Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-25 / 19. szám

Egyes szám ára 16 korona laarkesztőség ét klodóhivo•1: Kölcsey-utca 6. (PrófétaMálló, 1. emelet 6.) Telefon O—53. A .Szeged" megjeleA hétfő kivételével minden Mp. Egyes szám ára 16 koma. Előfizetési árak: Egy hónapra Szegeden 260, Budopaaten és vidéken 280 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 25 K. Szövegközi 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér betűkkel 16 R. Szövegközi! közlemények soronként 100 K. Nyilttér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladá«nól árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 25, CSÜTÖRTÖK. 19-ik szám. Polgári front. (B. /.) Talán szabad egyszer ellenzéki lapnak az ellenzék hibáira is rámutatni. A kritika többször használ, mint árt, de arra, aki parlamenti és társadalmi politikai eseményeinket szemmel tartva bírálatot akar mondani és talán u at is mutatni: már a hritizálásnál súlyosabb feladat vár. A polgárság — értvén ezalatt a kispolgári társadalmat és a középosztályt — ma két súlyos malomkő között őrlődik: a reakció és a szocializmus között. A harc a kettő között erős és kiméletlen és a polgárságot — középen állván — az a veszély fenyegeti, hogy a kétoldali súlyos támadások és ellentámadások tüzében teljesen megsemmisül, ami a att azt kell érteni, hogy egyik részét az egyik tábor, másik részét a másik tábor nyeli magába. Példákra könnyű e tekintetben hivatkozni. Bethlenék (akiket egyesek reakciósnak, mások csak konzervativnek tartanak, de akik e pillanatban mindenesetre a jobboldali tábort jelentik), Bethlenék éles választási harca azt eredményezte, hogy az ipari munkásságnak — ezt a tényt a szociáldemokraták sem tagadják — ma több képviselője ül a nemzetgyűlésen, mint amennyire ők maguk számitottak. Budapesten a szociáldemokraták mintegy az összes szavazatok felét kapták meg, holott az ipiri munkásság a lakosságnak csak jóval kisebb hányadát teszi. Történt pedig ez egyszerűen azért, mert a reakció, vagy, ha ugy tetszik, a reakciótól való félelem sok olyan embert sodort a szociáldemokraták táborába, akiknek helye társadalmi < Ihelyezkedésénél fegva a szabadelvű polgári pártban lenne. A másik oldalon viszont hány olyan polgári I képviselőt látunk, akit a kormányzópártba csupán a szociáldemokraták programja és a velük helytelenül azonosított kommunizmustól való rstlegés vitt? A lemorzsolódás tehát a polgári társadalom két szélén már megindult és félő, hogy ez a folyamat, ha a kimondottan polgári politikusok idején helyes útra nem térnek, nem is fog megállni. A polgárság tanácstalanul áll. Ha nem is pontokba foglalva, de érezhetően és nem is burkoltan: a két szélső tábor programja adva van. Határozott uton határozott célok felé törekszik mind a kettő. Mit látunk ezzel szemben az ellenzéken? Pártalakulások, átcsoportulások gomolygó ködét, de nem azt, amire a nem politikával foglalkozó polgárnak szüksége volna: öntudatos, szigorúan körvonalazott, kitűzött cél felé mutató programot. És ennek oka: a polgári osztályöntudat tökéletes hiánya. A szociáldemokrata pártban szépen megférnek egymás mellett nyerges, kazánkovács, betűszedő, mozdonyvezető, könyvkötő, asztalos. De a kereskedő azt hiszi, hogy a termelő neki ellensége, agrár-irány, merkantilista-irány, hajtogatják már az unalomig, pedig olyan naiv igazság, hogy az ember szinte rösteli leirni: csak egymással és nem egymás nélkül tudnak élni. A legelső, de már majdnem körmünkre égelt feladat tehát ennek a polgári osztályöntudatnak életre keltése. Mert mihelyt a hivatalnok tudja, hogy liberális berendezkedésű társadalomban munkájának tökéletes ellenértékét meghozhatja harc nélkül és mihelyt az iparos tudja, hogy üzemét a szocializálásnak még csak leghalványabb veszély sem fenyegeti: nem fog az egyik balra, a másik jobbra sodródni, hanem érzi, hogy hélyét viszonyainak adottsága a társadalomban hol jelölte ki. Akkor dilemmába már csak a mesgyén állók kerülnek (ma igen sokan), akik azután a helyzet parancsoló szüksége következtében szintén sietnek elhelyezkedni. És akkor azok a politikusok, akiket saját társadalmi elhelyezkedésük, vagy meggyőződésük (a kettő egyébként alighanem mindig együtt jár) a polgári társadalommal azonosit, tömörülni fognak és megszűnik annak veszélye, hogy Vct'aki az elvi ellentétek külömbözőségének jótékony köpenyével takarózva személyi ambícióinak külön kis ösvényén próbálkozzék. Ma az osztályöntudat, vagy program hiánya te'jesen szétforgácsolja a polgárságot. Senki sem tudná megmondani — talán maguk az illető urak sem —, hogy mi az a súlyos elvi ellentét, ami külön táborba tereli Ugrón Gábort és Rassay Károlyt, Bárczy Istvánt és Rainprecht Antalt, Vázsonyi Vilmost és Sándor Pált. Együtt van a helyük, egy fronton, a szabadelvű polgárság frontján. De ott van a helye a keresztény ellenzéki Lingauer Albinnak, az egységespárti Erdőhegyi Lajosnak és talán a szociáldemokrata magántisztviselő Pikler Emilnek is. A sokat hangoztatott legitimizmus, zsidókérdés, agrárreform nem választó vonalak. Legitimizmus csak egy van: az integritás akarása. Morál csak egy van, legyen keresztény, vagy zsidó: a törvényes rend és a tisztességes emberek morálja. Agrárreform csak egy van: földhöz juttatni azt, aki a földet gazdaságosan meg tudja művelni és akinek erre feltétlenül szükségé van. És kötelesség is egy van: a polgári társadalom tömörítése. De senkinek sincs jogában zászlaján valamilyen részletkérdésre vonatkozó szóval — legyen bár ez a jelszó a legtiszteletreméltóbb — cserbenhagyni a polgári társadalmat és megvonni tőle azt az erőt, ámít közreműködése jelentene. Nem magánügye a politika annak, akit életefolyása a közélet porondjára vitt és nem intézheti el állásfoglalását saját egyéni gusztusa szerint. Ha formasággá vált is már nálunk álképviselői beszámoló, senki sem hallgattathatja el választóinak tapsai körött lelkiismeretének hangját, amely bűvös objektivitással kéri tőle számon: hogyan sáfárkodott nem mandátumával, hanem erejével, mert ennek a köz érdekében való legteljesebb felhasználására kapóit megbízást és nem pártárnyalatok közt való imbolygásra. És a választóközönségnek, ha képviselője számot ad cselekedeteiről, meg kell kérdeznie tőle nemcsak azt, hogy melyik padban ült és mit mondott a paramentben, hanem azt is, hogy megtett-e minden től£jelhetőt a polgári egység kiépítésére, igyekezéTt-e minden erejével a nüansz ellentéteket áthidalni, alávetette-e vájjon minden alkalommal személyi nézeteit a polgárság egyetemes érdekeinek? Ha erre felelni kell, talán jobban megfontolják, mielőtt megteszik, vagy nem teszik meg. 500.000frank pénzbirságra Ítélték Thyssent Mainzból jelenlik: Az itteni esküdtszéki palota nagytermében ma reggel kezdődött a haditörvényszéki tárgyalás a letartóztatott német nagyiparosok ügyében. A közvádló felolvasta, hogy a vádlottak január 19-én délelőtt 11 óralor vonakodtak a parancsnokló tábornok u!asitására az eddigi mértékben tovább is szálii* tini a reparációs szenet, miáltal Franciaország érdekeit sértették. Az elsőrendű vádlott Thyssen Frigyes, akit az elnök nyilatkozatra szólított fel, ezt mondta: — Én német vagyok és országom kormányának rendelkezéseit, hazám törvényeit tartozóm tiszteletben tartani. Kormányom véleménye szerint a francia csapatok jogtalanul törtek be a Ruhr-területre, nincs az a hatalom, amely visszariasztana attól, hogy hazámnak hűséget tanúsítsak. Depeugny elnök: Ez minden? Thyssen: Nincs több mondanivalóm. Az elnök ujabb kérdésére Thyssen azután elbeszélte, hogyan folyt le a tárgyalás Dauvigny tábornok, Simon tábornok és a meghívott német nagyiparosok közt. A többi vádlott röviden kijelentette, hogy csatlakozik Thyssen előterjesztéséhez. Közben a közönség köréből élénk bravó kiáltások hallatszottak. Most az elnök a tanukat hivta össze, akiknek vallomása után Badin katonai ügyész pénzbüntetést indítványozott a vádlott német nagyiparosokra. A bányák képviselőinek pőrében délután hirdették ki az Ítéletet, mely szerint Thyssen Frigyest Ű francia haditörvényszék 500.000 ftank, a többi vádlottat pedig kisebb összegű pénzbirságra itélte. A Ruhr-vidéki helyzet. A franciak uj lépésre készülnek a Ruhrvidéken. Düsseldorföa nagyobbszámu francia vámtisztviselő érkezett, akiket a Ruhr-vidéken osztanak szét. E'őkészilik a vámvonalat, amellyel az egész Ruhr-területet körül akarják venni. Ugyancsak átcsoportosítják a katonaságot is. A vasúti forgalom napról-napra csökken és lehetséges, hogy már a legközelebbi órákban teljesen megszűnik. Essenbe ismét érkeztek ugyan francia vasutasok, de az a terv, hogy a Ruhr-vidék vasu.i forgalmát a francia katonák és tisztviselők tartsák fenn, egészen reménytelen. A sajtó morális guerilla-harcnak nevezi a Ruhr-vidéki német nép küzdelmét. A vasutasok egyáltalában nem törődnek már a francia parancsokkal és nem törődnek azzal sem, hogy a francia rendelet értelmében minden vonaton bizonyos számú kocsit a francia tisztek és altisztek számára kell fentartani. Az esseni pincérek megállapodtak abban, hogy a franciákat nem szolgálják ki, a franciák ilyenképpen teljesen magukra vannak hagyva és egészen kétségtelen, hogy igen rosszul érzik magukat ebben a terhes légkörben. Minden tisztet állandóan két közkatona kisér. A Petit Párisién közlése szerint politikai körökben szükségesnek tartják a megszállásnak hosszabb időre való kiterjesztését. A franciák a moratóriumot két évre tervezik. A szállodások és vendéglősök birodalmi egyesülete szolidaritást vállal a berlini szállodatulajdonosokkal és elhatározta, hogy sem franciákat, sem belgákat nem fogadnak be vendégül és fizetéseket sem fogadnak el e két ország pénznemében. Esseni jelentés szerint a megszálló hatóságok tegnap a berlini postát teljesen lefoglalták. Dobhausen állomáson több német .vasutas, akik vonakodtak a belga vasúti tisztviselőket az állomás műszaki berendezéséről tájékoztatni, letartóztatták. A forgalmat azonban nem sikerült helyreállítani, miután Geisenkirhen forgalma is megbénult. Essenben ma fontos katonai tanácskozást tartanak, amelyen a legközelebbi megszállási területről fognak tanácskozni. Francia oldalról azt a hírt terjesztik Essenből, hogy Németországban fontos csapatmozdulafok történnek. Ezzel a hírrel szemben illetékes helyen megjegyzik, hogy valamennyi német csapat a maga állomáshelyén tartózkodik és semmiféle csapatösszevonás nem történt. A párisi német ügyvivő megbízást kapott, hogy a francia kormánynak a következő jegyzéket nyújtsa át. A Ruhr-vidék francia parancsnokai a letartóztatott személyeket, akiket a tegnapi tiltakozó jegyzékben megneveztünk Mainzba szállították, hogy ott katonai törvényszék elé állítsák. Az eljárás megindítása minden jogi