Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-17 / 38. szám

Szeged, 1023 február 17. SZEGED fenő. Félóráig :a város első polgáránál. (A Szeged tudósítójától.) A város első polgárának nem nagyon irigylésre méltó a sorsa, mert akinek valami ügyes-bajos dolga akad, az mind elviszi hozzá, mint valami csudadoktorhoz, akiről az a hir terjedt el, hogy minden bajnak tudj3 az orvosságát és minden sebre van valami gyógyító hatású varázsszere, — ha más nem, hát néhány szelíd zőngésü jó sző, ami sokszor bizony többet ér minden orvosságnál ebben az elfordult időben. Az előszobája mindig te'e van kéregetőkkel, bánatos özvegyekkel, diszpenzációt szorgalmazó má'kapárokkal, tiszteletlátogatókkal és defetációkkal. A barna ajtó sárgaréz kilincse szinle szikrázik a sok fogdosástól és körülötte mély gödröt ástak a fába a kotorászó emberkörmök. Pénteken szokatlanul mozgalmas volt a polgármester szobája, — pedig a péntek egyébként halott n»p a közigazgatasban, nincs hetipiac, nem jelentkeznek a tanyai defetációk, tanácsülés sincs, tehát nyugodalmasnak kellene lenni ilyenkor az életnek a torony alatt. Pénteken délelőtt — nem tudni miírt — mégsem igy történt. A forgalom tiz és féltizenegy között érte el tetőpontját. Szokott napi látogatásunkkal azonban megelőztünk mindenkit, de alig mondottuk el sablónos napi kérdésünket, hogy mit hozott a posta, már is nyílt az ajtó és deputációt jelentettek be. Igy az interjúnak vége szakadt és a sarokba vonulva hallgattuk végig, amint a Püspök-téri bazárbé.IŐ kereskedők élén Ottovay Károly arra kérte a polgármestert, hogy a Tiszs Lajos-köruti csirkepiacot ne helyezzék át a Valéria-térre, mert ez rendkívül nagy kárt jelentene a Tisza Lajos-köruti kereskedőknek. A polgármester — mint ilyenkor mondani szokás — megnyugtató szavakkal válaszolt. Kijelentette, hogy a csirkepiac áthelyezésének a terve még eddig nem merült föl és az erre vonatkozó hírek légből küpottak. Arról lehet legfeljebb szó, hogy a p prikaárusitás alól fölszabaduló Valéria-téri piacrészre is helyeznek valamit a csirkepiacból, ami azonban a Tisza Lajos-körut forgalmán nem látszik majd meg. A küldöttség megnyugodva távozott. Egy pillanat sem telt el és már ismét nyílt az ajtó és egy kopott ruhába öltözött idősebb úrinő járult a polgármester elé, halk panaszos hangon súgott valamit, mire a polgármester sebes Írással utalványt állított ki számára a gyorssegélyalap terhére. Aztán ismét mi kerültünk volna sorra és a romtemplom iránt érdeklődlünk éppen, amikor ujabb küldöttség jelentkezeit Három szegedi cipőiparos, akik ezer pár cipőt csináltak a kisrongyos akcióra már hónapokkal ezelőtt, de pénzüket, közel két millió koroná*, még mindig nem kapták meg az inségalapból, ami a bekövetkezett drágulás miatt rendkívül nagy kárt jelent számukra, mert azért a pénzért ma már az ezer cipőhöz szükséges talpbőrt sem vehetik meg. Azt kérték, hogy a város előlegezze az inségalap adósságát. A polgármester viszont azért panaszkodott, hogy a városnak sincs pénze, de azért megígérte, hogy támogatja a cipőiparosok kérelmét Aztán ismét mi kerüliünk sorra. A polgármester előbbi kérdésünkre azt a legújabb magánértesülését közölte, hogy a vallásalap által megszavazott húszmilliós kölcsönt is csak akkor folyósítják, ha a templom már tető alatt lesz. miTk&J^ ™* a a*? - kérdez" „on aAJK hé'en - válaszolta bizlos hsnformafe a lehetó ^I™?'? U, hogy: Mtoteto h"1«on iel«ilelte — Bánom ii én — mondotta nevetve ió podesztánk. Éppen távozni akartunk, amikor ujabb küldöttség jelentkezett A Baross-Szövetség megbízottai is a Tisza Lajos-köruti piac elhelyezésének mellőzésére kérték a polgármestert. Az előszobában pedig várakoztak mé| vagy ötvenen. A halálraítélt iskola tanárait a leányiskolában helyezik el (A Szeged tudósítójától.) Megírta a Szeged, hogy a kultuszminiszter megfelebbezhetetlenül halálra ítélte a városi kereskedelmi iskola fiúosztályát, mivel az ország déli részeinek elszakítása következtében a két szegedi kereskedelmi iskola növendékeinek a száma annyira megcsappant, hogy két iskola további föntartása teljesen fölösleges. A város tanácsa annak idején részletesen foglalkozott az iskola megszüntetésének a kérdésével és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kultuszminiszter rendeletét végrehajtja, mert abban az esetben, ha a város a kereskedelmi iskola fiúosztályát tovább is föntartaná, a halálraítélt iskola tanárai számára a kormány nem folyósítaná a tanév vége után már azokat a segélyeket és pótlékokat, amit az állami iskolák, illetve az államilag támogatott iskolák tanárai kapnak. A tanárok sorsáról azonban a tanács akkor nem határozott. ülést tartott, amelyen foglalkoztak a halálraítélt iskola sorsával. Több mint egy óráig tarló tanácskozás után az igazgató-tanács ugy határozott, hogy a kereskedelmi iskola fiusztályának tanárait — kettő kivételével — áthelyezik a továbbra is föntartandó leányiskolába, ahol már eddig is, mint óradíjas tanárok működtek. A két kivétel pedig azért kivétel, mert rájuk a leányosztályban szükség már nincs, a létszám nélkülük is betelik és ezt a két kivételt abban az esetben, ha az á lam nem veszi át őket, nyugdíjazza a város is. Az igazgató tanács ezt a határozatát javaslat formájában terjeszti majd a tanács, illetve a közgyűlés elé. A tanács pedig olyan értelmű előterjesztést tesz majd a legközelebbi közgyűlésen, hogy a városi kereskedelmi iskola fiúosztályát ne szüntesse meg, hanem csak bizonytalan ideig szüneteltessék. A szüneteltetés A városi kereskedelmi iskola" igazgató-tanácsa j ugyanis föntadja továbbra is a kérdéses Iskola a polgármester elnökletével csütörtökön este ! megnyitásának a jogát. ^^•flÉHHHH a Nem bírtam tovább hallgatni ezt a tekintélyrombolást és lehurrogtam őnagyságát: — Asszonyom, ez destrukció. Ne tessék vádolni a várost Ne tessék lázítani. —• Ugyan-ugyan, de nagy ur az ur. Csináljanak több pénztárt, akkor majd gyorsabban megy. —• De asszonyom, az adó a haza megmentésére kell. Ezt türelemmel kell csinálni. (A fejem szédült, a gyomrom horpadozott és tizen* egyet ütött a toronyóra 1) Igen asszonyom, önnek kötelességei vannak ... , — Ugyan, kérem — felelt és legyintett a kezével, — az ilyen idealisták vitték ennyire az országot, mint maga. Nos, hát nem vitatkoztam tovább. Azért vannak a fajvédők, birkózzanak ők a megátalkodott destrukcióval. Különben is nagyon elkalandoztunk a tárgytól. A pénztárablau felől elkeseredetten isméielve kiabálták a neveket, de oly nagy a zaj, hogy senki sem értette meg a szóitagolást — Bie-der-má-jer Antal — orditott a pénztárnok, mint egy békebeli eugszfürer, mire szomszédom, a bőbeszédű forradalmár, magából kikelve bőgte bele a hangkáoszba : — Jelen, jeleni — Husz korona — jött a válasz a pénztár felöl s most vad próbálkozások kezdődtek meg Biedermájer ur részéről. Könyöke és térdkalácsa testem érzékeny párnáira illeszkedett, aztán rúgott rajtam egyet. Én helyben maradtam* ő azonban előbbre jutott néhány centimétert. Aztán tovább fúrta magát, mint valami .bányamunkás. Fujt, bőgött, hirapott és teli tüdővel óbégatta: — Itt a lóvé! De nem jutott előbbre. A husz korona végül is kézröl-kézre adva jutott el a pénztárablakhoz. Én mindezt tűrtem, birkatermészettel tűrtem. Már delet harangoznak s én még mindig álltam az imbolygó tömegben, mint a szikla. Persze, hogy igaza van a pénztárnoknak, aki azt mondja: — Negyvenöt napjuk volt, január 1-töl február 15-ig és mindenki az utolsó napra hagyta az adófizetést. Hát ez igaz. En vagyok a hibás. Előbb kellett volna jönnöm, talán előbb haltam volna meg. Mert meghaltam. Két órakor a nem szorosan vett szolgaszemélyzet söpörte ki a hullámat az adóhivatalból... De legalább befizettem a cselédadómat l Igen, polgármester ur, én befizettem, (p. t.) Az interparlamentáris békeunió kisebbségi és gyarmalügyi főbizottságának szerkesztő-bizottsága február 14-én és 15-én tartotta ülését br. Adelswaerd (Svédország) elnöklete alatt. Az ülésen Svájc, Csehország és Románia képviseltették magukat A bizottság behatóan tárgyalta azokat a kisebbségek védelméről szóló javaslatokat, melyeket az április elején Bázelban összeülő tiztagu főbizottság elé fognak terjeszteni. (A Szeged tudósítójától.) Elmúlt február 15. Itt az idő, most, vagy sotia, be kell fizetni a cselédem kereseti adóját Direkt nyolckor keltem, hogy le ne késsek. De nem kelhettem elég korán, hogy meg ne előzzön más. A városi adóhivalal egyébként hűvös csarnokában izrstdó tömegbe verődötten vártak reám adófizető polgártársaim. Hang-orkánok verdesték a mennyezetet, a türelmetlenkedök és a radikálisok könyökét és ökleit éreztem lapockáimon. Ez kilenc órakor volt és tiz órára szerencsében eljutottam a II. kerületi ablakhoz. (Egy fajvédclmi harc sem lehet ennél fáradságosabb 1) Szegény nem szorosan vett adóhivatali kuH sápadt, verejtékes arca nézett rám bánatosan az ablaküveg mögül. A lázas munka kidagasztotta az ereit Reszkető kezei felém nyúltak és elvette tőlem a gondosan elkészített „Illetményjegyzéket". Gyönyörű kaligrafiávai rajzo'tam bele a cselédem nevét és nacionáléját: Böndő Katalin, születelt Karakószőrcsög, 1899, és a többi, és a többi. Aztán szépen kitüntettem a jövedelmét: készpénzben havi 3000 meg a kosztja 6000, összesen 9000 korona. De hiába ez a pontosság. A nem szorosan vett arca dühbe ráncosodva, öblögette felém méltánytalan szavait: — Ezt nem lehet, kérem. Nem fogadom el. Micsoda illetmény-jegyzék ez? Hol vette? — Egy könyvkereskedésben — feleltem szepegve éa lábszáraimban a tangó milongát kezdték járni az idegeim. 0, mily szörnyűség: nem fogadja ell Mégegyszer megírni, mégegyszer ide jönni, mégegyszer végig élvezni a tömeghu'.lámzás nemzeti tornáját és be'ecseprgni, mint lehűlt pára, az általános kereseti hőáramlatba 1 Nem, ez lehetetlen. Könyörgésre fogtam a dolgot : — Ó, miért? Tessék megnézni, hiszen ez jól — Nem jó, hallgasson. Csakis városi nyomtatványt lehet használni. Mi adjuk, darabját 8 koronáért. — Ugyan, kérem, ne legyen olyan kegyetlen. Csak még ez egyszer... — Nos, jól van, most az egyszer még elfogadom De a jövőben csakis a város által nyomatott illetmény-jegyzéket fogadunk el. Tessék a pénztárhoz menni. A pénztárhoz? Könnyű ezt mondani, mikor előtlem áll egy fekete sereg, egy áttörhetetlen, egymásba olvadt emberpép gőzölgő masszája. A sors egy bőbeszédű polgártárs mellé sodort, egy türelmetlen forradalmár mellé, aki ki merte nyitni a száját és hangosan adott kifejezést megbolránkozásalnak. — Micsoda dolog az — mondta hogy a város monopolizálja az illetményjegyzékeket. Kérem mi nyomattunk többezret és két koronába sem kerül darabja. Ugyanolyan, mint a városé. Miért kelljen nekünk 8 koronát fizetni érte ? — Ugy van, ugy van, — kiáltott közbe baloldali szomszédnőm. — Itt van az én esetem: husz korona cselédadót fizetek és 16 korondba kerül a nyomtatvány. Nevetséges. Gyalázat. És emellett iit kell töltenem az egész délelőttöt. A cselédem meg otthon uradzik.