Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-21 / 16. szám

4 SZEGED Szeged, január 21. kőzni ki vánó tanulók felvételi vizsgájának a sikerét." Prelogg József átirata szomorú valóságról számol be. A háborút követő iskolaévek hatása megdöbbentően mutatkozik minden vonalon és ma már ezt a hibát senki sem korrigálhatja, ez a generáció már bajosan heverheti ki szellemi fogyatékosságát. De talan a következő években visszakerül a tanilás, a népn vetés abba a mederbe, ahonnan a nagy világégés olyan kérlelhetetlenül kivetette. Hatszáz korona havifizetés 1923-ban. A dologból azonban nem lett semmi. A pincérek hiába vártak s most ismét kiapadt a türelmük. Megint készülnek valamire, most már nagyobb lélegzetvétellel, mint eddig. A tervek szerint először a főispánnál és a polgármesternél próbálnak szerencséi. Hátha a tekintély használ, hátha a kormány és a város lakosságának exponensei el tudnsk érni valamit az érdekükben. De nem sokat bíznak már a pincérek a tekintélyek hatalmában sem. (A Szeged tudósítójától.) Tavaly nyáron majdnem kitört Szegeden a pincérszlrájk. Hajnali gyűléseket folytattak le a Munkásotthonban a a kávéházak szmokingos és feketeruhás „asszoája kéremássan"-jai, de ezek a hajnali bérmozgalmak alig jártak eredménnyel. A kávésok belátták, hogy levegőből nem élni s a kávéházi pincérek havi fizetését e belátáson alapulva 2500 koronáról 3000 koronára emelték fel juliusban. A vendéglői pincérek fizetése havi 850 korona lett a koszton kivül. Ez mult év juliusában történt s azóta a pincérek havi 2500—3000 koronából tartják fenn magukat és családjukat. Fantasztikusan alacsony számok ezek, amelyeket a borravaló egészit ki aszerint, amint a kávéház jól megy, vagy nem megy jól. Ha jól megy 300 koronát, ha rosszul megy 100 koronát koldul össze egy pincér naponta a vendégektől. Borravalókkal együtt maximálisan 10.000 koronát keres tehát a pincér egy hónapban. Senkinek sem tűnik fel, hogy minden pincér sovány és sárga, mint a viasz. Az emberek azt mondják, hogy azért, mert éjszakázik. A pincér meg azt mondja, hogy azért, mert éhezik. Mind a kettő igaz, egyik sem túlzás, ha azt nézzük például, hogy egy éttermi pincérnek 850 koronából kell eltartani a családját. Mert a „borravaló" az csak levegő, néha van, néha nincs. Nem is maradhat ez igy tovább. A pincérek ismét mozgalmat inditottak. Nemrégiben dr. Szalay József kerületi rendőrfőkapitányt kérték fel, hogy tegyen valamit az érdekükben munkaadóiknál. Mert a pincérek azt mondják, hogy az ő kérésüket a vendéglősök és kávésok mindig a legridegebben visszautasítják. Dr. Szalay József intézkedett is az ügyükben és dr. Árvay Ferenc rendőrfogalmazót bízta meg azzal, hogy a vendéglősöket és kávésokat jobb belátásra birja. A helyzet „illusztrálására" az egyik előkelő kávéház déleiőtti főpincére a következőket mondotta : — Békében az volt a szokás, hogy a kávés az összes lapokat járatta az üzletbe kellő számban. Ma az a helyzet, hogy a kávés csak 1—2 példányban járatja a szegedi és fővárosi lapokat. A vendég azonban epp ugy akar olvasni, mint békében és igy kénytelen vagyok a magam pénzén hozatni lapokat. V<-zek minden reggel 5—6 helyi lapot, havonta négy hétfői lapot, négy esti lapot és minden pénteken, amikor esti inspekciós vagyok, négy fővárosi lapot. Tessék összeadni, ez 3340 koronát tesz ki havonta. Ezenkívül nekem kell venni a dákókrétát, a táblákat, krétát és spongyát a kártyához, mert a főnök ur ezekről nem gondoskodik, sőt az is előfordult, hogy Szilveszterkor nekem kellett száz poharat vennem, mett kevés a pohara a kávéháznak. Ezzel szemben a fizetésem havi hatszáz korona. Számolják ki, hogy mit fizeíek rá. Én tartom a főnököt és nem ő engem. Ez az eset a huszadik század csodái közé kívánkozik. Nem is lepődik meg senki azon, ha j valamelyik hajnali gyűlésen a kávéházak szmo- | kingos és frakkos kiszolgálói közös akarattal > bérharcot kezdenek és bej lemik a nagy nyílvánosságnak: Sztrájkolunk kéremássan, ásszoája, sztrájkolunk . . . Hircki MADÁCH EVANGÉLIUMÁBÓL. Költők, tudósok, művészek ce ebráltak az ország Petőfi miséjén, de ezért igazán az jubilálta Petőfit legméltóbban, aki csöndes elmélyedéssel lapozgatott verseiben. A Madách-centennáriumot is az teszi bensőségessé, ha az ember gyöngyöket szedeget az Ember Tragédiájá-bsn. Mi egész gyöngyfüzért teszünk itt az olvasó elé, amiket talá omra szedtünk ki a halhatatlan műből, amelyet még a rendtörvény is kénytelen lesz olyannak elismerni, noha például a Petőfi-centennáriumot nehéz lett volna megülni, ha e nevezetes törvény már életbe lépett volna. . .. Megjegyezd, hogy felzaklatni s kormányozni más. ... A tömeg a Végzet arra iiétt állata, mely minden rendnek malmán húzni fog, mert arra van teremtve. Ha sárba hull a fényes, kárörömmel szemléli a pór, gúnnyal illeti, minthogyha önmocskát is igazolná. ... A merész, a pártos kisebbség szájaskodással packázik felettünk. Néhány őrültet most feszítenek fel, Testvériségről, jogról álmodókat. Ugy kell nekik, miért nem ültek otthon, Élvezve és feledve a világot! Miért vitatták mások dolgait ? Magasztosabb Kegyelettel megóvni a romot, Mint üdvözölni a kelő hatalmat. Ki ellenáll a perc igézetének S nem hagyja lelkit ártól elragadni, Nem is jó ember s bár maradna otthon. Legyen hát célod-. Istennek dicsőség, Magadnak munka. Az egyén szabad: Érvényre hozni mind, mi benne van, Csak egy parancs kötvén le: szeretet. Hol életünknek édes tarkasága ? Többé nem tenger küzdő fényes árja, Sima mocsár csak, békával tele. Mi könnyű törvényt írni pamlagon, Könnyű ítélni a felületesnek És mily nehéz, ki a szivet kutatja! Hiúságból mindenki önmagát Tekinti látkörében a középnek. — „Az 1923. esztendő Hrjjas Iván esztendeje Ieaz". Héjjas Iván magyar istennyila pénteken este 33 éves lett. Az Ébredők központi helyiségükben születésnapi ünnepet rendeztek, amelyen tasnádi Kovács József üdvözlő beszédében többek között a köve-kezőket mondotta: „Klapka György két győzelmet aratott. Te is kétszer győztél: egyszer, amikor a Duna— Tisza közében vívtad meg a harcodat, másodszor pedig akkor, mikor Nyugat-Magyarországon küzdöttél". Utána első tizenkét pontos Budavdry László beszélt, majd fölolvasták Lendvay István | levelét: „Bajtársak! Héjjas Iván ünneplésén í nem lehetek veletek, mert tüdőm szobafogságban tart. De a lelkem veletek van s én, aki boídog fültanuja voltam a magyar istennyila egyelőre még szóbeli megnyilatkozásának, csak ezt üzenhetem, a magyar istennyilát a független bíróságnak fel kellett mentenie, de a magyar istennyila nagy napján ne legyen az ő haragja lesujtása alól egyetlen hazaáruló sem felmentve! Éljen Héjjas Iván, éljen a keresztény Magyarország! Bajtársi üdvözlettel Lendvay István." Ezután Héjjas Iván cár válaszolt a köszöntőkre és szavait igy fejezte be: „Ha megkapom az Ébredő Magyarok támogatását, akkor az 1923. esztendő Héjjás Iván esztendeje lesz. És én ebben az esztendőben megszerzem minden magyar ember boldogságát". A közönség egy negyedóráig éljenezte ezután Iván istennyilát. — A leánygimnáziumban hétfőn ismét megkezdődnek az elő dások. A szegedi állami leánygimnázium igazgatósága ezúton közli a tanulókkal, hogy a tanítás az intézetben január 22 én, hé'főn ismít meo-kezdődik.