Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-28 / 22. szám

Szeged, 1923 január 21. SZEOED 7 utasítást jól csinálom. A kővetkező fogás gombás om­letté volt, amely után egy pohárral hörpintettem. De se Adynak, se másnak — az utasításnak megfelelően — nem öntöttem. Erre Ady dühösen, lesujtóan rám nézett, majd felugrott az asztal mellől és szikrázó sze­mekkel elrohant. Kis vártatva levél érkezett tőle, amely­ben megír a, hogy többé nem kíván Kaboséknál ebé­delni, ha én is vendégük vagyok. Persze a következő vasárnap ismét vendégük voltam és Ady is az volt, de nem tudta, hogy én is jelen leszek. Két üveg szaty­mazi rizlinget vittem föl magammal és Ady teritéke elé tettem. Kabosné megmagyarázta Adynak, hogy egy hét előtt az ő utasításukra ittam meg a bort, sok szépet mondott rólam, sőt azt is hangoztatta, hogy rossz ember sem vagyok, az italom, ételem megszok­tam osztani az embertársaimmal. Erre aztán Ady koccintott velem, megitta a békepoharát és reggel felé hajló időben az Op«»aház előtt lévő sfinkszen lovagol­tunk. Tréfásan sokszor emlegette az ital afférünket, utol­jára itt, Szegeden, amikor Kabossal együtt lerándult, hogy az újságírók Tömörkény- matinéján a nagy magyar iró emlékezetének áldozzanak. A megérkezésük estéjén együtt vacsoráztunk a Kassban, ahol azonban a szesztilalom miatt bőit nem szervíroztak. Egy-két üveggel kerítettem, sőt egy jókora palackkal Adyék szobájába is, hogy a veronálon kivül a borocska is álomba ringassa. Amikor Ady. meglátta a szobájukban a borral teli palackot, szeretettel simogatott a szemé­vel, majd átölelt és rekedtes hangon mondta: — Ez a teljes kiengesztelés. A mult, sőt a jövő min­den bűne meg van bocséjtva . . . * A szegedi műkedvelők társasága a szatymazi kápolna javára Szatymazon adta elö A bor-1, amelynek előadásá­ban Újházi is részt vett. Az előadás előtti napon érke­zett Szegedre és miután megtudta, hogy cirkusz játszik a városban, nyomban két bilétát vásárolt, mert a cir­kuszt nagyon szerette. Eiőadás után a Kass előtt hű­söltünk, majd nyugvóra tértünk, hogy kipihenve, frissen ébredhessünk a nagy napra, a főpróba és az előadás napjára. Mielőtt elváltunk, a 'elkemre kötötte, hogy reggel pont nyolckor a Tisza kávéház terraszán legyek. Egy-két perccel, a borbély miatt, megkéstem. Újházi rámtámadt, hogy igy meg ugy, a pontatlanság nem Nyolc óra. A képviselő urak még csak hagyján; keser­vet igazán c-ak az elnöknek, meg az újságíró­nak hoz a nyolcórás ülés. A képviselő uraknak könnyű. Ha ellenzéki szónok beszél, a kor­mánypártiak mennek ki, ha kormánypárti, akkor az ellenzékiek és kormánypártiak. Mert, sértés ne essék, a kormánypárti beszéd, tisztelet a ki­vételnek, többnyire unalmas. Támadni, kritizálni könnyű, élesen, csipősen, fe háborodással, szó­val mindenféle érdeklődést keltő módon. De támogatni csak unalmas lehet. A'jót leghama­rabb megunja az ember (példa rá megboldo­gult ősünk, Ádám, aki ha ama emlékezetes napon nem unja meg a paradicsomi életet, hát megtesz; egy kicsit később, mig az azután kö­vetkező rosszat ugy látszik máig sem untuk meg), de hí az ember más sem hall egy órá­déban, mint hogy: ez is jó, az is jó, minden jó, amit a kormány csinál, hát a n3gy gyönyö­rűségtől, meg elégedettségtől igazán kikívánko­zik egy kicsit a büffébe. -Mert (ó, bölcs házszabályok 1) a büffé a kor­mánypárti szónokok beszéde alatt is rendelke­zésre áll. A hatvanhatféle, vignettás pálinkák glé­dája csalogatóan sorakozik az asztalon, a jóféle kolbász illata már messziről megcsapja az orrot. Dobos torta, tepertős pogácsa, szardella gyürü, tormás virstli, mind kínálja magát a hon­mentésben elfáradt bendőknek és közel az ál­dott, jó trafik, amely szíves készséggel segit gondokat, bánatot, aggodalmat kékes, illatos, könnyű füstté varázsolni. Ilyenmódon nyolcórás ülések délutánján nagy a „koncentráció" a büffében. Az elnökölő Hu­szár Károly, mondjuk a szociáldemokrata Szabó Imre hangja mellett, bóbiskol, aki igen csendes szavú ember, ritkán is mond olyanokat, hogy vihartól kellene tartani. Csak Bogya János figyel feszülten. Neki éltető eleme a szociáldemokrá­cia. Nem is tudna nélküle ellenni. Minden öt percben megereszti hát egy-egy bölcs, a dol­gok mélyére ható közbeszólast, leleplezvén vele a szociáldemokrata párt muliját, jövőjét és jele­erény és miután megkéstem^ nincs már semmi kedve ! nét és bizonyságot" téve ugyanakkor a maga Szatymazra menni, se játszani. államférfiúi emelkedettségéről, józan politikájá­- Hát akkor itt maradunk, mester. j ról és áldozatkész hazafiasságáról. ^ De Bogya — De nem veled (és itt a szokott jelző következett) ' *" " ' ~ """ — berzenkedett Újházi. Szóváltás közben érkezett Temesváry Géza, aki Dur­bintsot személyesítette az előadásban. Jelentette, hogy a fog^t előállott, indulhatunk Szatymazra. Újházi játé­kos kedvében volt és kijelentette, hogy ő bizony nem megy. Nem pedig azért, mert én a reggeli találkozóra nem érkeztem meg a rendes időre. — Annyi baj leg\en — válaszoltam és hozzákezdtein a reggelihez. Újházi egyre évődött és kegyetlenül szi­dott a késés miatt. Szó szót ért. Újházi végül kijelen­tette, hogy a délelőtti gyorssal visszautazik Budapestre. Felkelt, majd köszönés nélkül eltávozott. Erre Temes­váry Géza a telefonhoz rohant és a nővérének, Zsótér Dezsőnének jelentette, hogy nem lesz előadás, mert Újházi összeveszett a rendezővel. Telefonálás után in­dult kifelé Szatymazra, ahol a főpróba kezdetét várták a műkedvelők. Alig távozott el Temesváry Géza, meg­jelent Újházi, kezében egy fényképpel, amelyet elém tett az asztalra. — Ezt az Göre fényképemet pedig neked hoztam, a mai nap emlékére. — Ed is köszönöm. És mi lesz az előadással ? közbeszólási, sajnos, csak a Sokoró kegyelmes úrban és Kuna P. bátyánkban váhanak ki test­vérrezgéseket, mint akiknek gondolkodása, meg­győződése és politikai éleslátása rokon a Bogya képviselő úréval. — Ugy van! — rezonál Bogya közbeszólá­sára Sokoró. — Pártefermány I — visszhangozza Kuna P. (hadar egy keveset és igy nemiehet egész sza­batosan megérteni a szavai') és ezzel a vita csendesen folyik tovább a következő öt percben. A folyosón is csendes az élet. A jobboldal egyik fülkéjében kisgazdák c-oportosulnak. Szijj Bálint, Csontos Imre, Gubicza Ferenc, Borgulya Pál, meg még egy-kettő. Az újságírón jelentősen vágnak egymásfelé a szemükkel, mikor a hal­kan dörmögő csoport mellett elhaladnak: — Áhá, elégedetlenkednek! A délutáni lap munkatársa már szenzációs cimen töri a fejét, a destruktív politikai ripor­ter elégedetten mosolyog, a stréber azon vigyáz, hogy többi kollégái meg ne sejtsek a nagy ese­ményt. Elég baj; hogy már is hárman tudják. js A kisgazdák pedig tényleg elégedetlenkednek. J Mivel ? Azt a jó isten tudja csak. Mert azzal a — Megtartjuk, te m ... a 1 Hisz a veszekedés ték volt, előjáték. Indulhatunk? I m,vel f flzI a 1° ls,en tUO|a CS3K. meri azzal a ÉS megindultunk. Tiz órára kiértünk Szatymazra, \ helyzettel, hogy benn vannak a kormánypártban, ahol a műkedvelők határtalan lelkesedéssel fogadták a mestert. Megkezdődött a főpróba, ami után faggatni kezdték Újházit, hogy mi történt közöttünk? • — Semmi sem történt gyerekek, csak meg akartam ijeszteni a rendezőtöket. De ugy látszik, nem ijedős természetű. — Jókedvűen hátba vágott, majd kijelen­tette, hogy ha olyan jó bort kap az ebédhez, amilyen jó lesz A,bor esti előadása, akkor ugyancsak még lesz elégedve. Zsótér Dezsőék gondoskodtak róla, hogy a mester meg legyen elégedve .. . A törökök erőszabkai veszik vissza Mossult. A Reuter-iroda konstantinápolyi jelentése szerint az angorai parlament több tagja azzal fenyegetőzött, hogy Mossult erőszakkal fogják visszavenni az angoloktól. A mult éjjel a Bosz­p^rus ázsiai partján rálőttek két angol katonára, az egyik halálos sebet kapott. nagyon is elégedeitek. Az isten mentsen, hogy ez máskép legyen. A mandátumukkal, azzal pláne meg vannak elégedve. A kormány föld­birtokpolitikája I Annái jobb sose voit még. Elégedetlenek, azzal punkfunlAz emberiségnek egyik fele ugy van megalkotva, hogy bizonyos időközökben rájön egy bizonyos belső mozga­lom, a kisgazda-képviselő is minden hónapban egyszer elégedetlenkedik. De miként az emberi­ség emlitelt részénél is bizonyos örvendetes események előtt elmaradnak az effajta dolgok, ugy megszűnik az elégedetlenkedés a kisgazda­képviselőknél is örvendetes események előtt, amilyen például a miniszteri tárca, vagy állam­titkári méltóság kilátásba helyezése. Örök sza­bálya ez a bölcs természetnek, kár volna véges észszel okait tovább firtatni. Az ellenzéki folyosó hires „japán'-mélyedése most üres. Japánoknak Vázsonyi Vilmos nevezte ; el a szociáldemokratákat, mert, mint a sárga­bőrű, pápaszemes vendégek Európában min­denütt összebújnak, ahol csak lehelik, a nem­zetgyűlés össze ülése után a szociáldemokraták is ide húzódtak, egymás között, elkülönítve a többiektől, gyanakvó szeparáltságban. Azóta az idegenség nagyon enyhült, az ellenzéki szövet­ség lerombolta a válaszló falakat, a szociál­demokraták éppen ugy, mint mindenki más, elvegyülnek a beszélgető, szivarozó csoportok­ban, a folyosó-mélyedés azért megmaradt japán-fügének és legszívesebben mégis csak ide vonulnak vissza. Most tehát üres a fülke, mert szociálista s'ónok beszél és a párt min­den jelenlévő tagja odabent ül a helyén és hallgatja. De most jut eszembe, hogy mindez csak általánosság, pedig a nyolcórás ülések speciali­tásairól kellene beszélni. Hát specialitása ezek­nek a hosszú-napoknak alig van. Legfölebb, hogy ebédszünet után nehezebb elnökölni. Az ember azt hihetné, hogy a jóllakott képviselő szelídebb, mint az éhes képviselő. Az oroszlá­noknál is igy van. De, egyebeken kivül, ugy látszik, ez is megkülönbözteti a képviselőt az oroszlántól. Legalább is az elnökök erről panaszkodnak. Ebéd után sokkal gyakoribb az ingerült közbeszólás, ebéd után folyton dolga akid az elnöki csengőnek, ebéd után nem ritka a rendreutasitás, ebéd után könnyebben kere­kedik vihar. (Ámbár e tekintetben ebéd előtt sem eshetik panasz.) Mégis, hat-hét óra felé lankad a tetterő. Reggeltől estig a haza javán munkálni: elfárad ebben az agy és vágyik egy kis üdülésre Csak a mulatós képviselők frissek. Mert ezek ki­használták a nyolcórás ülésekadta alkalmat és némi görbe éjszakák után átaludták a délelőttöt, hogy déluíán vasal'an és üdén jelenjenek meg a Házban. De ezek sem bánják, mikor fél­nyolckor megkondul az elnöki csengő és fel­hangzik az obligát bejelentés: — A tanácskozásra szánt idő lejárván, a vitát megszakítom ... Mindenki siet a ruhatár felé, az újságírók egymás hegyén hátán özönlenek ki a karzatról, a jegyző éri hetetlenül mormol valamit, amit az elnök kijelentése szerint a jegyzőkönyv fel­olvasásának kel! tartani, a jegyzőkönyv hiie'esit­tetik, az ülés bezáratik, egy-két perc s a folyosó | lámpáit is kezdik már oltogatni . .. i A büfféböl sietve igyekszik néhány képviselő j utolérni társait. Hiába, a jó háromcsillagos marasztalóbb, mint egy érdekes beszéd. Rohanva j száguldanak végig a sötét és néma folyosón, J miniha az a veszély fenyegetné őket, hogy itt | kell maradniok holnapig. Egy maliciózus ujság­; iró mosolyogva jegyzi meg: — Záróra ... Bálint Imre. Nyolcvan előállított a rendőr­bíróságon. (4 Szeged tudósítójától.) Különös látványos­ság volt ma délben az a nyolcvan főből álló embercsoport, amely rendőri kiséret mellett a korzón keresztül a Dugonics-utca felé vette út­ját. Kopott, rongyos öítözetü emberek voltak, szegényes batyukkal a hátukon. A batyukból ocskaságot fityegtek a bámészkodók felé. A zsibpiacról hozták valamennyiüket, ahol a rend­őrség fna nagy razziát tartott és az engedély nélkül árusítókat előállították a Dugonics-utcai rendőrbiró?ágra. Komisz, gunyoros felkiáltások pattogtak le a dühös ajkakról. — Azt szerkesszék ki — szólt az egyik asszony egy intranzinges riporterhez, — hogy >gy végighurcolok az embert az utcán. Pedig csak a saját gúnyámat akartam eladdi, meri nincs mit a számba vegjek. De az intr.mzigens újságíró megmaradt ere­deti rideg álláspontja mellett és a centenná­riumra való tekintettel Madách Imre szavaival zúgott a tömeg felé: Minden vágyad pár fillért keresni S egy világnak romját árusítod. Mért nincs Megváltónk korbácsa nálam, Hogy szétverném ronda társaságod. A szegény embereket a rendőrbiróságon von­ták felelősségre és sorra büntették őket, mert engedély nélkül árultak és ezáltal minden adó­kötelezettség alól kivonták magukat. Akik saját ruhájukat árusították, azokat nem büntették meg, bár előírás szerint ehhez is engedélyt kell kérni az iparhatóságtól. Az előállítottak között voltak olyanok is, akiket teljesen ártatlanul ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom