Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-28 / 47. szám

Egyes számára 16 korona towtwilUt§ é* kladóMt®(ll E8te»e»-ntc« í. (PrófétaMálló, t. emelel 6.) Telelő. IS—JS. A .Sieaed' megjelelik kétfó kiléteiével minden —- —- —- 16 ka. Hirdetési árak: FéDiasébo« 1 mm. 9, egy hasábon 16, mis* léi hasébon 25 K. SzBtegkBil ZS százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kötér belükkel 16 K. Szötegkflzll közlemények •őrönként 100 K. Nyllttér, családi és orvosi hir 100 K. TBbb* Stfirl f«ladé<nél árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 február 28, SZERDA. 47-ik szám. A turánok. i • Arról van szó, hogy a turáni mezökre beütött az ördög, akinek bizony hamarjában nem tudjuk a turáni titulusát, de lehet, hogy destrukciónak hívják. Ennek azonban ellent mond az, hogy pofozkodások és revolverhez kapkodások történtek az ósgyülésen és az ak-sskálok tanácsában, amik köztudomás szerint inkább konstruktív tünetek. A dologra majd csak akkor derül igazán világosság, ha a Menyhért nevü túrán dalos nemzeti époszt fog szerkeszteni a gyászos testvérharcról, amelynek során Cholnoky nagyvezért lepocskondiázta a tulajdon alvezére, Mihálovics László tanár ur —- a legtipikusabb turáni név — és igazi keleti stílusban köpködték le egymást a törzsfőnökök, a szövetségnagyok, a Karkhászok, a vérbölcsek, a horda-bánok, a gyulák, a táltosok és a túrán nemzet többi alelötülöi. Az éposz, amelynek Invokációjában a bül-bül szavú költő hadúr minden istennyiláját bele fogja ültetni a zsidó Ármányba, az éposz bizonyára nagyon szép lesz és méttó arra, hogy Arany Toldi-ja helyett bevezessék a középiskolába, — de maga az esemény, amely még nem finomult eszmévé, azon frissen és nyersen, ahogy a lapokban olvasható, határozottan nem szép. Valami nagyon stílustalant érzünk benne mi laikusok, amikor a Dömötör nevü túrán szittya daliái ilyeneket parittyáznak a Cholnoky nagyvezér érdemekben megőszült fejéhez: —• Császár-lakájI Habsburg-bérenct Levele! fcjogy a Habsburg-turánok milyen ördögi huj-haj-jal verték vissza a szabadkirály választón elfajzott támadását, arról a harctéri jelentések nem adnak hü képet. De hogy maga a küzdelem milyen pogány lehetett, arra abból lehet következtetni, hogy a bölcsészetkari dékán, Siegescu — szintén túrán név — berohant a lármára és az egész túrán arisztokráciát ki akarta tessékelni a földrajzi intézet he'yiségeiből, ahol mindaddig a csöndes tudománynak volt szelid otthona, mig Cholnoky nagyvezér ott nem vert tábort aj Tu:áni Szövetségnek. Mi az a Turáni Szövetség ? Egy darabig tudós társaságnak látszott, noha akadtak bá>ór emberelő már ^gy esztendővel ezelőtt is, akik ki meriék mondani, hogy amit most ná'unk turanizmusnak hivnak, az nem tudomány, hanem egyenesen tudománytalan dolog. Mi ebbe nem avatkozunk, csak azt jegyezzük meg, hogy a királyválasztó csaták adhatnak a magyar tudománynak valami speciális turáni zamatot, de nem válnak diszére odaát Európában, ahol pedig szintén van némi tudományosság. Az utóbbi időkben turánjaink szervezete egyre ' jobban a fajvédelmi alakulás jelegét vette fel s mint Cholnoky nagyvezér egyik nyilatkozatában olvassuk, e minőségében szép eredményeket is ért el a földmivelő magyarság körében. Mi el ludjuk képzelni, hogy a kecskeméti, meg a szalkszentmárloni parasztság milyen fogékony a turáni eszme iránt s menynyire lelkesedik a csuvasz és cseremisz rokonságért, de annál fájdalmasabban fogja érinteni, ha azt olvassa, hogy a fajvédelem vezérei egymás fejének estek neki hazafiúi elkeseredésükben. Legjobban azonban mégis csak azon ijedtünk meg, hogy mit szólnak a budapesti (uránok dolgaihoz a japánok, meg a mandsuk, meg a talárok, meg a kara-kirgizek, meg a többi ázsiaj turánok ? A nagyvezér előadásaiból mindig azt tanultuk, hogy ezek mind lelkes hivei a turánok világszövetségének s alig várják, hogy valamelyik budapesti sámán megfújja a riasztó tülköt, azonnal megindulnak a mi felszabadításunkra és meg se állnak Londonig. S lám, most arról kell értesülniük, hogy a túrán nagyvezér kizárási határozatot hozott a saját vezérkara ellen, a Mihálovics túrán pedig kormánybiztost kér az alapszabályellenes működés kivizsgálására. Alapszabály 1 Kizárási Kormány* biztos I — micsoda turáni fogalmak 1 Ha ezt az ázsiai turánok meghallják, nagy zomotort tartanak és ki fogják zárni a turáni közösségből az egész magyar turáni hierarchiát. Egy újságíró megkérdezte Cholnoky Jenő nagyvezért, mi az oka annak, hogy kisebbségben maradt a választmányban? — Az, — felelte igazán turáni őszinteséggel a kiváló tudós — hogy a választmány tagjai nagyobbára komoly, tudós emberek, akik nem járnak el választmányi ülésekre. A nagynevű tudós, akit mi mindig szerelnénk elválasztani nagy ellenségétől, a politizáló nagyvezértől, az egész mai rezsim közéletét jellemezte ezzel a keserű elszólással. Igaza van neki: a komoly emberek vagy elmaradnak, vagy kiszorulnak mindenünnen. Bonar Law a ruhrvidéki letartóztatásokról. Az angol alsóházban a miniszterelnök bejelentette, hogy a francia halóságoknál eljárt, hogy a jövöben a Rajnánál megszállott területen a britt kormány előzetes megkérdezése nélkül senkit se tartóztassanak le. A miniszterelnök közölte továbbá, hogy megfontolás tárgyává tették a palesztinai britt helyőrség létszámának csökkentését. Intézkedés történt, hogy a vidéken elhelyezett csapatok közül egy vagy két gyalogzászlóaljat visszavonjanak. Az indiai lovas ezredet szintén csökkentik. A Petit Párisién kiküldött tudósítója táviratozza lapjának Düsseldorfból, hogy a franciák által lefoglalt 13 milliárd német márka dolga még mindig nincs tisztázva. Annyit megállapítottak, hogy a pénzösszegből 6 milliárd a Birodalmi Bank düsseldorfi fiókja számára volt kiutalva, az angol megszálló csapatok költségeire. Az egész pénzküldemény hétfőn délután fedezette] Düsseldorfba szállították. Azt a ládát, ! melyben a német márka előállításához szükséges klisék voltak, a francia parancsnokság lepecsételve átadta a Birodalmi Bank düsseldorfi fiókjának. Belső harc a kormányzópártban. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A nemzetgyűlés baloldalán az utolsó hónapokban történt mozgalmak, pártkereteltolódások, szövetkezések, átcsoportosulások, amint előrelátható volt, nem maradnak a baloldalra szigetelten, hanem követni fogják az eltolódások a kormdnyzópártban is, anélkül azonban, hogy ezek az eltolódások következményei lennének a baloldali mozgalmaknak. Nem tilók minden cáfolás ellenére sem, hogy az egységespárt sokat hangoztatott egysége is csak a párt nevében és teóriában van meg, a valóságban azonban a párt, ha kisebb frakcióitól el is tekintünk, két egymással meglehetősen szemben álló részre bomlik, az úgynevezett szélsőségesekre és a mérsékeltekre. Az ellentét a két tábor között nem uj keletű, mondhatni, hogy meg volt már a párt születése pillanatában is és hogy a párt ennek ellenére is megalakulhatott, annak oka akkor az együttműködés lehetősége volt. Az úgynevezett mérsékeltek, vagy liberálisok eddig minden alkalommal a miniszterelnöknek hovatovább mind szabadelvűbbé váló kijelentéseit tekintik a kormánypolitika igazi fundamentumának és mindig készen voltak abban az esetben is, ha a kijelentések ne n öltöttek volna is' testet, mentséget találni a miniszterelnök számára a helyzet nehézségében, bizonyos tényezők pozitív hatásában és apró részletmegoldásokban. Az egységespirt jobbszárnya ezzel azonban a maga javára könyvelte el a tetteket, vagy a tettek, elmaradását és igy érthető, hogy mindkét pártfrakció teljesnek és tökéletesnek tekintette a miniszterelnök kormányzásában a maga programjának megvalósítását. Az utóbbi időben azonban több olyan motívum merült fel, amely alkalmas volt arra, hogy a két rész ellentétét, ha nem is kiélesitette, de mindenesetre jobban kidomborította és amelyből azt a következtetést vonják le mindkét oldalon, hogy végre el kell dőlnie annak a kérdésnek, hogy kinek a programját akarja gróf Bethlen megvalósitani. Ilyen volt a numerus clausus körül lefolyt szavazás, amelynél már nyilvánvalóvá vált, hogy a párt tagjai meglehetősen élesen állnak szembe egymással és amelynek szépséghibáit már csak a pártfegyelem flastromával lehetett eltakarni. Maga az ejvi kérdés háttérbe szorulhatott még ebben az esetben, mert a miniszterelnök azon kijelentésére, hogy ilyen nagyfontosságú dolgot nem lehet apropos eldönteni, már csak az a kötelezettség marad hátra a párttagok számára, akik ezt a kijelentést mindkét oldalon magukévá tehették, hogy vagy nem szavaznak, vagy ellene szavaznak az ineftványnak, minthogy az szociáldemokrata részről hangzott el. A megoldás szükségét azonban ez és az ezt követő apr bb momentumok meg nem szüntethették. Egészen természetes dolog, hogy előbb vagy utóbb mégis csak felszínre kellett vetődnie az egvségespártban a hatalmi kérdésnek és ez ugy látszik, most megtörtént azon az intéző bizottsági ülésen, amelyen a komáromi jelölés sorsa dőlt el. Olyan hirek jártak és bennünket is ugy informáltak, hogy ezen az ülésen heves összetűzés volt Bethlen és Gömbös között, aki ugyan a maga piopozicióját, mint a párt ügyvezető elnöke tette meg, de akiben minden politikai megnyilatkozás alkalmával az egységespárt jobb szárnyának fejét szokták tekintem. A szétválásról szóló híreket megcáfolták és nincs módunkban megállapítani ezek után, hogy a mi információink volt-e a helyes, vagy a cáfolat. Annyi azonban bizonyos, hogy a miniszterelnöknek is ptás jelöltje volt és Gömbösnek is. És a miniszterelnök jelöltje győzött, ha egyelőre csak az előmérkőzésen is. Ugy tudjuk, hogy ennek az incidensnek következményei lesznek, elsőnek mindjárt a nemzetgyűlés holnapi ülésén. Holnap tudvalevőleg Reisinger Ferenc fog interpellációt beterjeszteni a zalaegerszegi interná ó tábor ügyében. Az ellenzék ebben a kérdésben egységesen követeli az internáló tábor feloszlatását és azoknak az internáltaknak, akik törvénybe ütköző cselekedeteket köveitek el, a bíróság elé való állítását. Az egységes pártban azonban megoszlanak a vélemények. Az egységes párt egészbenvéve nem áll szemben az ellenzékkel, hanem egy jórésze szintén az internáló tábor feloszlatása mellett van, söt ugy tudjuk, hogy a miniszterelnök is, aki értesülésünk szerint nyom* ban válaszolni fog az interpellációra és ki fogja jelenteni, hogy a kormány szükségét látja annak, hogy az internálás intézményit fokozatosan megszüntessék. Gömbösék és természetesen Wolffék is, akikre az egységes párt jobb szárnya iiy kérdésekben mindig és feltétlenül számithat, a miniszterelnökével homlokegyenest ellenkező állásponton vannak és nem leheletlen, hogy, külön pártot alakítanak.