Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-20 / 40. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 február 20. A szervezetek képviselői kijelentették, h gy semmifele fenyegetéssel sem bírhatják rá őket annak a parancsnak teljesítésére, h>gy a vasutasok a francia tábori vasúti osztag főnökének rendeljék alá magukat. Átnyújtottak a miniszternek egy francia parancsot, amelyben megtiltják a Birodalmi Bank fiókjainak, hogy folyósítsák a vasutasok járandóságait. A miniszter kijelentette, hogy ezt a rendelkezést megfelelő rendelkezéssel fogja ellensúlyozni A zárőrségek feltartóztattak és visszaküldték 130 vagon szén érmékét és mellékterméket, amit a Ruhr-vidé*ről ki akartak szállítani. A holland határon néhány csempészési kísérletnek jöttek nyomára. Trierben lefoglaltak 250 millió márkát, amit a sztrájkoló vasutasoknak szántak. A geísenkircheni városszövetség vonakodott a kirótt 100 millió márkányi pénzbírságot megfizetni, ezért lefoglalták a városi pénztár készletét, amely 120 millió márkát tett ki. Vittenben növekszik a munkanélküli német munkások száma, akik el akarnak szegődni. Általánosságban az a benyomás, hogy a feszültség némileg enyhült. A német kormány a megszálló hatóságok kiviteli tilalmán azzal válaszolt, hogy utasítást adott a kereskedőknek és iparosoknak, amelyben a francia és belga határon át minden áru kivitelét megtiltotta. Essenben e«y francia ti'ztet a védőrség egy tagja agyonlőtt. A Ruhr-vidék ől egyre nagyobb számban jel.ntenek vasúti szerencsétlenségeket. Mint a párisi lapok jelenik, a Ruhr-vidéki megszálló hatóságok a párisi hivatalos körökkel egyetértésben azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy azokra a városokra, amelyeket német miniszterek meglátogatnak, szankciókat és pedig súlyos pénzbírságot vessenek ki. Az Havasnak jelentik Düsseldorfból: A feszültség még tart. A bochu mi'vámigazgató elhatározta, hogy elfogadja a megszálló hatóság átiratait még akk>r is, ha francia nyelvűek. B chumi jelentés szerint vasárnap reggel erős belga csapatosztagok Dorsten mellett átkeltek a Lippe-hidon és megszállták Holterhausen és Herrestdorsten pá!yaudvart.;A,'pályaudvarok megszállásának következtében ma már a HalternVeseli vasúti szakasz is kikapcsolódott az átmenő forgalomból. Uj tárgyalásokat akarnak a törökök kezdeni. lzmed basa tegnap találkozott Harrington tábornokkal és kijelentette, hogy n»gyon ragaszkodik a béke létrejöttéhez és ugy vélekedik, hogy az ellenségeskedés folytatására nem fog sor kerülni Konstantinápolyból Angorába megy, hogy ujabb utasításokat szerezzen. lzmed ira este utazik el Konstantinápolyból és Eszkisehireben találkozik Musztafa Kemal basával, akinek referálni fog a lausannei tárgyalásokról. lzmed és Kemal megállapítják azoknak a beszédeknek körvonalait, amelyeket Angorában fognak tartani. A török lapok jelentése szerint lzmed basa a szövetséges főbiztosoknak jelentést fog áíadni a nemzetgyűlés megbizásábó1 szerkesztett jegyzéknél együtt. Ebben kifejti Töröko szág békefeltételeit. A tárgyalások újból való megkezdésének helyét és idejét a szövetségesek jelölnék ki. A török gazdasági konferenciának Szmirnában való megnyitása alkalmával K -mal basa egyebek között kijelentette, hogy a szövetségesek a törökök jogos követeléseit, melyeket a lausannei konferencián előterjesztettek, nem ismerték el. Ezért teh it a törököknek elő kell nyomulni, hogy teljes függetlenségüket kiküzdjék. A paprikások memoranduma. (A Szeged tudósítójától.) Beszámoltunk arról a mozgalomról, amely a szegedi paprikatermelők, feldolgozók és kereskedők között indult meg a legutóbb megjelent paprik írendelet igazságtalanságai ellen. Dr. Gerle Imre. a Magyar Paprikatermelők, Feldolgozók és Értékesítők Országos Szövetkezetének elnöke most Írásba foglalta mindazokat a kifogásokat, amelyek az uj rendelettel szemben emelhetők. Ezt a memorandumot a földmivelésügyi miniszterhez terjesztik fel és az áldatlan állapotok sürgős orvoslását kérik. A memorandum elsősorban azt kifogásolja, hogv az uj rendelet az érdekeltségek meghallgatása nélkül készült. Az uj rendelet a régivel szemben visszaesést tartalmaz, mert még több súlyos formalitásokhoz köti a paprika feldolgozását és értékesítésiét. A paprikával dolgozók állandó zaklatásnak és jóhiszemüleg dolgozva is folytonos büntetésnek lehetnek kitéve. Az általános szempontom alapján az érdekeltségek a rendeletet a következőkben kérik módosítani: 1. A paprika minősítésére, őrlésére vonatkozó rendelkezések helyesek az exportpaprikára vonatkozólag, de a belforgalomra nem szükségesek, felesleges és terhes korlátozások. A bel-, földi forgalomra készült paprikát csak vegytisztaságra és étkezési használhatóságra kellene. minősíteni. A minősítést a vevőközönságre kell bízni, annál is inkább, mivel a mostani osztályozások a magyar vevőközönség Ízlésének nem felelnek meg. 2. Észrevételezik, hogy a paprikát a minősítéstől számított egy év alatt uj minősistésnek kell alávetni, akár van arra szűkség, akár nincs. Ez roppant nagy munkával, költségééi terheli meg a paprikát és pedig teljesen indokolatlanul, mert a paprika kellő raktározás és kezdés mellett évekig is eláll anélkül, hogy minőségében változás állana be. Ellenben rossz raktározás és kezelés folytán pár hónap alatt megromolhatik vagy minősítéséből veszíthet. Minek a kifogástalanul megőrzött paprikát egy év múlva uj minősítésnek alávetni. Ezért a 11. § ugy változtatandó meg, hogy a külsőleg és láthatóan leromlott paprika az állami szakközeg határozata folytán uj minősítésnek vétessék alá, melyért dijat csak akkor tartozik a fél fizetni, ha áruja minőségében változottnak találtatik. 3. A végrehajtási utasításban az foglaltatik, hogy a paprikakülönlegességek félterméke a kikészítő lakásán is ellenőrizendő. Ez oly fölösleges minduntalani zaklatásnak teszi ki a kikészítő közönséget, hogy az ellen az egész paprikakikészitő társadalom tiltakozik. 4. A végrehajtási utasítás azt is elrendeli, hogy a malmos az őrlési könyvből hetenkint kimutatást tartozik beadni, ami alól az állam csak egyes vállalatoknak adhat három hónaponkénti kimutatásra engedélyt. Ez feltétlenül személyeskedésre és kivételes kedvezmények osztogatására vezet. 5. A végrehajtási rendelet előírja, hogy a paprika varrat nélküli zsákba helyezendő el. Ilyen zsák ezideig nem igen volt forgalomban s csak pénzeszhákként használtatott. Ezért e rendelkezés oda módosítandó, hogy a paprika belső varrásu vagy belső varrással állékonyan foldozott zsákba helyezhető el. Az újból való minősítésre irányuló kérelmek elutasítása esetén a felebbezés ne a földmivelésügyi minisztériumhoz történjék, honnan esetleg csak hónapok múlva történhetik intézkedés, hanem a jellegmegállapitó bizottsághoz, mely helyben és kéznél van. A minősítő állomás intézkedései elleni felebbezés dija elviselhetetlenül magas (1000-tól 5000-ig és 15000 koronáig. Kérik, hogy felebbezési dijul csakis a rendeletben megszabott összegek 10 százaléka szabassék ki s igy mindenkinek módjában legyen a sérelmes intézkedés ellen felebbezéssel élni. Ezek azok a sérelmek, melynek megváltoztatását kérik a paprikások. — A rendelet sok rendelkezései között — irja a memorandum — egyet nem találunk meg: a szegedi paprika hírnevének védelmét. A bortön/ény a tokaji bor hírnevét megvédi, hamisítását, más vidéki borokkal való keverését megakadályozza. Ami a magyar borok között Tokajhegyalja, az a paprikák között a szegedi paprika. A külföldön voltaképen nem a magyar paprikát, hanem a szegedi paprikát is^n/c..f annak van világhírneve. Ezt azután több vidék kihasználja és Szegedre hozza a kalocsai, vagy más vidék paprikáját megőröltetni, mely ennek következtében szegedi plombázással láttatik el s azután mint .szegedi paprika" kerül a forgalomba. Vannak napok, mikor vagonszámra érkeznek Szegedre a paprikák s itt megőrölve mint szegedi paprika kerülnek plombázás alá. A szegedi piprtka hírneve érdekéoen tisztelettel kérjük, hogy a rendelet hiányosságát méltóztassék pótolni s a paprikatermelés tekintetében Szegedet zárt területnek méltóztassék nyilvánítani, oly módon, hogy az ide behozott paprika nyilvántartassék s őrlés után a származás helye szerint plombáztassék s szegedi paprika címén más vidéki papriika forgalomba ne legyen hozható. A paprikatermelők memorandumát tegnap küldték meg a földmivelésügyi miniszternek. Ujabb városi terhek a láthatáron. (A Szeged tudósítójától.) Az a rövidlátó pénzügyi politika, ameliyel a város gazdasági ügyeit in ézik a torony alatt, minduntalan suiyos, megoldhatatlan problémákat vet fel. A kiadások fokozatos növekedésén kivül állandóan ujabb és ujabb ternek szakadnak a városra, de a város jövedelmei a tanács többségének a földbérlök iránt táplált túlságos szimpatiája miatt csak csigalassúsággal kullognak a drágulás után. A hé.fői tanácsülésen a polgármester felvetette a kérdést, hogy mi lesz akkor, ha a lakástörvénytervezet törvénnyé válik és a lakbéreket a békebeli bérek negyvenszeresére emelik. Egyegy városi tisztviselőnek ebben az esetben töob lakbért kell majd fizetnie, mint amennyi a fizetése. Tehát a lakástörvény uj terheket ró a városra, mert az alkalmazottak lakbérilletinényeit arányosan kell emelni. „De hol vesszük rá a fedezetet,11 kérdezte reménytelenül a polgármester, „hiszen a lakbérek emelkedése következtében befolyó adó és pótadótöbblet cjak nagyon kis részét fedezi annak a husz-harmtnemilliós tehertöbbletnek, ami a tisztviselők lakbértöbblete cimén szakad majd a városra." Feleletet természetesen nem kapott, pedig a tanács több tagja bizonyára gondolt az egyetlen megoldási lehttöségre, a földbérek felemelésére. Jellemzi egyébként a helyzetet az a körülmény is, hogy a város Hivatalos Lapjá-nak legújabb számában megjelent fübér hirdetmény s'érint egy tehén évi legelteséért mindössze 1500—2000 koronát kellene fizetniők a tehéngazdáknak. A fübéreket Bokor Pal polgármesterhelyettes állapította meg olyan nagy jóindulattal, hogy az még a tanácsnak is föltűnt. Szó került ugyanis arról, hogy a fübéreket szé tavalutában kellene megállapítani, de határozatot nem hozott a tanács. A haboru előtt egy tehén után tizenöt korona volt a fübér, ami akkor három métermázsa szénának felelt meg. A polgármester-helyettes által megállapított fübér pedig harminc kiló széna árával egyenlő, tehát alig tizedrésze a békebeli bérnek. A város legelőin évente körül bélül hatezer állatot legeltetnek és abban az esetben, ha minden állat után csak egy métermázsa széna árát fizetnének a gazdák, már az is harminchatmillió korona évi jövedelmet jelentene. Ilyen körülmépyek között nem lehet csodálkozni azon, ha minduntalan nehézségekkel küzd a város, ha megoldhatatlan problémát jelent a kereseti adó miatt megnövekedő adóhivatal elhelyezése, ha az égetően szükséges építkezés megindítása helyett arra gondol a tanács, hogy a bérházból kilakoltatja a kereskedőket (Balogh Károlynak ez a terve) és igy bővíti ki az adóhivatalt. • Tisseyre a magyar jóvátételről. Tisseyre francia képviselő a magyar jóvátételről egy ínterviewban a következőket mondotta: — Teljes meggyőződéssel mondom, hogy őrültségnek tartom, hogy Magyarországtól még jóvátételt is követelnek. Az ország egyszerűen néptelen fize'ní, túlságosan sokat vesztett. De ki kell jelentenem, hogy ez és a következők csupán az én magánvéleményem és e kérdésben önmagamat kivéve nem képviselek senkit. Ami a magyarországi reparációs problémát illeti, Franciaország álláspontja Magyarországgal szemben, szerintem a magyar jóvátétel ügye nem hasonlítható a német jóvétételhez. A magyar jóvátétel forszirozása nem szolgálja a végleges pacifikálás müvét és ha erőszakolják, akkor megvagyok győződve arról, hogy Magyarország eloquens védőkre talál. Remélem, bár nem tudom, hogy erre nem fog sor kerülni.