Szeged, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

Egyes szám ára 20 korona Jterk.sitöség és kladóhlvaal: Kölcsey-utca 6. (PrófétaMilló, I. emelet 6.) Telelőn IS—SS. A .Szeged* megjele•Ik hétfó kivételével minden 11), Egyes szám éra 20 korosa. Előfizetési árak: Egy Maaprn Szegeden 400, B*do#a*teo és vidéken 420 kor. SZEGED Hirdetési árok: Félhasáboo 1 mm. 9. egy hasábon 16. másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K. Nyilltér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 március 1, CSÜTÖRTÖK. 48-ik szám. Magyar gazdaságpolitika. Irgalmat an bírálatát olvastuk ma a magyar gazd ságpoli ikának, mellyel mi se éppen szőrmentében szoktunk fcglalkozni, ha kötelességünk erre a fémára kényszerit. De a mi kritikáink apológia számba mennek amel'ett a kegyetlen bírálat mel'ett. amelyet nagyon illetékes helyen nagyon illetékes szakember mond )tt el g zdaságpoiitikánk rendszertelenségeiről, kapkodat-áról, iránytalanságáról, nyilvánvalóan az utolsó két-három esztendő tapasztalatéi alapján. Ha mi mondanánk ennyi rosszat, a hazafias sajtó mindjárt akasztófát kiabálna és sajátkezcleg kivánna bennünket felakasztani, inkább valóságban, mint in effig e. A kiváló szakembert azonban, akit bátrak vagyunk aposztrofálni, nem 'ehet hurokkal megkínálni. Mert ő nem forradalmár, Ő nem kommunista, sőt még a vasárnapot se szombaton tartja. Nagyon rendes ember ez a szakember, rendes foglalkozása is van neki, lévén ö a mostani közélelmezési miniszter. Rendes embernél ez valóban rendes, sőt mondhatni előkelő és nemes Yoglalkozas, hiszen a közélelmezési miniszternek nyolc millió em ber kenyeréről kell gondoskodni, de éppen azért sokkal nehizebb foglalkozás is, mint például a fejbeverés, vagy a részegség, vagy a káromkodás, vagy a reszegen való káromkodás, amit némelyek szintén foglalkozásul űznek, mint publicisták. A részeg publicistának könnyű, mert ö minden körülmények közt biztos benne, hogy kielégíti közönsége igényeit, de a magyar közélelmezés minisztere nem lehet ilyen biztos a maga közönségében. S mi s?m vagyunk egészen bizonyosak benne, hogy fognak-e mindenütt tapsolni annak az aktiv miniszternek, akinek van bátorsága kimondani, hogy elődei, vagyis a kurzus eddigi gazd sági poitikaja rendszertelen kapkodásaival, elhibázó t exportjaival mennyit elpocsékolt az ország értékeiből. A közélelmezési miniszter tbból az alkalomból mondta ezt a kritikát, hogy a jövő tél közélelmezésébe nézett bele, amelyet nem nehéz rémesebbnek jósolni az eddig való teleknél is, hiszen még eddig minden tél csúffá tette az elődjét. Igaz, hogy ezt a miniszterek is igy szokták csinálni, de leginkább csak akkor, ha politikusok s a közélelmezési minisztert nem politikai erök emelték mai pozíciójába, nem is azok tartják oit, ennélfogva ö nem szolgái se pártokat, se vezéreket, csak a maga hivatását: javítani az ország közélelmezési helyzetén. Elhisszük neki, hogy amennyiben rajta áll, ezt meg is fogja tenni; bátor kritikája az eddigi gazdálkodás felett, céltudatos programja s a jelszópolitikával való szembeszállás a maga objektív iga/ságaiért, amelyektől nyolcn iilió ember kenyere függ, azt mutatja, hogy ez az ember nem azért szolgál, hogy miniszter lehessen, hanem azért miniszter, hogy az országnak szolgáihasson. Hogy fog-e neki sikerülni, amit akar, bogy ö lesz-e erösebb, vagy azok a nem nagy, de falánk, telhetetlen és végtelen szívós érdekcsoportok, amelyek annyi jószándékot elgáncsoltak már, ha el akarta előlük húzni az etetővályut, azt nyilván maga a miniszter se tudhatja. Hogy több lesz-e, vagy olcsóbb lesz-e a kenyerünk jövő ilyenkorra, mint most, azt nehéz lenne megjósolni, vagy kiszámítani a mai időkben, ahol minden ingadozik, minden homokra van épitve és egy hét horoszkópját se lehet felállítani, nemhogy egy esztendőét fel lehetne. Egy érdeme azonban mindenesetre megvan a közélelmezési miniszternek, az, hogy az a politika, amelyet meg akar valósítani, teljesen ment minden napi politikától s ezzel utat mutat az egész kormánynak, amelynek ő a legszerényebb és a legkevesebbet emlegetett tagja. Minden miniszter szakminiszter, egynek se az a hivatása, hogy pártok fölött álló pozició* jában pártvezérektől rángattsssa m gáf, hanem az, hogy objektív igazságokért szá'ljon szembe minden jelszóval és minden jelszópolitikussal, még ha a pozícióját veszélyezteti is vele. Ez a veszély tisztára látszat, írért ha a kormány minden tagja mindenre elszántan szembe merne szállni a jelszó-politikusokkal, akkor kitűnne, hogy az egész ország a kormány mögött van. A kormánytól azonban nem várunk annyi erkölcsi bátorságot, hogy ki merné egyszer saját magán próbálni, vannak-e hát csakugyan tö megek amögölt a rikoltozó jelszó-politika mögött, amely mindig az országra hivatkozik. S épp azért mi pesszimisztikusabban nézünk a jövő e'é még a közélelmezési miniszternél is tbben a tohuvabohuban, amelyben recseg ropog most egész Európa Nyerni itt az fog, aki elsőnek talál fixpontot önnugában s ezt a f xpon'ot c ak az okos gazdaságpolitika adhatja meg, annak alapfeltétele pedig az, hogy egy önmagával megbékélt társadalomban megszülessen a nyugodt termelő munka lehetősége. Tötb jel azt mutatja, hogy ezzel ma már a kormány is tisztában van, talán szeretné is megcsinálni, de nem méri és nem tudja attól a jelszópolitikától, amelyet addig támogatott, hogy az végre föléje került. Ez a jelszópolitika tart bennünket egy szörnyű közgazdasági rom ás viharában, amelynek még nem értük végét Nem horoszkópként, csak mint elsárgult nap ójegyzetet irjuk ide: másfél évvel ezelőtt nevetve mondogattuk: „őrület, Bécsben húszezer koronába kerül egy öltözet ruha I" S őrültnek mondtuk volna azt, aki azt jósolja, hogy mi is ide érünk. S hol vagyunk már ma a húszezer koronás ruhától s hol leszünk jövő ilyenkorra a hatvanezrestől 1 Amerika tiltakozik a Ruhrellen. A Gazette del Popolo jelenti Londonból, fizetnek. A kölcsönért a birodalmi bank válhogy Angliában és Amerikában mozgalom indult meg a ruhrvidéki akció ellen. Az EgyesültÁllamok 150.000 protestáns templomában Hardinghoz és Hugheshez intézett kérvényeket írtak alá, amelyekben tiltakoznak a ruhrvidéki akció ellen. A német birodalmi gyűlés elfogadta a devizaalap megteremtéséről szóló törvényjavaslatot. A javaslat felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy 50 millió márkát folyósítson a kincstári utalványok kibocsátása cél|ából. A kölcsönt 3 évre tervezik. Az eddigi megállapítások szerint a visszafizetés alkalmából 100 dol árra 120-at lalja a szavatosságot. Az Echo de Paris hirt ad arról, hogy Degoutte tábornok a legközelebbi napon a Rutirterületen lefoglaltat minden szénkészletét, hogy elszállíttassa Franciaországba. Minden szénbányában katonákkal fog rekviráltatni és ettől még az sem fogja visszatartani, ha a német bányászok kihirdetik az általános sztrájkot. Düsseldorfból jelentik: A vasúti forgalom rendesen bonyolódik le. Kapellen közelében a vasutasok szabotázsa folytán kisiklás történt, mely alkalommal 5 vasutas könnyen megsebesült. A rajnai telefonkábelt újból szabotálják. Essennel és Duisburggal a telefonösszeköttetés megszakadt. Kállay beterjesztette a költségvetést. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslatot fogadják el harmadszori olvasásban Hermann Miksa előadó kisebb módosításával. Ezután Kállay Tibor pénzügyminiszter beterjeszti az 1922—23. évre szóló állami költségvetést, melyről lapunk más helyén számolunk be. Majd a következőket mondotta: Ha összehasonlítjuk a békebeli költségvetést a mostanival, három figyelemreméltó momentumot találunk. A békebeli költségvetésben fel van véve az állam kölcsönszolgálata, a jelenlegibe is beállítottuk az állam kölcsönszolgálatot, de le is vonluk belőle a 11 milliárdot azért, mert a felosztási munkálatai ennek a régi államadósságnak még nem fejeződtek be. Ez lényeges különbség. A másik különbség az, hogy a békebeli költségvetés idején nyugodt gazdasági helyzet elé néztünk és nem meredtek reánk olyan képek, mint ma. Nem volt meg a kielégíthetetlen tisztviselői illetmény kérdése. Nem voltak a különböző kívánságok és törekvések, amelyek a mai gazdasági helyzetet megváltoztatják. Lényeges különbség az is, hogy akkor azt a deficitet, ami felmerült, kölcsönökből fizetni lehetett, ma pedig ilyen kölcsönök felvételének lehetősége ezidöszerint nem áy módunkban. /z adók. Kállay: A jelenlegi költségvetésben a forgalmi adó bevétele 34 milliárd koronával van előirányozva. Ez a legkiadósabb bevétele az államnak. A fogyasztási adóbevétele 10 milliárd koronával van felvéve, az egyenesadó szintén 10 milliárddal, a házadó és a társulati adó bevétele a költségvetésben még csak kisebb összegekben szerepe), mert ezek végrehajtása csak most van folyamatban. Az adófelszólamlási bi { zottságok márciusban országszerte megkezdik működésűket és remélhető, hogy sikerülni fog igazságos és arányos megoldást biztosítani és kiegyenlíteni az itt-ott mutatkozó nehézségeket. Reméli, hogy a költségvetés második felében más felsorolt jövedelmi források fedezni fogják a kiadásokat. A vám- és dohányjövedéki illetékekről megállapítja, hogy ma a dohányjövedéki illetékekből befolyó összeg 3 4 milliárd koronát tesz ki, a vámilletékek pedig 9.7 mi.liárd koronát. Ezek a jövedelmek a békebeli viszonyokhoz képest lényegesen csökkentek, fejlődés azonban már itt is mutatkozik. Hangsúlyozni kívánja, hogy még legalább egy évet kivánt volna 8dni az uj berendezkedésnek és az első költségvetésben erre meg is adja a lehetőséget. Amint már mondotta, meg kell állapítani, milyen irányban óhajt előrehaladni az állam bevételi forrásainak fokozásában. Még csak arról óhajt beszélni, hogy a jövedelmi adó-rendszert és a községi adózást hogyan lehetne helyes irányba terelni. Ami a jövedelmi adót illeti, ma vagy holnap szétküldi az érdekeltségeknek azt a törvényjavaslatot, melyben ezzel a kérdéssel foglalkozik. Az uj törvényjavaslatban már figyelembe vette, hogy a jövedelmi adózás eddigi rendszerit szertelenségbe és aránytalanságba vitték. A tisztviselők — és a lakások fölszabadítása. Nem téveszti szem elöl a tisztviselő-kérdést sem, különösen most, amikor a lakások fölszabadításáról tárgyalnak. Tudja, hogy a lakások fölszabadítása a tisztviselőkre ujabb terhet jelent, tehát náluk is fizetésrendezésről kell gondoskodni, ami az államra nézve ujabb többkiadást jelent. A trianoni békeszerződés következtében a nemzetnek meg kell ismerkedni a lemondással. Be kell vinni a közszellembe a takarékosság gondolatát, hogy megteremtsük a jövő generáció létalapját. A parlamentnek kell megadni az irányt, még pedig ugy, hogy az