Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-24 / 233. szám

SZEGED Szeged, 192? december 24. — Nézd meg a pincém, fiam, — kacsintott rám egy vidám szegedies éjszakán a Ferkó, amit pedig a Ferkó kimond, annak ugy kell lenni. Minden ellenmondás hiábavaló és Ferkó bácsi engem is lecipelt a pincébe. — Igyál! — parancsolt rám Ferkó a hordókoloss/usok előtt s én kábult fejjel eflgedtem a muszájnak. El is készültem az öntudatommal hamarjában. Ezt a martiromságot pedig azért fellelt elviselnem, hogy dicsérjem a Ferkó borát. Azóta igaz meggyőződéssel protezsálom a kegyelmes asszony korcsmáját minden italképes egyénnek. Mindazonáltal, högy Raffayék némi lekicsinyléssel beszélnek a Janik- korcsmáról, mégis ezt emlitem meg a Rákóczi téri csapszék után. A Janik-korcsma bora karriert csinál minden esztendőben s a csapost nem bűvöli meg az ajtóra néző víztorony még egy kis enyhe keverék erejéig sem. A korcsma előterét a Szent Istvántér koplalósai töltik meg rendszerint, akik itt „koplalnak" a rózsaszínű hosszulépések mellett. A belső, lefüggönyözött szcba a polgárság számára van fentartva. Akad is mindig látogatója. Bárdoss Béla haz&fias tüzét a Janikék bora táplálja legtöbbször és Pazdr tanár ur is itt merüi erejét a másnapi pedagógiai feladatok gyakorlásához. Bagits Rozália nemzetes asszony korcsmáját már csak ugy hírből hallhatja az ember. Drága le t a halpaprikás s emiatt Bagits Rozál nem érv-nyesiiheti halfőző tudományát. Annál nagyobb az élet a kioszkban. Itt mérik a legolcsóbb bort, tisztviselői áron és itt tanyáznak a „pusztaszeriek." Ez a lokál nem számit a korcsmák közé, hiszen ez a cím nem egyezne a tisztviselői méltósággal. Kimondottan irodalmi korcsma nincs ma Szegeden. Valamikor pedig nagyon divatjában volt az Irodalmi tető, amely még mais Kopp bácsi tulajdonát képezi Alsóvároson. Itt született az élső magyar császár és királyi köztársaság Tömörkény István elnöklete alatt és nyári napalkonyatkor idejárunk ma is néhányan megmaradt jogutódok, poharköszöntősdit játszani. De igaz szívvel nem veszünk részt a kiskorcsmás éjszakákban. Dávid Sándor kávéházában várjuk meg az éjfélt s hazafelé mentünkben csak ugy érintjük a hirös szögedi korcsmákat, mint télova, rongyos idegenek. Nimolisiák vagyunk . . . Pór Tibor. Királyfi. ; Ez az írás nem azért íródott, hogy karácsonykor karácsony is legyen az újságban, hímem mesének íródott azíknak, akik elfogadják tőlem. Akkor elindult a királyfi nagy kék-hegyek ormáról és amint ellépett a jázminbokrok mellett és a nagy márványlányok előtt, ahogy álltak ott némán a szürke hajnalban kissé behavazottan és rejtélyesen és ellépett a színes hortenziák között,, amelyeknek levele lehullott a fagyban és a cyklámenek lehajtott nyaka mellett befagyott sötét tavaknak szélén és a csöndes szökőkutak karjainál és tovább a kis tujáknak utján, a hosszú allékon, amelyek messzi egymásba futnak és a sok névtelen néma fák alatt a szürke köveken és aztán a mély uton, hol a csatlósok lovai járn3k, ha futásra mennek messzi a völgybe és a tisztások szélén és a tűlevelű fenyőknek erdején és ahol a várta virraszt nap-nap után, — a kék kastély királyi fia elért nagy csöndben a rácsok közé, hol a testőrök állottak csillogó aranyban, álmosan kissé a kardokra dűlve. Itt már a nagy út jött kanyargón ie a patakok közé. Megfordultakkor a kék ország királyfia és a két testőr-őr között megállott egy percre. Fekete köpenyét vállára dobta <*s mintha várta volna, hogy tisztelegjenek n£ki. Ám a két testőr csillogó aranyban a szürke hajnalon hallgattak némán — mintha szobrok lettek volna. Akkor a királyfi büszkén, mint a várban, melléjük lépett és szólni akart nékik. A szemükbe nézett és akkor látta, hogy ís-neri őket. George volt az egyik, pásztorok fia, akivel együtt szaladtak sokszor a kék kertnek utjain, a nagy árkok szelén, amelyeket apró lovaikon oly sokszor ugrattak át, ha szökni akartak a várból És akkor leányok közé mentek a síkokra, virágok közé, hogy játszanak a napban. A másikat is ismerte régen, hosszú évek előtt, amikor együtt űzték a lepkéket a réten, mint vitorlák szállnak nagy tavak színén. Frédéricnek hívta, aki grófoknak gyermeke, de a kék hegyek kertjeit nem hagy'a el soha. És a kék orsz»g kiráiyi fia" vállára dobta nagv köpenyét és hogy ne hallja senki, nagy halkan suhant a lejtőn futó kis patakok közé, messzi a völgybe. És mikor elérte a rácsoknak végét, megállt az u?on, zugó bokrok tövén és vissza nézett a kék kastéy kertjére, ahol némák voltak a bokrok és mintha nem mozdulna semmi. És lassan jött a reggel kék hegyek ormára, téii felhőkön ülve. A királyfi akkor a fák közé lépett és a fák mögött eltűnt a kék ország kertje. Távoli trombiták szóltak, — mintha ti'kon fújnák az égben — hajnal volt és a várta váltott a rácsok előtt. George, pásztorok gyer meke és a grófi Frédéric a kastélyba mentek csillogó aranyban és csörögtek a kardok. A királyfi akkor már messze járt az trdőn és dúdolva mondta: George és Frédéric. Aztán néha még a kastélyra is gondolt, ahogy áll most a kék hegyek ormán, egészen csöndesen, miként a mesékben. És a termekre is gondolt, a csillogó tükrökre és kris-ály ablakokra. A trón is előjött olykor, ahogy futott le a lejtőn egyre mélyebbre és egyre messzibb. A Irón, koronás apjával és a nagy fogadásokkal. És aztán a fehér szobája, sok tarka könyvvel és katonás ruhái arany érmekkel, amiket az apjától kapott. Akkor már a patakok nótája szólott a völgyből. És a varázsló is eszébe juíoít fekete ruhában és a nagy pálcával. És skkor megpihent egy percre. Akis bolondra gondolt, aki a irón előtt táncolt és néha bejött hozzá fanér szobájába és a párnákra ült. Ekkor már nem ne vetett és bolond verseket sem mondott. Ahogy jött némán az alkonynak kékje, mesélni kezdett távoli mezőkről, hol a pipacsok nőnek és mint az óceán, ring a buza-tenger, ha fuvalom jön lágyan a nyárban. I yenkor nótába fognak szelidea a lányok a kazlak alatt ülve és valami hegedű is szól, tücskök zenéje. Téten meg szánok járnak a völgyben, harangos lovaikkal, havas szőnyegen. Innen jölt ő is kék ország ormára, hol kék kastély csillog, miVtt mesékben tündérek vára. Vágyott ide a völgyből,, kristályos termekbe, szökőkutak közé. Mintha mese lenne minden. De sokszor már a völgybe vágyott vissza és menekülni a^arí. A dalokra gondolt és a szánokra télen. E* egy leány is volt a völgyben — eszébe jutott —, akivel játszott egyszer régen. A kezét is megcsókolt* tavaszkor. És nem lehetett szökni, mert rácsok vigyáztak végig a kerten és a k púnál testőrök vártak. v Elindult újra a kék ország királyi fia. Lemegy a völgybe. Pipacsok közé. Hol nótáznak a 'ányok és patakók szólnak. Szánon is száll majd télen. De vissza megy egyszer a kék hegyek ormára, mert király akar lenni. A patakok egyre erősebben szóltak, és mikor elért az egyik partjára gyorsan, álmos volt már kissé. Aludni kéne, hisz közel már a völgy is. Álmodott lányokról és estéli dalokról. Alkony volt a völgyben, mikor beért fáradtan a házak közé. Szánok szálltak havas szőnyegen és a lovaknak harangja csöngött az uton a csöndben. Néhol ablakok égtek az estében és belesett rajtuk a kék király fia. Apró gyertyák égtek fenyőágakon és a tetején csillagok estek. Ei fénv volt mindenütt és ezüst szálak a jákon. És tovább ment a királyfi gyermek, uj, fényes ablakok alá, hol a szobákban uj gyertyák égtek. És mindenütt fenyők a magasba. Emberek jöttek sietve és fázva: — Hogy égnek a karácsonyi gyertyák, —és eltűntek a sarkokon. És asszonyok jöttek: — Karácsonyi est . . . fehér karácsony . . . Mások is szaladtak és aztán üres volt az utca. Sehol egy ember és végig az éjszaka. Suhancok jöttek rongyos ruhában és dideregek sorban. — Karácsonyfa mindenütt .. — Csillogó esüstök ... — És játékok á fák alatt... — Karácsonyfa mindenütt... Akkor szólott nekik a kék király gyermeket — Be szép a karácsony, gyertyák a fákon... Ne* em is adjatok. Neveltek akkor a suhancok az uton és me sze szólt a gyermeki hahota. És tovább szaladtak a fínyes házak alatt. Kékország királyi1 fit utánuk a hóban. — Nekem is adjatok ... Nekem is adjatok... És kacagtak a suhancok. — Én, a kék király fia állok itt nálatok, királyfi köz>etek ... Be szép a karácsony, gyertyák a fakón ... Nékem is adjatok ... Nekem is adjatok ... , És kacagtak a suhancok meg-megh Riadozva. — Királyfi vagyok ... Nekem is adjatok ... Naay palotához értek, ahol fényben úsztak kristály-ablakok és a tükrök előtt csillogó ágak egészen az égig. Akkor már sírt a kék király fia: — Királyfi vagyok ... Nekem is adjatok ... És nagyot kacagtak a suhancok. Csönd volt az uton, a hónak hárfája hangzott és sehol egv ember, sehol egy ember, És suhancok fáztak és egy királyfi is fázott karácsony éjszakán a hónak szőnyegén, kék hegyek völgyében. Csak egy királyfinak nem volt karácsonyfája és két suhancnak sem volt karácsonyfája. — Királyfi vagyok ... Nekem' is adjatok ... És kacagtak a suhancok. Vér György. Házbérfillór és Iiaxnislakásadó. (A Szeged tudósítójától) Körülbelül két hónap előtt kuszálódtak össze a város pénzügyei annyira, hogy a tanács a jövedelemszaporitás elvét irta a várospolitika zászlajára, természetesen a földbéremelés elvének elhagyásával. Hirtelen felemelték a kövezetvámot, a piaci helypénzeket, a különböző fogyasztási illetékeket, sőt a tanács a novemb ri közgyűlésen a házbérfiilér-szabályrendelet módosítását is ja vosolta és ezenkívül beterjesztette a luxus lakájok megadó/tatására vonatkozó szabályrendelet tervezetet is. Mindkét kérdés fölött hosszú vita keletkezett, amelynek az lett az eredménye, hogy az előterjesztéseket visszaadta a közgyűlés a tanácsnak azzal, hogy egy ad-hoc bizottsággal tárgyaltassa le a két ügyet I és a decemberi közgyűlésen tegyen ismét javas. latot. • Ez az ad-hoc bizottság szombaton délután • ült össze a városháza tanácstermében. Tizenj két bizottsági tagot hívott össze a polgármester ! — a meghívottak fele nem jelent meg az értet kezleten. Fodor Jenő adóügyi tanácsnok először a házbérfillér ügyét ismertette. Elmondotta, ' hogy az 1917-ben hozott szabályrendelet december 31-én érvényét veszti, tehát szükséges, hogy a közgyűlés uj szabályrendeletet ajkóst son. Mivel azonban a viszonyok nagyon megváltoztak és az eredeti szabályréndeletben megállapított adókulcs már nem felel meg a .követelményeknek, kívánatos, hogy uj, fölemelt skálát állapítsanak meg Javasolja, hogy az évi tízezer koronáig terjedő lakbérek házbérfillére egy százalék legyen és ez a kulcs progresszive emelkedjék egészen öt százalékig, amennyit azok a lakók fizetnének, akik évente ötvenezer koronával több lakbért fizetnek. A kérdíshez többen hozzászóltak. Kormányos Benő azt indítványozta, hogy a menekülteket, a rokkantakat és a szükség lakások lakóit mentsék föl a házoérfiliérfizetés aíól. Az indítványt a bizottság elfogadta ugyan, de azzal a lényeges módosítással, hogy az évi ötszáz koronán aluli lakbérek után nem állapit meg házbérfiiért, ellenben az ötezertől tízezer koronáig terjedő lakbérek adóját másfél százalékra emeli. Ezután áttért a bizottság a luxus lakások kérdésére. Kormányos Benő dr. szólt hozzá elsőnek. Ellenzi az adónem bevezetését, mert tulajdonképeni luxus-lakás Szegeden nincs. Magyar József ezzel ellentétben kifejtette, hogy a luxuslakások megadóztatása már csak a lelkek megn ugtatása szempontjából is szükséges, mert ez föltétlenül tompítja azt a feszültséget, ami a nagyon szegéoy osztályok és a gazdagságukban dőzsölő osztályok között annyira kiéleződött az utóbi időben. Szociális szempontok követelik tehát a luxus-lakások megadóztatását. Hoffer Jenő