Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-13 / 34. szám

2 SZEGED Szeged, 1923 február 13. A kiásott szegedi végvár. (A Szeged tudósítójától.) A ffioszk öregszik. A futókás falak, vasrácsos ajtók és ablakok évszázadok romantikáját őrzik és fantasztikus legendákat termelnek unokákról unokáknak. Hancúrozó kisdiákok el-elnézik a vaskos falak­ból kimeredő rozsdás „ágyúcsövei", amely a legenda szerint törökpusztitásra készült és a Tisza-hidat, meg a túlsó pariot lőtték vele a török hódítók visszavetésére. E^ből persze nem sok igaz, aminthogy a Rózsa Sándor legendája is csak szóbeszéd. Azt mondják, hogy Rózsa Sándor itt töltötte fogságát ebben a vármara­dékban, amely most kioszk néven ismert borozó­helyisége a szorosan és nem szorosan vett városi tisztviselőknek. A monda szerint Rozsa Sándor a kioszk baloldalán levő toronyban időzött és a vasrácsokat feszegette, hogy rab­ságából szabaduljon, ami sikerűit is neki. Rózsa Sándor pedig sohasem lehetett a rom­toronyban. Mert a „castra Zegedienum" bör­tönei a Stefánia északi tészében voltak, ahol a hires betyárt (ma talán „uri betörő" lenne) tényleg őrizték nehéz vasba verve. Mikor a börtOnrészeket lebontották, akkor vitték el Rózsa Sándort a szamosujvári fegyházba. Ez a tény­leges valóság, hogy a közhit mégsem ugy tudja, hát ez talán annak tulajdonitható, hogy érde­kesebb lenne és meggyőzőbb is lenne, ha Rózsa Sándor valóban itt raboskodott volna a mai várrom tornyában. Egy középkori zálogtárgy. A szegedi várnak igen jelentékeny szerep jutott a történelemben. Nem egészen olyan mint az egrinek, vagy a szigetinek, hanem sokkal diszkrétebb természetű szerep volt ez. Mond­hatni magánügynek is, már amennyire a királyi udvartartás kasszaügyei különválaszthatók a közügyektől. Mert a szegedi várról, amelynek keletkezését Reizner IV. Béla idejére teszi, mi­kor a tatárok által elpusztított csongrádi vár helyébe a szegedit építették, — az első hatá­rozott emlékezés a történelemben azon alkalom­ból történik, midőn Róbert Károly és neje Erzsébet, fiuknak, Lajos hercegnek Margit őr­grófnéval történt eljegyzésénél a szegedi és becskereki várakat a menyasszony kelengyéjeiil 15.000 márka erejéig lekötötték. A szegedi vár első nyoma tehát némileg kompromittáló a fenséges hercegek házassá­gára, de ez még semmi ahhoz képest, hogy a szegedi királyi vár milyen szerepet játszott év­századokon keresztül a királyi kincstár pénztár­könyvében. Szeged vára örökös zálogtárgya volt a királyoknak. Zsigmond király elzálogo­sította több más várral együtt és c«ak Albert király váltotta ki ismét. Mátyás király a régi földvár helyébe komolyabb kővárat épitetett, amely a Stefánia helyén a mai városházáig terjedőiig egy önálló, mocsaras erekkel körül­futtatott szigeten fakeri.éses, őrtornyokttal kiépí­tett erőd volt. Ebből az időből van egy kőtáb­lája a szegedi muzeumnak, amelyen az áll, hogy Zákány István főbiró idejében épült a kővár. Mátyás király sem sokáig tartotta a korona birtokában a szegedi várat, hanem Corvin Já­nos hercegnek adományozta, aki 1502 ben csak 9000 forintért volt hajlandó visszaadni azt a kincstárnak. A szegedi vár nagyon alkal­mas és kapós zálogtárgy lehetett, mert még törvénysértést is követett el vele a király. Az 1514. évi 3. t.-c. ugyanis kimondta, hogy a koronajavak, köztük Szeged vára ÍR, többé el nem zálogosithatók. Lajos király 1518 ban mégis ezzel fizette ki Báthori Istvánt, aki a bácsi országgyűlés sürgetésére csak 1524-ben adta vissza a várat 2000 forint lefizetése elle­nében. Hogy miért kellett folytonosan zálogba csapni a szegedi várat, arra az egykorú kró­nikás feljegyzések adják meg a magyarázatot. Azt irják, hogy a király „jövedelmei az urak által kezeltettek, szegénynek magának is alig volt miből élnie." Jó, hogy ma már jobb meg­élhetésük van a királyoknak, mert ugyan mit csapnának most zálogba ? Talán a kioszkot... A vár 1524 ben került Szeged város birto­kába. Fentartását ezentúl legnagyobb részben Szeged város polgársága viselte és ezért a vá­ros bírája a vár alkapitánya lehetett. Mert kü­lön hatósága volt a várnak (várispánság) meg külön joghatósága volt a városnak. De azért nem volt annyi bajuk a polgároknak a két hatósággal sem, mint máma azzal az egygyel, ami van. ^^^^^^^ A római castellum. A Reizner-féle történelem ezeket az adatokat őrizte meg nekünk a szegedi vár históriáját il­letőleg. A legutóbbi évek kutatásai azonban olyan ujabb adatokat hoztak, amelyek most már kívánatossá teszik, hogy a szegedi vár histó­riáját a legrégibb időkig visszaterjedöleg kiegé­szítsék. Egy egész sereg ujabb adat, Mária Terézia korabeli alaprajzok, átépítési tervek ju­totot'ak napfényre, amelyekkel most Sebestyén Károly szorgoskodik a szegedi muzeumban és ö fogja megírni a szegedi vár uj történetét is. A vár őskorához elsősorban egy Kovács Ist­ván nevü építőmester szolgáltatott óriási anya­got, aki 1876 óta haláláig őrizte a vár bontása alkalmával előkerült köveket és egyéb érdekes maradványokat, amelyeket a muzeum folyosó­ján halmoztak össze ugy, hogy szinte hozzá­férhetetlenek az egyes ködarabok. Bír a törté­nelem azt mondja, hogy a Duna—Tisza közén rómaiak nem voltak, ezek a kőmaradványok mégis amellett szólnak, hogy Szegeden mégis éltek rómaiak. Van a kövek között például egy gyönyörű márvány relief fej a II. századból, a római császárság idejéből. Igen szép munka, amit a kultúrpalota helyén négy méter mély­ván egy egész teremre való piskótaalsku római téglát Is, ami csak amellett szól, hogy itt ró­maiak laktak és Szeged és környéke valamikor r mai castellum volt. Szentiványon például a legfinomabb római porcellánedények, a terra sigillaták kerültek napfényre. Ezek olyan speciá­lisan égetett porcelánok, hogy ilyen finom edényeket ma sem tudnak készíteni, még utá­nozni sem, mert a készítés módját a rómaiak annyira titokban tartották, hogy végleg sírba szállt velük. Szegedet különben már az ősember is lakta. A Sándor utcában kőkorszakbeli baltát, a Móra­utcában bronz vésőt, a téglagyár telkén nép­vándorláskori régiségeket találtak. Ezeket a ma­radványókat, különösen a régi vár kömaradvá­nyait hiába szeretné a muzeum igazgatója a nyilvánosságnak megmutogatni, a twács a vá­rosi mérnökség szakvéleménye alapján túlságo­san költségesnek találná a kövek rendezését és kiáiiitását, hanem mindezt akkorra hagyja a vá­ros magisztrátusa, ha majd a kultúrpalota ko-, pott épületét megremválják. Erre pedig éppen vagy tiz éve vár az igazgató. A szegedi végvár köemlékei évszázadok vérei históriái! hordozva arcukon a kultúrpalota el­zárt, sötét folyosóin várják a napfényt. Ide temette őket a város tanácsa s talán egy uj Kovács Istvánra kell várni, aki kiássa a köveket a sépben találtak. Ugyanakkor talált Kovács Ist- I ten<jermély hatósági humuszból ... Kiélesedett a helyzet Angorában. Konstantinápolyból az a hir érkezeti, hogy az angorai kormány a szövetségeseknek ujabb ulti­mátumot adott át, melyben a hadihajók Szmir­nából való visszahívásának határidejét február 13 ig meghosszabbították, de követelték annak a határidőnek a betartását. Az athéni újságok jelentése szerint a szmirnai török parancsnok minden 18 és 45 év között levő férfit az egész Lavantéban zászló «lá hívott. Az angol kormány a hajós társaságoknak azt a tanácsot adta, hogy ne küldjenek több gőzöst Szmirnába, nehogy veszedelem érje őket. EgyéDként megcáfolják azt a hirt, hogy Anglia keletre csapatokat szal­liiana. A török kormány azt is közölte a szö­vetségesekkel, hogy az ultimátumban emiitett február 13-ika, tehát a keddi nap uián vissza­kapja akció-szabadságát A francia kormány ebben a kérdésben érintkezésbe lépett az angol kormánnyal, A szövetségesek határoza'ukat eddig nem változtatták meg, ugy hogy a törökök eset­leges ellenséges intézkedéseire a szmirnai szö­vetséges hadihajók fegyveresen fognak vá­laszolni. Ugy hírlik, hogy a helyzet Angorában kiéle­sedett, mert az exrémisták a mudániai egyez­mény haladéktalan elismerését követelik. Rossz jelentőségű Avalov szovjetképviselőnek Konstan­tinápolyból Angorába való sürgős elutazása. Stambulinszki híveinek egyrésze csatlakozott a reakc onistákhoz és a macedón terroristákhoz. Konstantinápol>ból jelentik: Beavatott körök­ben határozottan megcáfolják azt a hirt, hogy a konstantinápolyi tárgyalásokat folytatni fogják. Mindössze a szmirnai kérdés kerül tárgyalás alá. Lausanneból való visszautazása előtt Izmed basa megkérte Hussein király megbízottját, táv­iratozza meg Hussein királynak, ^hogy Török­ország elismeri Hedzsasznak, Sziriána1', Palesz­tinának és Mezopotámiának teljes független­ségét. Gibraltárban egy angol ezred parancsot ka­pott, hogy készülődjék a Konstantinápolyba való elutazásra. , Római jelentés szerint Mussolini miniszter­elnök kijelentette a kamarában, hogy Török­ország észre fog térni, ha az ántánt oly egy­séges marad, mint amilyen a szmirnai incidens alkalmából volt. A hatósági lisztellátás jövő évi problémája. (A Szeged tudósítójától.) Megirta a Szeged, hogy á közélelmezési miniszter körkérdést in­tézett a közélelmezési hivatalok vezetőihez és véleményt kért a jövő évi lisztellátás problémá­jának megoldására vonatkozólag. Fodor Jenő tanácsnoknak, a szegedi közélelmezési hivatal vezetőjének eredetileg az volt a terve, hogy a hatósági lisztellátás teljes megszüntetését ja­vasolja és helyette a népkonyhák fokozottabb állami támogatását kéri. Fodor tanácsnok azzal indokolta meg munkatársunk előtt ezt az állás­pontját, hogy az erősen redukált hatósági ellá­tásnak nincs sok ér'elme, mert azok, akiket fölvettek az ellátandók névjegyzékébe, úgyis keresetképtelen szegények, akiknek joguk van a népkonyhában való étkezésre. Ez az álláspont, túlságosan kényelmes, mert hiszen a kormány által annyira redukált ellátásra való jogosultság mellett Szegeden az ellátandók száma megkö­zelítette ebben az évben a kilencezret, már pe­dig Szegeden a népkonyhák teljesítő képessége kilencezer ember ellátására nem alkalmas. Fodor tanácsnok érezte is, hogy álláspontja nem felel meg teljesen a követelményeknek és éppen ezért szükségesnek tartotta, hogy a kérdést megbe­szélje a polgármesterrel. A polgármester a megbeszélés során kifej­tette, hogy a lisztellátás fentartása a jelenlegi körülmények között sokkal indokoltabb, mint bármikor volt, mert hiszen a szegénység, a nyomor talán soha sem volt olyan -nagy, mint mostanában és egyelőre nincs remény arra, hogy a megélhetési viszonyok javuljanak, sőt azok súlyosbodása várható. A hatósági liszt­el átás föntartása léhát föllétlenül szükséges, sőt kívánatos lenne az ellátási jogosultság ki­terjesztése is. Erre vonatkozólag Fodor tanács­noknak az volt a javaslata, hogy a jövőben nullás liszt helyett is kenyérlisztet utaljon ki a kormány, még pedig a nullásliszt forgalmi értékének megfelelő mennyiségben. Eddig a kö­vetkező arányban utalták ki a hatósági lisztet: Kenyérliszt ötven, főzőliszt huszonöt és nullás­liszt huszonöt százalék. A kenyérliszt és a nullásliszt között olyan nagy az árdifferencia, hogy abban az esetben, ha a nullásliszt érté­kének megfelelő kenyérliszt mennyiséget utal­nának ki az ellátandók számára, ebből a liszt­mennyiségből lényegesen többen kaphatnák meg a jelenlegi hat kilós fejadagokat, mint ameny­nyien a mai rendszer mellett megkapják. Fodor -Jenő tanácsnok a közélelmezési mi­niszter kérdésére most a polgármesterrel történt megbeszélés alapján válaszol és igy a hatósági lisztellátás további föntartását kéri. Az ir köztársaságiak ama közlésével kapcsolatban, hogy a szabadállam kor­mányának békeajánlatát nem lehet tekintetbe venni, a felkelők vezérkari főnöke a köztársasági hadsereg tiszt­jelhez és legénységéhez élesliangu proklamációt Intézett, amely azt mondja, hogy a háborút folytatni fogják, mig Írország függetlenségét el nem ismerik. Kompromisz­szum nem lehetséges. A felkelők hadseregét felszólítják, hogy tevékenységét erössen folytassa tovább, ne törőd­jék az ellenség cselszövéseivel és aljas módszerekkel, amelyekkel az írek erkölcsét meg akarjdk törni Ennek a proklamációnak közzétételével egyidejűleg támadás történt az ellen a dublini nyomda ellen, amelyben a szabadállam kormányának amnesztiára vonatkozó ren­deletét kinyomták. A nyomdát a levegőbe röpítették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom