Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-08 / 220. szám

Egyes szám ai c. .rj Iit'liiiiiiíg kladobWe•1: KAlcMy-«lc« 0. (Profénm4Uó, I. emelel 6.) Telefon ÍJ—SS. A .Siejed* mejjele•Ik kétfó klseleléitt minden Mp. Egyes szám ára 14 koron*. ElcfUctésI árak : Eyj kAnapra Siegeden 240, Budapttttn és vidékea 260 kor. SZEGED •I !.-v»| ,,„k F.-thasAbua I "i " t . .|t lina-ibun 7. ninsfel hasjSun 10M. kei hoMil. in U korona Apruhlrdel. s 4 T. krtv. i beinkkel 8 K. S<.*i»r„k;wil kS/lemenjrtk soronként 40 K N.IIh.t. cm lurfi rt dívom lm W K Trt!>b• iftrl fel«dft»n.il «ri-'i i • l'néi.t, III. évfolyam. Szeged, 1922 december 8, PINTEK. 220-ik szám. Parlamenti illem. Képviselői körökben, mini Budapestről jelentik, mozgalom indult meg a parlamenti modor és illendőség pártközi megmentésére. Hire jár, hogy több képviselő, kormánypáni és ellenzéki, nagyon szivén viseli a dolgot és a mozgalom eredménnyel kecsegtet. Ha minden jól megy, még megérhetjük, hogy a parlamentben európai hangon és uri emberek módjára vitatkoznak egymással a nemzet képviselői. Ehhez csak az kell, hogy azon a pártközi értekezleten, ahol a parlamenti illemtant formába öntik, ugy ie ne kutyateremtetlézzék egymást, hogy arról kolduljon Sasku Károlytól Kalocsa Rózáig az összes magyar illemtanár. Mi egész őszintén megvalljuk, hogy nekünk ez a mozgalom nem tetszik. Mi nem lelkesedünk azért a csodabogárért, amelyet parlamenti illemnek és pártközi jó modornak neveznek s ami a magyar parlamentet egy európai értelemben vett szalon nívójára süllyesztené vissza. Mi nem habozunk ezt a mozgalmat, bárkiktől indult ki és bárkik álljanak mögötte, hazafiatlannak és nemzetiellennek, röviden destruktívnak nevezni. Véleményünket leszünk bátrak tüzetesen megindolni. Először is az egész törekvésben az átkozott liberális tradiciókkoz való visszasóvárgást látunk, ami határozottan forradalmi tünet. A liberális időket az jellemezte a parlamentben, hogy az emberek még akkor is urnák titulázták egymást, amikor tintatartókat dobáltak egymás felé. Általában az úgynevezett forrpontot az jelezte, hogy a politikai ellenfelek elkezdtek egymást urazni. Az ország tisztában volt vele, hdgy nagy baj lesz abból, ha Andrássy Gyula odáig megy a személyeskedésben, hogy Tisza urnák aposztrofálja a miniszterelnököt és Tisza István se tegye csúffá ok né.kül Apponyi Albertet azzal, hogy igen tisztelt képviselőtársa helyett Apponyi urnák mondta. Azokban a primitív időkben nem ismertek nagyobb sértést az. úrázásnál. Igaz például, hogy akkor is akadt Rigó Ferenc, aki megelőzte a korát és íátnoki lélekkel már akkor a jövendő hangján beszélt, azonban egy li^ó nem csinált nyarat és egyébként is ezt az illetlen rigót a saját pártja is szégyelte. Mert akkor az volt az elv, hogv a nemzet házában, ha már muszáj is összeveszni a haza üdvösségére, legalább a hanggal nem szabad megbotránkoztatni az országot. Ez liberális dogma volt s aki ma liberális dogmát hirdet, az hazaáruló. De nemcsak a liberális dogmához akar visszatérni az a néhány eretnek, aki pártközi illemkódexért buzog, hanem az európai tradícióhoz is, ami nem kisebb bün a liberalizmusnál. Mi haragban vagyunk Európával, tehát nem kérünk az eur.pai iilendőségi formákból sem. Tiltakozunk az ellen, hogy a magyar parlamentbe újra visszahozzák a rothadt angul parlamenti nivót. Elég volt belőle fél évszázadon keresztül, figyelmen kivül hagyva a mult század első felének reform-diétáit, amiknek nem volt semmi faji jellege. Mindenki tudja, hogy szerencsétlen hazánk megrontásában milyen végzetes szerepe volt ennek a kornak, amelynek országgyűlési tárgyalásai nemcsak tartalomban, tanem hangban is olyan méltóságos k, mintha a karok és rendek tábláján c^upa angol lordok üllek volna. Nem kérünk több t ebből a színtelen, pózos, nemzetközi sablonból! Milyen mások voltak példiul az erdélyi országgyűlések Apaffy Miháy őna>ys.iga ideiében, mikor a nemes urak kimondtáK, hogy cle'lutoni üléseket nem tartanak, mert az oiszóg dolgairól csak józan állapotban lehet disputálni! S ha már elégedetlen valaki a mai helyzettel és minden áron változtatni akar raj'a, akkor z ónodi országgyűlés után induljunk, ahol a többség kardélie hányta a kisebbsége! I De van még tovább is. A parlampnti illemkódexben kénytelenek vagyunk a szólásszabadság védelmét látni. Ki tilthatja azt meg egy hazafinak, aki a nemzetet képviseli, hogy ki ne mondhassa, ami a szivét nyomja? Minek rautara az ember magát másformának, mint a milyen? Egy osteba társadalmi babona nem engedi meg még a csikósok közt se, hogy férfiak a maguk férfiveszekedé eibe asszonyoknak a nevét belekeverjék. Da egy országgyűlési képviselő nem csikós és nem tartozik gavallér lenni. Ha az ő keresztényszcciálista szivét amiatt hasogatja a honfiíájdaiom, hogy egy ellenzéki képviselő fele-ége szép szoknyát csináltatott magának, nincs a világnak az a kódexe, amelyik ebben megakadályozhassa. Ez, tetszik tudni, elvi harc és világnezet dolga, micsoda dolog most már azt követelni, hogy valaki puszta gavallérságból az ő elvi és világnézeti harcában a legegyszerűbb fegyvert elő ne vegye 7 Aki ezt meg akarja akadályozni, az terrorista, — el vele az internáló táborba, illetve most már majd a rendtörvény dologházába! Végre még egy ok, amiért tiltakoznunk kell illendőség nevében uj divatot kezdjenek a parlamentben. A nemzetgyűlés falán mene-Mel gyanánt izzik a jóvátétel kérdése. Destruictiv körök vetették fel azt az eszményt, hogy ebben a kérdésben az egész országgyűlésnek egységesen a rwrev megtagadás álláspontjára kell helyezkedni. Világos azonban, hegy ettől az ántánt nem fog megijedni. E'lenben ha itt az egész parlament egymás hajában lesz, illetve a kopaszok egymás torkát szorongatják; ha a duhajság szótárával verik egymás! fe^be; ha egymás becsületén szárazat nem hagynik s most már egymás feleségét is a kötőjük madzagárál fogva kirántják a piaccra: attól csak jót várhatunk. Akkor az ántánt azt fogja mondani, hogy ro, fenegyerekek ezek a magyarok, ezek még egymást is meghóhérolják, ezekkel nem jó lesz kikezdeni 1 Tisztelt nemzetgyűlés 1 Felülirt indokoknál fogva, de meg a tekintélylisztelet szent nevében is, amelyen nagy csúfság esne azzal, ha a parlament önmagát tanítaná illendőségre, tisztelettel kérjük, hogy az illendőségakciót minél előbb leszereln. s a jövőben ilyennek még a hírétől ?•>. ellen, hogy most a jó modor és társadalmi I is az ország njuga'mát megóvni méltóztassék. Tengerszorosok kérdése Lausanneban. désében teljes egyetértést eredményezett. Valószínűnek tartják, hogy ezután nem lesznek komo yabb ellentétek a delegátusok közölt. Ugy látszik, a törökök is belátják, hogy nem áll érdekükben, ha állandóan az orosz álláspont támogatói lesznek. A hajózás kérdésével foglalkozó bizottság a konstanza—konstantinápolyi kábelt, amit a németek kénylele. ek volt k az án ántn. k átengedni, Román ának és Törökországnak ítélte és a kéi államnak kell ennek haszná>afá a nézve megegyezni. A törökök ezt a döntést eifogrdták. A Petit Párisién lausannei tudósi'ója ugy értesül, hogy a törökök és croszok azt kívánták, hogy képv seletet kapjanak a nemzetközi Dunabizottságban. Ezt a képviselést azonban nem teljesítették, mer. Oroszország Beszarábia elveszésével megszűnt dunai állam lenni és a mai viszonyok között Törökor-zág nem tekinthető annak. Laussanei jelentés szerint Mussolini London felé való útjában bizonyos ideig Lausaneban marau, hogy a többi szövetséges miniszterelnökkel tanácskozzék a jóvátételnek és a szövetségesközi adósságoknak ügyében. Ma este Mussolini lord Curzonnal együtt vacsorál. Az ellenzék passzivitásba megy a rendtörvény miatt. A szövetségeseknek a tengerszorosok kérdésére vonatkozó javaslatai a következők: 1. A kereskedelmi hajók feltétlen szabadsága békében és háborúban, ha Törökország semleges marad. Ha Törökország háborút visel, ezt a szabadságot oly semleges hajók élvezik, amelyek dugárut nem szállítanak. 2. A Feketetengeren valamely idegen hatalom haderejének létszáma nem haladhatja meg a legjelentékenyebb parti-á;lam flottájának haderejét. A tengerszorosokon szabad az átkelés, ha Törökország semleges marad. A Boszoorusban állo másozó hadihajók tekintetében fen'artják fi 1913. évi egyezmény*. 3. Megállapítandó a szárazföldi és a tengeri zóna demilitarizálása egy bizottság által való ellenőrzés mellett, amelynek a parti-államok képvi elői, valamint Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán, Görögország és az Egyesült-Államok 1—1 képviselője a tagjai, az elnöki tisztet pedig török ember tölti be, a hatJmak, .apy a népszövetség garanciája mellett. 4. Konstantinápoly védelmének biztosítása később fog megállapittatni. A ma dé'utáni ülést általában bizakodással várták a delegációk körében. A szövetségesek barátságos eszmecseréje, a tengerszorosok kér(A Szeged budapesti tudósítójától.) A közrend-törvényjavaslat benyújtása az ellenzéki pártokra nézve meglepetésként hétott. Az ellenzéki pártok pírtkülönbség nélkül a legerélyesebben állást foglalnak ellene, mort meg vannak győződve mól, hogy amennyiben a kormánynak elhatározott szándéka a javaslatot letárgyalni és megszavaztatni, ab:>3n ei esetben vita sem akadályozhatja meg. Az ellenzék passzivitásba megy és átengedi a teret a kormánynak. Az ellenzék vezetőpolitikusai kivétel nélkül ezt az álláspontot foglalják el és értesülésünk szerint fe merült az a gondolat is, hogy a baloldali plrtok a nernze'gyülést a kormány vád alá helyezésére vonatkozó indítvány benyújtásával hagyják el. A törvényjavaslatról egyébként a következő nyilatkozatot tették az ellenzék ve::ető politikusai: Rassay Károly igy nyilatkozott: — Ha ez a '.örvény életbelép, előáll az a helyzet, hogy t-indenki, aki a lormá iy kegyét* I fű^g, az szabad, aki politikájával szembeI he yezkedik, az kiteszi magát a beböriönzésnek és internálásnak. Felmerül az a kérdés, hogy az ellenzék ne menjen a passzivitásba és ne vonja-e meg még az alkotmányos látszatát is ennek a diktatúrának. Rupert Rezső a következőket mondotta: — Ez a javoslat beleillik a mos'ani rendszerbe, amelynek semmi talaja nincs a nemzetben. Azután az államcsiny után, amellyel a választást elrendelte, elkövették a botrányos választást és most az történik velük, ami minden erőszaknál következik,, hogy a kormány nem tudja magát tartani. Szükségesnek tartja tehát a kormány, hogy ehhez az eszközhöz folyamodjék: Az ellenzék nemcsak a független sajtó, har.em a közfelháborodás felzúdulására is számithat. Andrássy Gyula a rendtörvényről. — A rendtörvény nem a közrend fokozottabb védelmét van hivatva szolgálni, hanem közveszélyes felforditást. Amennyiben a kormány jelenlegi formájában akarja keresztülvinni, nem mondhatok mást, minthogy ezzel a közrendet fogja a legnagyobb mértékben veszélyeztení.