Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

Egyes szám ára 16 korona jMrkesztőaég ét kiadóhlva«1: Kölcsey-utca 6. (PrófétaMálló, L emelet 6.) Telefon D—55. A „Szeged* megjele•a hétfő kivételével minden aap. Egyes szám éra 16 koMi Előfizetést árak: Egy Maapra Szegeden 260, BudafMten éa vidéken 230 kor. Hirdetési árak: Felhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 K. Szövegközi! közlemények soronként 100 K. Nyllttér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Herepfedény. Szeged, 1923 január 31, SZERDA. 24-ik szám. Vallja be a nyájas olvasó, hogy nem ludja, mi az a herepfedény. A nyájas iró habozás nélkül bevallja, hogy ő se tudja, mi az. Igyaztán egészen jól eldiskurálhatunk róla, mivel mindegyikünk azt értheti alatta, amit akar s az ilyen témák a legjobbak ebben a hirtelen haragú világban, mert az ilyeneken nem lehet összeveszni. Ezzel aztán körülbelül definiáltuk is a herepfedényt. Amit szivesen mondogatunk, mert szépen hangzik, pénzbe se kerül, nem is egészen bizonyos, hogy micsoda, de egészen bizonyos, hogy mindenkinek tetszik, enné fogva nemcsak mirajtunk múlik, hogyha mégse lesz belőle semmi, — az mind: herepfedény. Aki egy kicsit végiggondol az utolsó magyar esztendők történetén, az látni fogja, milyen sok herepfedényünk volt már minekünk s milyen sok van most is. Hogy majd Kemál pasa. a hóna alá nyul a magyar testvérnek, hogy az oroszok betörnek Besszarábiába, hogy a franciák örülnének neki, ha a kisántánttal eljáratnánk a kutyakopogóst, hogy a németeket nem kell félteni, mert azokkal az egész világ se bir el, hogy a nagyántántot most már igazán elviszi az ördög és a tagjai egymás torkának esnek: ezek a külpolitikai herepfedények. A nemzeti egység, a belső béke, a konszolidáció, a takarékosság, az erők összefogása: ezek a belpolitikai herepfedények. Csupa nagyszerű dolog, amit mindenki kiván, mindenki akar, mindenki az imádságába foglal s amik mind meg is lehetnének, csak éppen hogy nincs meg belőlük egyetlen egy se. Miért nincs meg ? Tudja isten. Én nem tehetek róla, énrajtam nem múlik, terajtad se múlik, őrajta se múlik, mindnyájan boldogan segítenénk bele, ha már megvolna, de még megsincs, mindenki a másiktól várja, hogy csinálja meg. A legújabb herepfedény, amely a többi herepfedényeket eszünkbe juttatja, a Budapesten most megalakult országos Többtermelési Liga. Világért se akarjuk támadni, hiszen a legnemesebb intenciói vannak. Politikai kötözködéssel senki se gyanúsíthat bennünket, hiszen a Liga nem politikával, hanem szinte a politika ellenére akarja megváltani az országot. A fővédnöke József főherceg, a védnöke a főherceg fia, az elnöki tanácsában olyan nevek is vannak, mint Apponyi Albert, Rákosi Jenő, Földes Béla s az a program, amelyet az alakuló ülésen éppen Földes Béla fejtett ki a mai közélet kitűnőségeinek lelkes helyeslése közt, a mi véleményünk szerint is olyan, hogy ha azt meg nem valósítjuk, a maradék Magyarország is rövidesen kicsúszik a lábunk alól. Többtermelés nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban és kereskedelemben is, összhang minden termelési ág kOzt, összhang a falu és a város közt, együtimüködés a foglalkozási ágak, a fajok és vidékek, nagy és kis közületek közt, altrúista szellem és minden erőnk egyesítése, mert e nélkül hiába hangoztatunk hazafias frázisökat, hiába énekelünk nemzeti dalokat és hiába rendezünk Petőfi-ünnepeket, — eltaposnak bennünket. / Mindezt szórói-szóra aláírjuk, annyival is inkább, mert hiszen ez teljes egészében az a liberális program, amelyet mi mindig vallottunk s amit aadig, amíg csak a liberálisoké volt, destrukciónak hívtak, most azonban már nemzetmentésnek hirdetnek József főherceg fővédnöksége mellett nemcsak a liberálisok, hanem a semleges szakembereken kivül a Ligában laláiható nevesebb kurzuspolitikusok is. És ha mindez csakugyan nemzetmentés is, azért a Ligában, amelynek számos szakosztálya és számtalan elnöke van, még se láthatunk egyebet egy nagy herepfedénynél, amely teljes méreteiben a pünkösdre összehívandó országos többtermelési kongresszuson fog kibontakozni. Végre fogják-e akkorára hajtani a földbirtokreformról szóló törvényt} amelynek végrehajtásáig, vagy őszinte és nyilt visszacsinálásáig bizonytalan a földbirtok sorsa ? E éri-e addig a magyar mezőgazdaság azt a régi szinvonalat, amelyről nagyon lehanyatlott, mert hiszen termelésünk hozama sokkal csekélyebb, mint amekkora a megmaradt területeken a háború előtt volt s álmodhatunk-e addig többtermelésiöl, amig a rendes termelés nívójára se bírunk felkapaszkodni ? Megszünnek-e addig az iparossanyargatások és a kereskedelem-ellenes felelőtlen kirohanások és felelős intézkedések, amelyek nem többtermelési, hanem termelést rontó tényezők ? Az a kormány, amely ma már maga is a foglalkozások és fajok harmóniájának szükségességét hirdeti, leszokik-e akkorára arról, hogy kéznél tartsa házi használatra az antisemitizmust, amelyet a fórumon elitéi? Mert ha mindez nem történik meg, akkor csakugyan hiábavalók nemcsak a hazafias frázisok, dalok és ünnepek, de még a nemes szándékú herepfedények is. Többtermelés eddig csak a gyűlölködésből volt, a felelőtlen elemekből és az államtitkárokból. Ezekhez nem kellett többtermelési Liga. S mig ezekből többtermelés van, addig biblikus komorságu s még egyre komorodó, talán végső pusztulással fenyegető sorsunkon semmiféle liga nem segít. A Ruhr-vidéki „békés" háború. Essenből jelentik: A Ruhr-területen a helyzet mind élesebb. A franciák egy csomó embert kiutasítottak és kíméletlenül beleavatkoznak a vasút és posta üzemébe. Elkeseredett hangulat uralkodik a lakosság körében. Tegnap francia katonák feltűzött szuronnyal megszállották a táviró hivatalt. A hivatalnoknöket a tisztek lovagló korbáccsal kergették ki. Düsseldorfból jelentik: Ja ürest, Düsseldorf főpolgármesterét kiutasították és haladéktalanul elszállították meg nem szállott területre. Helkeklevei polgármestert, akit letarióztattak, négy heti fogságra és büntetésének azonnal való megkezdésére Ítélték. Á Lokál Anzeiger jelenti Koblenzből, hogy ott a pályaudvaron a franciák egy mozdonyt el akartak venni, a német vasutasok azonban a gépet útnak indították a meg nem szállt terület felé és átrobogtak a diezi pályaudvaron, ahol a franciák hiába igyekeztek a mozdonyt feltartóztatni. A gépnek sikerült elérni a meg nem szállott területet. A franciák Koblenz közelében 300 méter szakaszon feltépték a síneket, ugy hogy a vasúti forgalom megszakadt. Thyssen levelet intézett a lapokhoz, amelyben köszönetet mord azért a sok levélért és táviratért, amit külföldről és belföldről küldtek hozzá letartóztatása és elitélése alkalmából. Az én munkatársaim, irja, a hivatalnokok, a munkavezetők, összetartunk a mi közös német ügyünkért. Nem aksrunk nagy szavakat hangoztatni. Mindig szilárdak és hivek maradunk. A svéd baloldali szocialista kongresszus a következő határozatot hozta: A baloldali szociáldemokraták elmulaszthatatlan kötelességüknek tartják, hogy lángoló szavakkal tiltakozzanak az imperialista Ruhr-politika ellen. A kongresszus nyomatékosan felszólítja Franciaország dolgozó lakosságát, hogy az emberiség nevfrben vonja meg segítségét attól, hogy az erőszak a jogon diadalt arasson. A cseh kormány a mult héten Reichenbergben feloszlatott egy gyűlést, amelyen a Ruhrterület megszállása ellen tiltakoztak; majd a szónokok egyike a franoák mértéktelen rablóvágyáról beszélt. A gyűlés után a tüntetők és a rendőrség között összetűzésre került a sor. A tüntetők közül többet elfogtak, azonban a német képviselők közbenjárására később szabadon bocsátották őket. Karlsbadban és más helyeken szintén gyűléseket tartottak, amelyek azonban nyugodtan folytak le. Mussolini miniszterelnök változatlanul azon az állásponton van, hogy nem küld olasz katonákat a franciák Ruhr-vidéki akciójának támogatására, de ha a német bányamunkásság sztrájkba lép, akkor hajlandó lesz helyettesitéi, sükre olasz vasutasokat, bányászokat és ipari munkásokat a franciák rendelkezésére bocsátani. Poincaré miniszterelnök az amerikai sajtó párisi levelezői előtt kijelentette, hogy Franciaországnak nem szándéka a Ruhr-vidéket annektálni, hogy ilyen módon megkapja a lotharingiai vasipar számára szükséges szénmennyiséget. Azonban hangsúlyozta, hogy a francia hadsereg mindaddig megszállva tartja Németország területét, amig a birodalom a jóvátételi kötelezettségeinek a versaillesi szerződésnek megfelelően eleget nem tett. Ha Németország megmutatja, hogy szándéka kötelességét teljej siteni, ha megkezdi a fizetést és támogatja a i' szállításokat amelyeket ránézve megállapítottak, ugy a francia és belga csapatok kivonulnak a Ruhr-vidéktől. A kisántánt is katonai lépésekre készülődik. Az egyik fővárosi esti lap irja: Nem csupán Franciaország határozta el magát katonai rendszabályok alkalmazására a Ruhr-vidéken, hanem a kisántánt is lépéseket tett Párisban, Londonban és Rómában, hogy rábírja a nagyhatalmakat arra, hogy a kisántánt Magyarországgal szemben alkalmazhassa ugyanazokat a rendszabályokat és hogy rákényszerithessék Magyarországot a trianoni szerződés alapján a jóvátételi összegek megfizetésére. A francia kormány természetesen kedvezően fogadta Benesnek ezt az ajánlatát. Az ahgol kormány viszont azt a választ sdta, hogy ez a kérdés őt a legkevésbé sem érinti. Amennyiben a kisántánt a kstonai rendszabályok alkalmazását helyesnek véli Magyarországgal szemben, cselekedje azt a saját felelősségére és veszélyére. Ami az olasz kormányt illeti, az azt válaszolta, hogy sohasem engedi meg egy szláv akciót Magyarország ellen. Benes ezek után még reméli, hogy a játszmát nem vesztette el és Belgrád és Bukarest követeivel egyező értelemben ujabb kísérletre szánta el magát. Ennek következtében kiderült, j hogy Anlinoevics, Kibal és Lahovari, a jugoszláv, cseh és román államok római követei sűrűn futkosnak a Chigi-palotába. Azonban az ő közbenjárásuk teljesen eredménytelen. Valószínű, hogy ezek a követek otthon kegyvesztettekké váltak az eredménytelenség miatt, mert mint éppen most értesülünk, Antinoevicset kormánya máris visszahívta Rómából. Párisban illetékes helyen kijelentették, hogy a franciák Ruhr-vidéki akciójukban magától értetődőleg számítanak a háborúban kipróbált szövetségeseiknek és igy a kisántántnak is erkölcsi támogatására, azonban a kisántánt részéről történő katonai támadás terve komolyan szóba sem kerülhet. Franciaország az egész akciót nem katonai akciónak szánta és mi sem ellenkeznék jobban Franciaország céljaival, mint a Ruhr-vidéki akciónak más katonai mozgolódásokkal való kapcsolatba hozása. A Tribuna közli: Biztos, forrásból értesülünk, hogy a kisántánt álfamai között megegyezés van arra, hogy a szövetséges nagyhatalmaktól az ellenőrzés átengedését fogják kérni a kisántánt számára Bulgária és Magyarország felet'.