Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-15 / 36. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 február 20. A Ruhr-kérdés az angol parlamentben Az angol király trónbeszédéről ma délután kezdődött meg a vita az alsóházban, arne'y rendkivül látogatott volt. A hódoló feliratot Robertson (uníonista) nyújtotta be és többek között kijelentette a Ruhr vidéki akcióról, hogy az angolok szive a szövetségesekért dobog. Franciaországnak sikert kívánnak akciójához, noha az ő fefogásuk szerint az nem vezethet eredményre. Collingwood-Hughes (unionistd) kifejtettte, hogy valamennyien békés megegyezésben bizakodnak. Ramsay Macdonald munkásképviselö kijelentette, hogy nemcsak a Ruhr vidék megszállása, hanem az eszméknek az összeség", melyek a győzőket politikájuk megformulázá-ára ikditották, hozta létre a zűrzavaros áihpotot Európában. Amit csak kezdtek, lehetetlen volt. Először lehetetlen jóvátételeket követeltek, azután lehetetlen szankciókat alkalmaztak, erre még erősebb szankciót, amely a megbüntetett országnak azt a képességét, hogy az eredetileg követelt jóvátételt megfizesse, megsemmisítette. Végezetül öntudatlanul is az imperializmus és az annexió politikájába sodródtunk bele. A szónok sem azt nem akarja, hogy Anglia Franciaországot mindenben támogassa, sem azt, hogy Franciaországgal egyenesen S7embeszáiljon. Az egyetlen biztosíték, amit az olyan szárazföldi állam, mint Franciaország követelhet, a biztonság, amely rendelkezésére áll, ha az állam, ame'ynek részérói fenyegetettnek látja magát, a Népszövetségnek te!jes joj»u tagja. A lausannei konferencia megoeszélésénél kijelenti, hogy jobb lett volna, ha Oroszországot jobban számbavették volna. (Ellenmondások). A munkáspárt reméli, hogy a Törökországgal való szerződést aláírják. Felvilágosítást kér a miniszterelnöktől, vájjon történt-e valamiféle ígéret, vagy kötelező, vagy majdnem kötelező kijelentés Franciaország valódi céljairól. A szónok kérdi, vájjon Franciaország operációit a Jóvátétel megkapására korlátozza-e, vagy ped g nem akar a helyzettel addig megalkudni, amig nem tett kísérletet a Ruhr-vidék megszállásával is. Ruhr-vidék megszállására vonatkozó francia határozatban Nagybritannia az ántánt megszakításával válaszolhatott volna, de azt hiszi, hogy az nem lett volna okos eljárás. (Tetszés.) lWnt Franciaország őszinte legjobb barátja kötelességének érzi megmondani, hogy nem szeretné, ha Franciaország megkapná azt, amit akar. A Ruhr-videk és a középső R>jna-pjrtnak megszállása azt eredményezné, hogy a német nemzeti érzés megerősödnék s ebből később veszély támadna. Céltalan volna a Népszövetséghez fordulni, amikor bizonyos, hogy Franciaország ebben a kérdésben nem akar a Népszövetségről tudni. Meggyőződése, hogy Franciaország ilyen álláspontot foglalna el, lehetséges azonban, hogy néhány nap múlva Franci ország elfogadná a Népszövetség közbelépését s akkor m jd elérkezik a cselekvés pillanata Nagybritannia számára. Asquith kijelentette, hogy a trónbeszéd nem volt valami nagyon bátorító bevezetés a parlamenti nyugalom időszakához. Ö csak a Ruhrvidékre *kar szorítkozni. A trinbeszédnek az a része, amely az angol kormánynak ebben a kérdésben való magatartásával foglalkozott, bevallása Európa képtelenségének arra, hopy 4 évi diplomáciai fecsegés és nemzetközi konferenciák után a jóvátételi problén át tregol 'ja vagy végleges döntéshez vigye. Angliában semmiféle hajlam sincs arra, hogy Németországnak túlságosan megkönnyítse a jóváté eli teljesi'ményt. Nem kell csodálkozni azon, hogy Franciaország nyugtalankodik jövőben való biztonsága miatt, azonban alig van rosszabb ut ennek a biztonságnak a megőrzésére, mint Franciaország eljárása keleti határán, ahol esetleg évekre birtokba vesz egy második Elzász Lotharingiát. A legjobb az lenne, ha az angol kormány a francia és német kormányoknak azt az ajánlatot tenné, engedjék meg, hogy a jóvátételi problémát a Népszövetségben tárgyalják. Az angol parlament felirati vitája során Bonar Law, lord Curzon, Asquith és lord Q ey annak a meggyőződésnek adtak kifejezést, hogy a franciákkal való ántánt fentartása a oéke biztosítására elkerülhetetlenül szükséges. Egyu tal azonban élesen elitélték a franciáknak a Riiurvidéken követett politikáját, amely a maga végcélját semmisili meg. Csupán Asquith véleménye volt részben elterő, aki azt javasolta, hogy a Ruhr-probiémát terjesszék a Népszövetség elé. Bontr Law azt válaszolta, hogy ez mindaddig teljes lehetetlenség, amig Franciaország erre nem mutatkozik hajlandónak. IMég mindig tart a küzdelem a Ruhr-vidéken Az esseni francia parancsnok tegnap este meghagyta az esseni városi tanácsnak, hogy az üzleekbet és a vendéglökben ki kell szolgálni a francia és a belga katonákat Amely kereskedésben megtagadják az áruk kiszolgáltatását és ha valamely vendéglőben nem adnak ételt a franciáknak és a belgáknak, azt a megszálló parancsnokság haladéktalanul bezáratja és tulajdonosaikat katonai törvényszék elé állítja. Ma reggel Essen utcáin több vásárló járat ment végig: 6 fegyveres katona 1 tiszt veze'ésével, némelyik vásárió járathoz, polezek az első lépést alkotják egy független köz- gárember volt beosztva. A fegyveres fedezet iireadin Uilfi i iic ihnT T/iwihhí IrArrli min/S P társaság kikiáltásához. Továbbá kérdi, minő álláspontot foglal el Anglia a jóvátételi bizottságban és vájjon Bridbury továbbra is tagja marad-e annak s végül minő álláspontot foglal el az angol kíp/iselő a Rajna-bizottságban és vájjon továbbra is aktive, vjgy passzíve osztja e a felelősséget azért, amit a Rajna-bizottság az Angliától különállóan eljáró szövetségesek utasításai szerint cselekszik. Ezután Bonar Law emelkedett szólásra. Mindenek előtt megemlítene, hogy a munkanélküliség 25 százalékkal csökkent, valamint azt, hogy a kereskedelmi viszonyok javultak. Azután a közel kelet helyzetének ismerte'ésére tért át. Kijelentette, hogy Nagybritanniában senki sem kivánja a háborút. Szilárd meggyőződése és reménye, hogy nincs háborús veszedelem. Egyszersmind hangoztatta, hogy a törököknek nem szabad arra számittniok, h^gy Nagybritannia talán már belefáradt a háborúba. — Azt hittem, hogy Franciaország osztozni fog abban az általános nézetben, hogy Németország gazdasági és pénzügyi viszonyai moratóriumot tesznek szükségessé. Anglia nem javasolt moratóriumot biztosíték né kül és nem gondolt olyan négy éves moratórumra sem, amely Németországot annyira megerősítené, hogy a moratórium leteltével mindenféle jóvátételi fizetést kereken visszautasíthasson. Anglia azt javasolta, hogy ha Németország bármikor, akár az első hat hónapban valamely kötelezettségének teljesítését megtagadná, támogatni Franciaországot minden szankció elrendelésében. Franciaország azonban még azt is visszautasította, hogy ezeket az angol javaslatokat megvitatás tárgyává tegyék. A jóvátételi problémáról szólva Bonar Law kijelentette, hogy azok a feltételek, amelyeket Poincaré felállított, minden megegyezést lehetetlenné tettek. A britt javaslat elvetésének egyik oka az volt, hogy a franciák azt a nézetet vallják, hogy Németország a javaslat alapján 15-20 éven belül lefizetné a 2500 millió font végösszegei js ezzel époly erős helyzetbe kerülne, mint aminőben korábban volt. A franciák nagy jóvátételeket szereinének, de azt nem akarják, hogy Németország elég erős legyen a jóvátételek megfizetésére. A francia kormány közül 4 kaioni megállott a kiszemelt üzlet előtt, a tiszt vagy a po'gári hivatalnok két szuronyos katonával bement az üzletbe és jegvzék szerint vásárolni akart. Minden egves kereskedő megtagadta a követelt cikkeket. Ilyenkor a tiszt berendelte a katonákat, mire azután kiszolgáltattak az árut. A bevásárlójáratok mindent készpénzzel fizettek. A csapatoknak meg van tiltva, hogy akár együttesen, akár a katonák külön-kü ön bármit is vásároljanak az üzletekben. Tiz évi fegyházbüntetés jár annak a kereskedőnek, aki francia, Vígy belga katonának polgári ruhát ad el. Oberhau enben a franciák a város lakosságától élelmiszert követel ek az ott elhelyezett fr nciák részére. A hatóság ezt kereken visszau'asitotta. A megszállott területen még működésben lévő két pályaudvar: Wilheim és Hamborn annyi a tul van zsúfolva arukkal, hogy az élelmiszerszállítás lehetetlenné vált. A hatóság ezén elrendelte, hogy a kereskedők, földmivesek élelmiszert csakis a német lakosságnak adjanak, külföldieknek ne. S erővel szegüljenek ellene annak, hogy a külföldiek az élelmiszereket ösze vásárolhassák. A Maiin jelenti Gelsenkirchenből, hogy a város megtagadta a rája kivetett adó megfizetését, mire a megszálló hatóság elrendelte a nagyobb bankok lefoglalását. Ebért, birodalmi elrök Mannheimben mondott beszéde során u alt arra a lehetőségre, hogy a franciált ezt a várost is megszállják. Elvárja — mondotta —, hogy a lakosság ezekben az időkben egye len kötelességét fog|a ismerni, azt, hogy hü maradjon a birodalomhoz. A birodalmi elnök ezután Darmstadlba utazott, amelynek megszállását, a francia saj'ó szerig, a mai napra tervez: ék. Fogadására számos al kalmazo t jelent meg itt, akikel a franciák a Ruhr-vidéktől kiutasítottak. Az elnök köszönetet mondott nekik hűségükért és kötelességtudá-ukért. Ebertet útjában mindenütt a lakosság valamennyi osztálya lelkes tüntetéssel fogadta. A német parlamentbe a franciákat és belgákat sem mint hírlapírókat, sem mint hallgatókat nem engedik be. A német vasutakon francia és belga futároknak a németek nem szolgáltatnak ki hálókocbijegyeket. A Ruhr-vidék blokádja következtében az elberfeldi villamos központmk cs<k négy napra van fü őanyaga. A világítást már teljesen beszüntet. A franciák eddig nem indíthattak nagyobb számú szénvonatot Franciaországba és Belgiumba. A megszállott terület forgalmiról jelentik, hogy az ellenőrző hivatalok tegnap óta a kohászati termék ke', tna reggel óta pedig az élelmiszereket nem bocsátják át A francia meg-záiló hatóság Düsseldorfban megszün ette a távíróösszeköitetést, mert a személyzet a franciák részére nem akar kapcsolá okat végezni. Offenburgban letartóztatták az elöljáró', mert a fr .ncia Hirdetményeket nem akarta kiragasztatni. Letartóztatták továbbá az esseni táviróigazgatói és a hoerdei postahivatal he yettes főnökét. A Petit Párisién szerint a megszállott területen bevezetett rendszer rajnai valuta, rajnai rendőrség, rajnai közigazgatás létesítéséhez kell, hogy vezessen. A berlini tőzsdén tegn:p a külföldi valuták tovább olcsóbbodtak. A Birodalmi Bank újból közbelépett a maga devizakészleteivel. Hir szerint ezek a kéiszietek eredetileg a nemzetközi kölcsön biztosítékául szolgáltak volna, minthogy azonban a nemzetközi kölc öntervek a Ruhr vidék megszállása következtében meghiusu tak, a Birodalmi Bank elhatározta, hogy devizakészleteit most a márka támogatását célzó közvetlen akcióra használja fel. Patisbin az a híresztelés van elteljed ve. hogy a nemet Birodalmi Bank 100 millió aranymárkát használt fel arra, hogy a külföldi piacokon, különösen Newyorkb n és Amsterdamban papirmárkákat vásároljon. Azl mondják továbbá, hogy a német bank rábírta a bankokat, hogy a márkát a jelen időszakban támogassák. Berlinben az a hir terjedt el, hogy az angol csapa'ok a Rajna-vidéken febtuár 9-ike óta utrakészen állanak és készületeiket annyira előkészítették, hogy 24 óra alatt eltávozhatnak a Rajna-vidékről. Most már csak az a kérdés, hogy az angol kormány mikor ad parancsot az elutazásra, illetve mikor rendelkezik csapatainak visszavonásáról. Berlini politikai körökben ugy tudják, hogy a kormány szilárdan áll eddigi magatartása, az inlranzigens ellentállás mellett, azonban óvató' san puhatolódzott az angol kormánynál, vájjon tényleg nyugodtan akarja-e nézni, hogy 8 német birodalmat megsemmisítik. Közvetlen válasz nem érkezett. A trónbeszédbpi és Bonar Law beszédéből azonban kitűnik, hogy Angii* intervenciójáról ezidőszerint szó sem lehet, legfeljebb a rajnai csapatok visszavonásáról 65 ezzel az ánlánt megszűnéséről. A Rajna menti katolikusok, akik különösen sem szívesen tűrték a protestáns Poroszország uralmát, bizonyára szívesen vennék, ha rajnsi