Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-24 / 233. szám

Szeged. 1922 december 24. SZEGED 17 Közbeszólók. i (A Szeged budapesti munkatársától.) A közbeszólás a szónoklatnak az a formája, amely, ugy gondolom, talán nálunk, szép Magyarországon van leginkább divatban, itt is a legutóbbi időben. Aminek könnyű magyarázatát lelni. Nagyon sok a parlamentben az uj ember. Már nem hogy a közéletben uj, mert Sodoró őexceNenciájáról közismert ténydolog, hogy éveken át vezérférfía volt nemes Sokorópátka község társadalmi és politikai életének, sőt a győri lapban is szorgoskodott holmi közérdekű cikkekkel, Kuna P. bátyánk szavát pedig a falujába való nép már esztendők óta ugy he Ugatja, akár a papét, nem is szólva Csontos Imréről, aki bizottsági tag és egyébként Is nagy potentátum odahaza. A közélet terén tehál kipróbált bajnokai előbb emiitettek és a többiek is a konstruktív eszméknek. Patacsyt majd hogy ki nem felejtettem, pedig ő hir szerinf Károlyi idejében már a Vigadóban is szolnokolt), szóval próbált emberek, dehát az országháza mégis más, mert mig a községházén, vagy egyebütt csak a maga nevében beszél az ember, emitt képet visel, . még pedig rendszerint — igen nagyot. Ilyen módon azután a szüzbeszéd nem valami lekicsinylendő dolog. Nem csekélység az — kérem tisztelettel —, ha az embernek fel kell állni annyi kepviselő, meg a karzati hölgyek előtt és orációt kivágni. Mikor az ember, azaz pardon, képviselő először hallja a maga baritonjának tiszta, vagy rekedt csengését elindulni a szájától, körbeszállni az össze? jelenlevő fülekhez és megint visszaverődni a freskóktól éhes falakról. És ha még csak ez I De útjában a hang megjárja • hirlapirói karzatot is és a sok mohó, ravasz zsurnaliszta olyan akkurátusan papírra firkantja, hogy bar eleje, dereka és vége a beszédnek nem adják együtt azt a szép, kerek retorikai remekmüvet, amilyennek szónokiéit a képviselő ur előre elgondolta, de éppen az nem sikkad el belőle, aminek leginkább kellene. Ide számit még azután a lámpaláz, beszédrek kellemetlen kérdésekkel való megzava^ rása az ellenzék részéről, egyszóval sok minden, ami az első szónoklat elmondását nem teszi kellemessé. És ennek remédiuma a közbeszólás. Mikor az ember az első meleg nyári napon uszodába indul, a hosszú és izzasztó ut porát nyelve mi egyeben andalodnék el, mint annak a mennyei gyönyörűségnek elgondolásán: hogyan fogja párolgó testét egy izmos, de mégis kecses mozdulattal a medencében csillogó hűs vizbe vetni. Épp ugy a képviselő. Mikor vérét az első polilikei siker: a mandátum megszerzésének meleg napja forrásba hozza és vasútra ül, hogy feljöjjön a politikai uszodába, gondolatban már ott látja magát egyik elülső pad sarkán (ezek általában jó helyek) amint valamely országos fontosságú ügyben szavát latba vetve nemcsak önnön hevét hűti le, de lehűli egyben ellenállhatatlan dialektikájával és érveinek meggyőző erejével a háborgó pártindulatokat is. De miként c fürödni készülő bőre lassan-lassan bibircsókos lesz, mihelyt beér ez uszodába, vetkezni kezd és testét a vidám fürdőzők felpaskolta hullámok egy-egy hideg csepple éri, azonképpen a képviselő ur ifjonti lángolása is alábbhagy, amint először vezeti helyére háznagy, vagy teremblztos és azonképen didergés fut keresztül rajta is, mikor arra gondol, hogy: no, most fejest kéne ugrani, egyenest bele a vita kellős közepébe. De az okos és lapasztalt fürdőző először csak a lábahegyét mártja meg, azonban egy lépcsőt lépve lefelé térdig ereszkedik a vízben, hogy ugrás előtt még egy kicsit meg is locsolja magái. A politikába is jó legelébb csak a lábunk hegyét beledugni és ezt nevezik közbeszólásnak. Néhány, jól elhelyezett és talpraesett közbeszólás megedzi az embert, sőt, ha derültséget fakaszt, még jó renomét is szerez a megeresztőjének. Ebben gyakorolja magát tehát az újdonsült honatya vaqy egy fél esztendeig, mielőtt leszállna a medencébe. Csak az a baj, hogy, ha nagyon belegyakorolta magét, nehezen jön ki megint a gyakorlatból, okozván ezzel az elnöknek Kuna P. nem állhalván már lovább szó nélkül, hogy Huszár Elemér, meg mások igen nagyon piszkálják, elrikkantotta magát: Nemisbupalámintér / Aminek a megfejtése: — Nem is bújok a pad alá, mint Elemér. (Célzás arra, hogy Huszár Elemér, mikor Kövér Ibrahim Rakovszky Istvánra lőtt, a pad alatt kereseti deckungol.) Az indulatos közbeszóló legszebb tipusa Rakovszky István. Ha a lőporszag kezd nagyon is érezhető lenni, felkapja a fejét, mint a jóvérű csatamén és vár a megfelelő pillanatra. De már, mint a prédájára leső tigrisnek szőre, felborzolódik fején a tüskés haj, szemei a jó vívó fürgeségével cikkéznak ide-oda, végre elkap egy mondatot, a nyakát megmerevíti, az ujját fenyegetően kinyújtja afelé, akihez szól és beleharsog a zsivajba, élesen és kegyetlenül. Hiába kattog körülötte a többi közbeszóló géppuskója, hiába szól az elnöki csengő, hiába zudulnak rá húszan is a kormánypártból: zsákmányát nem ereszti, csépeli, csépeli ellenfelél, amig el nem fárad. De csak nagyon sokára fárad el. Csökönyös közbeszólói általában a kormánypárt aranyifjusága között találni. Az i ilyennek az a tulajdonsága, hogy kitalál valami 1 ilyen mondást: — Nem igaz I — Vagy: — Tessék bizonyítani! — Vagy: — ön is ott volt — és azt ismétli, szakadatlanul, könyörtelenül, szabályos időközökben egyforma hangosan, moduláció, crescendo, vagy decrescendo nélkül, mintha napszámba csinálná. A vita már rég más fordulatot veti, a kedélyek már rég lecsillapodtak, a szónok már ismét a maga monoton, félhalk medrében csobogtatja beszédét, de, mint az óra kíméletlen tik-lakja, ő még mindig azt rikoltja szabályos időközökben: — ön is olt voll! Az unalmas közbeszólóról, éppen mivel unalmas, nem érdemes beszélni, csak éppen konstatáljuk, hogy olyan is van. Végül ami a magánkö^beszólót illeti, arról meg nem igen lehet beszélni. Mert a magán közbeszóló olyan ember, {.ki nem befelé, a terem közepe felé, hanem ki, az újságírók felé szól közbe. Ilyen módon szavai nem kerülnek bele a naplóba, a szegény újságíró pedig, ha leirta, tarthatja miattuk a hálát. Minthogy pedig ez a fránya rendlörvény is kacsintgat már befelé az ablakon, amely szerint sohasem tudhatja az ember, mikor és miért gyanús, hát inkább: ne szólj szám, nem fáj fejem . . . Bálint Imre jókora fáradságot, a sok csöngetés okából. Általában a közbeszólókat igy lehzt felosztani : Vannak jó közbeszólók, derű® közbeszólók, indulatos közbeszólók, csökönyös közbeszólók, unalmas közbeszólók és végül magán közbeszólók. A különböző alfajok azután ezek között a speciesek között oszlanak meg. A jó közbeszóló legelső kelléke a hang. Ez legyen metsző, éles, vagy dörgő és impozáns. Fontos ezen kivül, hogy a szavakat tisztán, érthetően ejtse és a tüdeje jól szuperáljon. Az elmull nemzetgyűlésnek etismerten legjobb közbeszólója Huszár Elemér volt, akiben ezek a kellékek a legteljesebb mértékben megvoltak. Emlékezetes eset, hogy egyszer, külügyi politikánkról folyván a vita, Bánffy Miklós gróf is belekerült az ellenzék tüzébe és ekkor Huszár Elemér, tölcsért csinálva kezéből a szája elé, belesüvitett a terembe: — Majd ugy csinál most is, mint annak idején a megyegyűlésen. Öt percre felfüggesztette az ülést, hazament és elutazott Münchenbe. A nemzetgyűlés annálesei szerint ez a leghosszabb közbeszólás amit, valaha is mondottak olyan módon, hogy azt mindenki, terem és karzat egyaránt tisztán és érthetően meghallotta. Jó közbeszóló Rassay Károly, akinek hangja a. legnagyobb keveredésből is kihallatszik. A derűs közbeszólók két csoportba oszthatók. Az első csoport a derűs közbeszólás tartalma, a másik a közbeszólás módja miatt. Az első csoport atyamestere Vázsojiyi Vilmos. Szavai nyomán mindig kacagás kél. amely ellenállhatatlanul magával ragadja az ellenpártot is. Mindég csipked, de gyakran a megcsipdesett nevet a legjobban; fájó sebet csak nagyon ritkán üt. A másik csoport nesztora Kuna P. András. András bácsi hadar egy kicsit és olyan mesterien vonja össze a félszavakat, hogy ember legyen, aki a mondatot kihámozza belőle. Sokszor egész csoportok törik a fejüket egy-egy ilyen rejtvény megfejtésén, mig a gyorsírók figyelemmel várjak, lesz-e a fejtörésnek eredménye? Noha egyszer megírtam már valahol, mivel a megfejtés ebben az esetben az én lelkemen szárad, elmondom mégegyszer azt a közbeszólását, amelyet ezen a téren talán legklasszíkusabbnak lehet nevezni. Ugy gondolom a híres zászlóaffér volt szőnyegen (András bácsiról kisütötték, hogy a falu elvette tőle a gondjaira bízott zászlói, mert holmi Nachtlokalban lelten kapatott; igaz-e, nem-e, én bizony nem tudom) és a személyes bátorság is szóba került, mikor Apró történetek. — Régi idők emlékei. — A szent este előtti héten rendszerint invitáló levél érkezett Lipcsey Ádámtól, Budapestről, amelyben közölte, hogy vacsorára húszan, vagy huszonnégyen leszünk és halról meg hozzávalóról gondoskodjam. December 24 én, a tiz órai gyorssal felutaztam, magammal vittem a halat (persze kecsegét, pontyot és harcsát, amint dukált), három—négy selyemcipót (hírből ismeri már még a szegedi ember is) és egy kanta Tiszavizet. (Bálóné szerint tiszai halat csak Tíszavizzel szabad és lehet főzni.) A -paprikás halat persze Bálóné főzte, szabad tü?ön és bográcsban és ezzel az isteneknek meg magyaroknak való eledellel kezdődött a szentesti vacsora, amelyre rendszerint bohémek és egyéb kócosok voltak hivatalosak. Mir.deti vendég küldött a vacsorához valamit és minden vendég kapott karácsonyi ajándékot, két i-oros tréfás vers kíséretében. Székely Ferenc, a nők barátja, nagy sváb esernyőt kapott, hogy többen elférhessenek alatta, esős időben. Fényes Adolf hosszunyelü meszelőt, a .széles ecsetkezelés" szempontjából, Reiniger Simon, a Borsszem Jankó segédszerkesztője, aki szegény aiig látott mind a két szemére, egy üveg otkolont, merthogy a vak is a szag után megy, Lakatos Sándor, akkor az Az Újság munkatársa, aki rajongó híve volt a közös ügynek, feketesárga selyemmellényt és jó magam, az agglegénységre predesztinált férfiú, két tigrispin- j tyet, hogy kedvet kapjak a páros élethez. A vacsora bőséges volt és ízes és ital is került ' jócskán, a szögedi si'Ierlól kezdve, az egri qikavéren keresztül egészen a Cliquot özvegyéig. Vidám, hangulat uralkodott; ötletek, mókák, tréfás csipkelődések egymást érték (akkor még nem volt divatos a „vesézés") és Lipcsey, mint jó házigazda, előljárt a jó hangulat elódézésében. Éjfél után „szünóra" közben felszolgálták a pirítóst, persze virradat felé bicskahegyre került a hideg malacpecsenye és m'ndas, ami szem, szájnak ingere. Lipcsey megnyelvelt mindenkit, aki élt és egyre- másra élcelődött, adomázott és invitálta a jelenlevőket Szegedre, ahol leleplezéséle készültek a „Sándor" szobrának. (Tudni kell, hogy az Engel Lajoa-.'éle Lajos esték lakomáin ülésezett a „Sándor szobor-bizottság", amelynek Tömörkény István volt az elnöke. Lipcc?v vetette föl az eszmét, hogy a szobrok városában, hőiből szobrot kell emelni Rózsa Sándornak és ezeken a Lajosesti lakomákon számolt be az elnökség a bizottság tevékenységéről és a szobonlgy állásáról. Már a mellékalakok száma is meg volt állapitva.) Persze, a jelenlevők megígérték, bogy lejönnek a nagy eseményre, aminek Lipcsey ugyancsak megörült, de kérte barátait, bogy ne adják becsű'etszavukat, mert a nélkül inkább elhiszi, hogy lejönnek Szegedre. Az idö pedig eltelt észrevétlenül. Világos nappal volt már, a társasig még mindig együtt ült az asztalnál, amelyen még ételmorzsák sem maradtak. Itali szempentok irányították a mottát, szilvóriumok és egyéb szeszek. Egyik-másik jelenlevő meg