Szeged, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

p,i m. - . - ~ * . •• v . knalfiség és kladóhliaIII Kölcsey-utca 6. (PrófélaesáBó. 1. emelet 6.) Telefon IS—53. A .Szeged* megjeletfk hétfő kivételével mindé. Hf. Egyes szóm ár* 16 koElöflzetésl árak: Egy ira Szegeden 300, BudaIten és vidéken 320 kor. Egyes szám ára 16 korona Hirdetési árak: Félhasáboa i mm. 9, egy hasábon 16. mátfél hasábon 23 K. Szövegközt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8. kövér belükkel 16 K. Szövegközll közlemények soronként 100 K. Nyllttér, családi és orvosi hir 100 R. TöbbazSri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 február 1, CSÜTÖRTÖK. 25-ik szám. Józanodás. Apponyi Albert mai nagy beszédében az erkölcsi erők döntő szerepéről szólván, azt mondia, bizonyosra veszi, hogy ezu'án minden kis és nagy nép kétszer is meg fogja gondolni, belekezdjen-e olyan vállalkozásba, amelyet az egész világ közvéleménye elitéi. Ez körülbelül azt jelenti, hogy akármilyen sötéten gomolyognak is egy uj háború felhői, a zivatar aligha fog kitörni. Mindenki készül rá, de befelé mindenki fél tőle, nyilván maga Franciaország is, amely pedig még mindig nem húzta ki a lábát Mars érc-csizmáiból. Minden ország kétszer is meggondolja ma, hogy szabadon eressze-e megint a démonokat, de attól félünk, nem morális aggályaik vannak azoknak, akiknek ezidős'erint hatalom adatott a háború fenevadain k oldására és kötésére. Ahhoz uj korok, uj eszmények kellenének, mondhatjuk, egy uj emberiség kellene. Mi_hiszünk benne, hogy el fog jönni az a kór és az az emberiség, amely épp oly ösztönösen fogja utálni a háborút, mint ahogy mi utáljuk az emberhus-evést, noha azt egykor épp oly természetesnek találták, mint ahogy Európa annak találta 1914-ben a háborút s az éppen olyan kegyes cerimóniák közt ment végbe, mint ahogy minden nemzet az isten áldását kéne magára, amikor megindult a másik nemzet lemészárlására. Mi el tujjuk képzelni azt az időt, amikor minden nemzet testvéri közösségben fog élni egymással, — de ehhez az elképzeléshez be kell hunyni a szemünket és nagyon sokáig behunyva kell tartani. Mert ma még háborús mentalitás van az egész világon, amely legföljebb abban különbözik az 1914-ikiiől, hogy ma az ellentét élesebb és a gyűlölet, amelyet akkor szitr ni, sőt erős propagandával teremteni kellett, ma elevenebb, égőbb, ölni készebb. És hogy nem robban ki, az nem azért van, mintha a politikusok emberséges érzése megnövekedett volna, vagy mintha az erkölcsi felháborodástól félnének, vagy tisztában volnának vele, hogy az uj háború a civilizáció végső pusztulását és a társadalom kőkorszakbeli atomizálását jelentené. Poincaré, vagy MUS&óhni, vagy Benes se nem mi szionáriusok, se nem filozófusok és a legkevésbé sem pietisták és mindegyiknek a maga feje fáj az emberiségé helyett. Ma minden nemzet egyformán elcsigázott, kifáradt, lelkileg lezüllött, sgyiknél se fanatizálható a tömegiélek egy uj háború rettenetességeinek a megkivánására, egyiknél se bolonditható el a régi frázisokkal, ellenben mindenütt belső veszedelmet jelenthetne a tömegek felfegyverzése. Európa sorsának intézői nem azért nem inditják el újra a háborút, mintha nem volna hozzá kedvük, hanem mert nincs hozzá bátorságuk. Nem lettek jobbak, csak okosabbak lettek. — Amit eddig mondottunk, azt inkább a győzőkre értettük, mint a legyőzöttekre, legkevésbé miránk msgyarokra, akiknek az államférfiai abban a kivételes helyzetben vannak ma, hogy, sajnos, minden európai államférfinál őszintébben mondhatják, hogy Magyarország csakugyan nem gondol háborúra. A tegnapi és a mai nemzetgyűlés fájdalmas bizonyság rá, hogy mindnyájan egyetértünk a békés szándékban, mert nem tehetünk mást. Ma már annyira vagyunk, hogy azon veszekszenek a nemzetgyűlésen, ki a nagyobb békebarát. Peidl Gyula nagyon okos baszédben azt fejtegette, hogy megegyezést kell keresnünk a körülöttünk álló államokkal. Aki a mult nemzetgyűlésen ilyent mondott volna, azí ököllel hallgattatták volna el, mint hazaárulót. De most ugyanezt mondta Apponyi Albert, ezt az álláspontot képviselte a kormány nevében Daruváry miniszter, kőt Lers Vilmos báró ur mérgesen összeszidta, a szocialistákat, amiért a paciffzmust maguknak akarják kisajátítani. Sőt a báró ur még a múltba is visszatekintett és visszamenőleg tiltakozott az ellen, mintha annak idején csak a szocialisták ellenezték volna a háborút. Nem kérjük számon a báró úrtól azoknak a politikusoknak a nevét, akik a háború vajúdásának perceiben olyan nagy pacifisták voltak, pedig érdekes volna tudni, mert eddig nem hallottunk róluk. Nem kérjük számon azért se, mert nem vagyunk vele egészen tisztában, magasztalás, vagy kárhoztatás illeti-e őket, mert eddig az úgynevezett pacifizmusra ugyanazok a szájak fújták a hideget, amelyek most a meleget lehelik felé. Az ítélet a történelem dolga lesz s az ítélni hivatott történelem még nagyon messze van. A mi dolgunk megmenteni azt, amit még el nem prédáltunk s azt hisszük, ha a józanodás előbb kezdődött volna, többet meg lehetett volna menteni az értékekből és többet megtakarítani a fölösleges szenvedésekből. Peidl Gyuáék a szocialista oldalon, a liberálisok a polgári oldalon már két évvel ezelőtt is az okosság külpolitikáját hirdették, amikor az uralkodó párt be nem fogta a szájukat. Mit ért el az uralkodó párt két év alatt azzal a tagadhatatlanul magyar motivumu külpolitikájával, amelynek áz volt a lényege, hogy „ideüss, ha mersz, a szentségit neki 1" ? Azt, hogy ide ütöttek s a hivatalos politika most kénytelen kormányprogrammá tenni azt a keseiü józanságait, amit két esztendővel ezelőtt kicenzuráztatott a liberális lapokból. Ismét a házszabályrevizió. (A Szeged budapesti tudósít ójától.) A házszabályrevizió gondolata sz utóbbi időkben igen sűrűn metült fel igen komolyan kormánypárti részről, mert a kormánypárt tagjainak jó része olyan ré?eten van, hogy a parlamenti szólásszabadság korlátozása mellett az egységes párt könnyebben intézheti el a politikai problémákat. Az egységespárt tegnapi értekezletén, értesülésünk szerint, újra szóba került a revízió ügye és a párt megbízta Nagy Emilt, hogy a revizió tervét készítse el, úgyhogy az 2—3 hét múlva a párt jogügyi bizottsága elé kerülhessen, majd rövidesen a Ház plénuma elé. A kormánypárt úgynevezett liberális elemei, akik minden tikalommal hitet tesznek „liberális" felfogásuk mellett, de cselekedetük kongruál a Gömbösfrakció tetteivel, mint máskor, ugy ma is könynyen találnak magyarázat arra, hogy a liberálizmussal ellentétes cselekedeteiket a közvélemény szemében szépíthessék. Előre lá'ható, hogy amiként eddig mindig melléje álltak azoknak a javaslatoknak, amelyeknek eredete a párt ügyvezető alelnöki szobája, most is támogatni fogják a házszabály re vízió tervét és ezt természetesen az eddig még mindig bevált pártfegyelemmel magyarázzák, másrészt azzal, hogy a szónoklatok tu'áradását akarják megakadályozni. „A revizió nem foszt meg senkit a jogtól és hogy a házszabályok revíziójával az egységes pártot az ellenzékkel szemben semminemű ammózitás nem vezeti . . ." A Rassay—Bogya-párbaj. A nemzetgyűlés egyik legutóbbi ülésén Bogya János azt kiáltotta Rassay Károly felé: Maga szájhCs 1 Rassay ezért a közbeszólásért Fábián Béla és Pakots József nemzetgyűlési képviselők utján elégtételt kért Bogya Jánostól, aki Gömbös Gyulát és Bodó Jánost nevezte meg segédeiül. A segédek két napi tárgyalás után kardpárbajban állapodtak meg és a párbajt ma este 9 órára tüziék ki a Fodor-féle vívóteremben. A párbaj ma este le is folyt. A párbaj feltételei: könnyű olasz kard, teljes bandázs és harcképtelenség. Az első összecsapásnál Bogya János homlokán egy karcolást, ezzei szemben Rassay bal vállán és mellén vágást kapott. Az orvosok a harcképtelenséget megállapították, mire a segédek a párbajt beszüntették. A felek a párbaj után kibékültek. Huszár Elemér mentelmi ugye. Ma tárgyalta a mentelmi bizottság Huszár Elemér ismeretes mentelmi ügyét. A kihallgatott tanuk között szerepelt az a rendőrtiszthelyettes is, aki azt vallotta, hogy ő Huszár Elemér érdekében vélt cselekedni, amikor az iparoskör tagjait szétoszlatta, mert a szociáldemokrata agresszivitástól féltette őket. A mentelmi bizottság az ügyet hia nem fejezte be, a legközelebbi ülésen kerül sor Huszár Elemér kihallgatására, aki értesülésünk szerint, ki fogja jelenteni, hogy az ő őrizetbevétele és akadályoztatása a csendőrség részéről felsőbb parancsra történt és kérni fogja az egyes közigazgatási tisztviselőknek a hivatalos titoktartás alól való felmentését és eskü alatt való kihallgatását. A németek küzdelme. A német kormány a ianuár 29-iki ülésével kapcsolatban a birodalmi közlekedésügyi miniszter utasította a nyugati vasutigazgatóságokat, hogy szenet és fát ne szállítsanak ée Franciaországba, se Belgiumba, se az angol zónába. Megtiltotta azt is, hogy francia és belga csapatokat és utánpótlásokat szállítsanak és hogy a német szakaszokon szolgálatban álló francia és angol vasúti személyzettel együtt működjenek. Kötelezi végül a vasútig izgatóságokat, hogy akadályozzák meg, hogy idegen személyzet vezessen vonatot a német vasutak kezén lévő szakaszon. Düsseldorfból jelentik, hogy a megszállott területek munkássága a legközelebbi napokban uj harcmódot fog alkalmazni a megszálló hatóságok intézkedései ellen. Noha a munkásság a helyzet komolyságával teljesen tisziában van, a harci hangulat törhetetlen. Az uj harcmód alkalmazásakor figyelemmel lesznek arra, hogy az élelmezést és a gazdasági helyzetet a tulajdonképeni Ruhr-területen meg ne zavarják. A mainzi kerületben a vasutassztrájk teljes. A vasúti forgalom teljesen szünetel. A pályaudvarok meg vannak szállva. Német embernek nem szabad azokba belépni. Sok ezren korlátozva vannak a továbbutazásban. A letartóztatások száma egyre nő. A franciák heves fenyegetései ellenére, hogy mindenkit, aki a szolgálatot megtagadja, haditörvényszék elé állítanak, eddig egyetlen német vasuii tisztviselő, vagy munkás nem jelentkezett munkára. Németország megszállott területén a forgalmi állapotok megnehezültek. A franciák gyűrűje, amellyel a megszállott területet körülvonták, csaknem teljesen kész már. Essenből és Ludwigshafenből azt jelentik, hogy az ellenállásban már az alsó- és középfokú vasúti hivatalnokokis részt vettek. Wiesbadeni jelentés szerint a német rendőrség és a francia katonák ' között verékedés támadt, melyek továbbfajulása csupán a német rendőrök magatartásán múlott. Trierben a helyzet feszült. A színes francia katonákat utasították, hogy szükség esetén éles tölténnyel lőjjenek. Achenben súlyos összetűzések voltak a munkások és a belga őrjáratok között, amelynek során több őrjáratot lefegyvereztek. A belgák erre egy-egy század erősségű osztaggal léptek fel. A városra szigorított ostromállapotot rendeltek el. Mint Dürnből jelentik, Rombach esseni ke-