Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-10 / 221. szám

szám 10 korona. hOfuiíKj él klao. íl. ?0loejnlc» 4. CPtóIcU»..••• I. MM *.) Teltfon ÍJ. A .Sj»fl«d" mcnje|e•>k hélfí »l».-l«léfel miadtn Ljjrej •;4ni ara 10 koEMPi7el.il árak: Egj kooei>.n Saegedcn 240. Bud«»«1en él í.d.k.r 260 t«. SZEGED h .«.ihori I i dr! > 4 K. -íív V. !!• IIM9 Snn 7. i IU V). kél "n*. A; A Kirr lltkel n n,ek III. évfolyam. Szeged, 1922 december 10, VASARNAR soronként 4<» K V itt rsa. Iddf 4* orfosí Hir mi k r.,bb*TÖri felí»dátn<i! an :igt .ívny. 221-ik szám. Jóvátétel. A jóvátétel-^ a gazdátlan magyar humor már évekkel ezelőtt, első hallomásra lóvdtétel-nek nevezte el. A szójátékban több az igazság, mint a finomság s nyilván azért vált nagyon népszerűvé abban a paraszti majorságban, amit a háború a régi Magyarországban meghagyott. Ebben a szóiátékban azonban körülbelül ki is merül minden, amit a magyar jóvátételről az úgynevezett nagyközönség tud, beleértve ebbe nemcsak a magunkfajta misera pebset, hanem nyilván ama jeles honfitársaink többségét is, akiknek ma a poülika a kenyérkereső mesterségük. Valószínűleg miniszter is van, akit ha bizalmas haráti körben megszorongatnának, hegy hogy is állunk a jóvátétel kérdésével, azt felelné ra, hogy ez ördög tudja, ez ÖT Ő reszortja. Egy ember van, akiről föl lehet tenni a tájékozottságot s ezzel a föltevéssel távolról se a külügyminiszteri akarjuk megbántani, akiről általában elismerik, hogy a mai össze-vissza világban is tiszteli a régi külügyminiszteri tradíciókat. Az egy Korányi báró az, aki többet tudhat, mint más, mert ő utank jóvá'éteiben Budapesttől Londonig, viszont mi nem tudunk többet Korányi báróról, minthogy ideérkezett, meg odaérkezett s tegnap ezzel a misterrel alkudozott, holnap meg amazt a monsíeurt fogja kapacitálni. Nem Ütközünk meg rfjta, hogy a nyilvánosság nem kap hivatalos tájékoztatást, először mert ehhez már hozzá vagyunk szokva, másodszor mert koncedáljuk azt, hogy éppen ernek a kérdésnek nem minden mozzanata vali a nyilvánosság elé. Annak azonban már itt vulna az ideje, hogy legalább általánosságban e őkésziísék a közönségét és időt engedjenek neki 9 két rossz közt való választásra: vagy végleges megnyú/ás, vagy végletekig elszánt egységes ellentállás. Ehelyett azonban csak elbujtatott figyelmeztetéseket kapunk arról, bogy jöhetnek , még katasztrófális idők, de azért nem kell megijedni, mert az állam rendelkezik oly n eszközökkel, amelyek a korona várható esését nem engedik zuhanássá fejlődni. Az ilyen megnyugtatásra szánt hirek tulajdonkép rémhírek, amelyek csak a drágaság lázmérőjét ugratják fel, anélkül, hogy csak valamivel is elősegítenék a tisztánlátást. 'A kormánynak ez talán nem is céljz, ' mert neki sokkal kényelmesebb kényszethelyzet elé állítani az országot, mint a békeszerződés ügyében és a királykérdé&ben tette. Csakhogy a jóvátétel kérdése ránk nézve hasonlíthatatlanul súlyosabb, mint a királykérdés volt, amely tagadhatatlanul közelről érintette a dinasztiát, azonban nemzeti szempontból inkább csak presztízskérdés volt. Kéfcye!metien és megalázó, hogy idegenek szóljanak bele abba, kit választhatunk királynak, kit nem, de az életünk nem ezen fordul meg. A jóvátétel ' érdése fontosságban vetekszik a békeszerződéssel, illetve m*. már főbb annál: a mtradék életünk kérdése. A béke levágta a kezünket, lábunkat és lehetetlenül lökött bennünket összedőlt házunk omladékai közé. A jóvátétel csonka testünket gá'.yapsdhoz láncolná, kipréselné mandék izmaihkból „ az erőt, maradék csontjainkból a velőt, maradék ereinkből a vért és olyan nyomorult rabszolgaságba sfllylye«tené a magyarságot, hogy r.ehány nemzedék múlva a neve se maradna. Örökös adóssá tételünk, az egész nemzet eljobbégyositása nemcsak utolsó életlehelőiiégünket venné el tőlünk hanem a valaha való megszabadulás minden reményét JS. Mirden irredenta gondolat, az integer Magyarországról való minden álom gyerekes önbolonditássá váük abban a pillanatban amelyikben a jóvátétel járma alá hajijuk a nyakunké t. A magyarságot a háború fektette a koporsóba, a békeszerződés tette rá a koporsóra a fedelet s a jóvátétel a fedélben a koporsószeg. Nem mi vagyunk benne hibásak, ha ilyen MW 1 <2* biblikusán komornak látjuk a közel jövő kepét, mert ni csak az ösztönösen <ggódó magyar, nein a beavatott politikus szemévei nézünk. Mi leszünk a legboldogabbak, ha kidéiül, iiogv « kormánynak vannak vidámító titkai, amelyen sugarat veinek az e fake'edett horizontrr. Aduig, mig a kormány gondosan őrzi ezeket a magyar szivet vidító titkokat, mi nem tudh lünk in^st, mint a halálra najszolt vad felhördülé ével fordulni az ellenségek Ítélőszéke felé: — Ti megfeszítettetek bennünket és a ruháinkra sorsot vetettetek; kenyeret termő fö djeinket, kard vasat termő hegyeinket elvettél'k; nem maradt más, mint a pus'a életünk, a mezítelen szivünk, megvakított Sámsonok v^gvunk, akiket most malmotokba t-kar'ok fogni, hogy győzelmi lakomáitok kalácsához lisztet őrö'jüik és piloíátok oszlopához akarlok kötni, hogy vonaglásunkkai bohóc gyanant mulattasfu-ik benneteket. Ám p.óbáljalok me?, de jusson eszeleko:, hogy még osrlophnz kötve is lesz erőnk nekünk szegény Sámsonoknak ugy megrázni Európa pilléreit, hogy összedöl az egész na'ota s velünk együtt titeket is eltemet. Mit i? mondhatnánk egyebet, micsoda értéKünk van rrég, amit megváltásunkra ajánlhatnánk ? His/en mi elismerjük, hogy P.dacsi Dénes ás a korszellem löbbi képviselője valóban j olyan ^apv érték<.t képviselned, amilyennek ők mondják magukat és a rragunk részéről át is engednénk őket az ántántnak, mint az utolsó magyar értékeket, amik a nagy pusztulásból megmaradtak és ma világra fénylő nevei, a magyarságnak. De ma már nem szokás túszokat szedni még az ántánt részéről sem, ha az egyebként a krimi tatár kánok politikai hadidéihoz tartja is magát s ha szokás volna is, ki tudja,, beleme/ine-e az ántánt abba, houy Patacsi Déneséket ismerje el a legnagyobb magyar éitekeknok? A „Szeged" ujbó! megkapta a kolportázajogot. Mint ismeretemult kedden dr. Somogyi Szilveszter pjlg rmeeter közölte a szegedi ügyészséggel, hogy a Szeged két hónapra megadott kolportázs-engedélye lejárt és a lap iry nem árusítható többé az utcán. A polgármester döntést naay megdöb^en^t keltett r. váris literiiis polgársága és munkássága körében és egyetlen liberális lapja ismét visszakapja kolportázs jogát. Ez az skei^ mo^ sikerrel is járt, mert dr. Somogvi Szilveszter ma, szomba'on délelőtt újból m-gengedte a Szeged utcai terjesztését és áru itását, ugy hogy vasárnap reggel, egy heti szünet után örömmel köszönti ismét a Szeqed' jeüefzeles f. ji példlnzor.kint széle körű aKció indult mfp, hoey a város ' vásároló publikumát a szegedi utcán. Belitska látogatása a keresztény ellenzéknél. (A Szeged budapesti tudósítójától) Nagy feltűnést Keltett ma este a különböző pártkörökben az egyik budapesti estilapnak, a Magyarország-nak az a hire, amelyik Belitska Sándor bonvédelmi miniszternek a keresztény elienzék pártjában tett látogatásáról számol be és ahhoz különböző kombirációkat füz. A kérdéses cikk egyébként a következőkép szól: — Azon az értekezleten, amely cs.ütör;ökön este a keresztény ellenzék klubjában Belitska Sándor honvédelmi miniszter " jeleméiben a pártonkívüli képviselők bevonásául folyt le. Belitska honvédelmi miniszter felkélte a pártonkívüli politikusok egyikét, hogy a keresztény ellenzék klubhelyiségébe hivja meg a pártonkívüli képviselőket, mert azt akarja, hogy ők' is tájékozva legyenek a honvédelmi tárca dolgairól. A honvédelmi miniszter kérésének a meghívottak eleget is tettek é3 a miniszter beszéde utfin csaknem valamennyi jelenlevő felszóialt. A miniszter1, nemcsak információkat +apoti, hanem arrril is ludomást szerzett, hogy a rendtörvényjavaslat a legnagyobb ellenzés* váltja ki még a mérsékelt politikusok köriben is. Ezek után Belitska valósággal jegyzőkönyvbe vette az ellenzéki politikusok kívánalmait és közölte, hegy az elhangzott beszédeKet és kívánságokat eljuttatja a miniszférelnöUiöz. Azok a kívánságok, melyeknek a miniszterelnökhöz való juttatására felkérték a honvédelmi minisztert, Információnk szerint a következők: A rendtörvénynek a napirendről való levétele, annak teljes átdolgozása, bejelentése ama szándéknak, hogy amennyiben ez a kívánságuk teljesül, ugy nem indítanak crösebb tempójú követeiést az indemnitási jr vaslatnál és kerülni fognak minden olyarufconfliktust, amely a parlamenti helyzet elmérgesitését vonná maga után. A Szeged budapesti munkatársa megtudandó a vajódi tényállást felkereste a keresztény ellenzék egyik vezérét, Haller Istvánt és megkérdezte fCle, hogy mi igaz a Magyarország híradásából? Haller István a kcidésre vonatkozólag munkatársunknak a kövelkezőket mondotta: - Belitska honvédelmi miniszter látogatása nem akart semmi e^yéD lenni, mint puszta udvariassági aktus, mint ahogy nem jelentett mást akkor sem látogatása pártkörünkben, mikor az előző irdemnitás benyújtásánál felkeresett minket. Akkor is az indemnitásnak tárcája körébe vágó pontjairól beszélt a honvédelmi miniszter, hogy a lehetőség szerint ne a nemzetgyűlés plénuma előtt kelljen azokat megvitatni. Egyébként a miniszter látogatása pártkörünkben nagy szimpátiát keltett és azt kívánjuk, vajha minden mini zter ilyen volna. Hegy Belitska miniszter látogatásának valóban semmi kü'önös jelenlősége nem volt, azt bizonyítja egyébként már sz a teny is, hogy mint budapesti muaka'ársunk jelenti, Belitska miniszter a keresztény ellenzéknél tett látogatását megelőzőleg délután fent járt a szociáldemok ita pártban is, ahol szintén informálta a pár'ot a hadügyi kérdésekről, majd a keresztény ellenzék utan a Rjssay-pártot kiváiU.i meglátogatni és ez a látogatása csak azért maradt e'/mert ha s párt vezere, Rsssay Kár Jy arra való tekintettel, ho,,y a part tagjainak nagy része vidéken tartózkodott, kérte, hogy a honvédelmi mmiszter halassza el látogatását a köj vetkező hétre. i Pikantériája volt azért a Belitska látogatás: nak, tudn iHtk a keresztény ellenzék pár'köré| ben két liberális képvise ő is végighallgatta a I bortvédelmi miniszter fejtegetéseit: Bátuy István és Ugrón Gábor. Különös jelentőséget azonban ernek *em szabad <ulf«:doniiani, mert mint mára kiderült, Bárczy és Ugrón csak tévedésből mentek a keresztény eHemék pártkörébe, tudniillik a megbeszélés szerint itt csak a kcreszlény pártonkívüli képviselőinek kellett volna megjelenniük, de az egyik párttag helytelen értetrrezése folytán Ugront és Bárc?yi is meghívták, akik abban a biszemben, hogy valamennyi pártonkívüli képviselő ott hallgatja meg a miniszteri beszámolót, a legjobb hiszemben ment el. A liberális ellenzék különben nem fogadja a honvédelmi miniszter 'átogalásait olyan osztatlan szimpátiával, mint a- keresztény ellenzék, nem fogadja két oknái fogva sem: először mert még nem ismerik, másodszor mert nem gondolják, hogy ttte olyan u;szerü felvilágosilásokat kaphatnának melyekkel ók fel nem adva i