Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-07 / 29. szám

Szeged, 1923 február 10. SZEGED JL Szegedi művész párisi sikere. (A Szeged tudósítójától.) Szűkszavú párisi hir számol be arról, hogy a francia főváros művészi köreiben élénk feltűnést kellett egy fiatal magyar művész kiállított szobraival és festményeivel. A fia'al magyar művész, akinek alkotásait a nagy francia lapok a legmelegebb elismerés hangján méltatják, foachim József, Cs. Joachim Ferenc, ismert szegedi festőművész öccse. A rövidke párisi hir többet nem árul el, nem tudjuk meg belőle Joachim József sikerének okát és nagyságát, nem tudjuk meg, hogy milyen alkotásai hódították meg a kényes ízlésű francia közönséget. Joachim József két esztendővel ezelőtt még itt küzködött Szegeden, ebben a művészt soha meg nem értő és ne|n méltányoló konzervatív porvárosban. Néhányan már ismerték nevét, néhányan már megtalálták benne a még kiforratlan tehetséget, néhány kisebb tanulmánya már kivívott néhány tiszavirág életű elismerő sort a szegedi lapok hasábjain. De Szeged városa sohasem volt alkalmas terűlet arra, hogy itt művészi tehetségek fejlődjenek ki és igy azok a fiatal tehetségek, ekiknek volt elég energiájuk, minden alkalmat fölhasználtak, hogy kiszakadjanak ebtől az álmosan marasztaló szegedi unalomból. Joachim József nagyon fiatal ember, alig huszonöt esztendős. A háborút végig-katonáskodta, a román fronton meg is sebesült. Talán husz esztendős sem volt még, amikor hirtelen elhatározással megnősüli. Szegeden élő szülei is csak akkor tudták rr.eg fiuk inegházasodását, amikor egy szép napon bemutatta nekik fiatat feleségét. Ilyen hirtelen elhatározásu és cselekvésü volt mindig. A szegedi állami főgimnázium diákja volt, szin jeles tanuló, aki minden szülői támogatás nélkül, stipendiumokból tartotta fenn magát Negyedik gimnazista korában abbahagyta a tanulást. Ugy érezte, hogy kinőtt a zöldrefeslett, alacsony iskolapadokból, az iskolai fegyelemből. Qörbeszáru pipát vásárolt és amig osztálytársai a latint biflázták, ő kinn fújta a füstöt a Stefánia valamelyik padján és festőkről, művészekről olvasgatott, vagy vázlatkönyvébe rajzolt. Aztán kimaradt végleg az iskolából, a negyedik osztály vizsgáját már mint magántanuló tette le, nagyon is közepes eredménnyel. Tanárai lemondó legyintéssel térlek napirendre az eset fölött: „Elzüllött teljesen, pedig kár érte.". Aztán feléje sem ment már a gimnáziumnak. Rajzolt, festett és a bátyja segítségével megismerkedett a festés technikájával. Majd tiszaparti agyagból gyúrt fantasztikus figurákat, modelljei utcagyerekekből kerültek ki. A háború és a forradalmak után feleségével egy ült Budapestre költözött. Valami elhagyott budai műteremben dolgozgatott, rajzolt, festett, faragott és tanult. A budapesti viszonyok, különösen a minden tehetséget csirájában kipusztító anyagi gondok nem engedték, hogy tovább haladjon a megkezdett uton. Két évvel ezelőtt, ugyancsak hirtelen elhatározással, néhány lecsökkent értékű magyar bankóval a zsebében, feleségével együtt, útlevéllel, vagy anélkül, Olaszországba ment. A művészet napsugaras hazája már nagyon régen vonzotta, már nagyon régen vágyódott a kék olasz ég alá, a fehér romvárosok árnyékába. Pénze azonban nem volt, de tanulni akart. Rómában egy teljes hónapig a vasútállomáson a!udi és hogy a mindennapit megkeresse, jeleségével együtt cipőt tisztított Róma legforgalmasabb utcáin. Esténként dolgozott. Valahogy megismerkedett Ferrari professzor egyik tanítványával, aki bgr mutatta a mesternek néhány szobortanulmányát. Ferrari tanítványai közé fogadta. Az olasz mester műtermében dolgozott, tanult tovább másfél évig. Akkor összegyü'ött annyi pénzt, hogy Párisba utazhasson. Szobrait, rajzait nagy ládába csomagolta és haza küldte Szegedre. Most Párisban él és már elérte első komoly művészi sikerét. Értesü'ésünk szerint rövidesen Amerikába megy. Joachim József fiatal ember még, tele ambícióval, energiával. Az indulása szinte páratlanul szép és jogot ad a legszebb reményekre. (m. /.) 13-33 a Szeged telefonszáma Paprikás hangulat a paprikások között. (A Szeged tudósítójától.) A szegedi páprikatermelők, kikészitők és kereskedők együttes értekezletre jötíek ö&ze ma délelőtt 11 órakor a városháza tanácstermében. Az értekezleten megjelent dr. Darvas Ferenc, az országos paprika, ipari és gyógynövény iroda igazgatója is, hogy a szegedi paprikatermelők és kereskedők kifogásait a szombaton megjelent uj ptprikarendelettel szemben meghallgassa. Az értekezlet, emelyen dr. Tonelli Sándor kamarai tilkár elnökölt, bővelkedett az elégületlenség zajos megnyilvánulásaiban. Az érdekeltek közül különösen a termelők és piaci közvetítők jelentek meg nagy számmal, hogy védekezzenek a kormány bizalmatlansága ellen, amely az uj paprikarendeletben a minősítés és ellenőrzés megszigorításával jelentkezik. Elsőnek Csiszár István a paprikatermelők kifogásait és kívánságait terjesztette elő. Sajnálattal állapítja meg, hogy azok a hivatalos közegek, akiknek sok közük van a paprikához, nem jelentek meg az értekezleten. A földmüvelésügyi minisztérium sem hallgatja meg kellőkép a szegedi termelőket a létérdekeikben érintő kérdésekben. A szegedi termelők iránt nagy a bizalmatlanság odafenn, a szegedieken keresztül akarják a p prika jó hírnevét biztosítani olyan szigorú eszközökkel, amelyekre szükség nincsen. Mert tudhatnák, hogy a paprika hírnevét, egész világhírét éppen a szegedi paprikatermelők alapozták meg a maguk erejéből, a maguk gondosságával. Miért van akkor szükség arra, hogy a termelőket még háziellenőrzés alá is helyezzék? Kifogásolja, hogy Kalocsát előnyben részesitik Szegeddel szemben, ott állították fel a paprikakisérleti állomást, holott a paprika egész karriérje Szegedhez fűződik. Legjobban kifogásolják azonban, hogy a szombaton megjelent rendeletet három nap alatt akarják végrehajtani. Vegyék figyelembe, hogy a szegedi paprikatermelők 50 százaléka analfabéta és ezért legalább három hetet kérnek a rendelet végrehajtásáig álláspontjuk, kifogásaik részletes irásba foglalása miatt. C' iszár Istvánnak dr. Darvas Ferenc válaszolt. Igyekezett megnyugtatni a termelőket, hogy a földmivelésügyi miniszter nagy súlyt helyez arra, hogy a termelők meghallgatást nyerjenek. Hogy ez a szóban levő rende'etnél nem történt meg, az nem a minisztériumon múlott, hanem a szegedi termelőkön, akiknek kiküldöttje, Kapovics Mihály ur, nem jelent meg az értekezleten. Kapovics: Nem kaptunk meghívót! Ezután Kapovics elmondotta, hogy hiába jártak a szegedi és kalocsai megbízottak az értekezletre, a \9 minisztériumi kirendelt a 6 kiküldöttet mindig leszavazta. Igy azután abbahagyták az értekezletek látogatását, mert nem volt értelme. A legutóbbi értekezletre pedig, amelyen ezt a rendeletet tárgyalták, nem is kaptak meghívót. Dr. Darvas: Éppen maga nem kapott? Más mindenki megkapta és én állítom, hogy a hiba onnan származik, hogy az értekezleten Kapovics ur nem jelent meg. Különben visszatérek arra a békés hangnemre, amelyen eredetileg elindultunk. Én magam is kívánatosnak tartom, hogy a szegedi termelők külön szakosztályt alakithassanak és ezáltal képviseltethessék magukat a szaktanácsban. „ > Ami Kalocsa protekciós helyzetét illeti, a paprikahivatal és a minisztérium valósággal örletőkövek között vannak. Mert Kalocsán azt mondják, hogy Szeged a protekciós, itt meg azt mondják, hogy Kalocsa. Pedig egyiknek sem jut több, mint a másiknak. A kalocsai paprikakisérleti állomás Szegeden is megvan, csakhogy vegykisérleti állomás néven. Végül kijelentette dr. Darvas, hogy készségesen tesz oly időben előterjesztést, hogy a rendelet végrehajtása három héttel elhalasztassék. Ezután a malmosok nevében Ábrahám Szilveszter és Dobó Ignác, majd Seelenfreund Albert a kereskedők nevében kérte a három heti haladékot. A kereskedők különben írásban fogják észrevételeiket az illetékes helyre juttatni. Végül Csiszár István beszélt még a paprikaÜgynökök ellen, amire Kugli Péter válaszolt és visszautasította a vádakat. Akinek nem tetszik az ügynök, az adja el az árut közvetítő nélkül. Az értekezletet Tonelli Sándor fél egykor zárta be. Az utcán csoportokba verődve tárgyalták a termelők tovább sérelmeiket és zajos kifakadások hallatszottak a korzó tájékán, a p: prika(átrak körül. A földmunkás-kérdés a Ház előtt. A nemzetgyűlés mai ülését fél 12 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Napirenden van az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyunk ideiglenes rendezéséről SZÓ:Ó, a Duna végleges szabályozásáról szóló és az áliaiforgalmi szavatosságról szóló törvényjavaslat harmadik olvasása. Mindhárom javaslatot h-rmadszori olvasásban e'fogadják. Ezután a földmunkások vállalkozó szövetkezetének állami támogatásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalására térnek át. A földmunkások 80%-a munkanélküli ... Első szónok Dénes István. A földmunkáskérdés Magyarország legégetőbb kérdése, sőt a magyar nemzet létének kérdése. Ez a kérdés okvetlenül megoldásra vár, mert hiszen a törvényjavaslat indokolása is megállapítja, hogy a magyar földmunkások 80 százaléka munkanélküli, tehát kenyérnéiküli. Ezen okvetlenül változtatni kell. A nagybirtokosok nem minden tekintetben bánnak ugy a munkásokkal, mint az keresz-ényekhez illik. Magyarországon nem néppolilikát, hanem bankpolitikát csinálnak. Sürgeti a tetteket, mert nézete szerint a kereszténységnek nem jelszavakban, hanein cselekedetekben kell megnyilvánulnia. A nagybirtokosok nem tesznek eleget a krisztusi eszmének. (Gróf Hoyos Miksa: Nem ért maga shhoz. Ernst Sándor: Ez a parlamenti beszéd? Várnai Dániel: Ez az egyetlen hely, ahol beszélhetünk.) A nagybirtokosokat nem érdekli a nyomor. Dénes István: A nagybirtokosok nem mennek el a földmunkásokhoz, nem hallgatják meg panaszaikat. Nem érdekli őket a nyomor. (Erdélyi: Csak nem használjuk ki "agitációra.) Ahelyett, [ hogy segitenéríek ezeken a szegényeken, uzsorásoknak, spekulánsoknak adják ki a földeket. ' Ez a szomorú igazság. (Nagy zaj, a jobboldalon ' a padokat verik.) Nem érti, miéit van a tulo'dálon akkora idegesség, mihelyt a nagybirtokosokról van szó. (Nagy felháborodás a jobbo'dalon. Drózdy valamit Bogya felé kiált. Bogya: Maga csak ne beszéljen, maga csak a szabad szerelemről beszélhet.) Dénes István: A nagybirtokosok megakadályozzák a földbirtokreform végrehajtását. (Zaj. Felkiáltások: Mondja meg, kik azok. Hoyos: Ne általánositson. Hegedűs György: Neveket kérünk. Akik megakadályozzák a földbirtokreformot, megérdemlik, hogy az ország megtudja nevüket) Dénes István: Megnevezné őket, sőt eklatáns példával is szo'gá hatna olyan földbirtokosról, aki elkergetett hárorri földmunkást, amiért bejelentetlék igényüket. (A jobboldalon verik a padokat: Mondja meg, ki az 1 Hegedűs György: Most már követeljük a nevét. Erdélyi: Addig nem beszélhet tovább, amig meg nem mondja. Hoyos: Ki vele, halljuk a nevét. Ernst: Nevezze meg, ki az) Dénes István: Az illetőt Weiss Manfrédnak hívják. (Óriási zaj) Kövelelték, hogy mondjam meg a nevét az illető földbirtokosnak, de ennél nem akar megállni, azt is megmondja, ki az ügyvédje. (Felkiáltások a jobboldalon: HalljukI Úgyis tudjuk 1 Rassay: Rubinek István. A zaj fokozódik. Az elnök kéri Dénes Istvánt, hogy maradjon a tárgynál, mert elkalandozásai felesleges izgalmakra adnak okot.) Dénes István: A földmunkások hazaszeretetéről beszél. Megállapítja, hogy mindig a legjobb hazafiak voltak, bár egy talpalatnyi földjük .sem volt. Ök az igazi hazafiak, mert nyomoruk ellenére is azok maradnak. A jómódú kisgazdának könnyű hazafinak lenni. A földmunkások rettenetes nyomorúságának oka a munkanélküliség. Hangsúlyozza ismételten, hogy Magyarországon a földmunkások 80 százaléka munka nélkül van. (Szijj Bálint: Téves beállítás. Nagyatádi Szabó: Ez nem igaz.) A kormánynak