Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-07 / 53. szám

Szeged, 1923 március 7. SZEGED 3 patkányokat, ha a csatornákban meg is maradnának. Néhai jó Pillich Kálmán azonban hiába szónokolt, hiába irt dörgedelmes cikkeket, agitációjának nem volt eredménye. A város hatósága sohasem látott a patkányproblémában komoly veszedelmet. Most — mint értesülünk — ismét el fogják kezdeni a kötelező patkányirtást. Elfogy majd néhány métermázsa patkányirtó szer, keresnek néhány rongyos százast a patkánybűvölök, jövőre pedig a patkányok ismét elszaporodnak. Egy ui »hamelni patkányfogó" kellene, aki furulyájával valahová egészen messzire csalogatná ki táncolva a patkányregimentet... Az iparosok az árvizsgáló bi ellen. Ieti titkár vezetésével a polgármesternél. Amij dr. Pálfy József elmondott a küldöttség élén, abban van néhány megfontolandó igazság. Elmondotta, hogy az iparosok leginkább az árvizsgáló bizottság késedelmes eljárásai miatt panaszkodnak. Megtörtént, hogy öt héttel ezeiőtt leadott kérelmüket még a n:ai napig sem intézték el. Közben az árak megduplázódták, de az árvizsgáló bizottság hozzájárulása nélkül az iparosok sem emelhetik a készítmények árát, mert — amint az meg is történt — uzsurabiróság elé állitják őket. Az állandó zaklatás nyugtalansággal tölii el az iparosokat és sokan már arra gondolnak, hogy becsukják üzleteiket. Azért is méltatlankodnak az iparosok, mert az árvizsgáló bizottságban nincsen megfelelő érdekképviseletük, sőt az egyes kérdések elbírálásánál még az érdekeltségek szakértőit sem hallgatják meg. Általában az az impressziójuk, hogy az árvizsgáló bizottság, illetve a bizottság elnöke, Balogh Károly tanácsnok nem kezeli az iparosság érdekeit kellő megértéssel és kellő jóindulattal. Dr. Palfy József arra kérte a polgármestert, hogy vizsgáltassa meg az árvizsgáló bizottság működését, amely iránt az iparosok a legteljesebb mértékben bizalmatlanok. Arra is kérte a polgármestert, hogy abban az esetben, ha a bizottság újjászervezésére kerül a sor, gondoskodjék arról, hogy az iparosok képviselete megfelelő számban bejusson a bizottságba. A polgármester válaszában kijelentette, hogy az árvizsgáló bizottságnak nem ő, h3nem az Országos Központi Árvizsgáló Bizoltság a felettes hatósága, határozatait tehát, amelyek birói itélet jellegűek, csak a központ változtathatja meg. Ami azonban az ügyek késedelmes elintézését illeti, ebben az ügyben átiratot intéz a bizottság elnökéhez. Az árvizsgáló bizottságok újjászervezéséről szóló rendelet még nem jeient meg, de azért megígéri, hogy abban az esetben, ha a rendelet számára is biztosit valami hatáskört, föltétlenül tekintetbe ve3zi az iparosság jogos érdekeit. (A Szeged tudósítójától.) Az árvizsgáló bi zottság azok közül a háboruszülte intézmények közül való, amelyeknek működésével senki sincs megelégedve. Hivatása tulajdonképen az lenne, hogy a közszükségleti cikkek árát a mindenkori viszonyoknak megfelelően szabályozza, illetve hogy megállapítsa azokat az irányárakat, amelyek nem egészen azonosak a háború alatti maximális árakkal. Indokolt esetben ugyanis túllépésük megengedhető. A körülmények azonban olyanok, hogy az árvizsgáló bizottság a legjobb akarat mellett sem teljesítheti hivatását, minden intézkedésével magára haragítja ugy 8 fogyasztók táborát, mint a kereskedőkét. Ennek következtében az árvizsgáló bizottságok működése csupín a bekövetkezett áremelkedések tudomásulvételére és szankcíoná'ására redukálódott, mivel pedig ezek az áremelkedések olyan hihetetlenül gyorsan kergetik egymást, a bizottságok már csupán a túlhaladott eseteket szentesíthetik és igy csak lassan kullognak a valóság után. Ezek a körülmények természetesen nem lehetnek alkalmasak arra, hogy szimpátiát keltsenek az árvizsgáló bizottságok iránt és míndgyakrabban felbukkan az a kívánság, hogy ezeket a bürokratikus és merőben felesleges intézményeket haladéktalanul szüntesse meg a kormány, mert ez a rossz már egyáltalában nem szükséges rossz. A fogyasztóközönség érdekéből azonban mégis kívánatos az árvizsgáló bízott ság fenntartása, ha nem is a mai formájában. A gazdasági élet ugyanis még nagyon messze van a megállapodottságlól, a napról-napra változó konjunktúrák játéka pedig elsősorban a fogyasztók érdekeit veszélyezteti. Az árvizsgáló bizottságok legelkeseredettebb ellenségei kétségtelenül az iparosok, akik többé kevésbé joggal méltatlankodnak néhány lehetetlen bizottsági intézkedés miatt. A vendéglősök, kávésok és sütőiparosok szakosztályainak küldöttsége járt kedden dr. Pálfy József ipartestüNem erőszak a buzavaluta (A Szeged tudósítójától.) 1920 nyarán a város árverés utján hat évre értékesítette a Püspökiéri bazárépület helyiségeit. Az árverés a körülményekhez képest kiválóan sikerült, mert a kereskedők 10—16 000 korona évi bérért kötötték le maguknak a helyiségeket és kötelezték magukat kaució fejében egy évi bérösszeg letétbe helyezésére. A kereskedők négy puszta falat kaptak a várostól, a berendezést ők vették, de hat év múlva, vagyis a szerződés lejártával az üzletberendezések is a város tulajdonába mennek áL Két év telt el a szerződés megkötése óta és négy év van még hátra a szerződés lejártáig. Két év alatt a viszonyok alaposan megváltoztak és a város most igyekszik az általános drágulást a bérlőkkel szemben a maga javára érvényesíteni. Kétségtelen, hogy a városnak bizonyos tekintetben igaza van, amikor a boltbéreket a valutáris viszonyok változásának megfelelően fel akarja emelni. Kérdés azonban, hogy milyen módon és mértékben akarja ezt a béremelést keresztülvinni egy jogilag meg nem támadható szerződéssel szemben. A béremelés módja és mértéke pedig olyan, hogy az a Püspök-téri kereskedők, sőt Szeged egész kereskedőtársadalmának köreben méltó felháborodást keltett. A város ugyanis legutóbb egy igen kellemetlen felszólítást intézett a Püspök-bazár bérlőihez. A felszólítás lényege az, hogy a város hajlandó a négy év múlva lejáró szerződéseket még négy évvel, vagyis 1930-ig meghosszabbítani, ha ezzel szemben a bérlők 1923 május elsejétől 6—10 métermázsa buzaértéknek megfelelő évi bért fizetnek. Aki pedig nem fogadja el ezt az ajánlatot, azt négy év múlva könyörtelenül kiteszik a helyiségből. Ettől a fenyegetéstől néhány kereskedő anynvira megijedt, hogy a város ajánlatát elfogadta, a' többség azonban ellenszegül a város pressziójdnak. A budapesti kereskedelmi és iparkamara éppen legutóbb foglalkozott azokkal a mindsürübben jelentkező panaszokkal, amelyek a házigazdák buzavalutás béremeléseiről tzólnak. A kamara arra az álláspontra helyezkedett, hogy a boltbérek megállapítására külön törvényes in tézkedések vannak s azok a kereskedők, akik tapasztolják, hogy a házigazdák a rendelet intézkedéseit uzsoraszerüleg túllépik, tegyenek haladéktalanul jelentést az illetékes hatóságnál. Ebben az ügyben egyébként a kamara a népjóléti miniszterhez fordul orvoslásért. HNézzük már most, hogy „tullípi-e a város a törvényes intézkedéseket"? A Püspök bazárban körülbelül negyven üzlet van. Átlag 10 000 koronás évi bért véve alapul a városnak 480 000 korona jövedelme van. Ha csak hat métermázsa buza érékét számítjuk évi bérnek, akkor a város 480.000 koronás jövedelme több mint egymillió koronára emelkedne évente. Az hisszük, hogy egy ilyen arányú jövede emfokozás (amit pesszimista számitások alapján muatunk ki) vitán felül állóan túllépi a megengedett határokat. Több érdekelt kereskedő erről a következőket mondotta munkatársunknak: — A város eljárása olyan felháborító, hogy napok óta valósággal izgalomban tart bennünket. Ha a város egy méltányos béremelési ajánlatot tesz és nem presszióval akar a nyakunkba akasztani egy elviselhetetlen terhet, mi is méltányosak lettünk volna és elfogadtuk volna az ajánlatot De a fenyegetésnek ellenszegülünk. Az a fenyegetés, hogy négy év múlva kidobnak bennünket a helyiségből, enyhén ítélve a legdurvább erőszaknak minősithető, annál is inlább, mert a megállapodás szerint a szerződés lejártával mindenki mással szemben a régi bérlőknek van előjoguk a helyiségekre. — Az a gyanúnk, hogy az egész akció inkább magánérdekből indult ki. A városi mérnökség ugyanis bizonyos százalék házgondnoki dijat élvez a boltbérek után és emiatt akarják most a boltbéreket horribilis módon felemelni. A váro3 annyira megy, lipgy például az egy évi bér fejében letétbe helyezett kauciót sem akarja már betudni csak oly mértékben, amely a buzavalutának megfelel. Nem tar'juk valószínűnek, hogy a város buzavalutázása a házgondnoki dijak em lése miait, vsgy pusztán csak emiatt történt volna. A város erőszakossága azonban egy nagyon c.unya lépés, egy nagyon rossz példa azok fzárnára, akik az árdrágításra, béruzsorázásra fmugy is hajlamosak. Bezzeg derék földbérlőinkkel sokkal kíméletesebben járt el a város. Hosszas közgyűlési harcok árán lehetett csak erra bírni a város vezetőségét, hogy buzaértékre emelje a földbéreket. A Felsőtiszapart rendezése és az árvizveszedelem. (-4 Szeged tudósítójától) Megírta a Szeged, bogy pénteken délben nagy felsővárosi küldöttséget vezetett a po gármester elé Tonelli Sándor dr. iparkamarai főtitkár, a felsőliszaparti ucaburkolat sürgős kijavíttatása ügyében. Elmondotta, hogy ez a muoks egyike a legfontosabb városrendezési munkálatoknak, Felsőváros lakossága már hosszú évtizedek óta követeli, sürgeti ennek az elintézését, a város hatósága azonban eddig mindig elodázta a felsővárosiak jogos kívánságának a teljesítését. A felsőtíszaparti útvonal pedig kétségtelenül egyike a város legforgalmasabb, legjobban igénybe vett utvonalainak. A Felsőliszaparton rendkívül sok gyár, igarlelep, kereskedelmi raktár van, a botrányosan rossz kövezeten állandóan nehéz társzekerek dübörögnek, a város áruforgalmának nagy része itt bonyolódik le és igy ebből az útvonalból kerül ki a legtöbbb kövezetvám. A polgármester elismerte a felsővárosi küldöttség kívánságának jogosultságát, de határozott választ nem adott, csupán azt ígérte meg, bogy a tanács majd valamilyen módon gondoskodni fog a megrongált kövezet kijavíttatásáról, ha a sor rákerül. A felsőtiszsparli útvonal kijavítása pedig a legsürgősebb városrendezési munka és nemcsak a Tonelli Sándor dr. által fölsorolt ipari és kereskedelmi szempontok teszik sürgőssé, hanem tr.ég egy olyan másik körülmény is, ami talán valamennyinél fontosabb. Biró Benő műszaki főtanácsos erre vonatkozólag a Szeged munkatársa előtt a következőképen nyilatkozott: — Az 1921. évi köv?zési program összeállítása alkalmával a különböző oldalakon megnyilvánult jogos igények kielégítésére a mérnöRí hivatal fölvett a programtervezete minden kérelmezett munkát. Ezek közül a munkák közül — már az útvonal jelentőiégére való tekintettel is — a legfontosabb a felsőtiszaparii u vonal végleges kövezéssel va'ó rendezése. Ez egyébként egyike a legrégibb városrendezési kívánságoknak. Ennek az u'vonalnk a rendezése az árvízvédelem szempontjából is szükséges. A töltésnek a felsötisxaparti nagykorúitól a kiskörűiig terjedő szakaszát ugyan műszaki és árvízvédelmi szempontból jó karba helyeztük, de mivel a védőtöltés szélessége nem éri el a tisx.ai védővonalakra előirt koronaszélesség méreteit, hanem ennél jóval kisebb, eseileges árviznivó emelkedés atkalmával, ha a Tisza vízállása meghaladja, vagy megközelíti az 1919ben bekövetkezett Iegmaagsabb vízállást, a hivatott műszaki személyzetnek rendkívül nagy éberséggel kell ügyelni eire a töltésszakaszra. Könnyen megtörténhetik, hogy adott esetben a szükséges védőmunkákat nem teljesíthetjük, a védekezéshez szükséges anyagokat nem szállíthatjuk a helyszínre, mivel az oda veze'ő ut oly botrányosan rossz állapotban van, hogy azon a fokozott forgalom leoonvolitása lehetetlen. Tekintettel arra, hogy ez a védekezés Szeged városának árviz elleni védekezését jelenti — a védekezés sikerének biztosítása érdekében ez a