Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-30 / 236. szám

Egyes szám ára 10 korona •*.>k«ait6a<g *« kladokl?*. •I: KSIcaej-ote* 6. (Prolit*, aállo. 1. emelet 6.) Telelő* IS--J3. A .Sieged" megtele­lik hétfó kivételé fel mind™ "»• Egyei izém él* 10 lo­fOM. EMHielésI Arak: EJT kó.apr* Szegeden 210, Buda­M»t«o él vidéken 260 kor. III. évfolyam. Szeged, 1922 december 30, SZOMBAT. rlirdel-jl arak : (Frlkasáboa 1 mm. 4, egy hasábon 7, mailéi hntabon 1050, kti aasiibon 14 korona. Apr.'hir­det.!! 4 K. kfW.r betQkki-r.S IC. SiAvfqkArtl kAtlrménjek *oronkv»> 40 K. Njllttér, c*a­ladl él om»ihir w) K. Tabb­•zfirl íeladatnnl nrrnqcdmt ny. 236-ik szám. Utazás a jóvátétel körül. Ugy látszik, közeledik az időpont, mikor meg­tudjuk, hogy mit fogunk jóvátétel cimén fizetni. A pénzügyminiszter karácsonykor nyilatkozott, hogy december 20 án megéike?ett a jóvátételi bizottságnak a döntése a háború előtti adóssá­gok felosztására vonatkozólag. Ebből a nyilatko­zatból tudjuk, hogy ez a nagyhatalmú bizottság csak igen kis réczben v^tte figyelembe a ma­gyar javaslatokat. Pénzügyi körökben szájról­szájra adogatják a Londonban Párison keresz­tül hazaérkezett Korányi volt pénzügyminiszter­nek egy kijelentését, amelynek Összesített tar­talma az, hogy őt nem lehet felelőssé tenni a jóvátétel ügyéért, mert annak elintézése nem rajta múlik. A tőzsde máf reagált is a jóváté­teli hirek elöszeére. Az irányzat szilárd, az ár­folyamok emelkednek, Zürichben változást jó­solnak. ' A pénzügyminiszter nyilatkozata bizonyos mértékig világot vet arra a szellemre, mely a jóvátételi bizottságot irányukban eltölti. A béke Magyarországol területileg és lélekszám tekin­tetében kéiharmadától fosztotta meg s a csonka országnak termelési viszonyai rendkívüli módon megromlottak. Mégis a bizottság a háború előtti államadósságokból negyvenöt százalékot rótt ki reánk. Hiába magyaráztak ezzel szemben a ma­gyar kiküldöttek, hogy a jövőben esedékes ter­hek viselésénél nem a múltban volt, hanem a je'enlegi szolgáltató képességet kell alapul venni. Hiába érvellek azzal, hogy a háború előtt na­gyon sok vállalat, melynek telepe az elszakított országrészeken van, Budapesten adózott s ezzel többnek tüntette fel a megmaradt országrész adóbevételi hányadát a ténylegesnél, a cél nem az igazságos elosztás volt, hí nem Csonka­Magyarországnak minél nagyobb megterhelése az utódállamok javára. , Ezzel a már ismert körülménnyel és a még várható megpróbáltatásokkal szemben szomorú biztatás Apponyi Albert grófnak az angol-magyar kereskedelmi kamara ülésén tartott beszéde, melynek a tartalma az, hogy be kell bizonyí­tani a külföldnek, hogy a reparáció nem azt jelenti, ho^y akik tőlünk sokat követelnek, so­kat is fognak í:apni, hanem jelent egy behajt­hatatlan követelési tételt, mely amazoknak nem használ, de puszta fennállásával is reánk ne­hezedik és teljesen fizetésképtelenné tesz. De továbbmenöleg az idegen államokkal való köz­gazdasági összeköttetéseink is értéktelenek addig, amig a reparáció kérdése ólomsullya! nehezedik reánk. Mi tudjuk, hogy Apponyinak teljesen igaza van, bizonyára tudja a pénzügyminiszter és Korányi báró is, feltétlehűl mdják szerb, cseh és oíáh szomszédaink, sőt alkalmasint a nagy ántánt tagjai is, csak nem mutatják és nem akarják mutatni. Ami Németországgal történt és amit most reánk is alkalmazni akarnak, legvilágosabban mutatja, hogy a jóvátétel a béke haszonélvezői szempontjából nem gazdasági kérdés és nem a háborús károk megtérítését célozza, hanem tiszta politikum, melynek legfőbb célja az, hogy fegyvernek használják a legyőzött államokkal szemben. Anglia, amely Fnsnciaországnál ész­szerűbb álláspontot foglalt el a német jóvátétel ügyében, közvetítő javaslataival el tudta érni, hegy a franciak kénytelenek voltak lemondani a Ruhr-vidék katonai megszállásáréi. A farkas és a bárány meséje óta tudjuk azonban, nogy aki érőszakosságot akar elkövetni, az tud is arra jogcímet találni. Németország egyebek kö­zött hatvanezer távírda póznát tartozik szállítani Franciaországnak. Az érték elenyészően csekély a jóvátétel összegéhez képest. De mert ez * szállítás megkésett, Poincaré ismét hangoztatja, hogy produktív zálogok nélkül nem hajlandó halasztást adni a németeknek. A zálog a kato­nai megszállás és a megszállott vidékek *dö­és vámbevételeinek a bezsebdésc. A másik felhő Olaszország íelől gyülekezik, ahol Mussolini nagyban készülődik a legköze­lebb rendezendő párisi jóvátételi konf rerciára. (Ki tudja, hegy a sorban már liányadi'c ?) A terveit nem rejti véka a'á. Erfsebb rendszabá­lyokat köyetel a jóvátétel fizetésére kötelezett államokkal szemben. Bizonyára lesznek is so­kan, akik tapsolnak neki — Olaszországban. Amit cselekszik, teljesen érthelő és logikus. 0 egy forradalmi mozgalom élén jutott I ália mi­niszterelnöki székébe. Nem legitim alakulások­nak mindig sürgős szükségük van saját politi­kájuk eredményességének igazolására. A napo­leoni mondás áll rájuk, hogy aki a régi rend alapján áll, az a vereség után is he'yén marad­hat, de az uzurpátornak a vereséggel együtt pusztulni ke l. Ezt Mussolini is nagyon jól tudja és ezért törekszik a külpolitikában sike­rekre, melyekkel Olaszországot kielégítheti. Le­het, hogy meghatották őt azok a bizalmi nyi­latkozatok, me.yek Magyarországból feléje röp­pentek s talán nem is akarná Magyarországot különösképen bántani, de amit cselekszik, az a saját szempontjából politikai szükségszerűség 8 ennek a szükségszerüknek mi is szenvedő alanyai vapyunk. Sajnos, egyelőre nincs módunkban, hogy védekezzünk a bennünket fenyegető újévi aján­dékkal szemben. Az előjelek azt mutálják, hogy most fogják a számlát prezentálni olyan tarto­zásokért, melyek létrehozatalában nem mi vagyunk a bűnösek. A kormány már talán többet is lud, mint a közönség széles rétegei, melyek részleges nyilatkozatokra, híresztelésekre és találgatásokra vannak utalva. Ha ez igy van, akkor helyesebb, ha felesleges halogatás nélkül nyilvánosságra hozza, amit tőlünk követelnek és kényszerhelyzetünkben teljesítenünk kell. A bizonytalanság sokszor rombolóbb hatású, mint a szomorú valóság. Ez a mi esetünk a jóvá­tételnek nevezett hadisarcot illetőleg is. Mig az2tfl le nem számoltunk, addig igazán komoly gazdasági újjáépítésről ebben az országban szó nem lehet. A kiindulási pontot, bármilyen szo­morú és igazságtalan, ismernünk kell. Akkor ahhoz képest kell berendezkednünk s akkor nyereség lesz minden fillér, amit esetleg belőle 1 lealkudhatunk. Előkészületek a párisi konferenciára. Bonar Law mára összehívta a minisztertaná­csot. A kabinet mai tanácskozásán fogja végle­gesen megállapítani, milyen álláspontot foglal­jon el Anglia a párisi konferencián. Az angol javaslatot a párisi konferenciának akkor f.<giák előterjeszteni, ha Bonar Law erre a légkört kedvezőnek találja és ha véleménye szerint a konferenciának kilátása van a sikerre. Az angol miniszterelnök javaslata a szövetségkőzi hábo­rús adósságok törlésének elvén épül fel. Ezek­nek az adósságoknak a törlése a német jóvá­tételi tartozások megfelelő leszállításával volna { kapcsolatos. A terv továbbá bizonyos pénzügyi műveleteket is követel Németországtól, de nem ir «;ö sem szankciókat, sem zálogokat. Ugy tud­ják, hogy Bonar Law a Rajna balpartján foga­natosítandó bizonyos szankciókhoz még esetleg hozzájárulna, a Rajna jobbpartján azonbin semmiféle kénysz^rendszabályokboz nem járul hozzá és el van határozva, hogy Párisban min­den ilyen követeléssel a leghevesebben szembe­száll. Az angol miniszterelnök tervezetét nem dolgoz'a ki teljesen. Javaslatai meglehetősen rugalmasak, hogy lehetővé tegyék a módosítá­sokat, mert Bonar Lawíiak egyik fontos célja, Franciaországgal megegyezésre jusson. Bonar Law környezetében azt hiszik, hogy Curson lord néhány napi időt fog ázakitani, hogy a párisi konferencián résztvegyen. A január 2-án kezdődő párisi konferencia a francia és az angol napisajtóban egyre na­I gyobb hullámokat ver. Bennünket magyarokat elsősorcan a Duna-kérdés érdekel, nemcsak ; földrajzi fekvésűnknél fogva, háne--n amiatt a ; nagy kavarodás miatt is, mely nemcsak az egyes nyugati államok között, hanem az egyes ; államokon belül is megosztja a véleményeket, j A Dunára vonatkozó angol-francia ellentét i egyrészt a Ruhr-vidékben találja alapját. A : Ruhr-vidék megszállására vonatkozó francia tö­; rekvés nemcsak az angol szénbányászatot fe­nyegeti valósággal, hanem a német vasakarat megfeszítése következtében olyan eredményt hozhat iétre, mely az angol ipari körökéi igen kellemetlenül érinti A Daily News szerint még nincs véglegesen megállapítva, hogy Bonar Law minő tervezetet visz magává] Párisba. Ennek főbb pontjai azon­ban valószínűleg a következők lesznek: A né­met jóvátételi kötelezettség leszállítása oly £ összegre, mely Németország teljesítőképesség nek határain belül van, a német fizetési köti lezettségnek egy tervezetbe való összefoglalása, Németországnak a fizetések alól való mentesí­tése az első három-négy év alatt. A lapok jelentése szerint Bonar Law minisz­terelnök ma a minisztertanácsban uj tervet fog előterjeszteni Németország adósságának leszál­lítására. A terv azt az intézkedést tartalmazza, hogy Németország mulasztása esetén büntető rendszabályokat fognak alkalmazni. Ha a mi­niaztQftanácá hozzájárul, akkor ezt a tervet fogják a január 2-iki Párisban összeülő értekezlet elé terjeszteni. % Londonban a legutolsó 48 óra leforgása alatt alaposan megváltozott a hangulat és Német­ország ellen fordult. A kormányhoz közelálló körökben az a felfogás alakult ki, hogy Német­ország súlyos helyzetbe hozta Angliát, mikor a gerenda-szállításokat nem teljesítette, amennyi­ben fegyvert adott Poincaré kezébe, vagy leg­alább is űrügyet szolgáltatott neki, hogy bema­siroztathassa a francia csapatokat a Ruhr-területre és ily körülmények között Anglia többé nem állhat Németország oldalára. Maguk a németek lesznek az okai, — irják a legszámottevőbb angol ujságek ma reggeli számai, ha f párisi miniszterelnöki konferencia nem fog megegye­zésre juthatni. Mussolini miniszterelnök a tegnapi minisz­tertanácson világosan juttatta kifejezésre, hogy január 2-án nem fog Párisba menni. A tervbe­vett értekezlet diplomáciai előkészítése nem töilént meg, igy lehetetlen, hogy az értekezle­ten a jóvátételi problémát véglegesen megold­ják. Mussolinit távollétében Della Toretta márki és Avezzanin báró párisi olasz követ fogja Olaszországot képviselni. A jóvátételi bizottság jegyzékével szemben, amely a faszállitmányok kérdésében megálla­pítja, bogy Németország a 17-ik paragrafus értelmében a békeszerződést nem teljesítette, az ujjáépiiési miniszter nyilatkozatot tesz közzé melyben rámutal azokra a nehézségekre, me­lyet a szövetségesek követelései teljesítésének útjában állottak s azután ezt mondja: — November 15-ig Belgium talpfaszükség­lete, valamint a Franciaországnak szállítandó fürészelt fa teljesen biztositva volt. Az Angliá­nak próbakép szállítandó 10000 köbmétert január végéig le fogjuk szállítani. Az ezen felül köve­lelt 70000 talpfát már leszállítottuk. A táviró­póznákból azonban a szokatlan méretek miatt csak kis mennyiséget tudtunk szállitani. Ugyan­így jártunk a bányafával ii, mert a januárban követelt hosszú fák helyett márciusban rövid bányafát követeltek. A szállítási jegyzőkönyv ezzel a körülménnyel számot vetett s azt kí­vánta, hogy a szállítás csak 1923 vége felé történjék. Az olaszországi fürészelt fasiállitás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom