Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-19 / 204. szám

SZEGED Mussolini a szocialisták ellen. A miniszterelnök programbeszéde fölött tegnap éjszaka befejeződött a vita, amely többteör viharos volt A vita befejezése utín Mussolini még egyszer szót kért és az egyes megjegyzésekre válaszolt. Biztosított mindenkit, hogy nem antiprcletár, de az erős kéz politikáját készíti elő, amely elsősorban szocialisták ellen irányul. A dolgozó polgárságnak nincs mitől tartania, de a kapitalisták semmiféle kedvezményt ne várjanak a fascísmustól. Nemzetközi okok tartották vissza attól, hogy az Adria-kérdésben nyilatkozzék. Kijelentette, hogy az olaszok a Monté Navoron maradnak, mert ez nem nemzeti szükség. A miniszter beszédét nagy tetszéssel fogadták és azután a szavazásra került a sor. 306 képviselő szavazott bizalmat Mussolininek, a bizalmi indítvány ellen 116 képviselő szavazott, heten tartózkodtak a szavazástól. Egyes szocialista képviselők a parlament folyosóján keserűen panaszkodtak, mert a miniszterelnök oly lekicsinylőleg beszélt a Ház tagjairól és kimondották, hogy ezután valamennyi képviselőnek kötelessége lenne testületileg lemondani. Oiolitti, aki meghallotta ezt az észrevételt, megrótta e kijelentésükért a szocialistákat. Az ő hibájuk volt — mondotta, — hogy a kamara ilyen mélyre sülyedl és a kamara -"szolgált Mussolini bánásmódjára. Szeged, 1922 november 19. - nvmrrmm UHJUI IUJII L Hétfőn kezdődik a lausannei konferencia. A békekonferencia hétfőn délután fog megnyílni a Casino Montuenon nagytermében, amely készen várja a delegációkat. A berni francia követ hivatalosan értesítette erről pénteken este a svájci szövetségtanács elnökét s egyben megkérte, hogy a szövetségtanács valamely tagja nyissa meg a békekonferenciái, mint vendéglátó házigazda. Erre a szerepre maga dr. Raab a szövetségtanács elnöke vállalkozott. Poincaré miniszterelnök számára a Paílaise Hotelban rendeltek lakosztályt s jelezték, hogy a trancia miniszterelnök vasárnap fog megjönni Poincaré, lord Curson és Mussolini találkozása vasárnap délután fog megtörténni. Közel Lausennehoz a genfi-tó partján fekvő Territet-ben a svájci szövetségtanács azt a régi kitiltó rendeletet, melyet Mussolini ellen még akkor adott ki, mikor a jelenlegi miniszterelnök radikális szocialista vezér volt, felfüggesztette. Lord Curson külügyminiszter tegnap esle sir William Tyrrelk kíséretében Párisba érkezett. Ma délelőtt Poincaré miniszterelnöknél villásreggelizik, holnap folytatja útját Lausannebi. Pánsban csatlikozík az anjol külügyminiszterhez sir Horace Rumboldhoz, aki szintén Anglia képviseletében vesz részt az értekezleten és most van uton Párisban Konstantinápolyból, Lord Curson Lausanneban fog találkozni Mussolini miniszterelnökkel. Ma délután megkezdték Párisban a kelet békefeltételeinek tárgyalását. Az ülésen résztvett Poincaré miniszterelnök, valamint Avezzar.b olasz nagykövet is. elmenekülése után. A Reuter irodának a szultán elmeneküléséről szóló híre a következőket mondja: Nagyon korai lenne még a szökés hUását mérlegelni. A kemalisták minden esetre meg fogják kísérelni a beállítást, mintha a szultán angol befolyásra menekült volna el. A szultán ugylátszik attól tartott, hogy merényletet fognak elkövetni ellene. Török körökben azon a nézeten vannak, hogy a szultán elutazásával a szultánság és a kalifátus kérdésében kedvező megoldás jött létre. A Times jelenti Konstantinápolyból: A szultán családjának tagjait a szövetséges csapatok oltalma alá helyezték. Mihelyt a szultán menekülése ismeretessé vált, Rifaat pasa katonailag megszilotta a Yildiz Kioszkot és az ajtókat lepecsételtette. Kijelentette, hogy a szultán menekülésének és menekülése körülményeinek semmi jelentőséget nem kell tulajdonítani. Rifaat az eseményekről táviratilag értesítette az angorai kormányt s bevárja annak válaszát A hivatalos körök a szultán meneküléséről szóló hivatalos angol jegyzéket az angorai kormány határozatainak semmibevevésének tekintik, amelyeket a szultán elmozdítása ügyében hozott és a török belügyekbe való beavatkozást látják benne. Konstantinápolyi jelentés szerint Husszeif ilmi béget a tőrök szocialista párt elnökét, meggyilkolták. Konstanlinápolyból érkezett hirek szerint Angorában hazaárulás miatt agyonlőtték a kormány több politikai ellenfelét, köztük a volt igazságügyminisztert és Konstantinápoly volt katonai kormányzóját. Pittsburg nevű amerikai cirkáló, fedélzetén Andres bég tengernaggyal befutott a konstantinápolyi kikötőbe. A szövetséges csapatok és a török csendőrség között állítólag összeütközésre került a sor Drinápoly előtt. Hir szerint mindkét részen több halott és sebesült volt. Ez a hir, mely kerülő uton jutott Londonba, még megerősítésre szorul. A szövetséges tábornokok és a főmegblzottak tegnap újból tanácskoztak Rifaattal a rend fentartásáról. Rifaat nem vonta kétségbe a szövetséges csapatoknak azt a jogát, hogy Konstantinápolyban maradjanak. Kijelentette azonban, hogy nem tartozik rájuk a rend fentartása a polgári lakosság között, j Rifaat pasa a, szövetséges fömegbizolt közbeI lépésére visszavonta az uj vámszabályzatot. Benes lemondása. Prágai politikai körökben ugy tudják, hogy dr. fíenes még cs3k néhány napig marad Csehi Szlovákia külügyminisztere. Utódaként Tusar • volt miniszterelnököt, Csehszlovákia jelenlegi ; berlini követét emlegetik. Dr. Benes cseh külügyminiszter Hrisba ért kezett. Elfogták Bécsben Öomogyi és Bacsó állítólagos gyilkosát A bécsi rendőrség tegnap letartóztatta Vadnai Imrét, aki állítólag Bacsó Béla meggyilkolásával dicsekedett. Vadnai a magyarországi második királylátogatás alkalmával résztvett a legitimisták kísérletében, amelynek letörése után Bécsbe menekült és ott beállt ügynöknek a Tóth hajózási ircda és mümárványgyár céghez. Bögönyi Lajos vas- és fémmunkás vállalkozott arra, hogy Vadnai közelébe férkőzik, hogy megnyerje bizalmát és igy megtudja, csakugyan volt-e köze Bacsó meggyilkolásához. Vadnai elmondta neki, hogy ott volt, amikor Somogyit megölték, látta a kinzást, de tagadta, hogy Somogyi meggyilkolásában részt vett volna, viszont eldicsekedett, hogy Bacsó megölésében szerepelt. Időközben Vadnai üzletei rosszul mentek, mire különböző szélhámosságra adta magát. Amikor Bögönyi a fentieket megtudta, feljelentette Vadnait, akit a bécsi rendőrség egyik detektivje letartóztatott és átkísérte az országos törvényszéki fogházba. Pillich Kálmánról. Irta Móra Ferenc. III. Nem akarok az öreg urnák monumentumot állítani, mert nem értek a köfaragáshoz. Mindössze egy rózsás selyem kendőt terítek a sírjára, a szeged: újságírás nevében, olyant, amilyent az ő fiatal korábún viseltek a szegedi asszonyok. Szives engedelmükkel egy két rózsát még kibontogatok. Például okvetlenül jellemeznem kell, mint vadászt s ezt a boldogult Kállay főispán nyomán cselekszem, aki azt állította, hogy hűséges vadász cimborája ügyvédi irodája sikereit nagyrészt a nyulaknak köszönhette. Már t. i. az ajándék nyulaknak, amiket mint vadászzsákmányt küldözgetett szét a városban, magyaros jószivvel, de bizonyos logikai rendszer szerint. Az első folyamodásu hatóságok tagjai egyszerűen nyulat kaptak. Az elnököknek és általában a VI. fizetési osztálybelieknek a nyul mellé már fogoly is jutott. Ellenben az V. rangfokozatban levők (iáblaelnök, tábornok, főispán) kizárólag fogollyal, fácánnál és erdei szalonkával érdekeltetlek. A vadkacsát Fajka sógor és a rokonok kapták. Több izben kísérletet tett a vadgalambok ajándékozásával is, de ez a kísérlet az egész vonalon merev viszautasitásban részesült. Azonban nemcsak a vadakkal bánt bőkezűen, hanem fejedelmi ígéreteket tett ujszegedi kertje termékeit illetőleg is. Egyszer Magyar Endre, akkor szegedi városi mérnök, később iparoktatási főigazgató tett neki valami szívességet, mert meg kell jegyeznem, bár hiszen magától értetődő, hogy azok a harcok, amiket a magisztrátusbéliek eilen vivott, csak elvi harcok voltak. Közgyűlés után a legkordiálisabban ölelgették egymást az urak a sörös asztalnál. Hiszen ha mindig az lett volna a divat, hogy valóságban is beverjék egymás fejét a nem egy véleményen levő magyarok, akkor még annyian se volnánk, amennyien megmaradtunk. Elég az hozzá, hogy Pillich nem akart adós maradni még a mérnöknek se, elfogta az utcán. — Bandikám, szereti-e a spárgát ? — Nagyon. — Nohát mondja meg őnagyságának, hogy délután átmegyek Újszegedre, küldök neki spárgát ")zze meg estére. Magyar Endre szaladt haza a jó hirrel, nígy volt az öröm, az asszony vendéget is hitt a nagy örömre. A vendég meg is érkezett, hanem a spárga nem. Pár nap múlva találkozik a két ember az utcán, Pillich homlokára c<ap. — Jaj, aranyos Bandikám, engedjen meg, tisztára elfelejtettem a spárgát, hanem estére okvetetlen elküldöm, nézze csomót is kötök a zsebkendőmre. Persze megint nem küldte el s mikor egy hét múlva találkozott, Magyar Endre egy kicsit gúnyosan emelte meg a kalapját: — Jó napot, Kálmán bácsi, nagyon szépen köszönjük a spárgát. Pillich barátságosan intett a kezé/el: — Nagyon szívesen, Bandikám, máskor is, — ugye jó volt? • Általában nem tartották valami nagyon melegszívű embernek, pedig letict, hogy csak a Börne tanácsa szerint cselekedett: körülsáncolta a szivét tövisekkel, hogy a szamarak le ne legeljék. Az bizonyos, hogy ha az emberekhez darabos volt is, az állatokat nagyon tudta szeretni. Például volt i gy vizslája, a Rió, s mint a vadásztársulat elnöke, az egész kompániától megkövetelte, hogy Riót emberszámba vegyék. Kállay Albert ugyan azt mondia a Rióról, hogy — tisztelet az emberének — de vadászszempontból teljesen használhatatlan dög volt. A víd jelzéséről, vagy a sebzettek feltalálásáról fogalma sem volt, csak egyben jól tökéletesen kiképezve : akárki lőtte le a nyulat, vagy foglyot, ha a Rió megkaparintotta, soha se a jogos tulajdonosához vitte; hanem a tulajdon gazdája lábaihoz tette le. Hát ezt a Riót végtelen szerette az öreg ur, soha el nem hagyta magától, vitte magával kocsin, vonaton, társasebédek végén összeszedte: neki a csontokat az egész asztalról s az első tányéron szolgálta fel neki, ami a keze ügyébe eseit. Ha azonban nem volt társasebéd, amikor Pillich rendesen maga trancsirozta a nyulpecsenyét az ebédlő asztalán, még pedig baltával, — mondom, ha ilyen kollác ók nem voltak, Rió sokszor túlságos egyszerűnek találta a Pillich háztartását és kénytelen volt a husoskofáknál a flaszterről reggelizni. Ilyenkor azután többször megesett, hogy a sinter hurokra kapaiitotta a kedvenc állatot. Katasztrófa azonban mégse lett a dologból, mert Pillich, ahogy jelentették neki a veszedelmet hol fesziővassal verte szét a sinterládát, hol szép szóval rimánkodta ki a Riót a rabságból. Látni kellett ilyenkor a félelmes emberi, aki mint városatya a főispánnal is félvállról beszélt, milyen nyájasan és leereszkedően simogatta végig azt a hurkos férfiút, akit ugy látszik, nem tartott szorosan vett közigazgatási alkalmazottnak.