Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-04 / 51. szám

Szeged, >923 március 4. Zigoto és Chaplin személyesen a Renaissance-ban! Jackie Coogan, a „Fiacskám" főszereplőjével H kis csibész ma a Korzó Moziban Reggeli 4 óráig zene, tánc a Renaissance-ban! Renaissance Mulató a Tisza-szálló nagytermében. — Telefon 44. Március 4-én: üj, grandiózus műsor! Bánky Böske ősy Marienne téncosn$ táncmilvésznő Regős Lona táncfenomén Lábas Vica Várady Böske angol táncok mondáin táncok Tick és Tock Göndör Tibi komikus excentr. akrobaták a 4 éves stepptáncos Edmondo repülő csillagok Nyerges Gaby öarkady Imre énekes-táncos soubrette énekes-táncos komikus Vajdaffy Jóska parasztkomikus t Elly ésBaklanoff Diana Sforza tánc-duett táncosnő Rimóczy Mara Erdős Elly klasszikus táncok tánckreációk Aktuális kuplék, kacagtató tréfák, bluettek stb. Modern parkett-táncok!!! Előadás este fél 10-től reggel 4 óráig 1 Szalonzene 1 Cigányzenel Jaas-bandl Jegyek 200-tól 350 koronáig. SZEGED KÖNYVEK Rab Gusztáv: Mocsárláz. Ha nem ismerném az irót, husz é? egynehány esztendős ragyogó fiatalságát, finom vonását, sima arcát, mosolygó nézését, amelyen csak lopva jelenik meg egy-egy furcsa grimasz, szinte el sem hinném, hogy ő a Mocsárláz szerzője. Aki ezt a regényt elolvassa, ugy, hogy átugorja Kállay Miklós konferánszát, amely fölösleges indiszkrécióval árulja el,- hogy Rab Gusztáv fiatal emker, — az Rab Gusztávban egy-egy élet keserűségein, kálváriás gyötrelmein keresztülvergődött, nem is csöndes rezignációban felolvadt, hanem Schopenheuer és Hartmann kegyetlen, véres pesszimuzmusával átitatódott, emberkerülő, sötétarcu és sötétgondolafu irót sejt. A kritika ritkán szól hozzá az irónak és müvének ehhez a kétség nélkül izgstó éi bonyodalmas összefüggéséhez, ehhez a csodálatos ellenmondáshöz, amelynek megmagyarázása van legalább is olyan fontos, mint magának az irói alkotásnak részletekbe menő analizálása. Mi megróbálkozunk vele. A Mocsárláz egy Oroszországból visszatért hadifogoly regénye. Horváth Imre öt évig élt a drótsövények mögölt, szuronyos orosz őrök sanda nézésétől vigyázva, ezredmagával bezsúfolva a szomorú baraktáborba, a szibériai pusztaságban. Hazajön megtorpant lélekkel, beteg fejjel, szédülő szívvel, öt évig szövi az édes otthon tündéri álmait, az elaljasodott, embertelen sorban együtt húzza az igát a többi szenvedővel. Végre megszabadul, hazaér. Keresi elvesztett magamagát, bódultan, tétován. Idegen itt neki minden, & levegő, az emberek, a szülei, barátai, idegenek a szavak, a gondolatok, a kárhozatosan kizökkent világban halálos egyedülségben imbolyog, a nagy akarásokra a nagy ellankadások következnek, minden megmozdulását sajgató önkritikával kiséri, boncolja, csupa vérző ellenmondás, fájdalmas kontraszt az egész fiu, akinek a lelki hangulatai a legkülönösebb permutálásokban villódzanak ki. Az összeroppantó jelenből a múltba menekül, gyerekkori szerelmét idézi föl, meg is találja, belekábul az érzéseket elzsongitó, de megújhodást nem adó mámorba. A szeretője pesti asszony, kispolgári, hisztériát mímelő enyhén erótikus teremtés, aki csak játszik a fiúval. Egyszerre csak váratlan vendég toppan be Horváthékhoz: Vjera, az orosz nő, aki eljött az ura után és magával hozza pufók kis gyerekük képét is. Imre vigasztalja az asszonyt, de lélek és meggyőződés nélkül. Itt nincs többé mit keresnie: az egyetlen megváltás a halál. A Dunába veti magát. Néhány szóban ez volna a regény főcselekvénye. Azt lehetne mondani, hogy az egész belefér egy rövid novellába, vagy ha tetszik, egy gyors ütemű drámába — és mégis az az érzésünk, hogy igy szélesen, históriai partokat mosó hömpöíygetéssel kellett felduzzasztani és aztán lezúdítani a regény sötét zuhatagát. Ha a háborút olyan nehéz volt megfogni, hogy egy Barbussenek is alig sikerül (a „Tűz" napló és nem regény), talián még nehezebb a háború utáni időkét. A háború nagy tömegpszihológiai egységbe gyűrte össze a milliókat, kaoszba, amelyen belül az egyén felolvadt, széjjelmállott a háborút követő zűrös megpróbáltatásokban, a fojtogató nyomorban, elszegényedésben, a csalódottság békójába verve ezerszer nehezebb, keservesebb az énnek a magára eszmélése. Ezekbe jobb, érzékenyebb lelkeknek száeszor kínosabb, mert kisszerű csetepatékba, hercehurcákba sodródik bele a fiatalember, aki egy Szanin groteszk fintorával nézi az embereket, megcsinálja a maga filozófiáját, amelyre megesküszik nappal, hogy éjszakára leköpje. Szanint emiitettük, egészen véletlenül, de nem keressük mögötte Arcübasfcvet. Szanin probléma volt, mert orosz szemmel nézve is abszurd próbálkozásnak látszott egy a csöndes béke ölén nevelődött, beteg lelkű diáknak az a perverz figurája, ahegy az annak idején „modernizáló" Arcübasev beállította. Rab Gusztáv regényének a hősében megvan erre a prediszpozició. Félig gyerek még, mikor háborúba viszik, a világ másik végén sorvadoz s mint érett, nem! — mint öreg ember kerül vissza. Az itthonmaradtak, a dőzsölők, a meggazdagodottak mit tudnak a háborúról, a fogságról? Más: elképzelni 5 a fogfájást, más: megörülni az idegtépő fájdalomba. Azért hisszük, hogy Rab Gusztáv regényét sokan nem tudják ugy olvasni, ugy beidegzeni, mint azok, akiknek a lelkéhez az egész regény miliője, témája az átéltség közvetlensége révén egészen közel áll. De sokan lesznek, akik a regényben nemcsak patológiai kórképet fognak találni, hanem a lelketmarcangoló szenvedések, összezúzott hitek megríkató bibliáját ir.. És ezek lesznek a Mocsárláz igazi olvasói. Rab Gusztáv regényénél — ugy érezzük — fölösleges a kritikának azzal bajmolódnia, milyen irodalmi irányok Piokrustes ágyába feszítse bele a regényt. Hogy az irót naturalistának konferálják be, arnikoí ő maga legbenső elképze'ésében a legyőzött, halálra'ujtotl ország agonizáló lihegését akarta szimbolizálni, igazán nem lehet döntő szempont áz értékek megállapításában. A regény nekünk, akik a betűk fekete fátyla mögött megtaláljuk az iró igazi arcát, érdekes revelációval szolgál: megmutatja, hagy Rab Gusztáv egészen belül egy tökéletes exkluzivitásra termett, magát egy erős absztrakcióban kiélő, a dolgokat, jelenségeketa „magánvaló" határain tul feszitgető iró és hogy ÍZ a közvetlenség, amelyet az életben nekünk ad, mintha a társadalmi konvenciókkal megalkuvó önként felajánlott áldozat volna. Rab Gusztáv előtt — meg vagyunk győződve — még magasra ívelő irói pálya áll. Szeretettel és érdeklődéssel kisérjük el utján a kiérés teljességéig. Addig is megértjük és megbocsátjuk regényének azokat a gyengébben alátámasztott pontjait, amelyek éppen azért sebezhetők, mert túlságosan fel vannak páncélozva. A meditációk terjengősségében, az egymást maró gondolatsorok partszakadásában sokszor ugy érezzük, hogy valamivel kevesebb — több volna. Az Ökonómia józansága, mértéktartása is megjön idővel. De regényíróban mégis csak nagyobb érdem az elgondolás és komponálás készsége, mint a papírral való sáfárkodás és a Mocsárláz az első két erény mellett tesz tanúbizonyságot. (w. g.) Széchenyi Mozi Vasárnap, március 4-én Petrovich Szvetiszláv, Lucy Dorraine és Várkonyi Mihállyal: Ohnet György regényes szerelmi története 2 részben, 12 felvonásban. I. rész: DAMASZKUS CSILLAGA. II. rész : AZ ISTEN OSTORA. Mindkét rész, a teljes regény egyszerre minden előadásban! Előadások kezdete: 3, 5, 7 és 9 órakor. Hétfőtől a KORZÓBAN: Szomory Dezső Péntek este cimü hires drámája Fenyvessy Emil, Szuchányi Évi és Györgyivel! Modern ember a Renaissance-ba jár! —r Minden ellenkező reklaLillPg S • mirozás dacára Szomory Dezső Péntek este című világhírű darabja Fenyvessy Emil, Szuchányi Évi és Györgyivel a főszerepben kizárólag a ICorzó Moziban kerül hétfőn, kedden, szerdán bemutatásra I Jackie Coogan, a „Fiacskám" főszereplőjével A kis csibész ma a Korzó Moziban Pusztuló népek világtragédia 2 részben, mindkét rész egyszerre' egy előadásban, Paul Wegenerrel a főszerepben. Első részben: R Vereckel szorosban készült lelvőlel. A Belvárosi Moziban lesz bejutatva!