Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-04 / 27. szám

Egyes szám ára 16 korona •aarkesztóség és kladóhlva(1: KBIesej-utca i. (Prófétati álló, I. emelet i.) Telefoa 15—53. A .Szeged' megjeleA hétfő kivételével minden Mp. Egres izém ira 16 konst. Előfizetési ir«k: Egy bteapra Szegeden 300, Budaiadén is vidéken 320 kor. Hirdetési érak: Félhasábo* 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér belükkel 16 K. Szövegközi! közlemények soronként 100 K. Nyllttér, családi és orvosi hir 100 K. Több. szörl feladásnál árengedmény IV. évfolyam. Szeged, 1923 február 4, VASÁRNAP. 27-ik számi INIi lesz ebből? Kállay pénzügyminiszter nagykanizsai beszédét a maga helyén megtalálja az olvasó ebben a lapban. De olyan beszéd az, hogy érdemes elolvasni kétszer w. Ahány passzusa, annyi vezércikk-téma. Sót: csupa olyan vezércikktéma, ami e lap közönségének már egy se ajság. A különbség csak az, hogy a nagykanizsai igazságok eddig a destruktívnak mondott sajtó igazságai voltak; most a konstruktív kormány pénzügyminiszterének igazságaivá léptek-attr — " 1 —T-' * Elég volt az emóciókból, akár rossz szándék idézi fel őket, akár jóhiszemű naivság. Ne higyje magáról minden díjnok, hogy ő van hivatva az ország megmentésére. Az igazi hazafiság ne ugorjon be a felelőtlenek programjának, amely tud rombolni, de nem tud alkotni. Ne építsünk légvárakat és ne kergessünk délibábokat, hanem csináljunk a körülményekkel számoló reálpolitikát. Ezt mondta a kormány pénzügyminisztere N gykanizsán, ahogy a számunkra kiadott kivonatból ismerjük a beszédet. De ahogy mi a minisztereket ismerjük, mikor vidéken beszélnek, mondott olyan dolgokat is, amelyek a vacsorateremből nem kerülnek ki az országos nyilvánosság elé. De ez nem is fontos, mert azok csak részletek, amelyek alátámasztják a lényeget. A lényeg pedig az, hogy elég volt a nagyszáj politikájából és végre át kell térni, ha lehet még, a józan ész politikájára. Ez józan beszéd, fiflnjélfogva destruktív beszéd is és éppen ezért kérdezzük, hogy mi lész ebbőIT Fcgnak-e tapsolni a kormány lelkes támogatói a kormány legfontosabb szerepet betöltő rc<inibz<erének és a kurzus-lapok fogják-e kövér betűkkel nyomatni olvasóik számára a felelőtlenek végzetes politikájának elitélését? Vagy internálni fogják a pénzügyminisztert és az 0 beszédével fog|ák indokolni elrettentő és megfélemlítő példaképen a rendtörvényt? VagyT beérik azzal, hogy elküldik szabadságra azzal ; az elég valószínű magyarázattal, hogy beleza- j varodott a saját adóiörvényeinek végrefi»jfási utasításaiba és most hosszú pihenőre van neki szüksége ? Azt hisszük, mindebből semmi sem fog megtörténni, noha bizonyos, hogy a nagykanizsai beszéd zavarba hozza a kurzuspolgárokat is, a kurzus-sajtót is, sőt talán egy kicsit a kormányt is. A mi kormányunk ugyan nem könynyen jön zavarba, hála Istennek, de azért mégis kényelmetlen lehet egy kicsit azt hallani, mikor a pénzügyminiszter az ország füle hallatára elitéli a tulajdon kormánya eddigi politikáját. Mert a pénzügyminiszter ugyancsak a felelőtlenek politikájáról beszélt, de a kormány ; tudja legjobban, hogy ez a politika ezelőtt az ö politikája volt. Mert mi az a „felelőtlen" politika? Ezt a magyar közélet a liberális világban nem ismerte. A háborúban se ismerte. A felelőtlen politika csak a Károlyi-korszakban kezdődött, amikor a felelős kormány először nem akart, azután nem mert parancsolni azok- | nak az elemeknek, amelyek főtámaszainak vallották magukat. Azóta minden kormánnyal ez történik: nem ő vezeti a tömegeit, hanem őt vezetik azok, akik el tudják hitetni vele, hogy ö mögöttük tömegek állnak. Ezek azok, akiket j mi mindig a nagy száj politikusainak tartottunk, i akik a maguk mellét és a más fejét verik s ezek azok, akiket a kormány végzetesen hosszú időn keresztül hol nyílt rokonszenvével tüntetett j ki, hol meleg barátsággal segített előre a népszerűség glóriás utjain. Ezek azok, akiknek az érdemeit kétségbevonni hazaárulás volt s akikről : a kormánynak soha egy elitélő szava nem volt, i még akkor sem, amikor már maga is láthatta, hogy . az ut, amelyen ők járnak, katasztrófába fogja vinni I nem őket, a gyorsan félreugró kalauzokat, ha- i nem az országot. Ezek azok, akik akkor se 1 szolgálhatnák eredményesebben a külső ellenséget, ha az fizetné őket s ez«k azok, akiknek segítségével a kormány többségbe juttatta a maga embereit a nemzetgyűlésben. Hetek óta minden kormánynyilatkozat azt mutatj hogy a kormány, amely évek óta okokat épített, mos* megijedt az okozatoktól és szeretne szab dúlni a barátaitól, akik halálra támogat jak.Ép azért nekünk nem volt meglepetés a Kállay beszéde, mert ebben csak egy ujabb, erösebb csengésű szemét látjuk annak a láncnak, amellyel a kormány le akarja maga mögött zárni a tulajdon múltját, minden elviselhetetlenné vált nexusával és egyre sötétebbé váló felelősségével együtt. Jöhet egy hivatalos nyilatkozat, amely szerint Kállay sajnos, inkább csak keserű, mint erélyes kifakadása csak egyéni akció volt, de mi el vagyunk készülve rá, hogy a lánc uj szemekkel fog bővülni..Mi bizonyosra vesszük, hogy maga Bethlen István is fog még destruktív beszédet mondani, amelyben tlháritja magáról a felelősséget mindazokért a veszedelmekért, amelyekbe azoknak a rosszhiszeműen konjunkturás és jóhiszeműen naiv felelő lenek féktelensége juttatja az országot, akik alá ő és felelős társai adták a lovat. Csütörtökön árják alá a török béketervezetet Lord Curson tegnap több izben találkozott Izmeddel és még este is tanácskozott vele. Az angol és a török delegátusok körében estére bizakodó lett a hangulat és általában az a felfogás, hogy Izmed alá fogja irni a békeszerződést. Kiszivárgott, hogy a tegnapi tanácskozás során a török delegáció vezetője körülbelül 20 pontra nézve módosítást kívánt, amelyek főleg pénzügyi téren mozognak és az angolok azt mondják, hogy nem lesz nehéz a megegyezés. Ahhoz is ragaszkodik Izmed, hogy Törökország erős hadsereget tarthasson Kelettráciában, amit a francia kormány már régebben kilátásba helyezett. A Mossul kérdésre nézve már nem olyan merev a török álláspont. Van rá kilátás, hogy az angorai kormány bele fog törődni a Népszövetség döntésébe. Egyáltalán lord Curson a végletekig elmegy az engedmények terén, csakhogy meg lehessen kötni a békét. Számítanak rá, hogy a békekonferencia néhány nappal meghosszabbodik, mert a módosításokról még tárgyalni kell s valószínűleg csak szerdán, vagy csütörtökön kerülhet a sor az aláírásra. Az angol és a japán delegáció már berendezkedett, hogy csütörtökig Lausanneban marad. A Daily Mai lausannei külön tudósítója jelenti, hogy lord Curson és Izmed között folyt magánbeszélgetések esetleg a szerződés olyan végleges módosításához vezethetnének, amelyek lehetővé teszik a török delegátus számára, hogy rögtön aláírja a szerződést. 1 Mint Konstantinápolyból jelentik az angorai nemzetgyűlés köszönetet szavazott Izmed basának azért, hogy olyan hathatósan támogatta és védelmezte a lausannei konferencián Törökország érdekeit és jogai. llázsonyi és Rassay az ellenzéki harcról.. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A demokrata párt az ellenzéki szövetség helyiségében ma este vacsorát rendezett Rassay Károly tiszteletére, amelyen megjelentek Vázsonyi Vilmos, Rassay Károly, Farkas István, D'ózdy Győző, Fábián Bála, Pikler Emil, Vanczák János, Dénes István, Pakots József és meg számos ellenzéki képviselő. A hatalmas terem zsúfolásig megtelt közönséggel. Vázsonyi Vilmos emelkedett szólásra először, hogy Rassay Károlyt üdvözölje. — Az ellenfél rágalmaiból mindinkább csak azt a meggyőződést lehetett meriteni — mondotta Vázsonyi —, hogy Rassay az ellenzéknek nagy támasza, nagy erőssége és harcosa a jogokért, szabadságért és igazi szabad hazáért vívott küzdelemnek. Nem űzök személyi kultuszt, midőn őt most ünnepelem, nem is sajnálom azért, hogy öt most mindenfelöl támadják. Mert a harc legnagyobb dicsősége az, ha az ellenfél minden erejét az ellene irányuló támadásra koncentrálja. A golyó, amelyet az ellenségtől kapunk, lehet halálos, de fájni csak az a golyó fáj, amit a hűtlenek hátulról otozva irányit nak. — Nem sajnálom a támadásért Rassayt, inkább irigyelem, mert tudom, hogy ellenfelei olyan erőt látnak benne, hogy el akarják pusztítani. Talán nem tudná az ember, hogy melyik a helyes ut, de kijelölik ezt számára az ellenfél támadásai. Az ellenfél, amely ma is a reakció rendszerét tartja fenn Magyarországon, ha kacérkodva is a szabadelvüségge), amely minden sallang és ciráda ellenére tagadása az egyenlőségnek, jogoknak, közszabadságnak. Gyűlölködésre és nyugtalanságra készül, páros és páratlan napokon előrángatja a haza veszedelmét és mindenáron maga akarja megmenteni a hazát, hol külső, hol belső ellenségtől. Veszedelmeket teremt, hogy privilégizálhassa a megmentő szerepét. — Támadnak bennünket, mert szövetségre léptünk a szociáldemokratákkal, holott tudvalevő, hogy a pártok a szövetségben mindig megtarthatják állásfoglalásukat és világnézetüket. Támadnak bennünket ezért olyanok is, akik együtt ültek a szociáldemokratákkal s számlájuk még némi tekintetben kiegyenlítetlen. Tamadnak, hogy megbontjuk a polgári egységet, de addig mig a kormány a háta mögött sorakozó többség révén azt a látszatot kelti, hogy a társadalom zöme a reakció háta mögé sorakozik, addJ' nem beszélhetünk polgári egységről. A polgári egységet meg lehetett volna teremteni a bolsevizmus után. Mikor azonban megállapítom, hogy a kormány mindenképen a szociáldemokratáknak az aktív politikába való bevonásán fáradozott, megállapítom azt is, hogy illojális részéről azt a maga számára olymódon hasznosítani, hogy „vörös rémet" kiáltson és ezzel a reakció táborába csődítse az embereket. De mikor nemzetmentést akarnak játszani, felszólítják őket külföldi összeköttetéseik hasznosítására, másfelől azonban, aki velük összefog, azt a nemzet ellenségének jelentik ki. Azt az eröt, amelyet a szociáldemokrata párt képvisel, nem lehet helyettesíteni úgynevezett kormányképes ellenzékkel. Ezután a kormány eddigi .sikereit" méltatja Vázsonyi, majd a következőkkel fejezi be beszédét : — A mi célunk csak egy demokratikus rendszer inaugurálása, harcunk csak a reakció elleni harc lehet és ezért szeretettel üdvözlöm Rassay Károlyt, aki elöljár az élen és kivánom neki, hogy ereje acélosságát továbbra is tartsa meg. Nagy taps és éljenzés után Rassay Károly a következőkben válaszolt az üdvözlésre: — Mind az az ünneplés, ami felém árad, ugy érzem, nem tisztán az én személyemnek szólott, hanem mindazoknak, akik ugyanazon lelkesedéssel és bátorsággal küzdenek benn a parlamentben. — Amit én a választóimnak ígértem, azt meg is fogom tartani és azt üzenem nekik, hogy ha meg vannak elégedve működésemmel, legyenek nyugodtak, ezentúl sem fognak csalatkozni bennem. £s még egy üzenetem van. Azoknak az uraknak szól, akik kis szobákban nagy gazságokat terveznek ellenem. Ezeknek az uraknak azt üzenem, hogy a becsület ereje olyan nagy, hogy meg tud állítani bárkit a becstelenség utján. Tudok minden tervükről, minden lépésükről, még sem félek tőlük. Elpusztíthatnak, de velem együtt ők is el fognak pusztulni és ezen pusztulásból életre fog kelni azon eszméknek a győzelme, amelyeknek elgáncsolására ők mindenre képesek. Vegyék már egyszer tudomásul, hogy engem nem le-