Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-18 / 203. szám

SZEGED Nehézségek Cuno kormányalakítása körül. Szeged, 1922 november 18. Berlini jelentések crsrint Cuno kancellár kabinetalakitása elé várailar; nehézségek tornyoÜí??k* A nehézséSek meglepőek, mert zaját pártjából, a centrumból indultok ki. A centrum ugyanis, amelynek Cuno kancellár tagja volt, a Wirth-kabinci lemondása alkalmából azt az álláspontot foglalta el, hogy tagjai közül senkinek sem szabad uj kabinetben résztvenni. A centrum ahhoz sem akar hozzájárulni, hogy Hermes, aki szintén párttag, a kabinetben tárcát vállaljon. Még bizonytalan, hogy sikerül-e Cunonak a centrum ellenállását megtörnie s ha nem sikerülne, kormányát megalakítja teljesen pánonkivüli szakférfiakból. Cuno, a Hamburg amerikai hajóstársaság veztngazgatója, aki megbízást kapott a kormányalakításra, tegnap délután és este táiékoz tetta a polgári-, a munkás- és a szociáldemokrata párt vezetőit arról a szándékáról, hojy munkakormányt óhajt alakítani, amtly anélkül, hogy kimondott koalíciós kormány lenne, vaiamennyi pártra támaszkodva szolgálná az épitö munkái. Az uj kormány legfőbb feladata lesz, hogy Németországot kivezess** mostani gazdasági és pénzügyi nehéz helyzetéből. A berlini lapok behatóan foglalkoznak Cuno birodalmi ksncel'ár kormányalakításával Mint a Vorverts jelenti, a szociáldemokrata párt birodalmi gyűlési frakciója, Müller Heimann, volt birodalmi kancellárnak Cuno kancellárral folytatott megbeszélése alapján tartott beszámolójának tekintetbe vételével azt a határozatot hozta, hogy Cuno kormányalakítási kísérlete ellen nem lesz kifogást. - ' —B r v« ww lajknui- viiv.ll útin icu HllUjJOSI. Gyógyfürdő a Fehér-tóból. (A Szeged tudósítójától.) A Fehér-tó hasznosításának kérdése már évtizedek óta foglalkoztatja a város mindenkori hatóságát. A háború előtti években ugy oldotta meg a tanács ezt a kérdést, hogy a Fehér-tó halászati jogát évi 200 koronáért kiadta a környékbeli gazdaknak, akik olyin jó üzletet csináltak ebből a bérletből, hogy sikerük föltűnt a tanácsnak és a háború elején, amikor a nyomorúság megkezdődött, visszavette a bérletet és házi halászatra rendezkedett be. A Fehér tó vize azonban nagyon szeszélyes, előfordult már, hogy teljesen kiszáradt és a halállomány kipusztult belőle, tehát a mai körülmények köző t a halgazdaság rajta rendkívül kockázatos vállalkozás. A népjóléti miniszter megbízásából dr. Rigler Gusztáv, a Ferenc József tudományegyetem közegészségtani tanára körülbelül egy év óta tanulmányozza a Fehér-ló vizét és talaját. Vizsgálatának az a célja, hogy megállapítsa, vájjon a Fehér-tó alkalmas len..e-e gyógyfürdő létesítésére. Kérésére dr. Somogyi Szilveszter polgármester péntek délutánra értekezletet hivott össze a városháza tanácstermében. Az értekezleten c meghívott szakemberek és érdekeltek közül csupán Berzenczey Domokos főmérnök, Jakabffy Lajos mérnök, dr. Wolf Ferenc tiszti főorvos es Vetró János földbirtokos jelent meg A polgármester négy órakor nyitotta meg az értekezletet és felkérte dr. Rigler Gusztávot, hogy ismertesse a kérdést az értekezlet tagjaival. Dr. Rigler Gusztáv bevezetésül ,a szikes talajok följavitásának a problémájáról beszélt. Elmondotta, h:gy az eddigi tudományos kísérletezésnek pozitív eredménye nincs. A megfertőzött talaj minden körülmények között megtartja sziksóíermelő tulajdonságát és igy idővel a sziksó mindig újra kivirágzik. Ha a talajt teljesen kiszántják, az még fokozza a veszedelmet, mert a szél elhordja a sziksót a még egészséges termőföldekre is és az a talaj aisaiKus részeit közömbösíti, majd a fö'dpárákkal érintkezve. az egésisé;-es földön is megindul a sziksófejlödéa folyamata. Innen van az, hogy a szikes földek nagysága állandóan növekszik, ahelyett, hogy csökkenne. Igy tehát a Fehér-tó kiszárítása is csak veszedelmet jelentene a szomszédos területekre nézve, anéikül, hogy a kiszárítással termékennyé tehetnék a tó talaját. Vizsgálatai alapján javasolta a földmiveiésüa;yi miniszternek, hogy a sziktartalmu tavókai ne csapoltassa le. A Csonka Magyarországon található szikes tavak közül a szegedi Fehér-tó a legnagyobb és még az az előnye is van, hogy haltenyésztésre is alkalmas lenne, ha nem fenyeietné állandóan a kiszáradás veszélye. Balneológiai szempontból a viz stabilitásanak a hiánya szinten hátrány, mert gyógyfürdőt csak állandó vizén érdemes léie^iieni. A tó vizének megvizsgálása alkaimával azonban olyan eredményre jutóit, amely feltétlenül megérdexii, hogy a kérdéssel komolyai foglalkozzanak az iiietékes hatóságok. Megállapította ugyanis, hogy a Fehér-tó vizének sziüsótsrialina, tehát gyógytreje jóval nagyobb, mint a környékbeli gyógyfürdőké. A dorozsmai tó vize például mindössze 0 7 százalék szilárd anyagot tartalmaz, a Fehér-tóé p:dig 18—25 száza'ékot, tehát háromszor olyan gyígyerejü, mint a dorozsmai fürdő. Ezek a körülmények önkéntelenül felkeltik azt a gondolatot, hegy a tó vizének stabilizálása nemcsak a halgazdaságot tenné rentábilis vállatattá hanem a gyógyfürdő felépítése is lehetővé válna. Ennek ugyan van egy másik hátránya is, még pedig az, hogy a tó átlagos mélysége alig 50 centiméter, tehát a fürdő helyén megfelelő medermélyités válna szükségessé. Abban az esetben, ha a város átengedné a fürdő céljaira a Fehér-tó bizonyos nagyságú területét, a kormány is hozzájárulna a tervek elkészítéséhez. Dr. Rigler Gusztáv ezután arról beszélt, hogy a Fehér-tó fekvése fürdölétesités szempontjából rendkívül előnyös. Közvetlen közel van a vasúti állomás, a budapesti országút mellette vonul el és beleesik a fővonalba. Kéri a város hatóságát, hogy a kérdéssel foglalkozzon, hiszen a fürdő a városfejlesztés célját is szolgálná. Majd elmondotta, hogy a Fehér-tó gyógyhatású csúzos, kötvényes bintalmakra terjed ki és különösen a gyer.nekcsont-betegségekre és az angolkórra van kiváló hatással. A tuberkulózist azonban nem gyógyítja, sőt a tüdőbetegekre nézve halálos veszedelmet jelent. Dr. Wolf Ferenc tiszti főorvos szólt ezután a kérdéshez. Ellenzi a tó vizének balneológiai célra való kihasználását, mert a viz stabilizálása, a meder kimélyitése rendkívül költséges lenne, azonkívül a tó környékén nincs fás terület, tehát gyógyfürdőre nem aika'.mas. Sokkal jobbnak tartja erre a célra r dorozsmai fürdőt. Kéri, hogy az értekezlet végleges álláspontot ne foglaljon el ebben a kérdésben. Rigler professzor válaszában elmondotta, hogy a dorozsmai ló vizét is megvizsgálta. Gyógyhatása nem éri el a Fehér-tó gyógyhatásának egyharmadrészét sem. Vizének van ugyan stabil jellege, mert egy nagyon bőviz.i ártézikutat fúrtak, amely ellensúlyozza a nyári párolgást, de az ártéziviz lassankint teljesen megszünteti a tóviz gyógyhatását. berzenczey Domokos főmérnök elmondotta ezután, hogy a Fehér-tó vizeilátását ugy lehetne biztosítani, hogy egy csatornával kötnék össze a tó medrét a Tiszának valamelyik magasabb pontjával és gy a szükséges vízmennyiséget a Tisza vizéből vezethetnék le, vagy pedig a pestmegyei belvizlevezetö csatornát vezetnék el a tó mellett Ez azonban az ország megcsonkítása miatt lehetetlen, mivel a tervezett belvízszabályozó csatorna torkolata megszállt területen van. A fürdő építési munkálatainak megkezdése azonban mindaddig nagyon kockázatos lenne, amig a viz stabilitását valahogyan nem biztosítanák. Rigler professzor kérdésére ezután a polgármester kijelenti, hogy a város résztvesz á fürdő építésében, de csak részvénytársasági alapon. Az értekezlet ezután megbízta Rigler professzort, hogy a Fehér-ló vizének stabilizálására vonatkozólag terjesszen javaslatot a földmivelésügyi miniszter elé, a fürdőre vonatkozólag pedig a népjóléti miniszter elé. Athénben a képviselőház termében élénk érdeklődés mellett ma :eggel kezdődött a miniszterek és generálisok felségárulást pöre, akiket a nsmzet pusztulásáért felelősségre vontak. A védelem kifogasolta a b.róság illetékességét s vitatta a bíróság összeállításának törvényes voltát. Ezzel szemben a forradalmi bizottság tagjai rámutattak arra, hogy a forradalom joga mindenkor a nemzet lelkiismeretébőt fakadó erőn nyugsJ.':. Ounaris hosszasan fejtei Ate a nemzet akaratának jelentőségét.', A városnak kell fizetnie alkalmazottait. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester budapesti utja — amint az előrelátható volt — nem járt azzal az eredménnyel, amiben elutazása előtt talán maga a polgármester sem hitt. A pénzügyminiszter ugyanis a városok kívánságával szemben a legridegebb negáció álláspontjára helyezkedett és igy csak a város problémája marad a városi alkalmazottak fizetéskérdése. A városok kongresszusának választmányi ülé sén, amelyen körülbelül ötven város képviselője jelent meg, Sipőcz Jenő budapesti polgármester helyett, akit betegsége akadályozott az ülésen való részvételben, dr. Somogyi Szilveszter elnökölt. A kongresszus legfontosabb tárgya a városi alkalmazottak beszerzési segélye és a nemszorosan vettek kérdése volt Hosszas tárgyalás után elhatározták, hogy a kongresszus csütörtökön küldöttségileg keresi fel ebben az ügyben a miniszterelnököt és a pénzügyminisztert, akitől a városi tisztviselők sérelmének orvoslását kérik. A Küldöttséget szintén Somogyi Szilveszter dr. vezette a Házba és először a miniszterelnöknek nyújtották át a memorandumot. A miniszterelnök jóindulattal ígérte meg a panaszos kérdés megvizsgálását. Ezután a pénzügyminisztert kereste fel a küldöttség, aki a poigármester nyilatkozata szerint „arra a rideg álláspontra helyezkedett, hogy végét akarja vetni annak a >iáboru folyamán keletkezeit gyakorlatnak, miszerint a törvényhatóságok tisztviselőit jót észben az állam fizette. Szerinte az állr.,n sokkal rosszabb anyagi helyzetben van. mint a törvényhatóságok. Elismerte, hogy a törvényhatóságok sem bírják el a mai viszonyok között ezeket az óriási terheket, éppen azért a kormány majd gondoskodik arról, hogy a terhek fedezésére megfelelő jövedelemforrásokhoz jussanak a városok. Kijelentette a pénzügyminiszter, hogy a városok nem merítik ki eléggé autonomikus adóztatási jogukat, mert sehol a világon olyan kevés adót nem fizetnek, mint Magyarországon. A városok polgárságának tehát kötelessége, hogy önkormányzati tisztviselőinek megélhetéséhez szük éges terheket viselje. Ha azokat a községi adókat, amelyekből békeidőben fedezték a városok a tisztviselők javadalmazását, ha nem is a drágulás arányában, de ennek legalább felére emelik fel, akkor mrst is megtalálják a szükséges fedezetet". A küldöttség hiába sorakoztatott fel számos ellenérvet, hiába mondották, hogy a városi polgárságéi az eddigi adók is túlterhelik, a pénzügyminiszter megmaradt álláspontja mellett és hivatkozva az állam még . szorongatottabb gazdasági helyzetére, még az előleggel való segítséget is megtagadta. Az eredménytelen küldöttségjárás után a polgármester felkereste a pénzügyminisztériumban Lukács Ödön miniszteri tanácsost, aki a városok háztartásának rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot készíti. Tőle tudta meg a polgármester azt, amit Scultéty Sándor főszámvevő már péhány nap előtt megmondott, hogy a község, adó — ami 1920-ban hétmillió korona jövedelmet jelentett, — a mai kereseti viszonyok mellett minimálisán hetven-nyolcvan millió koronát jelent. A polgármester érdeklődésünkre kijelentette, hogy a tisztviselők fizetésének a kérdését a pénzügyi bizottsággal már a legközelebb letárgyaltaija. Véieménye szerint a kérdést csakúgy oldhatják meg, ha — mint a pénzügyminiszter is mondotta — a városi polgárság terhére uj aáó- és jövedelemforrásokat kutat fel a város. A polgármester ugy látszik nem gondolt arra, hoi y a nyilatkozat homlokenyenest ellenkezik azzal, amit a pénzügyminiszter kijelentésére válaszolt, amikor azt mondotta, hogy „a meglévő adók is túlterhelik mar a város polgárságáí". De mintha szándékosan megfeledkezne a polgármester arról is, hogy nem csak az adókitalálás jelent uj jövedelemforrást, hiszen a legutóbbi tanácsülésen mondotta a pénzügyi tanácsnok, hogy a harminchatezer hold Dérföld után legalább nyolcszáz millió jövedelmének kellene iennie a varosnak, nem pedig annyinak, amennyi kényelmesen elfér a kétszázmilliós költségvetés keretei közölt. Az adókkai már is túlterhelt polgárság ujabb megterhelése tehát teljesen fölösleges ...