Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-06 / 52. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 február 2. nak kérdéséve' a kormány most tárgyal a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetségével. Drózdy interpellációja a rézgálicról. Drózdy Győző holnap sürgős interpellációra kér engedélyt a rézgáic ügyben. Interpellációjának lényege az, hogy több zalamegyei község részéről annak idején a pénzt felhozták Budapestre s kerestek pénzügyminisztert, államtitkárt, pénzintézetet, de sehol sem akarták tőlük a rézgálícra a pénzt elfogadni. Drózdy holnap fel fogja szólítani a föld.niveíésügyi minisztert, adja ki a rézgálicot a községeknek, a pénzt pedig 3,800.000 boronát leteszi a Ház asztalára. Dénes István és Gaál Ga8zton lovagias ügye. A Dénes István és Gaál Gaszton képviselők között felmerült lovagias ügyben a voit házelnök távolléte miatt a felek megbízottai a tárgyalásokat még nem fejezték be. A tanácskozások szerdán folytatódnak. Az affért valószínűleg fegyveresen fogjak elintézni. Összeomló házak és a város tanácsa. (A Szeged tudósítójától.) Majdnem mind;n tanácsülés tárgysorozatán szerepel néhány házlebontási javaslat. Balogh Károly tanácsnok, az épitési ügyosztály vezetője referálja ezeket a kényes kérdésekel. A héífői tanácsülésen is szerepelt több belflük. Az előadó javaslata majdnem minden esetben a következőképen hangzik: Az épület düledezik,-a falon széles repedések látszanak. A mérnöki hivatal megállapította, hogy életveszélyes, ajánlatos lenne a lebontása. Mivel azonban ezekben a hivatalosan is életveszélyesnek minősített lakóházakban emberek laknak, akiknek máshol való elhelyezése a lakáshiány miatt lehetetlen, az előadó véleménye szerint a tanácsnak arra kellene felhívni a kérdéses ház tulajdono'áf, hogy az értesítéstől számított tizenöt napon belül javíttassa ki a hibákat, hárítsa el a lakók fejéről az életveszélyt, mert ellenkező esetben a szabályrendeletben megállapított pénzbírsággal sújtják. A tanács tagjai között azonban vannak plyanok is, akik háztulajdonosi szempontról vizsgálják a kérdést és megállapítják, hogy a jelenlegi nehéz viszonyok között egy háztulajdonos sem kötelezhető nagy költségű tatarozásra. Ez az elv a tanács többségének az elve és igy minden esetben u<>y mondják ki a határozatot, hogy a háztulajdonos felhívandó a szükséges javítási munkálatok teljesítésére, de minden büntető szankció nélkül hívandó fel. Az ilyen szelidhangu felhívásnak más nem lehet az eredménye, minthogy mind;n marad a régiben, a düledező házfalak repedései tágulnak, az életveszély nő és a szerencsétlen lakók minden pillanatban el lehetnek készüve arra, hogy fejükre szakad a ház. Katasztrófa szerencsére eddig még egyetlenegy esetben sem történt, ez azonban nem garancia arra, hogy ezután sem történik. És ha történik, nem tudjuk — ki vállalja maid a felelősséget, a mérnöki nivatal bizonyára rtem, hiszen az életveszétyes épületek lebontását javasolja minden esetben, — a rendSreég szintén nem, hiszen idejében felhívja a mérnöki hivatal figyelmét ezekre a veszedelmes épületekre, a lakáshivatal arra apellálhat, hogy a düledező hizak lakóit nem helyezheti el sehol sem, amikor minden szükséglakás zsúfolásig megtelt. A város tanácsának „méltányos" intézkedéséhez férne ' néhány szó, de végeredményben a lanyha intézkedés indokolása: elfogadható érv. A felelősségnek tehát nincs gazdája — látszólag legalább nincs. A valóságban azonban mégis csak a város hatósága a felelős, mert szükség esetén kell lenni megfelelő számú szükséglakásnak, mert a város minden poigára joggal megkövetelheti, hogy — ha más nem. hát á hitóság hárítsa el az életveszedelmet, ha másképen nem lehet, h*t építkezéssel. Szükséglakások építésére pedig kell pénznek lenni, ha földbérek emelése árán is. Bitó István hősi halott negyvennyolc filléres hagyatéka. (A Szeged tudósítójától.) Bitó Istvánról csu)án annyit árulnak el az idevonatkozó hivataos irások, hogy katona volt és 1917-ben a öldreszabaditoti pokol valamelyik gyilkos frontén hősi halált halt. Hátrahagyott ingóságait, alán egy horpadt gyufaskatuját, egy csorba szegedi halbicskát, néhány megcímzett piros tábori lapot, egy szakadozott bugyellárist és benne 48, azaz negyvennyolc fillér készpénzt osztrák-magyar értékben, annak rendje és módja szerint hivatalosan elküldték szülővárosába, Szegedre. Itt a katonai hatóságok, mivel Bitó látván hősi halált halt katona szabályszerűen és végérvényesen kilépett a fegyveres erő kötelékéből, az ügyet, illetve Bitó István hagyatékát hivatalos irás kíséretében áttették az illetékes polgári hatósághoz a hagyatéki eljárás lefolytatása végett. Az irások a járásbírósághoz kerültek. A járásbíróság megállapította, hogy a törvényes örökös özv. Bitó Istvánné és a hagyatékban leltározott negyvennyolc fillér készpénzt hivatalosan átutPli a a város főpénztárába azzal, hogy azt özv. Bitó Istvánnénak bélyegtelen nyugta ellenében adja ki. Itt kezdődik azután Bitó István hősi halott negyvennyolc filléres hagyatékának hosszú kálváriája. A város tanácsa kQhn határozattal elfogadta a negyennyolc filléres hagya'ékot és a járásbíróság végzése értelmében utasította a főpénztárt, hogy a letétet a törvényes örökösnek adja ki. Erről a határozatról — igy kívánják ezt a törvényes szabályok — értesítette a tanács a járásbíróságot, a könyvvivőséget, a számvevőséget, a főpénztárt és — a törvényes örököst, Bitó István hősi halált halt katona özvegyét. Minden a legszabályszérübb rendben megtörtént, csupán az a jelentéktelen körülmény akasztotta meg az eljárás befejezését, hogy időközben özv. Bitó Istvánné ismeretlen helyre költözött, a tanács, illetve a járásbíróság határozatát nem kézbesíthették ki neki. A sikertelen kísérletről szabályszerű jelentés tétetett a főpénztárhoz, a könyvvivőséghez, a-számvevőséghez és végül a tanácshoz. A tanács pedig köteleségszerüleg informálta a helyzetről a járásbíróságot a szükséges további intézkedések megtételét kérve. Közben multak az évek, a háborúnak is — ha igaz — végeszakadt, forradalmak ég ellenforradalmak viharzottak keresztül az országon, Bitó István hősi halált hatt katona sírján pedig valahol Volhiniában, vagy a Mazuritavak körül, vagy Prsemysl alatt, lehet, Jiogy a Doberdón, esetleg Verdun felé, azóta sudár fává szökkenhetett az a kis ág, amit valamelyik ismeretlerí bajtársa ültetett a feje fölé. Hat borzalmas esztendő röpült el azóta és most ismét aktuális lett Bitó István hősi halott negyvennyolc filléres hagyatéka. A járásbíróság ugyanis sürgető átiratban jelentést kért a város tanácsától arra vonatkozólag, hogy mi történt Bitó István negyvennyolc fillérjével, kiutaltatott-e már a törvényes örökösnek, ha igen — mikor, ha nem — miért nem. A kérdést hétfőn tárgyalta a tanács. A megvastagodott aktatömeg szomorúan sulyosodott a zöldasztalra és Balogh Károly tanácsnok referálása szinte vádlólag zúgott bele a szent bürokratizmusba. A polgármester érezte, hogy itt valami lehetetlen dolog történik, hogy az a bizonvos negyvennyolc fillér, Bitó István hősi halott' katona elárvult hagyatéka a súlyos akís>tömegen keresztül szigorú bírája a formákba merevített közigazgatásnak. Meg is kérdezte a tanács plenumától, hogy nem lehetne-e az egész 'aktatömeget a levéltárba sülyeszteni ? Balogh Kéroly azonban zord hangon mondotta ki a széntenciát. — Nem lehet. A járásbíróság hivatalos kérdésére válaszolni kell. Értesitjük, hogy özvegy Bitó Istvánné ínég mindig nem került elő, a főpénztárban letétként kezelt negyvennyolc fillért pedig bélyegtelen nyugta ellenében visszautaljuk a járásbirósághoz. Ez történt a* Urnák 1917-ik esztendejétől máig. Az aktacsomag a mai határozatából kifolyólag ismét gyarapodik néhány ívvel (ívenkint tiz korona) és átvándorol a negyvennyolc fillérei együtt a járásbíróság irattárába. Hogy azután mi történik vele — nem tudjuk. Bitó István hősi halott negyvennyolc filléres öröksége azonban mé* további eljárást is igényel. A Tiszába akart ugrani egy úriasszony. (A Szeged tudósítójától) Ma délután 3 és 4 óra kö ölt idegizgató öngyilkossági kísérlet történt a Tiszaparton, a közúti hid kö/elében. Engel Fülopné 23 éves, Vitéz utca 15. szám alatti lakos, Engel Fülöp Gizella-téri élelmiszerkereskedő neje a Tiszába akarta vetni magát. Egy járókelő azonban észrevette szándékát, rákiabált a vetköződö asszonyra, aki nyomban összeesett és elájult. A menlők a közkórházba szállították, ahol még az esti órákban sem nyerte vissza az eszméletét. Az eddigi megállapítások szerint a szerencsétlen asszony súlyos idegbajt kapott. Az öngyilkossági kísérletnek, amely ma délután a Tisza partján lejátszódott, szomorú előzményei vannak. Engel Fülöp és neje ugyanis ez év január 5-ike óta valóságos kálváriát járnak, mert R. főhadnagy Vitéz-utcai lakásukat, amelyben nyolc étiig laktak, elrekviráltatta és január 5-én kilakoltatták abból Engelt, feleségét és két kis gyermeküket. A lakásnak egyik szobáját azonban nem vették el, hanem Engel sógornőjének utalták ki. Itt aludtak Engelék egy darabig, majd a főhadnagy kérésére szállodába mentek lakni, mert a lakáshivatal többszöri lakásigénylésüket is elutasította. Engelék ezalatt anyagilag valósággal tönkrementek, ugy hogy néhány hét múlva ismét kénytelenek voltak visszaköltözni sógornőjük Vitéz-utcai szobájába. Közben egyik gyermeküket örökbe adták, hogy nélkülözéseiken könnyítsenek. Tegnap sógornőjük hirtelen rosszul lelt. A kihívott orvos gyógyszert rendelt neki. A gyógyszert Engel Fülöpné csináltatta meg, mire azonban visszaért az orvossággal, a lakást zárva találta. A körleiparancsnok „ághoz ment panaszra, ahol azonban nem orvosolhatták baját, Emiatt már délelőtt, a tiszti pavillonból kijövet, a Tiszának rohant és csak férje tudta megakadályozni öngyilkosságát. Engel és neje panaszt tettek a rendőrségen és a lakáshivatalnál is, de sehol sem kaptak segítséget. Délután mégis sikerült az orvosságot sógornőjük lakásába juttatniuk. Engelné erre látszólag megnyugodott és a délután folyamán azzal az ígérettel vált el férjétől, hogy nem tesz kárt az életében. Egy ismerősét kereste fel Azután, ahonnan izintén a látszólagos nyugalommal távozott el. Innen a Tiszapartra ment, ahol az izgalmas öngyilkossági kísérlet lejátszódott A fiatal asszonyban pusztán ez a lakásügyi kálvária érlelte meg az öngyilkosság gondolatát. A lakásrekvirálás, mint hivatalos helyről értesülünk, amiatt történt, hogy Eagelné 150.000 korona ellenében hajlandónak nyilatkozott lakásukat egy kisebb lakásért elcserélni. Az ajánlatievő rendőrkézre juttatta az ügyet és a kihigási bíróság el is itélte Engelnét a dolog miatt. Mi dez azonban nem lett volna indok arra is, hogy lakásukból kitegyék őket és a szerencsétlen asszonyt különösen az bántotta, hogy a főhadnagy nem is lakott az elrekvirált lakásban, csak néhány bútordarabot szállított oda. Ma pedig, amikor su'yos betegen magányosa" fekvő nővérétől a lakás uí bérlője ugy öt, mint férjét kizárta, végleg elkeseredett az asszony és az öngyilkosságra szánta el magát. A közkórházbati súlyos ideglázban fekszik és felépülése csak néhány hét múlva reméltlelő. owwwAWWwwAwwwwwwwwwwwe Bombamerényletet követtek el <Lkairói ango1 katonai főhadiszállás ellen. A merénylők két oombát dobtak. Az egyik egy egyiptomi katonát megölt s több egyiptomit megsebesített, a másik nem robbant fel. Dublinbán «? lr szabadállam csapatai bombagyárat fedeztek fel. Dublin közelében, nyílt területen egy fiatalember holttestére akadtak. Megállapították, hogy az illetőt lesből lőtték le. Harding, N az Unió elnöke aláirta azt a törvényt, amelynek értelmében a háború alatt zár alá vett tulajdont visszaadják tulajdonosuknak azzal a feltétellel, hogy a visszatérített érték semmiesetre sem haladja meg a 10.000 dollárt.