Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-11 / 7. szám

Egyes szám ára 16 korona Hirdetési érák : Félhasóbon 1 mm. 9. egy hasábon 16. másfél hasábon 25 K. Szövegközi 23 százalékkal drágább. Apró* hirdetés 8, kövér belükkel 16 K. Szövegközti közlemények soronként 100 K.Nytlitér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. •serkeszlőség és ktadóhtva«1: KSIcsey-utca 6. (PrófétaWiDó, 1. emelet 6.) Telefon 15—53. A .Szeged* megjeleBlk hétfő kivételével minden Mp. Egyes szám ára 16 korosa. Előfizetést árak: Egy Maapra Siegeden 260, Budapesten és vidéken 280 kor. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 11, CSÜTÖRTÖK. 7-ik szám. Adómorál. (B. 1.) Nincs nap, hogy valaki nq mondaná és nem lehet eleget mondani. Az adók, amelyeket kivetHek, ma már olyan súlyosak, hogy a vá<lak, amelyeknek hordozniok kellene őket, legörbednek a nehéz teher alatt, ami hogy hová vezet: jó volna, ha meggondolnák azok, akiknek feladatául mérte az ország és maguk sorsa, hogy terhek kiosztása és elosztása felett határozzanak. Minden valamirevaló financiális kritika azt hangoztatja ma már, hogy a terhek idestova elviselhetetlenekké válnak, ami gazdasági katasztrófát vonhat maga után. Ez gazdasági szempont; lehet, sőt valószínű, hogy helyes szempont. Van azonban a kérdésnek másik oldala is és talán éppen olyan fontos, következményeinek jelentőségét tekintve, mint a gazdasági. Még pedig ez: A létfentartás ösztöne a legerősebb és legkövetelőbben jelentkező emberi érzés. Büntető szankciókkal, morális nyomással lehet ugyan ideig-óráig tompitani, vagy háttérbe szorítani, de döntő határvonalra érve annál elemibb erővel jelentkezik. A súlyos adókat tehát addig, amig nem jelentenek egyebet, mint a kényelem elvesztését, nyereség csökkenését, vagy esetleg szükségletek kielégítésének megszorítását is — még csak be lehet hajtani nagy általánosságban. De ha a kivetett adó már nem nyereségcsökkenést jelent a kereskedőre nézve, hanem tényleges veszteséget, tehát biztcs anyagi romlást magának, családjának, üzletének, vagyis végeredményében létét fenyegeti, akkor természetes, hogy kihull kezéből a morál törvényeinek kőtáblája és minden eszközzel azon igyekszik, hogy magát mentse. Az adómorál tökéletes pusztulása lesz tehát az ilyen súlyos megterheltetésnek első következménye. A kereskedő, ha nem akar tönkre jutni, megkísérli a hamis könyvvezetést, a hamis adatok bevallását, a hatóság kijátszását. És ami a dolgot valóban súlyossá teszi: legföllebb félni fog a büntetéstől, de lelkiismereti furdalást nem érez, nem érzi magát bűnösnek a társadalommal szemben, mert meggyőződéssel hiszi, hogy amit cselekszik nem más, mint egyszerű parancsoló önvédelem. Ez az első következmény és mint látszik: már nem csak az adómorál pusztulása, hanem az egyén erkölcsi rendszerének lazulása. De van második is: A büntetés eléri az elsőt. Csalt. A szónak még szörnyű súlya van és szörnyű súlya van a büntetésnek is, amit maga után von. A második már nem esik annyira kétségbe, a harmadik könnyen veszi és a negyedik talán mindössze fanyaran mosolyog, ha az időre gondol, amit veszíteni fog. Az első mácsányi hullám, amelyre veszélyesen megrecsegnek az államrend hajójának eresztékei, ha a büntetés a polgárok szemében már csak fizikai és elveszti morális jelentőségét. De talán még ennél is többet jelenthet. Voltak már korszakai a magyar történelemnek, mikor nem volt szégyen „ülni". Olyankor, mikor az ügy, amelyért ültek, igazságos volt. De vájjon nem érzi-e ügyét igazságosnak az, akinek szent meggyőződése, hogy a kivetett adó neki, az ország dolgos polgárának halálát jelentené ? És a had, amely az igaztalanul szenvedők táborába mindig elvegyült, itt is feltámad. Mint a kiegyezés után minden börtönviselt csirkefogó azzal jelentkezett: „Én is ültem" és bezsebelte az amazoknak járó szánalmat és népszerűséget, ugy ezultal sem maradnának el a patkányok. A börtönbüntetés tehát, amelyről lekopott a szégyen bélyege, még egyet lép előre és dicsőséggé válik, amelyből a társadalom söpredékének is jut. Nem szabad félreérteni a dolgot. Senkinek sem jut eszébe, hogy összehasonlitást tegyen az akkori hősök és az adócsalók között. Senki sem próbálja őket egy kalap alá fogni. Csak az előtt a veszély előtt kell felnyitnunk a szemünket, hogy egy morális talaját vesztett társadalom hajlandó ezeket a külömbségeket nem észrevenni, éppen mert erkölcsi érzéke halványulóban van. És fokról-fokra nyomon lehetne követni a bomlás egyes fázisait. Egyre szélesebb rétegeket kap meg, egyre mélyebben nyomul a felszín alá. Nem áll meg a vesztegetésnél és a megvesztegethetőségnél, mert ha a társadalom testének egyik sejtje fertőzött: a szomszédos sejt sem lehet immúnis. A veszély ebből a szempontból talán még nagyobb, mint gazdaságiból és ha ezerszer frázis. ezerszer az unalomig elcsépelt mondás is: Vigyázniok kellene a konzuloknak . . . ön szállják meg a Ruhr-vidéket. Londonból jelentik: Poincaré miniszterelnök kedden este nyomban azután, hegy a jóvátételi bizottság meghozta ismert döntését, utasította Degouette tábornokot, a rajnai francia csapatok főparancsnokát, hogy csapatait tolja előre a Ruhr-völgyébe. A katonai mozdulatokat éjfél után kezdték meg. Valószínű, hogy elsősorban Essent, a Krupp-cég nagy gyárvárosát és Bochumot, Stinnes ipartelepének fő fészkét fogják megszállni. A Ruhr-vidék megszállását, melyet eredetileg a szerdai nap hajnali óráira tűztek ki, 24 órára elhalasztották. A halasztás oka hir szerint az a táviratváltás, amelyet a francia külügyi hivatal Olaszországgal és Amerikával folytatott. Ez a diplomáciai érintkezés a megszállás politikai előkészítéséhez tartozott. A lapok ma egybehangzóan jelentik, hogy a Ruhr-vidéken a szankciókat csütörtökön foganatosítják. A Daily Mail értesülése szerint az előnyomulás éjfélkor kezdődik. A Newyork Herald szerint a késedelemnek az az oka, hogy Mussolini eleinte vonakodott a jóvátételi bizottság határozatát notifikálni. A Pelit Párisién jelenti, hogy a megállapított rendszabályok végrehajtása csütörtökre várható. Francia és belga csapatok megszállják a Ruhrvidék több fontos pontját. Senki előtt sem kétes, hogy ezeknek a csapatoknak célja az esseni kerület ellenőrzésének biztosítása. Essenből jelentik: A franciák befejezték a Rurh-területre való bevonulás előkészületeit. A francia csapatok élét ma reegel 8 órára várják Essenbe, mig a csapatok zöme a nap folyamán fog beérkezni. A csapatokhoz intézett parancs szerint Müllheimet és Essent szállják meg a környékkel együtt Düsseldorf valóságos táborhoz hasonlít. Több iskola és hivatali helyiséget lefoglaltak a csapatok elhelyezése céljából. Folyton ujabb csapatszállitmányok érkeznek. A Deutsche Allgemeine Zeitung: Az esseni Krupp-részvénytársaság vezetősége kijelentette, bogy igyekezni fog a gyárak üzemének zavartalan menetét biztosítani, mert a gyárak munkája egyedül Essen ben 54.000 embernek ad kenyeret. A Rajna-westpháliai szénszindikátus tegnap Essenbén gyűlést tartott, melyen a munkások képviselőinek hozzájárulásával egyhangúlag elhatározták, hogy a szindikátus székhelyét Essenből Hamburgba teszik át. A szindikátus elköltözésével erősen gyengül a szénzálog produktivitása, mert Poincaré kénytelen lesz a szénszindikátus helyébe más szervezetet állítani, ebből azonban hiányozni fog a német szervezőképesség és a németek sok évi tapasztalata. A francia kormány a londoni nagykövet utján k&ölte szándékát a britt kormánnyal. A francia jegyzék hangoztatta, hogy a katonai rendszabályok a legkisebb mértékre fognak szorítkozni, csupán arra szolgálnak, hogy biztosítsák azoknak a francia mérnököknek védelmét, akiket a német bányáknak és egyéb Ruhrvölgyi ipartelepeknek ellenőrzésére kiküldtek. A francia nagykövet tegnap este tudomására hozta az angol külügyminiszternek azokat a rendszabályokat, amelyeket Franciaország a zálogbavétel biztosítására végrehajtani szándékozik. A Havas értesülése szerint a francia kormány szerdán közli Németországgal azokat a büntetőrendszabályokat, amelyeket a fa és szénszállítások körül tanúsított mulasztása miatt alkalmazni akar. A rendszabályok az állami bányák és erdők ellenőrzését célozzák. Poincaré miniszterelnök ezt a párisi német nagykövet és a berlini német nagykövet utján fogja tudomására adni a Vilhelm Strassenak. Belgium hasonlóképen fog eljárni. Az angol sajtó nagy figyelemmel kiséri a németországi eseményeket. Mig az Ewening News azt jelenti, hogy a francia csapatok ujjongva kezdik meg előnyomulásukat a Ruhrvidék ellen és vezércikkében szerencse fel kiáltással üdvözli Franciaországot, addig a Star nagy rajzot közöl, amely Poincarét tábornoki egyenruhában ábrázolja, amint egy rongyokba burkolt német munkásnak testébe döfi szuronyát. Alatta ezek a szavak állanak, melyeket egy német szakszervezeti vezető intézett a Times tudósítójához: Szuronyokkal majdnem mindent meglehet tenni, csak szenet termelni nem. A Pali Mail and Globe ezt irja a francia tervre vonatkozólag: A Németországba való bevonulással megkeresni a jóvátételhez a készpénzt olyan hatástalan politika, aminőhöz hasonló még sohasem született politikusnak az agyában. Washingtonból jelentik: Poincarénak az elhatározását, hogy csütörtökön megszállja a Ruhr-vidéket, ugy tekintik, mint Harding ama javaslatának elutasítását, hogy nemzetközi bankárkonferenciát hívjanak össze, amely meghatározza Németország jóvátételi adósságát. Megerősítik azt a hírt, hogy Harrick párisi amerikai nagykövet megbízást kapott, hogy fejezze ki a Ruhr-vidéken tett rendszabályok felett rosszalását, anélkül azonban, hogy hivatalos tiltakozást jelentene be. Az olasz néppárt tegnapi ülésén határozatot hozott, amely helytelenili a Ruhr-vidék Franciaország által tervezett megszállását. Washingtonból jelentik, hogy az EgyesültÁllamok t kormánya valamennyi adósállamhoz jegyzéket intézett, amelyben felvilágosítást kér arra nézve, mikor lesz az illető állam abban a helyzetben, hogy az Egyesült-Államokkal szemben fennálló tartozásait lerójja. A jóvátételi bizottság tegnapi ülésén, mint előrelátható volt, Bradbury ellenezte Németország mulasztásának megállapítását a szénszállítás körül és igy francia, olasz és belga megbízottak szótöbbséggel hozták meg határozatukat. Az angol kormány tagjai csütörtökön minisztertanácsra ülnek össze, amelyen Bonar Law miniszterelnök részletesen beszámol a párisi értekezletről. A minisztertanács mérlegelni fogja az uj helyzetet, amely az értekezlet meghiúsulása, Franciaország magatartása és a jóvátételi bizottság határozata következtében kialakult.