Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-14 / 224. szám

Szeged, 1022 december 14. SZEGED „Hazaárulás!" Ügyek a Ház előtt. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 érakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Az elnöki bejelentések után az inditványi és interpellációs könwet olvasták fe!. ütonbiban beírták nevüket Kéthly Anna, Drózdy Győző, Rassay Károly, Dénes István, Strausz István, Csizmadia András, Pakots József, Propper Sándor, Cserty József, Farkas Tibor, Fábián Béla, Rupert Rezsó, Gyöiki Imre, Hegymegi Kiss Pál, Csik József, Nagy Ernő és Forgács Miklós. Az •nterpellációra félkettökor térnek át. Janka Károly, a kérvényi bizottság előadója megteszi jelentését. Temesvári Imre, a pénzügyi, földmivelésügyi és munkaügyi bizottság együt es előadója be­terjeszti a bizottságnak a földmunkás szövet­kezetek állami támogatásáról szóló törvény­javaslatot. A Haz a közadó kezeléséről szóló törvény javaslatot harmadszori olvasásban elfogadja. A biztosítók állami felügyelete. Ezután áttérnek a biztosító magánvállalatok állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat tár­gyalására. Beck Lajos felszólalásában kívánatosnak tar­taná, hogy behozzák az állami ellenőrzést. Sajnálatosnak tartja, hogy a kormány ezt az elvet nem törvény keretében kivánja megvaló­sítani. Kifogásolja, hogy a kaució-intézmínyt nem vették fel a törvényjavaslatba. Kívánatos- ' nak tartaná, hogy a biztosító hivatalra biznák annak megállapítását, hogy mely intézet kö eles fizetni kauciót. Különösen súlyt keil helyezni | erre a külföld.' biztosító társaságoknál. Szük­ségesnek tartaná, hogy a díjtartalékot csak oly ér ékben helyezhessék el, amelyek feltétlenül biztosak. Nagy kérdés, helyes-e a javaslatnak az az ini zkedése, hogy birói jogkörrel ruház­zanak fel közigazgatási hatóságot. 5'er?ncsét!eii megoldás volna, ha a külföldi törvények min­tájára ennek a közigazgatási szervnen csupán véleményező je'entéstételre volna joga. A Ház ismét tanácskozásképtelen . . . Propper S ndor a házszabályokhoz kér szót. Kéri a Ház tanácskozóképes?.ei;ének megállapí­tását. A Ház nem ianácjkozóképes, igy az elnök 5 percre felfüggeszti az ülést. Szünet után Haller István szólal fel. Ki­fogásolja, hogy a benyuj ott törvényjavaslat nem öleli fel a bizto itások egész kompicxuTát, hanem csak felhatalm tzást ad a péír Igy­miniszternek arra, hogy a biztosítás kér tesét rendeletileg szabályozza. Hozzájárul az állami ellenőrzéshez, mert ez "édelem, szociális célt szolgál. A rendeletileg való szabályozás külön­ben sem teremti meg azt a stabilizációt, amelyre közgazdasági életünknek szüksége van. Nincs precizirczva a felügyeleti hatóság hatásköre és annak felelőssége sem. A törvényjavaslatot nem fogadja el. Az elnök, minthogy több felszólaló nincs, a vitát berekerzti. Csak kerettörvény. Kállay pénzügyminiszter: A képviselő urak észrevéiel tárgyává tették, hogy a szabályozás kerettörvény formájában történt, tehát nincsenek lefektetve mindazoK a rendelkezések, melyekre szükség van. Ami a kerettörvény kérdését illeti, megjegyzi, hogy az elsősorban célszerű­ségi kérdés. Jogilag és a szerződések elvi ol­dalát illeiőleg ki van dolgozva ez a kérdés. Észrevéiel tárgyává tették, hegy a biztosíté­kot annak idején aranykoronában fizették s most papirkoronában kapják vissza. Kívánták oly rendelkezés felvételét, amely megvédi a kisemberek érdekeit. Erre nézve megjegyzi, ho^y ezt a kérdést nem lehet igy megoldani egy­szerű rendelkezéssel. Szüksógkép következet* be pénzünk elértéktelenedése. A háborúban résztvett államok valutája leromlott s még a győztes államokban is észre lehetett ezt venni. Az a kérdés, ki viselje a pénz leromlása követ­keztében előállott terheket: a hitelező-e vagy az adós. A nemzetközi jogban általában az az elv uralkodik, hogy a hitelező viseli az ilyen terhekel Ezen sz elven alapul egész Európa gazdasági koncepciója. Ulain össze van törve . . . Rassay Károly személyes kérdésben kér szót: A tegnapi ü és után vártam, hogy Ulain Fe­renc képviselő ur levonja a történtek konzek­venciáit. A legnagyobb megdöbbenéseire ugvanez a ! épviselő nem áta'lot a a parlam n­te; kivül íovább periraktálni az ügyet olyanfor­rrán, hogy abból reám további ódiunok liá­ru janak Tegnap met'saináltam Ulain képvi-elÖ urat, láttam, hogy összt v.in törve, láttam, hogy karrierjét gyiszoija. (Ulain Ferenc: Kár volt önnek engem megszánnia. Erre a kö beszó­lásra óiiisi zaj lört ki az e ész teremben. A baloldalon felállanak a képviselők és a k^zbe­szólásoi áradatát zudilják Uiain felé. Ugyan­csak a közbe <zó'ások özöne hangzik h jobb­oldal *yes pad-oraiból is: Menien ki! S:*é­gy tje magát! Gyalázat! Horváth Zoltán: Ha­mtsiió, h,;misvádló! Useíly Ferenc: Hamisan rágalmazni nem lehet.) Ulain halálsápadtan feláll a helyéről és a kijárat felé indul. Huszár Károly erre felugrik a helyéről, Ulain­hoz szalad és a nagy zajban ?rra akarja rábírni, hogy hagyja cl a termet. Huszár hátrafelé tusz­kolja Ulaint, mir«í a jobboldali szélső padok­ból a padokon át fúlva hozzájuk eiet Gömböc Gyula és megr gadja Huszár karját. U ain el­hagyja a terme':. Az ellenzéken zajosan élje­nezni kezdik Huszár Károlyt. Huszár Károly: Rágalmazónak nincs itt hely. 1 A nagy zajb?n az elnök felfüggeszti az ülést, ; lesiet a ierem közepére, ahol már ekkor cso­portokban kavarognak a képviselek. Gömbös Gyula magából kikelve, kipirulva Rakovszky István elé a miniszteri padhoz lép ; és ezt kiállja feléje: Képviselőt nem lehet ki­I ulasitam, maga szokta mindig védeni a men­I telmi j-got. (Óriási zaj támad. Usettiy harsá­nyan b^'lekiál ia a te.embe: Éljen Huszár). Rakovszky István Gömbös felé: ön fog min­| dig dirigálni ? Hol van a miniszterelnök? 1 Gömbös Gyu:a h.lyéről visszakiált: A maga dolgát intézne, ne törődjék velen I Usetty Feierc: Katonai diktatúrát nem szabad csinálni. {\ szocialisták is mind előre sietnek a terem kPz-p re) Klárik Ferenc: A nagy lovag! Ál itsa he'yre a becsületet! Huszár Károly: Azt lehet terrorizálni, aki fél. Bejön a terembe a miniszterelnök, Gömbös­höz iép és r.iegfogjs a karját. A szocialisták p'diaiból a kivetkező kiáltások hallatszanak: Nagyságos diktátor ur! Máshol diktáljon, ne a magyar nemzetgyűlésben. A zajban Huszár Károly Beih'en István miniszterelnökkel együtt elhagyja a termet. Rakovszky István: Három ember terrorizálj* ezt az országot. Amikor a miniszterelnök kisietett a teremből, Huszár Károly utánament a miniszterelnök rzobájába és felvetette a b zalmi kérdést, fel­ajánlva lemondását a Ház alelnökségéról. Az idő alatt, mig a miniszterelnök Huszár Károl'yal tárgyalt, bent az ülésteremben még mindig izgatott hangulatban folyt i vitatkozás. Nagy Ernő: A kutyamosójának parancsol, nem a magvar nemzetnek. Horváth Zoltán: A miniszterelnök azt mondta, hogy erkölcsi halott, aki nem tud bizonyi ani egy rágalmazó áilitást. Gömbös Gyula erre fel kel helyéről, odamegy az ellenzéki padsorok elé és RakovsÁy István­nal szemben megáll: Engedjetek meg, egy em­ber, aki még nálunk van ... Rakovszky István magából kikelve kiáltja: Mondjon le! Mielőtt az ülést megnyitották volna, Létay János közbekiált: Éljen Huszár Károly ! Az ellenzé't erre tüntetőleg éljenezni kezdi Huszárt. Az elnöki széset Scitovszky Béla foghíj el. Huszonnégy óra telt el. Rassay folytatja: Alig telt el 24 óra azóta, hogy Ulain képviselő itt' beismerle, hogy vád­jatt bizonyítani nem tudj*, leadott ujságközle­ményeiben vádjait ugy állítja be, hogy jóhi­szemű emberek megtévesztésére alkalmasak. Azt mondja a képviselő ur ebben a nyilatkozat­ban, hogy egy külföldi ur vállalkozott arra, hogy megszerzi azt a nyugtát. Az az úriember íe'jesen jóhiszemű és horrekt úriember és nem kétséges, hogy bicsaklás történt. Ulain képvi­selő urnák ene mondatában ujabb gyanúsítás rejlik. Azt n ->dja továbbá Ulain, hogy több napot tötöttem Bécsben, Budapesten azonban azt híresztelem, hogy Münchenbe megyek, Münchenbe azonban nern mentem. Hivatkozik itt aktákra is. Uis«n Ferencnek ez az álli­tásn is szemenszedett valótlanság. Minthogy azonban utal arra, hogy a miniszterelnök ur­nák is jelentés tétetett az én tárgyalásomról, feikéreYn a minisz.erelnök urat, teeye a Ház ?r?.taiára azokat az aktákat, amelyek bécsi uamra vonatkoznak. (Ug/ van! Ugy van! az ellenzéken.) A ham'fi okrat után, melyet a mi­niszterelnök ur kapott kézhez, jogom van fel­tételezni, hogy ezek a jelen'ések is hamisak. U ain kilcpett az egységesp4nb!>l. Nyilvánvaló, hogy a part ;s érezte, hogv ő oly erkölcsi ter­het jelent hogy meg kell tőle szabadulni. A miniszterelnök ur mulikori felszólalásában azt mondott}, hoey az angol pirlamentbő! kilörik f olyan képviselő*, aki rágalma* és nem tud bizonyítani. Ugylátszik a miniszterelnök ur nem vonta le itt a konzrkvenciát olyan képviselővel szemben, aki mögötte ül. (Rakovszky István: Ulain a helyzet ura. Bethlen mosolyog). A miniszterelnök védekezik. Bethlen István gróf minis/tertlnök: A kép­viselő ur ugv állította be ezt ai (icyet, mintha én letiem volna az, aki vei.* szemben a vádat kovácsolta volna. (Felkiáltok, na«y zaj az egész Házban.) En e'eve is tilt. koztam a nem­zetgyűlés szine előtt ezen beállítás ellen, ameiy ellentétben van sz összes tényekkel. Én a kép­viselő urat ntrri vádol'am ikkor, mikor U'ain képviselő ur vádolta s mikor meggyőződtem arról, hogy olyan alapon vádolja, amely hely­telen és meg nem al hat, a képviselő ur.iak a nyílt szinen megmondtam a napirendi vitánál, hogy a vádat bizonyítani kell, vagy pedig a konzekvenc ál keil levonni. A képviselő ur ki­lépett abból a pártból, amelyhez tartozott s miutái. ,iem tudott bizonyítani, a konzekvenciát levonta. Ismét em, semmiféle vádat a Ház elé nem hoztam, sőt a Ház szine előtt elsőnek szolgáltattam a képviselő urnák személyes elég­tétel!. (Nagy zaj az egész Házban). — Tegnap kimondottam, hogy igenis köte­lességemnek tartottam ulána járni, mi yen alapja van az ügynek, amely az inkiirr'náló tárgyat képezte. Erre vonaikczólag jelenléseket kaptam, amelyekre a képviselő ur most hivatkozott. Én ezen jelentéseket zárt ülésen hajlandó vagyok a Ház elé terjeszteni. Friedrich — hazaáruló. Ezután Friedrich litván személyes megtámad­tatás cimén kér szót. A mult nemzetgyűlés folyamán magas helyről meghívást kaptak a pártelnökök éz a Ház akkori elnökei. Közölték ve lük, hogy én közönséges hazaáruló vagyok, eladtam Magyarország érdekeit Csehországnak. Kérdezősködés történt, mikép lehetne engem katonai bíróságnak áadni. Ezel' az urak ma is élnek és részben itt ül­nek a Házban tehát rendelkezésre ál'ok. Én akKor erről a vadról semmit sem tud' -n. Ké­sőbb bejöttein a Házba s az akkori miniszter­elnök Lözölte velem, hegy Fulyos vádakat emel­tek ellenem. Valószínűleg letartóztatnak, de nem mondta meg miért. Idők mui^k, jött a király­puccs. Letartóztatlak, bár sen..niféle részem nem volt az akcióban és helytelenítettem azt. A ha­mis jegyzőkönyvben tanuként szerepelt egy fiatalember. Vártam, hogy a bíróság elé állíta­na*. Közben megtörténi, hogy egy főhadna­gyot a bolondok há. -ba utaltak 4 hónapra az­zal az indokolás sal, hogy ne okozzon zavart. Követelem, hogy ennek a szisztémának egyszer­smindenkorra vessenek véget. Előállottak a Tisza-pör okmányaival. Azial a kéréssel fordu­lok a kormányhoz, járjon utána, igazak-e ezek az okmányok s akkor én az akasztófára való vagyok, ellenkező esetben ebben az ügyben a közvélemény megtalálja a helyes utat. Méltóz­tassanak biróság elé állítani, mett parlamenti bizottság kiküldésébe nem megyek bele. Bethlen István miniszterelnök: Valóban meg­lep Friedrich István felszólalása. Az egész haza­árulási kalandról eddig egy betűt sem hallottam. Ha a képviselő ur kivánja, a magam részéről hajlandó vagyok bármikor kijelenteni, hogy soha ilyen jelentést nem kaptam és ha kaptam volna sem tulajdonítanék annak nagyobb jelentőséget. Gömbös sajnálkozik. Gömbös Gyula: Kijelenti, hogy Ulain kép­viselő a pártban volt tegnap, h >gy a köztem és az ellenzéki urak között lefolyt beszélgetéssel kapcsolatban kózölje velem a pártból való ki­lépését. Az előbbi incidensek alkalmával Huszár Károly felé léptem, mert azt gondoltam, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom