Szeged, 1922. december (3. évfolyam, 214-237. szám)

1922-12-23 / 232. szám

2 győződve róla, hogy ilyen törvényt a Ház min­den tagja meg fog szavazni. Foglalkozik az egységespárt megalakulásával. Kifogásolja, hogy a kormány két tagjának nincs mandátuma. Intranzigens templomkerülök. Meskó: Az egységes párt Gömbös frakciója nem lesz keresztény, ő tudja azt, azonban ott látja a bankokrácia képviselőit is a túloldalon. Nekünk az olyan intranzigens keresztényekre nincs szükségünk, akik intranzigens templon­kerülők is. A mi szövetségünk (Földreform­blokk) majd megvívja a harcát velük Gömbös a múltkori beszédében azt mondotta, hogy a magyar mágnások vagy főpapok zsidóknak ad­ják el birtokaikat. Én ünnepélyesen megtol­dom ezt azzal, hogy ha megtudom, hogy ma­gyar mágnás, vagy főpap zsidónak adja el a birtokát, leleplezem, itt fogom szellőzte ni a nevét a parlament levegőjében. Tiz év múlva . . . A szocialistáknak a földreform szövetség a legnagyobb ellensége, mert a szövetség tagjai azok a keresztények, akik a szélsőséges ke­resztény politika legvégsőbb határáig elmen­nek s az elsők a magyar faj védelmében. Kéri a szociáldemokratákat, harcoljanak ők is oly tisztességes fegyverekkel, mint az ő pártja s akkor, amelyik becsületesebben vivja meg a harcot, az fog győzni. (Felkiáltások a szocialis­táknál: Majd meglátjuk tiz év múlva.) A Petöfi-centennáriummal kapcsolatban indít­ványt terjeszt be, mely szennt a kormány já­ruljon hozzá a Petőfi szülőfalujában létesítendő szoboralap javára egymillió koronával. Az in­demnitást nem fogadja el. Ezután nagyatádi Szabó István szólal fel. Meskó képviselő azt állította, hogy én az er­kölcsi tőkém kamatait felemésztettem s most már csak a tökébői élek. Erre vonatkozólag ki kell jelentenem, ha el is fogya ztottam a kama­tokat és talán a tökét is, nem sajnálom, ha ebből az országra haszon származik. (Felkiál­tások: Ez a magyar beszéd). Vannak emberek, akik a mai rendszert is meg akarják buktaini. Nem arra kell törekedni, bogy egy rendszert megbuktassunk, hanem, hogy hibáit orvosoljuk, ha azt látom, hogy ennek a rendszernek olyan hibái vannak, melyek az ország kárára vezet­nek, akkor nem fogom támogatni ezt a rend­szeri Somogyi Béla sorsa ... A miniszter beszédére Meskó kijelenti, hogy nem támadja azt az irányzatot, amelyet Nagy­atádi képvisel. Propper Sándor szólal fel ezután. Beszédé­ben Garamit védel nézi. Többi közt azt mondja, hogy nem hazaárulás az, hogy Garami a Jövő munkatársa. (Erdélyi Aljdár: Miért nem jött haza ?) Mert még mindig kurzus van. Minden­esetre add g nem jön haza, amig a kurzus tart, mert nem akar Somogyi Béla és Bacsó Béla sorsára jutni, mert hiszen a kurzus 10.000 munkást gyilkolt meg. (Propper szavaira óriási zaj keletkezik a Haz minden oldilán, a bal­oldalt kivéve. Az elnök percekig rázza a csen­gőt. Felkiáltások hangzanak el. A zaj csillapultával Huszár Károly a követ­kezőket mondja: A képviselő ur a?.t állította, hogy itt 10.000 embert gyilkoltak. Felszólítom a képviselő urat, bizonyítsa ezt az álii ását, különben megvonom tőle a szót. (Z3jos tetszés a Híz minden oldalán) Propper folytatja: Köztudomásu dolgokról van szó. Erre a kijelentésre Huszár a következőket mondja: A képviselő ur olyan súlyos dolgokat állított, amelyek alkalmasak erra, hogy az or szágot a külföid előtt a legsötétebb szírben tüntesse fel. Ismételten felszólítom a képviselő urat, bizonyítsa be állítását, különben kényle len volnék a szót megvonni. Propper kijelenti, hogy még ni-cs kezében az egész anyag, de ha elér'.ezctlnek látja az időt, előáll vele. Propoer ezt-n szavaira ismét zajos jelenetek játszódnak le. Huszár Károly alig tudja helyreállítani a ren­det, majd ezeket mor.dja: A képviselő úrtól megvonom a szót. A képviselők felállanak helyeikről és ugy tapsolják az elnököt. A szocialisták némán ül­nek helyeiken. Huszár Kátoly a kormánypárt tapsa és he­SZEGED lyeslése közben a következőket mondja: En itt e helyen a magyar törvényhozás elnöke vagyok és féltékenyen kell őrizni a nemzet becsüle­tét, de nemcsak a becsületét, hanem az igaz­ságot is. Pikler Emil a házszabályokhoz kér szót. Fel­emlili, hogy a rendőrség kinyomozta annak­idején Somogyi és Bacsó gyilkosait, azonban a hatóságok szabadlábra helyezkk őket. (E sza­vakra óriási zsj támad) Nigyaládi Szabó lit­ván azt mondotta, hogy ismeri a gyilkosokat. Tessék megnevezni őket. Marinovich és Be­niczky volt belügyminiszter szintén ezt állította. (E szavakra ismét nagy lárma és zaj keletke­zik Pikler egy ideig még beszél, azután leül. Felkiáltások : nevezze meg, kik voltak). Az elnik, miután helyreállította a rendet a következőket mondja: Teljesen szokatlan dolog a magyar parlamentben, hogy a képviselő urak azt mondják, hogy ismernek ebben az ország­ban gyilkosokat és tudják a nevüket. Ha én bármikor tudtam volna, hogy gyilkos van vala­hol ebben az országban, ha bárki megnevezte volna őket előttem, én odaállottam volna elé­jük és teljesítettem volna kötelességemet. Dénes István a magyar földmunkások érde­kében hozott intézkedéseket nem tartja kielégí­tőknek. Foglalkozik a földbirtokreform mai. Erő­sen kritizálja a végrehajtás lassúságát, amire a kivándorlások elterjedesét vezeti vissza. Szerinte addig nem tesz nyugalom, amig a magyar em­ber ablakai elölt nagybirtokok terülnek el és neki egy pár holdja sem lesz. Petőfi a törvényben. Klebelsberg gróf kultuszminiszter javaslatot tesz Petőfi Sándor emlékének törvénybeikta­tásáról. Szcitovszky elnök javasolja, hogy a Híz ja­nuár 12-ig szünetet tartson. Jelenti továbbá, hogy gróf Binffy a killügyminiszterségről le­mondott é3 a kormányzó a külügyminisz ériu n vezetésével Daruváry Géza igazságügyminisztert bizta meg. Jelenti, hogy Tarányi Ferenc dr. mandá'umáról lemondott. Ezután az elnök Petőfiről emlékezik meg. A küszöbén álló újesztendő első napján telik be ; évszázados fordulója annak, hogy a kiskőrösi ; szerény hajlékban kipattant az isteni szikra. | Rajongó szabadságszerető, az emberi közös­' séggel való együttérzése mindig a magyar j talajból menti erejét és elnyomott nemzetének szenvedései teszik lelkét izzóvá és ellenszen­j vessé minden elnyomatás iránt. Mi, a törvény­: hozó hatalom letéteményesei vagyunk első­i sorban hivatva ebben példát szo'gáltatni és nem hódolhatunk méltóbban Petőfi emlékének, mir.tha erős elhatározással minden törekvésünket arra irányítjuk, hogy a magyar törvényhozás terme ne a nemze'sorva-ztó izgalmak feszke, ! hanem nemzeifentartó műhely legyen. Éljen a magyar népköztársaság I | Az egész Ház nagy bpssal fogadta az elnöki enuiciációt, azonbm váratlan dolog történőmért Cserty József képviselő felugrott és a nagy taps megszűnésével elkiáltotta magát: Éljen c magyar népköztársasági Erié óriási bolrány tört ki a Házban. A kép­viselők padjaikbM kifutottak. (Széchenyi Viktor gróf: Szégyelje magát! Hogv lehet az ilyen embert megtűrni? Pusz­tulnia kell az ilyen embernek. A zaj folyton tart. Karaffiáth Jen5: Néprontó! Szégyen gya­lázat!) Elnök állandóan csenget, a rendet azonban nem tudja helyreállítani. (Fáy Gyula: A mentelmi bizottsághoz!) (Eckhard Tibor: M-g kell fosztani a mandá­tumtói !) A pokoli zajjal szemben az elnök teljesen tehetetlen. (Gróf Ráday Gedeon: Kun Béla bérence! Pfjj, pfuj! Gazember! — felkiáltások hangza­nak a kormanypár'on. Farkas István: Ne ta­gadják meg Petőf. !) Zajos kiáltások a kor­mánypárton: Hallgasson, üljön le! Szégyel­jék magukat!) Az elnöknek nagynehezen sikerül a rende. helyreállítani. Ezután a következőket mondja: Petőfi szellemét azért idéztem a nemzetgyűlés szine elé, hogy az egységet sikerüljön ebben az országban megteremteni. Nagyon sajnálom, hogy éppen akkor, amikor ebben az irányban fáradoztam, egy képviselő most, amikor Magyar­Szeged, 1922 december 24. országon királyság van, a népköztársaságot él­tette ebben a teremben. Ezért a képviselő urat iendre utasítom. Karaffiáth: A mentelmi bizottsághoz vele! Farkas István & házszabályokhoz kér szót, azonban szavai elvesznek az újra feléledi nagy lármában. (Eckhardt: Bjjko't alá Keli he­lyezni!) Farkas: Tiszteli nemzetgyűlés! E'észen kü­lönös és s?|átságos, hogy a legnagyobb ma­gyar zseninek (nagy zai) a világ egyik legna­gyobb költőjének szelleme idézésekor. (Nagy zaj: Üljön le! Ünneprontó/ Seégyen, gyalázatI Folyton tartó zaj.) Elnök csenget és a rend helyreálltával a kö­vetkezőket mondja: A képviselő ur a házszabá­lyokhoz kért szót. Ami az elnöknes azt az el­járását illeti, hogy Propper képviselő urtó! meg­vonta a szót, az nem a szólásszabadság kor­látozása, hanem kötelesrégteljesités volt oly irányban, hogy a házszabályoknak érvényt sze­rezzünk. Farkas István: Azért vagyunk itt a Házban, hogy mindenféle véleményt nyilváníthassunk. (Erre még nagyobb zaj tör ki a Házbin. A képviselők a padok elé mennek. Ilyen felkiál­tások hangzanak el: Nem mindenféle felfogás­nak, hanem csak a haza.'ias felfogásnak van itt helye! Eckhardt Ttbor a padsorok közt előre­fut és gesztikulálva kiabál: Csak az flkotmá­nyos felfogásnak! Forradalmat itt többé nem csinálnak I A forradalmat vérbefojtjuk.) A nagy zajban Farkas beszédét nem lehet hallani. Oróf Hoyos Miksa: Mindenki elmondhatja a véleményét, de csak az alkotmányos véleményt. Farkas : Én azt hiszem, hogy Petőfi szelle­méhez hozzáfér az is, amit itt Cserty mondott. (Zajos felkiállások a kormánypárton, mire Farkas beszédét befejezi.) Elnök ezután kéri a jegyzőt a jegyzőkönyv hitelesítésére. Közben Bessenyei közbekiált: Éljen a magyar királyság! Erre az egész Ház a baloldalol kivételével feláll és vihirosan élteti a királyságot. A mai ülés vége háromnegyed 9 órakor. \ Baselban a pályaudvaron elfogtak egy gyanús utast, akinek a bőröndjében megtalálták azokat az okmányokat, amelyek a mult héten a francia hadügyminisztérium titkos irat­tárából tűntek el Ezek az irások utasiiásokat tartal­maznak arra. hogy a francia csapatok utcai harcokban, irreguláris zendülők ellen gázbombákat kötelesek hasz­nálni s von még kőztük több fontos rendelet. Egy tsvél mellékelve Csicserin lausannei cimére, melyből kiderült, hogy az okmáiyokat Csicserin számára lopták el. Poincaré hozzájárulásával a francia szenátusban tárgyal­ták a külpolitikára vonatkozó interpellációkat. Az interpellációkra válaszolva a miniszterelnök hosszabb beszédet mondott. Beszédében többek között a következőket mondotta: —• Természetes, hogy Németország mulasztása nyugtalanítja és izgatja a lelkeket, de hJytelen, hogy a külföldön erre vonatkozólag hangoztatott ötletekből a francia követelések csak egyrészé­nek felszabadítását látják. Poincaré fentartja állítását, hogy Németországot tervszerűen tették 1 tönkre, mert igy akarták a kivitelt növelni. : Mindazonáltal szükséges, hogy Németország ! kötelezettségeit teljesítse. Ujabb német javas­| latokai hoznak, amelyek valószínűleg tágított ' mora'óriumot tartalmaznak. Azt kérdi, fogja-e orvosolni Németország mai pénzügyeit? Francia­ország a multak tanulsága alapián bizalmatlan | ebben a tekintetben és ezért Nemetországnak . el kell fogadnia a tényleges ellenőrzést. A ' versaillesi szerződés előjogot ad nekünk a német javakra. Ezt az előjogot konkrét való­ságnak kívánjuk tekinteni. Fel fogom szólitam szö/etségeseinket, hogy együttesen vegyünk zalogokat, vagy engedjék meg, h jgy m: vegyünk zálogokat közös elszámolásra. Nem fogunk szembehelyezkedni a kívánságokkal, amelyek Németország mai valu'ájának megszilárdítására töreksíenek. Egyenesen azt óhajtjuk, hogy belső és külső kölcsönt vegyen fel Német­ország, amelyek lehetővé teszik számára, hogy folyósítsa adósságait. Es a kérdés fogja alkotni — folytatta Poincaré — a január 2-iki meg­beszélések tárgyát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom