Szeged, 1923. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-23 / 17. szám

Egyes szám ára 16 korona. tM/heiztóiég ü kiadóhlva*1: KOIcsej-ntca (. (PrófétaaiOó, I. emelet 6.) Telefon 15—33. A .Sieged* raegjele. Mft hétfő kivételével minden Mf. Egye* szóm éra 16 kottás. Előfizetési Arak: Egy Maapra Szegeden 240, Budaét vidéken 280 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 9, egy hasábon 16, másfél hasábon 23 K. Szövegközi 23 százalékkal drágább. Apróhirdetés 8, kövér belükkel 16 K. Szövegközti közlemények •őrönként 100 K. Njrilltér, családi és orvosi hir 100 K. Többszöri feladásnál árengedmény. IV. évfolyam. Szeged, 1923 január 23, KEDD. 17-ik szám. Nemzetek pöre, amely ezer éve folyik. A modern vezércikkek témáitól kissé távoi esik az a háború, amely az Üdvnek nyolcszáznegyvenedik esztendejében tört ki Nagy Károly három unokája között és pusztitva viharzott végig Elzászon, Burgundián és a Rajna vidékén. Az se éppen a legfrisebb esemény a békeszerződések hosszú sorozatában, hogy két testvér, miu'án a harmadikat legyőzte, Strassburgban örök békét kötött egymással. Az eskü szövege, amellyel Német Lajos és Kopasz Károly szent kötésüket megerősítették, máig megmaradt. Az érdekessége az, hogy az egyik testvér németül, a másik pedig az akkor alakulóban lévő román-franca nyelven tette le az esküjét. Az örök békével, amelyet megfogadtak, kezdődött az az ezer esztendős pör, amely németek és franciák között állandóan folyik a R.-jna hegemóniájáért s ma sem ért véget. Históriai perspektívába beállítva ez a magyarázata annak az ellentétnek, amely legutóbb a világháborúban jutott kirobbanásra, korcs formájában pedig most a Ruhr-vidék megszállásában és a franciák rablóhadjáratában jelentkezik. A históriai meglátáshoz szükséges távlat azonban rendesen hiányzik a kortársakból. A világ rendesen nem szokta felérzékelni, hogy fiskálisokból lett köztársasági elnökök, akiket vasalatlan térdű nadrágban abcugolnak a vicclépők, vagy kapitalista gyárigazgatók, akiknek romantikája a kémények számának szaporításában és szenek minőség szérinti osztályozásában merül ki, ugyanannak a történelmi erőnek az eszközei, amely Európa Erisz almájává tette a Rajna völgyét s Nagy Károly unokáitól kezdve a szász császárokat, Habsburgokat, Bourbonokat, Napo eonokat és. Hohenzollerneket oly sok esetben megmozgatta. \ A mai konjunktura Franciaországnak kedvez. Nem a saját erejéből, hanem eutópai, de különösen tengerentúli szövetségeseinek jóvoltából Franciaország lett a győztese a háborúnak és ma a legkíméletlenebb módon akarja a maga számára biztositant a győzelem gyümölcseit, háborúban Franciaország hősi módon kedett: ezt még volt ellenségeinek ismerni. A háború után azonban be; lektani reakció. A franciák ma jobban félnek a németektől, mint valaha. Jóvátétel címén nemcsak hadi káraikat akarják megfizettetni, hanem német pénzzel és német munkával akarják kipótolni a francia államháztartásnak és a francia közgazdaságnak a deficitjét. Es mert érzik, hogy a belső igazság né.küli cselekedetnek a súlya nehezedik rájuk, amely bosszúért kiált, rettegő módon igyekszenek magukat a német reváns ellen biztosítani. A rettegő embernek kétségbeesése az, amit ma cselekszenek, mikor biztosíték címén megszállanak német városokat. A rablónak önfenntartási ösztönével kiáltanak tolvajt, mikor a németek eljárásával akarják igazolni eljárásukat. Nemetország ma nincs abban a helyzetben, hogy a franciák eljárására hasonló eszközök alkalmazásával feleljen. Katonailag Németország ma tehetetlen. Szenegáli négerekkel, madagaszkári hovákkal, hátsó-indiai anamitákkal és a francia civilizációnak egyéb szines zászlóvivőivel bajor, brandenburgi ezredeket nem állithat szembe. De mellelte van ügyének az igazsága, amely a francia politikának elitélésére készteti még azokat is, akik a háború előtt és a háború alatt nem mutatlak rokonszenvet a Hohenzollernek autokratikus és miJitarisztikus politikája irányában. Ma az egész világ kénytelen látni, hogy a militarizmus legtulzóbb formáját a kitérdepelt nadrággal ábrázolt párisi fiskális képviseli, aki nem igazságot, hanem kincseket keres és nem az igazi békét, hanem a volt ellenségnek teljes gazdasági tönkretételét akarja. Lehet egyébként, hogy nem is akarja, csak rövidlátásában azt cselekszi. A Poincaré- féle politika két össze nem egyeztethető célt akar egymással összeegyeztetni. Azt szeretné, hogy Németország generációkon át gazdaságilag, politikailag és katonailag ne lehessen veszedelrres Franciaországra. Ezért akkora terhek viselését akarja Németországra rákényszeríteni, hogy alatta összeroskadjon. Ugyanakkor azonban azt kivánná, hogy ez ÍZ összetoskedó Németország mérhetetlen kincseket varázoljon elő közgazdasági életének beteg organizmusából a béke haszonélvezői számára. Németországban a gazdasági összeroppanás jelei mutatkoznak. A márkának katasztrófális zuhanása mindent megbénulással fenyeget és be nem látható jelentőségű szociális veszedelmek árnyékát vetíti előre. A német ipar nem tud termelni, a német tudomány nem tud dolgozni; vannak, akik a mai eseményekben annak a jelét lálják, hogy az ázsiai barbarizmusnak a határvonala a Visztulától a Rajnáig tolódik előre. Talán igaz lesz ez a szomorú perspektíva, talán nem. De ha a franciákban volna akkora j felvethetnék I a kérdést, hogy mi haszna lehet mindezekből Franciaországnak ? Semmi, sőt talán még a semminél is kevesebb. A rokonszenv, amely talán megmaradt, teljesen elfordul tőlük s csak érdektársaik maradnak egy darabig velük. Amilyen mértékben fokozzák az eröszakot, abban a mértékben távolodik el tőlük a jóvátételnek igazi lehetősége. Paradox módon bebizonyul még az is, hogy olyan ellenféllel, akinek fegyver nincs a kezében, háborút viselni nem, de tőle vereséget szenvedni igenis lehet. A megfenyegetett polgármesterek nem hajtják végre a rendeleteket, a letartóztatott bánya- és gyárigazgatók üzemei megállnak s a megrendszabályozott szakszervezetek kötéléi ébe tartozó munkások kifelé szolidárisaknak tudják magukat munkaadóikkal. Az ellenség nem látható, de mindenütt jelen van. Aki pedig láthatatlan ellenség ellen veszi fel a harcot, minél jobban hadonászik, annál hamarább kimerül. Ez a háború utáni Franciaország tragikuma. Ismét a históriának a távlatába beállítva, a Ruhr-vidék megszállása nem a dicsőség utjának, hanem Franciaország igazi romlásának lesz a kezdete. józanság, amekkora nincs, méltán Megkezdődtek a sztrájkok a Ruhr-vidéken. A viselis el kell beállott'a léA lapok jelentik Düsseldorfból: A"lT5nyamunkások szakszervezetének képviselői tegnap Essenben gyűlést tartottak, melyen elhatározták, hogy sztrájkbalépnek. Eddig még nem is meretes, hogy a többi szakszervezetek hogyan döntenek, valószínű azonban a beétkezett jelentések szerint, hogy csatlakoznak - a mozgalomhoz. Thyssen letartóztatása következtében hatvanötezer munkás sztrájkba lépett, akik a Thyssenféle bányákban vflnnak alkalmazva. Berlinből jelentik az éjjeli órákban: Az állami bányák munkásai ismét megjelentek a bányákban, de nem dolgoznak, hanem passzív rezisztenciát folytatnak. A vasutasoknál is sztrájkhangulat van. A franciák a legkisebb szénmenynyiséget sem tudták elszállítani. A Petit Journal düsseldorfi jelentése szerint a Ruhr-terület szakszervezetei elhatározták, hogy január 22 tői kezdve a vasutak, a jémipar és a bányák munkásai sztrájkba lépnek. A tegnapi nap eseménye, hogy a megszállott Ruhr-vidéken kitört a vasutas sztrájk. A sztrájkra az Edott okot, hogy a dormundi állomásfőnököt letartóztatták, mivei vonakodott nyugat felé szénszállító vonatokat elindítani. A franciák megkísérelték, hogy a dortmundi vasutas sztrájkot letörjék elyképen, hogy néhány katonatisztet és mérnököt állítottak szolgálatba. Ezek segítségével Esseriből tényleg elindítottak három vonatot Dormund irányában, a vonatok azonban nem jutottak messze, mivel a német vasutasok vonakodtak a jelzési szolgála ot elvégezni. Erre azután a franciák a forgalmat megszüntették Tegnap délelőtt Düsseldorfban Davignes és Simon tábornokok előtt küldöttség jelent meg, amelyben Thyssen-konzernnak, a különböző szakszervezetek munkásai és alkalmazottai voltak képviselve A küldöttség ünnepélyesen tiltakozott Thyssen letartóztatása ellen. A két tábornok kijelentette, hogy ebben az ügyben nem illetékes mert arról csak Degoutte tábornok dönthet.'A küldöttség erre uiból hangoztatta, hoey a konzern valamennyi munkása Thyssen haladéktalan szabadonbocsálását követeli. Ha ez nem történik meg, a munkásság levonja a végső következményeket. A tábornokok megígérték, hogy ezt a nyilatkozatot közlik Degouette tábornokkal. Esseni jelentés szerint Degoutte tábornok válaszolt a bányászoknak sztrájkot bejelentő ultimátumára. Válaszában arra utalt, hogy az ügy most már nem a katonai parancsnokság, hanem a katonai törvényszék kezében van. fenem vesz tekintetbe és bármit bányászok, saját felelősségükre nyegetéseket tesznek is a cselekszenek. Daily Mail esseni tudósítója azt táviratozta lapjának, hogy a Ruhr-vidéken a helyzet rendkivül veszedelmes. A franciák in ézkedéseket tettek, hogy megakadályozzák a munkások általános sztrájkját, amelynek igen súlyos következményei lennének. A lakosság hangulata rendkivül izgatott és a közhivatalnokok passzív rezistenciat tanúsítanak. A megszállott állami bányáknál őriálló francia katonákat a megtámadás veszélye fenyegeti. A németeket különösen az keseríti el, hogy a francia hatóságok 23 bányatulajdonost és bányaigazgatót tartóztattak le azon a cimen, hogy a megszálló hadsereg rendeleteinek nem engedelmeskedtek. Ludendorf, Hermes és Simon Münsterben megbeszélést folytattak a Ruhr-vidéki bányák és iparos szakszervezetek megbizottaival. A franciák arra az esetre, ha az általános sztrájk kitör, vámhatárral és katonai kordonnal fogják elválasztani a Ruhr- és Rajnavidéket Németország többi részétől. Sem szenet, sem vasat nem engednek ki a Ruhr-vidékről és az utasforgalmat is erősen korlátozzák. A Ruhr-területről a bánya- és erdőhivatalnokok ujabb jogellenes elfogalását jelentik. Hirek szólnak ujabb kiutasításokról is és Sröderni (wiesbadeni) helyettes főigazgató és a kölni pénzügyi hivatal 63 éves igazgatójának kiutasításáról. Dortmundban a főpostabizottság fejét a franciák letartóztatták. A Ruhr-vidéken a franciák által tervezett uj valuta bevezetése állítólag február 1-én fog megtörténni. Ez az uj valuía lesz az egyetlen fizetési eszköz a megszállott területen. Berlinben tovább folyik a francia kottja. Csak a mert kijelentik, ,. ... áruk boj~ divatárusok tesznek kivételt, „ hogy vevöik kivánságára engedhetik meg azt, hogy nélkülözzék a párisi modelleket. v Az Echo de Paris közli azokat a fellételeket, amelyek mellett a francia kormány hajlandó Németországnak moutórumot adni. Ha Németország kész a jóvátételre, akkor két évi moratórimot kaphat. Franciaország azt kívánja, hogy NéraetwwSg ezt a Kündet hasznáIja fej egy ÍTu,kö!csön felvételére és a nagyiparra rójjon két-három milliárd aranymárkányi kényszerkölcsönt. Ebből az összegből ötszázmilliót a márka árfolyamának megszilárdítására fordítson, a többi pedig jóvátételi fizetésekre jutna. Francia-