Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-13 / 9. szám

HHHHHH ty nsB Szeged, 1923 január 10. SZEGED „Némileg enyhült a lakásínség IC E. csó­(,A Szeged tudósítójától.) Mindezideig vala­hányszor a lakáskérdéssel foglalkoztunk, mind­annyiszor azt a szomorú valóságot kellett meg­állapítanunk, hogy a helyzet állandóan súlyos­bodik, napról-napra nő a lakást keresők és lakást természetesen nem találók szám3. Az illetékes és illetéktelen tényezők számtalan ter­vet kovácsoltak az egyre veszedelmesebbé váló lakáskérdés megoldására, ezekből a tervekből azonban valóság nem lett, mert mindig hiány­zott az a legfontosabb kellék, amely nélkül minden terv csak csalóka álomkép —, a pénz. És most mégis arról kell beszámolnunk, hogy legalább is Szegeden a lakásínség, alig észre­vehetőig bár, de valamivel mégis enyhült. Ezt mondotta ugyanis dr. Simkó Elemér tb. fő­ügyész, a lakáshivatal vezetője a Szeged munka­társának, amikor érdeklődtünk a lakáshivatal forgalma iránt. Elmondotta, hogy a lakáshiva­tal forgalma közel harminc percenttel csökkent, a naponta beérkező ügyd arabok száma ugyanis ma már alig negyven, néhány hónappal ezelőtt még a hatvanat is túlhaladta. A lakáshivatal elnöke a csökkenés okát abban látja, hogy a lakásnélküliek ugy-ahogy elhelyezkedtek, a me­nekültek özönlése megszűnt és azok a fiatal házasok, akik ideiglenesen szüleik lakásába költöztek, az eredménytelen lakáskeresésbe bele­fáradván, véglegesnek tekintik ideiglenes fész­küket. Igaz ugyan, hogy ez az enyhülés csak lát­szólagos, mert a lakásnélküliek száma nem redukálódott, csak a lakáshivatal munkája csök­kent. A legtöbb gondot azoknak a közalkalma­zottaknak az elhelyezése okozza, akiket az itteni közhivatalok állandó bővülése miatt Szegedre helyeznek. A vagonlakó családok száma ma már csak harminckettő, a többit ugy ahogy el­helyezte már a lakáshivatal. Dr. Simkó Elemér­től nyert információnk szerint Szegeden körül­belül százötven lakáskereső van és ez a szám mindaddig nem is csökkenhet, amig a lakás­építés meg nem kezdődik, erre azonban a mai körülmények között nem igen lehet gondolni. Súlyosbítja még a helyzetet az a körülmény is, hogy a mult év folyamán nagyon sok össze­d ülőfél ben levő házból kitelepítették a lakókat. A mérnöki hivatal közel kétezer megrokkant épületet vizsgált felül és kétszáz esetben az épületek lebontását javasolta a tanácsnak. A javaslatok záradéka ugyan ugy szólt, hogy a mérnöki hivatal csak abban az esetben java­solja a düledező épületek lebontását, ha a benne lakók máshol való elhelyezése lehetséges. Mi­vel pedig üres szükséglakás egy sincs a város­ban, a tanács nem rendelte el a lebontást, ha­nem megvárta, amig ezek a leginkább a város szélén fekvő, viz előtti vályogkunyhók össze­omlottak. Az összedűlt lakások födél nélkül maradt lakói természetesen a legszorgalmasabb látogatói a lakáshivatali tárgyalásoknak. Az építkezési viszonyokra egyébként rend­kivül jellemző, hogy a mult év folyamán mind­össze egy lakóház építésére kértek engedélyt. Ugrón a tehetetlen külpolitikáról. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. A szocialistákat nem engedik dolgozni. Az indemnifás első szónoka Saly Endre. Kí­vánja a kormány részéről olyan politika köve­tését, hogy az ellenzéknek ne kelljen azt bírálni. Hangoztatja, hogy továbbra is a szociáldemo­karata párt deklarációja alapján állanak és az ország érdekében akarnak dolgozni. Nagyon jól tudja, hogy mindenki azért van itt, hogy az ország érdekében dolgozzon. Hogy a szociál­demokrata képviselők nem tudnak dolgozni annak érdekében, nem lehet őket hibáztatni, mert hiszen nem engedik őket dolpozni. A munkásságnak a sztrják nem cél, csupán esz­köz a munkabérek emelésének kivivására. Pont­ról-pontra birálja a rendtör vény javaslatot, majd Gömbös Gyula felszólalásával foglalkozik és azt ajánlja Gömbösnek, hogy elsősorban az alantas néposztályoknál érvényesítse fajvédelmi politikáját.JSzabó Sándor: Itt is teljesiti köte­lességét. Rothenstein Mór: Látjuk. Csontos Imre: Nyissa ki a szemét és látni fogja. Ernst Sándor: Egyszerre a keresztények fájnak neki. Csontos Imre: Ismerjük az ábrázatát. (Derültség.) Saly Endre: Az egykerendszerrel foglalkozik és azt állítja, hogy ez a beteg középosztályban uralkodik. Ezen ugy lehet segíteni, hogy a tisztviselőknek olyan fizetést adjanak, amiből családjukat eltarthatják. Erger-Berger az iskolákban. Kívánja, hogy az iskolákban hozzák be a tandíjmentességet, hogy mindenki szabadon jár­hasson az iskolába. Ki kellene az iskolákból küszöbölni a politikát és a tanulókat a szere­tetre kell nevelni, nem pedig a gyűlöletre. (Bartók János: Igaz, de a hazaszeretetre. Esz­tergályos János: Az Erger-Berger és a haza­szeretet nem egy. Láng János: Csak nem f '^ja, hogy az iskolákban Erger-Bergerre tanit­atc a gyermekeket? Esztergályos János: De üní ast Sándor: Bizonyítsa be.) nrSmín(dr«; Megemlékezik Bírczy Istvái volt t l ft (Badai: ö Vű,t' xl* NSITSÍ1 óságot csinált. Györki S v Fndre- p]- Budai'- D* W™ ő volt.) f My arra, hogy az iskolák felépítésé megkezdték de abbahagyták. A nép­nevelésről beszél, különösen a falu népnevelé­si; r3k hnii gy«mekoktatás idejét. Ajánlja, hogy vidéken vezessék be a délutáni tanítást is. Reggel hadd pihenjenek a gyermekek. Nagyobb gondot kell fordítani az egészségügyi intézkedésekre. A lakáskérdésre tér át ezután. Tudja, hogy máról-holnapra ez nem oldható meg, de azt is tudja, hogy sok üresen álló raktárhelyiség és egyéb épületek átalakításával lehetne segíteni a mai rettenetes helyzeten. A közegészségügyi intézkedésekről natra kell gyűjteni. Az egységet csak ugy te­remthetjük meg, ha ebből a küzdelemből nem zárunk ki semmiféle osztályt, vagy felekezetet. Nacionalizmusunk a halálraítélt ember önvé­delme. Musztafa ideálja máskép ragyog az ő szemében. Nekünk az imponál, hogy a török nacionalizmus szétfeszítette a sevresi békét. (Taps a baloldalon.) Ne képzelje senki, hegy az Alföld homokjára Erdély sziklái nélkül épí­teni lehet. Az egyik napon a nép szuverénitá­sát hirdetik, a másik nap a legnagyobb des­potizmust Küzdjünk csendben, de annál szí­vósabban, mint ahogy azt a növényvilágban látjuk. Várjanak a pacifizmus hivei, amig a harc véget ér. Ma nem szabad lemondanunk. Ha visszaszereztük Erdélyt, ö is pacifista lesz. (Taps az egész Házban.) A béke igen egy­oldalú valami. Eddig mindig másért hoztunk áldozatot, hozzunk egyszer magunkért is. (S:ünni nem akaró taps.) Ez legyen jutalmunk multunk sivárságáért és jövőnk szebb remény­ségéért. A rendtörvény minden embernek a jogát ha­talommá változtatja. Éppen fordítva kellene lenni. A javaslat rendőri és közigazgatási kis­királyokat teremt. A mai külpolitikai helyzetben veszedelmes belpolitikai ellentéteket szil. Inkább azok elsimítására kell törekednünk. Az indem­nitást nem fogadja el. A következő felszólaló Fráter Pál. Foglalko­zik a földreform kérdésével. Utal arra, hogy ennek a törvénynek a megszüntetését nehéz küzdelmek előzték meg. Látszik is, hogy kompromisszumok eredménye. Az elnök, tekintettel az idő előrehaladott voltára, az ülést délután 4 óráig berekeszti. A délutáni" ülést fél 5 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Fráter Pál folytatja beszédét: Kéri, hogy a földbirtokreformot kisajátítás al?pján hajtsák végre. A kultuszkormány politikájára tér beszél. A kormány első feladatának tartsa, hogy ' TB, Tr Simon János: Szomszédaink nap-nap után azt a rémhírt terjesztik, hogy nálunk hadi­készülödós folyik. Bízik abban, hogy minden pártviszáiyt és személyeskedést félre lehet dobni a nemzet érdekében, hogy az alkotó munkát meg lehessen kezdeni.- Áttér a földreformra. A hadiárvák, rokkantak és özvegyek ügyével fog­lalkozik. Kéri a kormányt, karolja fel azok sor­sát. Követeli a boradó eltörlését. Az indemnitáA elfogadja. Tehetetlen külpolitika. Ezután Ugrón Gábor szólal fel. Elismeri, hogy az indemnitást nem a kormánynak, hanem a nemzetnek kell megszavazni. Nem teszi ezt egyrészt politikai pártállásánál fogva, másrészt pedig mert a kormány a költségvetést ideje­korán beterjeszthette volna. -- Foglalkozni kíván a külpolitikai helyzettel. Szomorú aggodalmakkal teljes év virraszt ránk, viszont olyan ei-eménye­ket észlelhetünk, amelyek mellett remélhetjük az ország feltámadását. A párisi konferencián megbukott a nagyántánt. A lausannei kon­i ferencia pedig még nem ért véget. Nem tud­hatni, hogy ennek a konferenciának a meg­hiúsulása esetén milyen súlyos események következnek be. Felettünk lebeg a jóvátétel kérdése. Kétségtelen tehát, hogy az általános , politikát a külpolitikának kell irányítani. Uj politikai helyzet előtt áüunk. A bé*e, melyet Párisban kötöttek, megbukott. Ezzel szemben a kormány politikája még mindig várakozó és figyelő. Meg kell változtatni a tehetetlen kül­politikát. Propagandát kell kifejteni, hogy min­denütt lássák a velünk szemben elkövetett igazságtalanságot. Nem elég kijelenteni, hogy jóvátételt nem tudunk fizetni. A propagandát fel kell használni az elszakított testvéreink védelmére. Jogtalan és igaztalan az az eljárás, melyet véreinkkel szemben követnek el. Az utolsó években a magyar nemzet elszokott attól, hogy foglalkozzék külpolitikával. Egyesek a nacionalizmus előretörésének örülnek, mert ettől saját nacionalizmusuk megerősítését remé­lik. Az internacionalisták viszont eszméik terje­désének örülnek. Mussolini és Musztafa Kemal nacionalizmusai között magyar szempontból nagy a különbség. Jó külpolitikát jő bélpolitika nélkül nem lehet csinálni. A sevresi „béke". Ugrón: Minden energiánkat a döntő pilla­széket szeretne látni. Az indemnitást elfogadja. A kurzus élete a rarvdtftpvónytfil függ. A következő szőnok Györki Imre. Sürgeti a költségvetés beterjesztését. A kormány fentartja a numerus clausust, viszont kormánytanácso­sokká zsidókat nevez ki. (Szomjas: Ha nem neveznének ki, az is fájna.) Foglalkozik a köz­rend fokozottabb védelméről szóló törvényjavas­lattal. Azt állítja, hogy a kurzus ezzel a tör­vényjavaslattal életét akarja meghosszabbítani. (Kószó: Ez nem igaz, a kiadott rendeletekben van mindaz, ami a rendtörvényjavaslatban fog­laltatik.) A közigazgatás jogilag teljesen anal­fabéták kezében van. (Szomjas: Hogy lehet ilyeneket mondani.) A keresztény irányza'ot csak szociális politikával lehet fentartani. Hi­báztatja, hogy az ügyészi kart az igazságügy­miniszter utasitássai láthatja el. Beszél Zala­egerszegről. Cáfolja Pékár augusztus 2-án mon­dott állításait. Követeli az emigráció likvidálá­sát. {Láng János: Jöjjenek haza, ha nem bű­nösök.) Felhívja az igazságügyminiszter figyel­mét a birói kar súlyos helyzetére. Egyetlen állami szervünk vo t a bíróság, amelyre min­denki büszke lehetett. Ezután az elnök 5 perc szünetet rendel el. Szüntessék meg a numerus clausust. Györky: Határozati javaslatot nyújt be, hogy a kormány terjesszen a Ház elé javaslatot a numerus ciausus hatályon kivül helyezése tár­gyában. Nem hagyhatja szó nélkül, hogy meg ne emlékezzék a napokban történt határinci­densekről annál is inkább, mert a kormány nem tájékoztatta a Házat a kérdésről, holott a közvéleményben hiborus hirek terjengenek. Hi­báztatja a kormányt, mert nem fogadta el az alkoholtilalom ügyében beterjesztett határozati javaslatokat. A munkásbiztositó intézménynél beállott változásokat birálja. Hangoztatja, hogy azokat a mezőgazdasági munkásokra is ki kel­lett volna terjeszteni. Az indemnitást nem fo­gadja el. Temesváry Imre kéri beszédének holnapra halasztását. A Ház hozzájárul. Daruváry Gáza megbízott külügyminiszter a lőkösházai határincidensek ügyében nyilatko­zott, amelyről lapunk más helyén hozunk tudó­sitást Az'elnöki előterjesztések után az elnök be­jelenti, hogy Fábián Béla sürgős interpelláció™

Next

/
Oldalképek
Tartalom