Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-06 / 4. szám

január 5. sz hangvera Belvárosi ngverieny a Belvárosi Egyes szám ára 16 korona. 2500-2650, 500, Szófia i7, Hollandia ; 38.20, Milánó dapest 0.217,, Varsó 0.03, (Cosmograp,—, Newyork > 27.20, Prága jkarest 3.—, sztrák béiyeglár értékpapír an teljesít. 786 iia 5 perc. 000, Kőszén 162C0, Győri 12500, Égisz ;len megszi!Sdén a formzában nagy y miatt nagy ább a vidéki malomkonélénkség a í és zabban ízhiány miatt , Az irányzat onával emeltiszavidéki is tiszavidéki 8000-8200, -7500, köles •-7600, repce ÍLY! ' r.-t. Szeged. 1 éttw k. 219 tájborok, rendszer. [kiválóbb al! I R.-T. n 2-37. k R.-T. 928 18. alatti yiségeit. 12-40 2-44. IBANK. jhák, itok 91 t á n fi. szám. ok S90 2—59. •Mtkcsxtfaég ét kiadótüva•I: KBlcsey-utca 6. (PrófétaMálló, 1. emelet 6.) Telefon 13—53. A .Szeged" megjeletfk hétfő kivételével minden Mp. Egret tzém éra 16 koma. Előfbetésl árak: Eg» Maapra Szegeden 260, Budapaaten éa vidéken 280 kor. Hlrdetéti árak: Félhasáboa 1 mm. 9, egy hasábos 16, má». (ét hasábon'25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér bellikkel Í6 k. SzBvegkSztt közlemények toronként 100 K.Nyllltér, c«aládi fi orvosi hir 100 K. Többszőri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 6, SZOMBAT. 4-ik szám. Ki felelős a békéért? Ezt a kérdést Krausz Simon tette fel néhány nap előtt Budapesten az Angol-Magyar Kereskedelmi Kamara ülésén és ezzel olyan kérdést vetett felsiinre, amely még nagy hullámokat fog felverni a jövöben. A háború végével, de már a háború alatt is, dacára a szigorú cenzúrának, egymásután vetették fel a háborút vise ö államokban, de a semlegeseknél is, hogy ki a felelős a háborúért, kinek a lelkiismeretét nyomja az a sok-sok millió halott és roMtant, akik áldozatai lettek a négyéves világégésnek. Először csak államokat vádoltak meg ezzel a váddal, amelynél súlyosabb talán még soha sem hangzott el a történelem Ítélőszéke előtt. A franciák Németország hatalmi tébolyáról beszéltek, a németek a francia revanche-politikát emlegették, az angolok azt hánytorgatták fel, hogy Németország háborús célokból építtette fel hatalmas flottáját, hiszen arra semmi szüksége nincsen, az náluk csak luxus, még pedig drága, háborús luxus. Persze, beleszó'ott ebbe a koncertbe a volt monarchia is és rámutatott a pánszláv agitációra, amely kimondottan és nyiltan a dunamenti moaarchia felosztását tűzte ki programja első és legfontosabb pontjává. Megnyilatkoztak azután sorra a kisebb államok is és természetesen mindegyik a vele éppen harcban álló állam politikáját vádolta meg a háború felidézésével. Később azután már egyes politikusokra került a sor, majd államfőkre, igy került azután az árttánt-propaganda középutjába II. Vilmos, a Kaiser személye, az ő rovására írtak azután minden elpusztított francia falut, megtorpedózott hajót, minden repülőtámadást. Persze a németek sem maradtak adósok, ők meg Poincarét, az akkor még Sir, Edward Qreyt, Izwolszkyt és az orosz cárt állították ugy be, mint a háború felidézőjét. Sokáig hullámzott a vita a háború alatt ide-oda, de persze eldönteni nem lehetett, mert hétpecsétes lakat alatt őrizték a háború kitörésére vonatkozó okmányokat. A háború befejeztével azután uj erőre kapott a háború felidézésének a kutatása és az ántánt államokban a háborút követő választásokon mindenütt az volt az első programpont, hogy meg kell büntetni a háború felidézőit. És ennek a jelszónak azután hihetetlenül nagy tábora akadt. Mindazok, akik négy évig szenvedtek a lövészárkokban, Flandria mocsaras síkjain, az Argonneok erdeiben és a Karszt kopár szirtjein, mind követelték, hogy elvegye méltó büntetését az, akt mindazt a sok szenvedést, gyászt és könyny* A 3 82 emberiségre. Akkoriban Vilmos császár a doorni kastélyban bizonnyal nem érezte magát a legjobban, hiszen napról-napra jöttek az átiratok, megkeresések, majd később az ultimátumok a vendéglátó hollandi kormányhoz, hogy adják ki a háború felidézőjét: a Kaisert. Vilmos császárt ugyan nem adta ki a tulipánok hazája, de azért Európa nagyon lassan mégis csak kezdte elfelejteni a háborúért való felelősség kérdését, kezdte elfelejteni, mert akkorra már megkötötték a pátiéi „békéket" és békék nem hozták meg azt, amit min35 várt tőlük, nem hozták meg a békesnvugvásthM0ru elöUi nymaimat, jólétet, megtóklkonL Mlnd«nki csalódott a hosszú párisi fecvőzöttek6"^b»a"uegyhép a ^zök és a ha Páris környékének törSnk SaSS? a,áirt »béke"-szerződések mérhetetlen nyomort, szenvedést és romlástt hoztak, a győzök mögött L8 Ü' 8 f-liE" ,An«íía "em tud mihez kezdem munkanélkülieivei pranciaor82á (éUenü) kell, hogy nézze pénze értékének közel harmadára csökkenését, Olaszország nem lud>a hi_ fizetni még csak háborús adósságainak a kamatait sem, mert a termelő munka ott is megállott Igy vetődik fel azután önkéntelenül is a lelkek mélyén a kérdés, hogy ki felelős a békéért? Ki meri magára venni a felelőstéget azért, hogy Európa nagyobbik fele immáron ötödik éve él a legnagyobb nyomorban, ki mer azok elé az anyák elé lépni, kik nem tud* nak még csak száraz kenyeret sem adni az éhségükben siró gyermekeiknek, ki vállalja mapára, hogy a legyőzötteknél az intelligencia nem él már évek óta emberhez méltó életet? —«—• És vájjon meri-e vállalni Clemenceau, Poincaré, vagy akárki más legyen is a párisi „béke"müvek szülője, saját polgártársai és szövetségesei munkásai előtt a felelősséget azokért a békékért, melyek ilyen eredményeket hoztak? És meri- e vájjon majd a Mindenható Ítélőszéke előtt vállalni a felelősséget azért, hogy Isten legszebb müvét, a békét rosszabbá tette ezer háborúnál ? Amerika részvétele Euópa szanálásában. Washingtonból jelentik: Harvey londoni nagykövet tegnap beszélgetést folytatott Harding elnökkel, valamint Hughes államtitkárral. A nagykövet utjának célja, hir szerint az* hogy meggyőzze az engesztelhetetlen republikánus szenátorokat és megnyerje őket az Európa támogatására vonatkozó kormánytervnek. Newyorkból jelentik: Robertson republikánus szenátor a szenátusban azt javasolta, hogy Amerika foglalja el helyét újból a jóvátémi bizottságban. Hivatkozott arra, hogy Harvey londoni követ ezt a lépést feltétlent!] szükségesnek mondja. Washingtonból érkező jelentés szerint Harding elnök Harvey londoni nagykövet és Lodge szenátor a Fehér Házban tanácskozást tartottak, amelyen az európai helyzettel összefüggő összes kérdéseket, különösen a jóvátételi problémát alaposan megbeszélték. Midőn este megérkezett a jelentés a párisi konferencia megszakításáról, Harding elnök Hughes államtitkár és Harvey nagykövelet ujabb tanácskozásra hívta. Az elterjedt hírek szerint ennek a tanácskozásnak az'volt a célja, hogy megegyezzenek az Egyesült-Államoknak az európai ügyekbe való beleavatkozására nézve. A Newyork Herald jelentése szerint Harding elnöknek szilárd meggyőződése, hogy a jóvátételi kérdést meglehet és meg kell oldani és minden rendelkezésre álló eszközt kész igénybe venni a megegyezés létesítése céljából. Harding az ügy fejlődéséhez képest Párisban lépéseket fog tenni és hivatalos javaslatait elő fogja terjeszteni. A berlini lapok a párisi értekezlet megszakadása következtében előállott jogi helyzetet egybehangzóan a következőképen itélik meg: Az olyan büntető rendszabályok, amelyek a jóvátételi bizottság döntése nélkül, vagy egyik hatalom részéről kerülnek alkalmazásra, beleütköznek a szerződésbe és a nemzetközi jog értelmében ellenséges cselekmények. Ha tehát Franciaország a maga szakállára megtámadja Németországot, akkor a versaillesi szerződés papirronggyá válik. Németország teljes védtelenségére való tekintettel a lapok őrültségnek mondják azt, hogy a németek fegyveres ellenállást tanusitanak. A Manchester Guardian foglalkozik a Franciaország által igényelt szankciók jogával és olyan eredményekre jut, amelyek a német felfogással minden tekintetben megegyeznek. | Angliában meg fogják vizsgálni, vájjon valóban gazdasági és pénzügyi rendszabályokról, nem pedig leplezett megszállásról van-e szó? A versaillesi szerződés szelleme és betűje ellen vét Franciaország, midőn azt állítja, hogy szövetségeseinek beleegyezése nélkül járhat el Németország ellen. Ebben a tekintetben e felfogás mellett igen jelentős francia bizonyságra lehet hivatkozni. A francia kamara által a versaillesi szerződés vizsgálatára kiküldött bi\ zottság hivatalos jelentése kifejezetten kimondja, hogy a jóvátételi kötelezettségek nem teljesítése esetén tervezett rendszabályokat a szövetségeseknek közös egyetértésben kell megtenni. Ennek a jelentésnek a szerzője senki más, mint Barthou, a jóvátételi bizottság jelenlegi elnöke és a francia kamara a 18-ik paragrafusnak általa való ilyen értelmezését a békeszerződés ratifikálásánál elfogadta. Az angol jóvátételi tervezetnek a szövetségközi tartozások rendezésére vonatkozó része igy hangzik: Feltéve, hogy a fizetési tervezetet elfogadják, a szövetségközi tartozások rendezésére a következő javaslatokat tesszük és a zálogbavételekre, valamint a szankciók alkalmazására vonatkozó összes javaslatokat a fenti tervezetben megállapítottak kivételével megszűntnek nyilvánítjuk. 1. Angolország részéről a szövetségközi tartozások biztositéka gyanánt őrzött aranyletétek a tartozások leszállítására fordítandók. 2. A német bónok első sorozatából, amennyit Franciaország a belga háborús tartozások fejében kap és ezeknek a honoknak első sorozatából másfélmilliárd, amit Olaszország jóvátételi részesedés fejében kap, Angolországnak Írandók át. 3. Az európai szövetségeseknek a hadviselés folytatására adott előlegekből a nettotartozások hátralévő része teljesen leírandó. Ez a háború u'áni szövetségközi tartozások status quótáját nem érinti. Valamennyi ellenkövetelés megszűnik azzal a feltétellel, hogy a második sorozatú bonokra való igényeket egy poolra ruházzák át, ama hatalmak között való felosztás céljából, amelyek az amerikai Egyesüli-Államok*ak adósai, még pedig amerikai tartozásuk arányában. Ezután következik a tervezet vezérelvének felsorolása. Ezek a következők: 1. Megállapítandó a német kötelezettségnek legkisebb mértéke Németország teljesítőképességére vonatkozó legújabb szakértői számitások alapján. Megállapítandó továbbá bizonyos pótkötelezettség is, amit pártatlan bíróság leszállíthat, vagy törölhet aszerint, ahogy az a jövőben túlsóknak bizonyulna. 2. A szövetségeseknek Nagybritanniával szemben fennálló jelenleg megállapított tartozása helyébe oly rendelkezés lép, amely bizonyos kjs rész kivétklévet, mely a német kötelezvényekre szóló utalvány alakját ölelhetné fel, a többit elengedi, a megállapított legkisebb mértékben túlmenő fizetések az Amerikával szemben fennálló európai tartozások fedezésére fordíthatók. 3. Németországnak kedvező feltételeket kell megszabni az évi fizetések idő előtti teljesítésére. Az első német tartozás formája 50milliárd,32 évre aranymárirával, melyek az első négy év alatt nem kamatoznak. A kamatláb az első négy évben négy, utána ötszázalék. A bonok azonban beválthatók olyan feltételek mellett, amelyek lehetővé teszik, hogy a kamatnak és kölcsönnek törlesztése a bonok megtakarított kamataiból fedezhetők legyenek. Németország számára ez megoldás arra, hogy az eredeti bonok beváltására kölcsönt vegyen fel. Ennek a tervezetnek előnye, hogy megóvja a német hitelt, az ország pusztulását, ami bekövetkeznék, ha továbbra is ragaszkodnának a lehetetlen követelések politikájához. A Times irja: Az angol tervezetet, mely még megváltoztatott alakjában is Európának a nálás útjára való visszatérítését jelentette voina, egyszerűen elvetették. A franciák sulyo*i «« pást mértek a versaillesi szerződésre f időre, talán örökre lehetetlenné tették az egyui