Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-03 / 50. szám

Egyes siám ára 20 korona iMrkesitőség és ktadóhlvatJt Kölcsey-utca 6. (PrófétaMálló, L emelel 6.) Teleloa KS—55. A .Szeged* megjeleli hétfő kivételével minden M9> Egyes szám éra 20 koIM. Előfizetési árak: Egy Maapra Szegeden 400. Budafwtea és vidéken 420 kor. Hirdetési érak: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8. kövér belükkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyllttér, családi és orvosi hír 100 K. Többszőrt feladóinál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 március 3, SZOMBAT. 50-ik szám. Legyen már vége. (B. /.) Azt halljuk pénteken, hogy valami közeledés készül Rassay és a reformpárt között, azt halljuk szombaton, hogy a szoros együttműködés útjában mégis csak állnak akadályok. De hát, a jó isten szert szerelmére, mit gondolnak az urak ? Azt gondolják vájjon, hogy a liberális polgárság szőrszálhasogatni küldötte őket a parlamentbe? Hogy ma nincs égetőbb és funtosabb kérdése a magyar polgárságnak, mint hogy ki kell e kapcsolni az októbert, vagy ellenkezőleg : bekapcsolni, hogy pártvezéri cim jár-e valakinek, vagy csak ügyvezető elnöki, hogy politikusok személyes felfogásának haj szálai teljesen párhuzamos módon vannak-e fésülve egymással? Egy dologgal legyünk tisztában. Pártok nem alakulhatnak aszerint, hogy egyes képviselők megállapodnak abban, hogy ezentúl közös klubhelyiségben fognak estér kint találkozni és egy padban ülnek ezentúl a nemzetgyűlésen Pártok alakulásának két természetes inditó motivuma van csak: a hatalomért való szövetkezés és a közvélemény nyomása. És ha bizalommal tekintünk is a reformpárt működése elé, egyet meg kell mondanunk: megalakulásának körülményeiben egyik motívumot sem tudjuk felfedezni. Lehet, hogy vannak nüanszbeli differenciák a reformpárt és a Rassay-párt között. A közvélemény azonban ilyeneket nem Iái nem láthat, mert hiszen a két párt magja azonos. De a közvélemény ismerte a Rassay-pártot. Ez volt az a párt, amely igenis a közvélemény termékenyítő hatása alatt született meg, amely végigverekedett nehéz és küzdelmes idcket, amely fedetlen mellel vivott férfias csatákat, amely egy páratlanul elkeseredett választási küzdelemből ha agyonlyuggaioit, megtépett, foszlányokká hasadt zászlóval is, de le nem győzve tért meg. És arra a zászlóra a polgárság jogai voltak ráhímezve, nem — beleszőve, fölfejthetetlenül és csak a zászlóval együtt pusztulóan beleszőve. Ezt a zászlót a polgárság adta a Rassay-párt kezébe, ez a zászló volt bizalmának szimbóluma és ezt a zászlót hűséggel, vitézen, önfeláldozóan végigkísérte a maroknyi ctapat minden tagja, azzal a büszke öntudattal, hogy ha a küídelmet egyenlő fegyverekkel vívják meg: nem tudni, ki kei ült volna elő belőle győztesen? Mi indította tehát őket mégis arra, hogy a régi, rongyos zászlót ujjal cseréljék fel? Ilyesmire a béke boldog óráiban van lehetőig — szükség akkor sem. Mi szükség volt az umgruppirunga? Minden szabadelvű polgár érzi és tudja, hogy a liberális politikusok szövetsége a szociáldemokrata párttal helyes és szükséges volt. Ennek a szociáldemokrata pártnak lehetnek távoli programpontjai, amelyek nem azonosak a polgárságéival, de vannak egészen közelfekvő, hallatlanul nyomasztó és égető problémák, amelyek közösek, amelyeknek megoldási módja közös és amelyeknek megoldása egyformán fontos és sürgős a két szövetkező félre nézve. Megállapodhattak tehát abban, hogy a küzdelmet vállvetve harcolják végig és akkor, a közelebbi cél elérése után talán kezet foghatnak, megköszönhetik az egymás támogatását és mehetnek tovább külön utakon, egymás mellett, vagy talán egymás ellen is. Még szorosabb szövetségnek kellene léhát lenni a polgári politikusok között, mert hiszen céljaik, ha vannak eltérések, csak sokkal, de sokkal távolabb divergálnak, mint a szociáldemokráciáé és a polgárságé. De hol vagyunk ma még a legközelebbi, közös célok elérésétől I Hiszen ott állunk az ut legelején, halunk mögött néhány irtózatos fáradsággal vágott lépés mindössze, előttünk sürü és átgázolhatatlannak látszó rengeteg és ime, az urak azon vitatkoznak: kinek a szekercéje jobb, kinek a módszere jobb, kinek vezetése alatt kell az utat folytatni 1 Pedig az nem kétséges, hogy menni merre kell. Az iránytű a kezükben, de nincs is rá szükség, mert a Cél ott dereng messze előttük, az irány csalhatatlan. Legyen hát vége annak, hogy liberális politikusokat egymástól akárcsak hajszálak is elválasszanak 1 Nem az urak passziója, hogy mit és hogyan kell csinálni. A polgárság, amely kezd öntudatára ébredni, parancsolóan sürgeti az összefogást és ezt semmiféle okkal nem tagadhalja meg valaki, ha csak nem akar abba a gyanúba keveredni, hogy nem annyira egyéni, mint inkább személyes inditó oka van cselekedeteinek. Ha tudták az urak tűrni és szenvedni támadások tüzét, akkor tudják iürni egymás apróságait, tudják szenvedni egymás esetleg rossz tulajdonságait is. A program világos és félreérthetetlen. Ma pedig nem éljük a félmegoldások korát. Vagy mellette, vagy ellene, vagy vallani, vagy megtagadni I De legyen már vége a pepecselésnek 1 A kéz, amely folyton lehelletszerü, finom vonalak harmóniáját keresi, elfelejti forgatni tudni a kardot és ha túlzott részleteskedés»el tölti idejét, gyönge lesz, mikor egyszerűen, de becsületesen és keményen oda kell vágni 1 Ellenforradalomba kergetik a franciák Németországot. A franciák valósággal ellenforradalomba kergetik a német birodalmat. A konzervatív és reakciós pártok a birodalom minden részében egyre hatalmasabbakká válnak és mindenütt ellenforradalmi szervezetek alakulnak nacionalista és monarchista jelszavak alatt. Egy esetleges német polgárháborúnak beláthatatlan következményei lennének külpolitikai tekintetben is, mert ez okot szolgáltatna nemcsak a francia, hanem a szankciók végrehajtásába bevonható többi államnak, elsősorban Csehországnak, Lengyelországnak, valamint Belgiumnak és Angliának ujabb beavatkozására is. A francia kormány valóra váltotta azt a két jegyzékben bejelentett szándékát, hogy a németfrancia választott bíróság német tagjainak helyébe a Népszövetség részéről kinevezett semleges döntő bíróságot ülteti. A birodalmi kormány tiltakozott e szándék ellen és megállapította, hogy nem áll, hogy a német döntő birók nem tudják feladatukat elvégezni. Az akadálya személyükön kivül esik, mert nem lehet feltenni róluk, hogy együttesen tanácskozzanak francia tisztviselőkkel, mközben a francia kormány a Rajnán és a Ruhr-vidéken német tisztviselőket J üldöz és súlyosan büntet, mert megtartják a birodalmi kormánynak telt esküjüket. Ha Franciaország részéről választott pótbirók valóban eleget tesznek a meghívásnak, a birodalmi kormány az igy választott bíróságot és annak döntését nem ismeri el jogérvényesnek. A Journal des Debats ma vezércikkében utal arra, hogy ha a német el'enállás folytatódik a Ruhr-vidéken, a csapatok megerősítése válik szükségessé Esetleg szükséges lesz a legközelebb elbocsátásra kerülő korosztályt továbbra is bentartani, amit a közvélemény természetesnek fog találni. Ajánlatos lesz esetleg a gyarmati csapatok felhasználása. Az angol alsóházban kedden fonlos tárgyalás lesz a ruhr-vidéki helyzetről. Akkor szőnyegre kerül a munkáspárt határozati javaslata, mely a Ruhr-vidék megszállása s ezzel kapcsola'ban a jóvátételek és Franciaország biztonsága kérdésében angol—francia és belga parlamenli bizottság kiküldését indítványozza. Jaspar belga külügyminiszter a szenátusban kijelentelte, hogy mindaddig kitart mai magatartása mellett, mig a Ruhr-vidék megszállása el nem éri célját. Megszavazták az erdészeti jávaslatot. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az elnöki bejelentés során felszólítja azokat a képviselőket, akik a február 6-iki ülésen nem voltak jelen a névsorolvasás alkalmából, igazolják távolmaradásukat. Ezután Bénárd Ágost beterjeszti a külügyi bizottság jelentését. Az elnök jelenti, hogy Rupert Rezső n°pirendelőtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Még egyszer Zsirkay. Rupert: Zsirkay tegnapelőtti beszédében hibáziatta, hogy nem olvasta végig azt a cikket, amit az Ember-ben itt. Ezt azért tette, mert nem akarta uniatni a Házat és a naplót sem akarta megtölteni ilyen Írásokkal. De ma le akarja szögezni, hogy a cikk mindvégig forradalmi hangú volt. Egyáltalán nem azért szólalt fel, hogy az ügyet felpiszkálja, hanem elvi okokból tartotta szükségesnek megállapítani, hogy a kereszténységet csak tiszta ajakkal lehet szolgálni. Természetesen Zsirkay megfordította a dolgot és azzal vádolja őt, hogy a keresztény és nemzeti eszmét támadja akkor, amikor A Nép ellen intéz támadást. Ez abszolúte nem áll. Felszólalásában hangoztatta, hogy amikor ezen orgánumok ellen kikel, csupán a kül- és belpolitikai ziláltságot akarja megszüntetni, hogy vége legyen a testvérharcnak. Ezek az orgánumok nemcsak a zsidó, de a keresztény nagytőke ellen is izgatnak. Felszólalásában is kidomborította azt, amit ma is vall, hogy az ország érdekében csak az lehet helyes, ha a külföldön is látják, hogy a hivatalos közegek nem védik a szélsőségek lapjait. Küzdeni kell annak a látszata ellen, hogy itt ezek a lapok képviselik a közvéleményt. Felszólalásával ki akarja kényszeríteni, hogy níegtudja, mily kapcsolatban vannak a hivatalos fórumok ezekkel a lapokkal. Elnök figyelmezteti, hogy személyes kérdésben kért szót, tehát alkalmazkodjék ahhoz. Rupert: Személyes kérdés az, amikor Zsirkay ugy akarja feltüntetni öt, mintha a nemzeti eszme ellen támadna. Ez a forradalmi orgánum odáig megy, hogy azt irja róla, hogy nemsokára börtönbe kerül. Hát lehet. Hiszen a kommunisták is igy harcoltak. (Hegyeshalmy Lijos, dabasi Halász Móric, Viczidn kikelnek Rupert kijelentése ellen. Egyikük azt kiabálja, hogy ezt már nem tűrhetik, nem lehet ilyen hangon beszélni.) Rupert kijelenti, hogy a legerélyesebben akarja még egyszer visszautasítani Zsirkay vádját, amikor azt mondotta róla, hogy Rupert támadása ezekkel az orgánumokkal szemben a keresztény és nemzeti eszme elleni támadás. Ezután áttérnek az erdészeti közigazgatásról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. A zárszó jogán Farkas Tibor szólal fel. Kifogásolja, hogy a földmivelésügyi miniszter tárcáját kötötte ehhez a javaslathoz. Kifogásolja azt is, hogy a földmivelésügyi miniszter szakértőt hozott magával a Házba. A földmivelésügyi miniszter szemrehányást tett Gaál Qasztonnak, hogy nem vett részt a bizottságok munkájában. Ha azt akarta, hogy résztvegyen ebben a munkában, miért nem választatta be Gaált a bizottságba. Igy nem lehet Oaálnak semmit szemére vetni.