Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-08 / 30. szám

Egyes szám ára 86 korona fcv»««'Ö5 ig ti llídóhlTOri: IMHcsejulea i. (PrófélnwiK6, 1. emelel 6.) Telelőn tt-SS. A .Stéged' megjele*fk kétffi kiléteiével minden nap. F-gyes szAm 4ra 16 koma. Elí fizetési árok: Egy Maftpra Szegeden 300, rfndsVWten éa vidéken 320 koi. Hirdetési árak : Félhasábon I mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasal oh 25 K. Szövegközi 25 száuléickttl drágább. Apróhirdetés 8. kövér belükkel 16 K. Szövegközi! közlemények soronként 100 R.Nyiltlér, családi és orvosi hír 100 K. Több. •zfirl feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 február 8, CSÜTÖRTÖK. 30-ik szám. Arany középút. (B. /.) Már egész közömbösen hangzó frázissá kopott az „arany középút* hirdetése, amit egyébként, mint politikai irányt, talán nem is Bethlen István gróf talált ki. Kétségtelen, hogy a mondás szépen, a politikában laikus fül számára egyenest megvesztegetően hangzik. Főképpen talán a benne szereplő nemes fém miatt, amely hovatovább mind ritkább jószág lesz szegény Magyarországon. Mégsem' szabad azért kritika nélkül elfogadni,' már csak azért sem, mert a szállóige megszerkesziője egészen szuverén módon rakta egymás mellé a két szót: az aranyat meg a középutat. Az első kérdés mindjárt az, hogy a középúton haladni valóban aranyat jelent-e? Vázsonyi Vilmos a demokrata kör szombati vacsoráján egy kicsit erős hasonlattal élt, mikor azt mondotta: megkérdezhetjük az utcán járókelőket, aligha mind azt nem fogják mondani, hogy a középúton, vagy az ut közepén mást lehet találni, nem aranyat. A hasonlat valóban erős, de találó. A középen járás még nem jelent egyúttal aranyat is, aminthogy tényleg semmit sem jelent, csak szürke határozatlanságot. De félretéve a tréfát, fel kell vetni a második kérdést, most már nem vegytani értelemben véve az aranyat: helyes-e a középúton haladni? Triviális hasonlattal élve: ha Szeged jobbkézfelől esik, Vác ba kézfelöl, helyes-e, ha csak azért, mert sem Szegedet, sem Vácot nem szerelem, elindulok egyenest az orrom után, nem törődve azzal, hová jutok, mi mindenen kell keresztül mennem, van-e utamnak egyáltalában végcélja, egész idő alatt csak arra ügyelve, hogy pontosan középütt haladjak, mindig egvforma távolságot tartva a szegedi és váci úttól? Ha utamat nem a logika, a szükség, a praktikum jelöli ki számomra, hanem a teoretikus geometria ? Ezt a hasonlatot a politika nyelvére lefordítva: meghatározhatja-e egy politikai alakulás irányát két idegen, rajta és befolyásán kivül álló tényező, két másik politikai alakulás iránya? Világos, hogy nem. A politikai pártnak célja kell, hogy legyen, efelé a cél felé kell törekedni és ha más pártok magatartása miatt taktikai okokból tesz is néha egy-egy kisebb vargabetűt egyik-másik irányban, kedvükért a célja felé vezető útról le nem térhet. A középút tehát önmaga nem jelöl irányt, teoretikus eredője a politikai helyzet adta két vagy több erőnek és mint teoretikus eredő praktikus értékkel a kibontakozás szempontjából nem is birhat. * A harmadik kérdés pedig ez: Melyik a középút ? Mert az előbbi két kérdés a miniszterelnöki mondás tulajdon hibájában leledzik: teoretikus. Ezekre még lehet választ is adni. Hogy az arany csak szimbolikus értelemben szerepel, a közepet pedig ne tessék szószerint és geometriai érielemben venni. Nem kicirkalmazott középről van itten szó, mértani értelemben, hanem arról, amit a miniszterelnök is már többször kifejtett, hogy jobboldali és baloldali szélsőségtől egyaránt tartózkodni kell és bölcs mérséklettel kormányozni az ország szekerét. Ezek a feleletek azonban csak m£g jobban kiélezik a harmadik kérdést: melyik hát a középút? Már két középutas párlunk van: a kormányé és a pártonkivüli képviselőké. Csak ketten vannak, de máris két középutat látnak. Definíciójukban csak egy a közös: a szélsőségektől való tartózkodás jelszava. Ha azonban a szociáldemokratákat egy rövid időre nem tekintjük: a balszélen Rassayék ülnek, a jobbszélen a kormánypárt, végy annak legalább is „szélsőséges" frakciója. Mást nem lehet szélsőségek alatt érteni, mert hiszen parlamenten kívüli tényezők nem döntenek, az ő megfékezésükre van és kell is hogy legyen hatalma a kormánynak. Tehát Rassayék és a jobbszélsők. Már most, hogy a kormánypárt jobbszélső frakciója mit jelent, hová igyekszik, mire törekszik, azt a miniszterelnöknek kell tudnia. Mindezt a polgárság nem tudja. De tudja, hogy mit akar a másik „szélsőség", a Rassay-párt. Akarja a jogegyenlőséget, a közszabadságokat, a tökéletes jogrendet, az ^Italános és titkos, tehát igazságos választójogot, akarja a becsületes földreformot, a célravezető állami gazdálkodást, a teherviselés méltányos megosztását. Ezek ma a balszélső párt kívánságai, törekvései. Valóban szélsőségesek — ne vétessék ez a kijelentés gúnynak —, mert leginkább balra vannak, ennél radikálisabb kívánságai nincsenek egy parlamenti pártnak sem. Hát csak azért,'mert ma ez radikális, már a bölcs mérséklettel élőnek le kell fordulnia az útról, amely a jogegyenlőség, a jogrend és a többi követelés megvalósítása felé vezet ? Szélsőséget kiáltani és nem megmondani, hogy mi hát a szélsőség, számítva arra, hogy a józan, de munkában elfáradt polgár nem ér rá sokáig meditálni a dolgok felett, hanem a mult tapasztalatai nyomán elfordul attól, amit szélsőségnek mondanak: nem fair play. A középutat, ha komolyan vesszük a frázist, két abszolút szélsőségtől kell számítani és akkor a középútnak is van célja, de igy tekintve a dolgot, a kormányra nézve talán kellemetlen eredményre jutunk: a középút az, amelyen ma Rassayék haladnak, az emberi, polgári jogok és a polgárokat egyformán megillető igazságos egyenlőség követelése. És a legszomorúbb a dologban az, hogy jóhiszemű, de szük látókörű politikusok is beugranak a jelszónak és cirkalmat vesznek a kezükbe, amelynek segítségével élő igazságok helyett holt elméleti eredményekhez jutnak. Ujabb blokád-terv Németország ellen. Düsseldorfban tegnap francia hatóságok fontos értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy a németeknek a Ruhr vidéken tanúsított ellenállását ujabb büntetésekkel sújtják. Elsősorban is a mostani szénblokkot a vasra és az acélra is kiterjes?tik, vagyis a Ruhr-vidékről nem engednek ki semmi vasat és acélt Németország meg nem szállott részére. Másodszer a Rurh"- vidéki és Rajna-v.déki vasutakat francia és belga igazgatás alatt ujjá szervezik és a német vasutasokat, akik engedetlenek, kiutasítják. Az Echo de Paris tudósítója Latrocqueur és Waigand tábornok tegnapi tanácskozásáról ugy értesül, sogy a blokád kérdését tárgyalták. A teljes blokád három részből áll. 1. A szén és mellékterményeinek blokádja. A blokádnak ezt a részét már végrehajtották. 2. A fémipari termékek blokádja. Ez a két pont a kiviteli zónára vonatkozik. 3. Ezenkívül behozatali blokád szervezendő, mely a gyárak ellátásához elkerülhetet énül szükséges vasércnek, ócskavasnak és cserépnek a Ruhr-vidékre való behozatalát lehetetlenné teszi. Ez az intézkedés végerndményben oly súlyos csapás, mely a harcnak véget fog vetni. A müncheni főpályaudvaron letartóztattak 60 horvát munkást, akik a Ruhr-vidékre igyekeztek. Düsseldorfi jelentés szerint ott ezernyi ember részvételével eltemették azt a kisleányt, akit egy francia tizedes megölt. Délután számos utcán francia altisztek arra haladó német gyermekek nek 100 márkás bankjegyeket osztogattak, nyílván, hogy a megbánás jelét 3dják. Münchenből jelentik: Szátros cseh diák és más állampolgár katonai behívót kapott s ennek folytán a legnagyobb sietséggel hazautazott. Garmisch Pdrtenkirchenből és Szalzburgból ugyancsak jelentik, hogy az ott tartózkodó csehek valósággal menekülésszerüen távoztak. A szász határról az a hir érkezett, hogy az állomásokat katonai vonatok számára hagyják szabadon. A községekhez hivatalosan kérdést intéztek, mekkora katonaság elszállásolásáról tudnak gondoskodni Mindezek a hirek a mellett szóinak, hogy Csehország a franciák felszólj. áüára készül arra, hogy a Németország elleni akcióban résztvegyen. Cseh részről1 jelentik, hogy Csehország francia minta szerint megkezdi a vasutasok individuális behívását, hogy szükség esetén az ekként bevonuló vasutasokat alkalmazhassa. A francia nacionalisták és sajtójuk élesen támadják Pőincarét Cuno kancellar és Hermes birodalmi pénzügyminiszter Ruhr-vidéki utazása miatt. A miniszterelnök azt válaszolta, hogy a megszálló hatóságoknak előzetesen nem volt tudomásuk a kancellár és Hermes pénzügyminiszter jöveteléről, de ha még tudták volna is előre, nem tehettek volna eilene semmit, mert a Ruhr-terület német terület és a szövetségesek nem rendeliék el ott az útlevélkényszert. A Malin genfi jelentése szerint a svájci bankkörök körlevélben és telefon utján felhívták ügyfeleik figyelmét arra, hogy rövid időn belül a francia frank árzuhanása várható. Komplikált a helyzet a politikában. (A Szeged budapesti tudósítójától) A miniszterelnök tegnap esti beszéde, amelyet a Heinrichpárt vacsoráján mondott el és amelyen hitvallást tett a liberálizmus, szabadság és polgári egyenlőség mellett, meglehetősen komplikált helyzetet teremtett a politikában. Az ellenzéki pártok egyáltalán nem tulajdonítanak különös jelentőséget a legújabb kormányprogramnak. Miután a legutóbbi évek tapasztalatai ulán magatartásukat nem az időről-időre változó kormányprogram, hanem azon tények alapján szabják meg, amelyre vonatkozólag a kormány felelőssége kétséget kizárólag megállapítható. A miniszterelnök beszéde az ellenzék szempontjából semmit sem változtat és rámutalnak arra, hogy ameddig Bethlen a liberalizmus jogosultsága és szükségessége mellett foglal állást, addig a liberálizmus és demokrácia intézményei és megnyilvánulásai érintetlenül és törhetetlen erővel hirdetik azt az ellentétet, amely a szavak és cselekedetek között ma már az egyetlen bázisa a kormány stabilitásának. Ugyanakkor azonban, amikor az ellenzéki pártok ugy érzik, hogy a Ritz-szállóban elhangzott beszéd semmi irányban sem kötelezi őket a kormánnyal szemben eddig elfoglalt álláspontjuk revíziójára, bent az egységes pártban titkos mozgolódásokra szolgáltat alapot. Bár Bethlen tegnapi beszéde során váratlan fordulattal a nemzet érdekeit szembe állítja a liberálizmus szempontjaival és mindig a nemzet érdekeire való hivatkozással érezteti, hogy nem helyezkedhetik végérvényesen és haladéktalanul a liberális alapra, mégis, legalább elvben, az egységespárt liberális színezetű hadállása felé orienlálódik és teljesen feladta a fajvédelmi csoportok ideológiájának szolgálatát Politikai körökben ezzel kapcsolatban arra számítanak, hogy a liberálizmus határozott fellépése fogja követni a miniszterelnök nyilt állásfoglalását, ami aztán Gömbösék háttérbe szorulásával fog végződni. Az erőknek ez irányban való csoportosítása, ugy látszik, elmarad, mert sem a Heinrich-, sem az egységespárt