Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-07 / 219. szám

Egyes szám ára iO korona. •aOtMIöa'f ea kladohi.a•I: Kölcsey-utca 6. (Prófétaeaállo, 1. emelet 6.t Telefon . tl—JJ. A .Stéged' megjeietik kétfó klveteleiel minden »»p. Egyet szám ára 10 korona. Elcflietési árak: Egy aoxapia Stégeden 240. BudaMiien éa ildéken 260 kor. Z SZEGED rfird. • si útak : F«• khatahón I mm. 4. rtry baiákon 1, másfél hasábon 10'50, kél has<*.bon 14 korona. Apróhír* dclrs 4 K. ko*. r betűkkel 8 K. S/övogkó/ti közlemények soronként 40 K. NyllHer, családi cs orvosi hir WK. Többszöri fcIadasnál árengedmény. Hí. évfolyam. Szeged, 1922 december 7, CSÜTÖRTÖK. 219-ik szám. Külpolitika. Lausanneban megint konferenciáznak, Budapesten pedig Friedrich István érdeklődik, hogy Magvarország miért nincs jelen a tanácskozó asztalnál. Laussanet már megelőzte London, Oenua, Portorose, Genf, Brüsszel és követni fogja, ki tudja, mé^; hány összejövetel, melyek az előzőkhöz hasonló eredménytelenséggel fognak zárulni. Lausanneban nincs jelen Magyarország, de ott van helyette Izmed basa, aki az uj Törökországot képviseli, Szovjet-Oro?zország képviseletében pedig Csicserin népbiztos, aki a szövetséges Törökországnak a kívánságait támogatja. Friedrich István nemzetgyűlési beszédében olasz és iörök orientációt sürget a magyar külpolitika számára. Az utóbbi kissé nehéz eset, mert akarva, nem akarva némi nexust teremtene a szovjet uraival is, akik ezidőszerint tudvalevőleg Friedrich Istvántól és társaitól eitétö politikai és gazdasági alapon állanak. Az Myenforma összefüggések a nemzetközi politikai viszonyoknak a teljes felfordultságát mutálják. Ha azonban egy pi lanatra megfeledkezünk arról a speciálr magyar sérelemről, hogy bennünket nem hivak me;» ebiia a városba, mely a legtöbb svájci francia neveiőnöt exportálja és az igazán ragy politika szempontjából nézzük a lausannei értekezletet, még megdöbbentőbb tapasztalatokra juthatunk. Hogy a trianoni békében véres és verlázitó igazságtalanság történt Magyarországgal szemben, mindnyájan tudjuk. Talán már kezdenek ráeszmélni másutt is. Newton lord, Keynes, Nilti, Vanderlip már mind a magyar béke revíziójának szükségességét hangoztatják. A magyar kérdésen tulmenöleg azonban a lausannei konferencia megdöbbentő módon világit rá arra az igazságra, hogy a világháború és az azt követő békék a világpolitika nagy kérdései közül egyetlenegyet sem oldottak meg. Ugyanazok a kérdések szerepelnek a napirenden, mint a háború előtt. Esetleg a szereposztás megváltozott, de a lényeg ugyanaz maradt. Nemcsak a magyar vér omlott hiába, de hiábavaló volt még a béke haszonélvezőinek véráldozata is. Mindenki emlékezhetik a háború előtt a Dardanellák kérdésére, amely örök súrlódási felület volt az átmenetileg szövetségi viszonyba került Oroszország és Nagybritannia között. Oroszország utví keresett a Földközi tengerie és a Dardanelláknál a Törökországot támogató Nagybii annia az a jába állt. Nagybritannia szeretné hegemón áját a klasszikus vizeken biztosiiani s Törökország tiltakozik ellene, tiltakozását pedig támogatji Lenin és Trotzk j kormánya. Az orosz szovjettel pedig Anglianak nem tanácsos kikezdeni, mert h'ába va asztja el az angol konzervatív kormányt tengtrszéles árok a bolsevikiektől, bizonyos az, hogy Oroszország; Európának egyik legnagyobb vásárló piaca. Az angol józanság pedig nem mond le az üzletről, különösen ha attól kell tartania, hogy ahonnan ő kiszorul, oda a német ipar fészked be mag^t. Nyilt titok az is, hogy a lausannei konferencián leplezeit módon, b2ép szavakba öltöztetett diplomáciai forrnak közepette tulajdonképen Nagybritanniának és Franciaországnak a mérkőzése folyik. Az angolok már régóta elégedetlenkednek Franciaország telhetetlen jóvátételi politikája miatt s ezt a felfogásukat* osztja Amerika is. Clemenceau amerikai felolvasó körútja nem ok nélkül járt teljes eredménytelenséggel. A szövetség cimén Anglia asszisztált ugyan, mikor a franciák folyton erősebb rendszabályokat követeltek Németországgal szemben, de a lappangó ellentétek egyre szaporodtak. Az angol lib'tális sajtó, amely a megtorlás politikájával szemben az igazi békét követelte Európa számára, nem ok nélkül hangoztatta, hogy a franciák nem egy esetleges német revanche ellen akarják biztosiiani magukat, hanem Németország tervszerű tönkreltfte!ére törekszenek. Most megvan a bizonyíték is. Közvetlenül a lausannei konferencia előtt egy nagyon érdekes és meggyőző erejű dokumentum került napvi'ágra. Poincaré miniszterelnök, aki kétségtelenül egyike volt a világ háború nagy máglyarakóinak, egy Dariac nevű bizalmasát kiküldte a megsz-iiott rajnai tartományba, hogy jelentést tegyen az ottani állapotokról. Ez a bizalmas je'entés most nyilvánosságra került. Megdöbbentően érdekes dolgok vannak benne. Franciaország még akkor sem mehet ki a rajnai tartományból, ha Németország teljesít minden követelést, mert csak ezzel a megszállással lehet állandó nyomást gyakorolni — nem a német hadseregre, — hanem a német iparra. Megszállva kell tartani állandóan Düsceldotfot, Duisbureot és Ruhrortot, mert igy lehet a rémet ipart elvágni legfontosabb nyersanyagjaitól s igy lehet dezorgauizálni a német közgazdaságból, ami még megmaradt. Jogcímeket kell keresni, hogy a Rajna balpartja Németországtól teljesen elszakítva Franciaország és Belgium katonai kontrollja alá helyeztessék. Vámsorompókat kell állítani Németország többi része felé s a márka- valutát frankkal keli helyeitesiteni. Nagyjából ez Poincaré bizalmasának a programja. Alkalmasint nem állította volna fel ezt a progtamot, ha nem volna benne bizlos, hogy gazdájának kedveskedik vele. Nem is lehet találni rajta franca nacionalista szempontból semmi kivetni valót, legfeljebb azt, hogy nyilvánosságra ke'üí és ugyanolyan világításba helyezi Franciaországot, mint a vörösök által közzétett dokumentumok, melyek a háború előkésztésében való részességé! bironyilják. Ezúttal szonban az angol közvélemény hördült fel, még pedig majdnem osztály- és pártkölönbség nélkül. Az an^o! kapitf izmus nem ok nélkül attól fél, hogv Németország csődje magával rántja egész Európát, a munkáspárt pedig, emcly nagyon megerősödve kerüit be a Tem2ep?hi gót palotába, azt hangoztatja, hogy minden ezer megálló katona a rajnai tartórrányban százezer rrunkané külit jelent Angliában. A legc'őkelőbb angol folyóiratok egyike, a Nation irja a következő sorokat: m\ francia politikának választani keli Dariac terve és a velünk való együttműködés közölt. A kelt'; i em egyeztethető össze egyn á sal, mert a mi szempontunkból nemzeti (^gyilkosság volna Kv.remüködni abban a politikában, melynek célja a német ipar álla; dó dezctganizálá' a és az á:!andó francia katonai megszállás a Rsjr.a partjain" ... Ez történik ma a világpolitikában. Nélkülünk ugyan, de mégse árt, ha tudomást veszünk arról, ami készülőben van a hata mások köiött. Ingadozik a görög király trónja. Belgrádi jelentés szerint a görög király követelte a forradalmi bizottság felosztását, mert csak ebben «z esetben hajlandó az uralkodást vállalni. Forradalmi körökben a királynak ez a ténye visszatetszést keltett. A forradalmi bizottság tagjai az egész uralkodói családot felelőssé teszik Görögország katasztrófájáért és azzai a tervvel forglalkoznak, hogy kikiáltják a köztársaságot és a királynak elutazását javasolják. A Tribuna jelenti Athénből: Az udvar köréből az a hir szivárgott ki, hogy György király el van tökélve és szándéka megmásíthatatlan, hogy végleg elhagyja hazáját. Venizelosz egy görög lap tudósítójának a kivégzéssel kapcsolatban kijelentette, hogy a katasztrófa Görögország történetének legszomorúbb korszakát jelenti. Görögország elvesztette Tráciát és Kisázsiát, ami terveirek összeomlását jelenti. Az Havas-sajtóiroda megcáfolja azokat a jelentéseket, amelyek szerint tráciai görög csapatok fellázadtak és Nteder tábornok a tráciai hadsereg főparancsnoka benyújtotta lemondását. András görög herceg Rómába utazott. ******** * ii-ii-i-i*ni-|-rin-iniimm\xixuiu A liberálisok a (A Szeged budepesti tudósítójától.) Vázsonyi a kivételes hatalom súlyosbításától a lövetkezőket mondotta munkaársunknak: — A dolcg igazán mulatságos volna, ha nem lenne olyan tragikus. Arról van szó, hogy a kormány azokat a kivételes ha'almon alapuló rendeletet megszünteti, amelyeket nem errel törvényerőre. Ezen az alapon természetesen mindenki azt remélte, hogy a kormány kivételes hatalma csökkenni fog és nem azt, ami most ugy látszik, történni fog, hogy nevelni fogja a kormány a kivételes hatalmát, hanem a lelek szerint arra van kilátás, mert a kivételes hatalom csökkenése helyeit a törvéoyben még piust akarnak létesíteni. Az első rendtőrvény létesítése alkalmával ugy látszik, azzal a szándékkal létesítették a rendőri jelentkezéseket és internálásokat, hogy azokat gyanús egyénekkel szemben alkalmazzák. Amint az uj rerdtörvényjavasla'ból kitűnik, nagyobb szabású átalakításról van szó és a jövőben rendőri felügyelet alá helyezni namcsak gyanús embereket lehet, hanem mindenkit, akiknek más a felfogása, mint a kormánynak és az ország érdekében más politikát követ. Ez a helyzet és én éppen ezért nem is kivánok ezúttal bővebben foglalkozni a tervezettel, csak röviden megállapítom, hogy ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, akkor az országban nem lehet politizálni, csak rendőri felügyelet alatt. Peyer Károly a következőket mondotta: — Ha ebböl a javaslatból törvény lesz, leghatalom ellen. jobb ha mindenki, aki nem kormánypárti, viszszavonul a közszerepléstől. Az a veszély fenjeget mindenkit, hogy le lehet fogni, mert elegendő, ha az illető csak aggályos. Ez a törvényjavaslat a most érvényben levő és általunk sokszor kifogásolt rendelettel szemben visszaesést jelent. Ilyen .törvényjavaslatot csak akkor lehet beterjeszteni, ha háborúra készülnek. Ahol azonban a kormánypártok állítása szerint teljes jogrend van, ott ez a törvényjavaslat ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A kormány ezzel a javaslattal olyan jogot biztosit magának, hogy bárkit a dologházba juttathat, tekintet nélkül arra, hogy bűnös-e, vagy sem. Fábián és Benárd lovagias ügye. A namzetgyülés mai ülésén Szabó Jízsef beszéde alatt feltűnő közbeszólás hangzott el Fábián képviselő részéről. Ennek a közbeszólásnak az ülés tartama alatt lovagias folytatása lett. Szabó arról beszélt, hugy Peyer milyen ruhát csináltatott magának. Erre Fábián közbeszólt: Ez Ízléstelen dolog ilyent mondani. Mit szólnának, ha egyik-másik képviselő feleségéről egy bűntettel vádolt ember vallomásából ilyent olvasnának fel. ízléstelenség. A közbeszólásra nagy zaj iámadt és Benárd is mondolt valamit a baloldal felé. Erre Fábián megismételte, hogy mit szólna, ha a feleségéről olvasnának ilyen dolgokat, nem volna Ízléstelen ? Benárd felpattant helyéről, a miniszteri székig ment, majd Fábián felé indult. Ez felugrott