Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-27 / 46. szám

2 SZEOBD Szeged, 1923 február 27. Az ellenzék provokálására alkalmas javaslatok tehát csupa olyan javaslatok, amelyeknek beterI

esztését az ellenzék követelte, vagy az ellenzéki tűzdelem élének és hevének letompiHsára tehetnének jó szolgálatot a kormánynak. Régi követelése az ellenzéknek az indemnitással való pénzügyi kormányzás befejezése és ugyanilyen régen hangoztatják az ellenzéki pártok, hogy a földreformtörvény alkalmatlan arra, hogy azokat a célokat megvalósíthassák, amelyeknek érdedékében annak idején ezt a törvényt az első nemzetgyűlés megalkotta. Épp ezért a legteljesebb határozottsággal megállapítják, hogy nem a véletlen az oka annak, hogy ugyanakkor, amikor a kormány visszavonul a házszabállyal és a rendtörvénnyel, olyan javaslatokkal állnak elő, amelyek nem a kormányt támogató pártok kezdeményezésére és azok megnyugtatására, hanem ez ellenzék követelésének honorálásaképen kerültek a törvénvh )zás elé. Az ellenzéki pártok köreiben egyébként nem keltett különösebb meglepetést a kormány uj taktikája, amellyel a parlamenti helyzetet a maga javára kivánja alakítani, az a válság ugyanis, amely mindinkább érezhetővé vált s amely a kormánypártot emészti, előbb-utóbb erélyes lépésre kellett, hogy bírja a kormmyt. Az a taktika, amellyel a kormány már hónapok óta a legélesebb harcot provokálta a parlamentben, azzal a céllal, hogy az ellenzék ellentámadásának segítségével egységes frontba tudja felsorakoztatni a mögötte álló, különoözö pártokat és frakciókat, csak ideig-óráig kecsegtethet sikerrel. Abban a pillanatban, amikor egy, vagy más okbii ennek a harcnak a tempója alább hagyott, azonban érezhetővé váltak azok az áthidalhatatlan ellentétek, amelyek az egyes kormányttámogató csoportokat elválasztják egymástól. Egyré^zrQl a kisgazdák türelmetlensége és elégedetlensége okozott gondot a kormánynak, másrészről a liberális és fajvédelmi csoport titkon folyó, de állandó küzdelme fenyegette felrobbanással az egységes pártot. Ezek az ellentétek tegutóbb már az egységespárt elnöki tanácsának ülésén élesedtek ki, oly méretig hogy maga a miniszterelnök került szembe a pdrt ügyvezetőjével, Gömbös Gyulával, aki csak lemondásával való fenyegetéssel tudta keresztül erőszakolni Rabinek István jelöltségét ugyanakkor, amikor a komáromi választás vezetésétől visszalépett azért, mert ott nem az ő jelöltjét, hanem Klebüsberg Kunó kultuszminisztert jelölték. Világos, hogy ha a kormány ilyen körűim 5nyek kötött tovább folytatná a hirc kiélezésének taktik.jít az ellenzékkel szemben is és nem fordit nagyobb gondot a belső ellenzék letörésére, egyik vagy másik javaslattal az ellenzéki pártok kiugrathatják a háta mögül az egyik vagy másik elégedetlenkedő frakciót. Ugy látszik, ennek a meggonialása vezette a miniszterelnököt akkor, amikor támadó csapatainak visszaparancsolásával taktikát változtat, igyekszik a parlamenti harc tüzét csillapítani és az energiákat, amelyeket azok a harcok felőrölhettek volna, a magi tábirának ren1b;hjzására fordítani. Németország közvetítőt keres. A Journal de Debats szerint Németország közvetítőt keres, aki a franciákkal és a belgákkal való tárgyalás útját egyengesse. A közvetítő valamely semleges államhoz tartozó államférfi lenne. Emlegetik Van Karsebeck holland külügyminiszter nevét. Szó van arról is, hogy a német kormányban változás történik. Kuno utódjául Miksa bádeni herceget és dr. Wirth-et emiitik. Asquith tegnap Wiltshireben beszéit. Felszólalásában újból sürgette, hogy tárgyalások utján kellene megoldani a Ruhr vidéki helyzetet. He lyeselte, hogy a kormány óvakodott ebben a kalandban a francia kormányhoz csatlakozni. Nagy bajt jelentene azonban az emberiségre — mondotta —, ha a háborús angol-francia együttműködés emléke kiveszne. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy a mostani helyzetben az Egyesült Államokat kellene közreműködésre felkérni és a kérdés megoldása végett a Népszövetség tekintélyéhez kellene fordulni. Nézete szerint ilyen módon hamarosan kilátás nyílhatnék a megoldásra. A Rajna- és a Ruhr-vidéken az egész vasúti szolgálat igazgatását, a britt zóna hálózatát kivéve nem katonai Rlapra helyezték. A mai naptól kezdve 15000 francia és belga vasutas dolgozik az uj rendszer keresztülvitelében. A német hivatalnokoknak és munkásaknak választást adnak, hogy vagy haladéktalanul visszatérnek a munkához, vagy pedig elbocsátják és kiutasítják őket. Düsseldorfban a belga hatóságok a lett konzult, aki néuet nemzetiségű, letartóztatták. Megállapították, hogy a konzul telefonkészüléke titokban be volt kapcsolva a katonai telefonvonalba. . A dortmundi pályaudvaron egy Németországból jövő vonatban, mintegy 12 milliárd papírpénzt és a márka előállításához szükséges klisét találtak. Az első vizsgálat megállapította, hogy több mint 11 milliárd márka a megszállott területen lévő sztrájkoló vasutasok pénztárának volt szánva. MMWWMMMWMMWIMfW^^ Egyszeriisitik a városi adók befizetését. (A Szeged tudósítójától.) A pénzügyi bizottság szerdai ülése iránt nem valami nagy érdeklődés mutatkozott, a tagok közül csupán Back Bernát, Végman Ferenc dr. és Wimmer Fülöp jelent meg, pedig az ülés tárgysorozatán szerepelt néhány olyan fontos kérdés, amelynek elintézése föltétlenül megkívánja a kimerítő tárgyalást. \ Az ülést az elnöklő polgármester öt óra után nyitotta meg. Kisebb jelentőségű ügyek letárgyalása után Balogh Károly tanácsnok terjesztette c'ő figyelemreméltó javaslatát a városi adók és bérösszegek postatakarékpénztár utján való befizetésére vonatkozólag. Elmondotta, hogy ez a rendszer rendkívül megkönnyítené az adózók és a földbérfizetök helyzetét, amennyiben esedékes tartozásukat egyszerű csekklapon fizethetnék be a postatakarékpénztárba, a postatakarékpénztár pedig hivatalos uton utalná át a városnak. Ez a rendszer megkönnyítené még az adóhivatal és a főpénztár munkáját is, megszűnne a hivatalokban az ácsorgás is. A befizetésnek ez a módja azonban nem lenne kőtelező és csak az élne vele, aki akar. Wimmer Fülöp szerint ez az uj rendszer nagyon megkönnyítené a helyzetet, de egy hibája van. A postatakarékpénztárba befizetett összegeket a város csak tíz-tizenkét nap elteltével kaphktja meg, ami jelentékeny kamatveszteséget jelent. A polgármester szintén helyesnek tartja a tervet, de véleménye szerint annak megvalósitásához nem alkalmas a mai felfordult idő. Wimmer Fülöp: Meg kell kezdeni ezt a kis haladást polgármester ur, már csak a város1 pénztárszolgálat egyszerűsítéséért is. A pénzügyi bizottság el is fogadta Jényegtelen módosítással Balogh Károly előterjesztését és azt pártolólag terjeszti a tanács elé. Az öl és félmilliós póthitelt szintén megszavazta a bizottság és a városi tisztviselők kérelmére kimondotta, hogy a természetbeni ellátási váltságösszeg háromezerháromszáz korouára való felemelését javasolja, azonkívül javasolja azt is, hogy ezentúl a városi alkalmazottak mindig olyan váltságösszeget kapjanak, mint amennyit az állami alkalmazottak kapnak. Ezután Rack Lipót tanácsnok röviden ismertette a városi üzemek központi igazgatására vonatkozó tanácsi tervezetet. A tervezethez Wimmer Fülöp tűzött néhány észrevételt. Szükségesnek tartja, hogy az egységesített városi üzemeknek cégjellege legyen, ami megkönnyíti a hitelügyletek lebonyolítását. Kívánatosnak tartja, hogy az egyesített üzemek vezetőcégé', az igazgatóságot és a felügyelő-bizottságot a törvényhatósági bizottság egy-egy kereskedő és iparos tagjával egészítsék ki, hogy a fölmerülő kérdésekben ezek a gyakorlati emberek azonnal szakvéleményt adhassanak. A pénzügyi bizottság Wimmer módosításaival elfogadta a tanács tervezetét. Megszavazta a bizottság azt a tizenkétmillió hitelt is, amit a gazdasági intéző a tápéi gazdaságra kért és fedezetül — kölcsönt jelölt ki. Hozzájárult végül a bizottság a hidvámpénzek száz százalékkal való felemeléséhez is. A pokolgépfuvarozók. (A Szeged tudósítójától) A néphumor könny! szerrel szok'a elintézni a munkanélküliség tragédiáját. Közismert például a következő párbeszéd : — Nem tud egy jó állást ? — Dehogy nem. — Igazán? Hol? — Álljon ki az utcasarokra. Ezt a ro*sz viccet sokan komolyan vették az utóbbi időben. A sarki hordárok állománya szaporán szaporodik. A belvárosi lakosok figyelmét bizonyá a nem kerülte el ez a tünet. Nagy bérpalotáink kopottas aljában sürün találkozunk a hordárokkal, kik szivarvégeket lesnek az aszfa ton, hogy fölszedegetve pipájukba tömjék, alkalmasint — titokban — a szájukba is. Különös teremtés egy ilyen hordár, a legprimitívebb .fuvarozási eszköz", aki órák hoszszat képes ugyanazon utcasarkon állni tétlenül és tem'-rdek ideje van filozófálni a földi dolgok felett. Modern fakirok ezek franciás, tábornokos vö ös sapkájukban, sárgaréz számlapjaikkal homlokuk felett, akiknek mindenre van megjegyzésük, mindenre van szabályuk, még pedig elég tiszte'etreméltóan okos megjegyzések és szabály )k ezek. E cikk származásiban az a jelenet játszott döntő szerepet, amely ma délután négy órakor játszodott le a Kárász-utca sarkán. A jelenet szerep ői a hordárok voltak, akik rendes napi tanácskozásra gyűltek össze e helyen. Tanács- < kozásuk eleinte a magánjog határain beül' mozgott. Három Iád a kávé elszállításáról volt szó és a vita azért támadt, mert a 11. számú hordár is akart keresni. Igaz, hogy csak száz koronát jelentett a terhes munka, mert a kereskedő többet nem igért, de „ez is elég egy pofa bagóra", ha kettőre nem is. A hordárok, lévén demokraták, átengedték a munkaalkalmat a tizenegyesnek s miután ez megtörtént, elkezdődött a közügyek felett való tanácskozás, amelyről már a sajtóban is érdemes valamivel bővebben szólani. — Nahát, csak velem próbálkozna meg valamelyik, a nyavalya ögye le a száját — mondta az egyik „Madár bácsi" — tudom istenöm a fejihön vágnám. Még hogy mire nem akarik fölhasználni a tisztösségös hordárt! Oszt csak az a jó, hogy föl nem robbant a kezibe az uton. — Az ám — dupláz rá a másik —, mert az is mögtörténhetött vóna. Fölrobban a kezibe, oszt menten möghal. Nem játék az ilyesmi. Mindig mondom, hogy mög köll nézni, mit vállal az embör. Fene azt a politikát, de gyalázatos mestörségl A harmadik hordár ezalatt maga is készülődött, hogy saját külön véleményét döntőleg kinyilatkoztassa ebben a kiválóan fontos ügyben, amely a hordárság renoméját és megbízhatóságát támadta meg szörnyűségesen. Érveit A Nép cimü lap hasábjairól sorakoztatta fel, amely ujságlapból délutáni szalonnáját pakolászta ki turáni nyugalommal. — Nono, hát azér' nem egész ugy van a dolog — kezdte meg beszédét. — Újságolvasó embörnek köll lönni, oszt mindjárt más az eszejárása kentöknek. Elég az az eléghön, hogy hát nem volt olyan veszödelmes szerszám az a pokolgép. Mer' csak kakaó vót benne, mög karalábé-főzelék föltéttel. — Ugyám, bolond kend sógor — szólt s legyintett a másik. — Mán csak ilyent el nem hiszök, még az ujságbul se. — Ha hiszi, ha nem. Mög aztán ott van a turpisság a dologban, hogy hát nem is az küldte azt a szerszámot, akire gondolnak, hanem tulajdonkép' az küldte, akinek küldték, vagyis az illető maga-magának. Érti kend? — Bizonyatyauristenömremondom, hogy nem értőm. Hát ki küldte? — Hát az, aki kapta. Egy zsidó. — Ugyan mán, hát minek küldte vóna magamagának? — Politikábul. Mer' hát a fajvédelömnek akart ártani vele. Azt irja az újság. — A fajvédelömnek? — Annak. — Hát az mög mi fán teröm ? — Hát hogy ne lögyön zsidó miniszter, mög zsidó hordár se lögyön. — Zsidó hordár? Van is az? Fene mögölte. Nem jó van setiogyse. Aszondom én, hogy en-