egy öl hasáb 27,700, dorong 26,400. Aprított 1855, 100 kilón aluli tételekben 1960. Fürészhulladék egy öl 13,500 korona. — A fővároa Petőfi-ünnepe. A székesfőváros Petőfi Sándor születésének századik évfordulóját széleskörű ünnepéllyel akyrja emlékezetessé tenni, amelyen az egész város közönsége megjelenhet. Az ünnepélyen a kormányzó, a királyi hercegek, a kormány, a nemzetgyűlés és a nemzeti hadsereg is részt vesz. A vidéki városok és községek küldöttségileg képviseltetik magukat az ünnepségen, amelynek programját a főváros plakátokon ismerteti a közönséggel.