Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-10 / 6. szám

Szeged, 1923 január 10. SZEGED ménye, hogy ezt a folyamafot feltétlenül siettetné és azt az időt, amely az egyes más országokénál kedvezőbb termelési és értékesítési lehetőségek kihasználására rendelkezésre áll, lényegesen megrövidítené". * A kereskedelmi miniszter különben annak az elbírálását, hogy az utánpótlási árak figyelembe vétele helyén való-e, az ármegállspitó hatóságok esetről-esetre történő elbirálásara bízza. Balogh Károly pénzügyi tanácsnok, a szegedi árvizsgáló bizottság elnöke, akihez kérdést intéztünk ebbín az ügyben, a következőképen nyilatkozott : — Az irányárak megállapításánál rendszerint a leltári, illetve a beszerzési árakat szoktuk figyelembe venni, de teljesen indokolt a kereskedőknek az a kívánsága,- hogy az utánpótlási árakat is figyelembe vegyük. A dolog ugyanis ugy áll, hogy a korona fokozatos értékcsökkenése következtében ha a kereskedők nem vehetik figyelembe az utánpótlási árakat, áruraktáruk, vagyis a vagyonuk lassanként ugy elfogy, mint a gyertya, mert az eladott árukat az érlük kapott árért már nem pótolhatják. Pálfy Dániel válaszúton. (A Szeged tudósítójától.) A kereskedők és \ iparosok körében napról-nsp<-a erősbödik a Bethlen-kormány lehetttlen adózási rendszere iránt támadt ellenszenv. Az ország minden ré- [ szében tiltakozó gyüiéseket tartanak és már olyan nagy az elkeseredés, hogy az az iparosság is, amely azelőtt szinte zárt sorokban állt a minden jót ígérő Bethlen-párt mögött, most erélyesen követeli vezéreitői azt, hogy ugyanolyan zárt sorokban vezesse át a kisiparosok táborát az ellenzéki frontra. A kisiparosság vezérei azonban még várnak, még nem szakították el azokat a túlságos erősre font kötelékeket, amelyekkel^ a kormánypárthoz láncolták saját mwgukkal együtt bizakodó táborukat is. Ez a várakozás azonban már nem tarthat sokáig, mert a szakítást mind többen és mind erélyesebben követelik. A Szeged munkatársa felkereste Pálfy Dániel volt nemzetgyűlési képviselőt, akit vezérének vall a magyar kisiparosság. Pálfy Dániel a kisiparosok ellenzéki mozgalmáról és a kérdésben elfoglalt álláspontjáról a kö vetkezőket mondotta: — Nekem is az az álláspontom, hogy igazuk van azoknak az iparosoknak és kereskedőknek, akik a kormány zaklató adóztatási politikája miatt ellenzékbe akarnak vonulni, mert ez az adóztatási politika olyan terheket ró az iparosokra, amelyek teljesen megokolják az elkeseredést. Hangsúlyozom azonban, hogy egyetlen olyan kisiparost sem találtam Magyarországon, aki az adófizetés ellen foglalt volna állást, mert mindenki tudja, hogy az adózás mit jelent, hogy szükséges a nagy adózás, mert az hozza vissza a rendet, a politikai és gazdasági konszolidációt. Az iparosokat a leheletlen adókezelés körül mutatkozó zaklatások keserítik el, a blokkrendszer, a kereseti adóvégrehajtási rendelet ellen tiltakoznak. Ez a végrehajtási rendelet minden kisebb intelligenciájú iparost azzal fenyegeti, hogy előbb-utóbb feltétlenül rájuk süti az adócsalás bélyegét. Már pedig, akit adócsalásért elilélne*, az a szó szoros értelmében földönfutóvá lesz, mert az ítélet kimondásának olyan súlyos konzekvenciái vannak, hogy a megbélyegzett ember nem maradhat meg ebben az országban. — A kisipatosok ellenzéki mozgalma nem elszigetelt, hanem országos jelenség. Fel is hívtam rá már régen az illetékesek figyelmét, de a pénzügyminisztériumban kspott ígéretek mind a mai napig nem kerültek beváltásra. — Minden oldalról erősen követelik már tőlem a kisiparosok, hogy vigyem őket ellenzékbe. Én még a magam részéről megkísérlek mindent, hogy e imináljuk valahogyan a dolgokat, de ha ugy látom, hogy a kisiparosok érdekei megkövetelik, egy percig sem fogok habozni, hogy ellenzékbe menjek. Ez a perc azonban még nem érkezett el, mert még ugy mutatják, hogy akarnak segíteni, azonban gondolkodóba ejt már az a körülmény, hogy a gazdáknak miért mérnek másféle mérleggel és miért rónak minden terhet a kisiparosság nyakára. Elmondotta még Pálfy Dániel, hogy rövidesen Budapestre utazik, ahol érintkezésbe lép az iparos érdekeltségekkel, aztán pedig meglátogatja a nagyobb vidéki városokat, hogy megailapiíhassa az ország össziparosságának egyöntetű álláspontját. Palágyiék bojkottmozgalma a város ellen. (A Szeged tudósítójától.) Néhány nap óta különös hirek szállingóznak a szegedi szinház körül. A hir ma már annyira elterjedt, hogy a nyilvánosság elé is kikívánkozik. Arról suttognak, hogy a szegedi színtársulat bojkottálni akarja Szeged városát s a bojkott kimondását kéri az országos szinészegyesülettől is. A mozga.om a város hatósága ellen irányul és pusztán anyagi érdekekből folyik. A színészek X me8győződtünk róla, nem sokat E32./J?a£ü6 kulturbotrányról s annak semmi Esztik nincs. A bojkott kimondása inkább a színigazgató érí,íe!eh,et; nt a me"eN nem lehet szó nélkül elhaladnunk A színházi direkció arra hivatkozik, hogy Debrecen Miskolc, Sopron, KJposvár és a többi téli állomásokkal biró városok egyöntetűen magukra vállalták a szinház fűtési és világítási költségeit s ezzsl az egyik legsúlyosabb tehertételtől szabadították meg a társulatokat. Szeged városa ezzel szemben nem akar olyan áldozatot hozni a magyar színészetért, amely a szegedi színházi direkció igényeinek megfelelne. nem iárt'K* tSntetö 8ztráik> 'átszik, &SÜPJWW mert a 8zinház £2SU0it uj fegy^reket kovácsol, hoay L iSSkés7K^8yré82t a ^ánalom, másrészt A^d°li S ghnemes érzé*eit provokálja ki. Aligha hisszük, hogy a bojkoü £ tulsJá szimpátiával találkozzon a városban. A közönség általában nem nagy' megelégedéssel kiséri a társulat működését. i>ok kifogást emel a felületes rendezés és a készületlen előadások hibái miatt. Főképen a direkciót okolják hogy a szinház nívója az utóbbi években mélyén alásülyedt. A színháznak nincs joga iiyen körülmények között a város közönségének túlfokozott áldozatkészségét bojkotlal és hasonló fenyegetésekkel kiprovokálni. Annál biztosabb tudattal állítjuk ezt, mert a ' színtársulat tagjainak nagy rvssze nem tud a ! bojkottmozgalomról s így kétségtelen, hogy a színészeket csak eszközül akarják felhasználni a város ellen. Igaz, hogy a színészeknek okuk lenne az elkeseredésre és el is keseredtek rossz helyzetük miatt, da a tapasztalat azt mutatja, hogy a rossz fizetések inkább a szinház igazgatóságának, mint a városnak köszönhetők. A város szerintünk nem kötelezhető arra, hogy a színházat a megengedett mértéken felül támogassa, különösen akkor, ha azt látjí, hogy a támogatásból a színészek nyomorúságának eliminálására semmi sem jut. Az a véleményünk hogy a szinház sorsát egyedül a jó műsor, a'tökéletes, komoly művészettel és tudással vezetett előadások lendíthetik fal. A bojkottmozgalom egyenesen nevetséges lenne a színészekre nézve, másrészt pedig a színigazgató egyéni szándékait teljesen megvilágítaná. Azt hisszük, hogy a színtársulat tagjai semmi körülmények között nem engedik magukat belehajtani egy ilyen merész vállalkozásba. Palágyi Lajos egyébként a következőket mondotta ebben az ügyben munkatársunknak: — Társulatom több tagja fordult hozzám azzal a kéréssel, hogy hívjak össze társulati gyűlést A gyűlésen tudomásom szerint indítványozni fogják, hogy kérjék fel az Országos Szinészegyesületet Szeged város bojkottálására. A magam részéről komolyan fogom fel a dolgot és igen súlyos erkölcsi csapásnak tartanám a városra nézve. Emiatt kíméletesen akarok eljárni és mindaddig nem teszek eleget a társulat kívánságának, amíg a városhoz benyújtandó kérelem felett a legközelebbi közgyűlésen nem határoznak. Ebben a kérelmemben feltárom ismét a szinház rossz anyagi helyzetét, a rettenetes konjuokturát és a társulat elkeseredett hangulatát és kérni fogom, hogy valamikép segítsenek nekem a szinház életének meghosszabbításában. Ha ez a kérelem nem teljesül, ugy a város maija kergeti a színészeket arra az erőszakos lépésre, amelyre már is rá* szánták magukat. — Reméljük, hogy a bojkottra nem fog sor kerülni. A város hatósága tapasztalataink szerint mindig kezlyüs kézzel bánt a színházzal s mindig megtette, amit csak tehetett. A szinház mérlegét ezúttal is lelkiismeretesen fogják átvizsgálni s ha tényleg olyan halálán van a színtársulat, biztosan megszavaznak neki egyujab^ injekciót. Nem hisszük azonban, hogy a szinház a halálán van s igy nem hiszünk a boj kotlálásban sem, hiába suttognak róla na£-nap után ismeretlen hatalmak a szinházi direkció ; folyosóin. • Temesváry Géza hódmezővásárhelyi főispán újévi beszéde. Temesváry Géza hódmezővásárhelyi főispán, aki tudvalevőleg kinevezése előtt itt Szegede töltötte be a büntetőrendőrkapitány tisztjét, az őt újévkor üdvözlők leveleire a hódmezővásárhelyi Friss Hirek január 4-ki számában hosszú három hasábra is átmenő cikkben válaszolt. A cikk elején Temesváry főispán a szokáso kuriusjelsza .akat hangoztatja és cs-k nagv általánosságokban mozog. A cikk dereka táján azonban van egy igen érdekes passzus, amely a szegedi publiícumot is érdekli részben, mer; az a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara ki küldöttei részvételével tartott gyűlést tárgyalja, amely a ró'a lapunkban megjelent hiridényomán itt is nagy feltűnést keltett, részben pedig azért, mert a kérdéses kitételben aposz trofáit, sőt néven is nevezett egyének szegediek. Egyébként a kérdéses passzus szószerin! a következőképen hangúk: „E helyen ki kell térnem srra az incidensre, amely a közelmúltban az Ipar-egyletben történ:, amidón a kereskedelmi és iparkamara kiküldöttjei itt járlak. Határozottan vissza kel! utasítanom azt a gyanúsítást, hogy a kormány különbséget tesz I-ső és II od rendű polgárok közölt, hogy a miniszterekhez ne menjen de putáció, mert kétséges, hogy fogadják-e s nem le znek-e álmosak vagy rosszkedvűek. A kormány nem tesz különbséget polgár és polgár között, a törvény egyformán vonatkozik minden kire s jóllehet a miniszterek túlfeszített munkával éjjel és nappai do goznak, azért mindenki ' nek kérelmét meghallgatják s ha lehet, teljesitik. Wimmer ur ezen kijelen ései éppen nem alkalmasak a tekintély helyreállítására Viss;:. kell utasítanom azt a vádat, hogy az állam, mint rossz tékozló gazda, könnyelműen költi el a fiaitól beszedeti jövedelmei. Ez közönséges rágalom és teljesen hasonlít azokhoz a kijele té ekhez, ame'-yeket 1918. év végén és 1919, év tavaszán hallottunk. Hogy ennek a vásárhelyi látogatásnak mi volt a célja, az kitüniabból, hogy Wimm ;r ur, amidőn innét es e Szegedre érkezett, egyenesen elment a szociáidemokratapárti vörösszegfüs Peidt képvise i bankettjára s őt a saját és a liberális párt nevében a legmelegebben üdvözölte, a banketten jobboldalán ült s vele együtt volt a.m k végeztéig a legmelegebb egyetértésben. Azt htszén, ehhez nem kell kommentár, hogy ki tz a Wimmer ur s mit akar itt olyan embir, aki a vörösszegfüs Peidlt üdvözii s annak elvtársai vai együtt van." Magunk nem akarunk a főispán ur állításaival és burkolt gyanúsításaival foglalkozni ö • kétségesen helyd adunk az alábbi levélne amelyik természetesen a hódmezővásárhelyi la pokban is meg fog jelenni; Igen tiszait Szerkesztő ur 1 Kérem becses lapjában következő soraimnak helyet adni. Temesváry főispán ujóvl beszéde: Értesülten arról, hagy T-masváry főispin ur újévi beszédében az országos ügyek tárgyalása közepette velem is, még pedig elég behatóan foglalkozott. * Tulajdonképp h*lás lehetnék ezért a főispán urrnk, akiv-1 én sok évi szegedi hivatalnokotkodása alatt mindig jó viszonyban voltam, söt látva az ő komoly, szakiudással folytatott munkáját, mindig tisztelői közé tartoztam és alkat