Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-16 / 201. szám

Egyes szám ára 10 korona., Smeilrsitüscg ét kladöhi™lat: tUlcscr-utca S. (Prolit.Málló, I. emclei 6.) Telelőn U—35. A .Szeged* meglele•Ik hélfA kWcteléiel minden Mp. Égje. Ilin ára 10 korona. Előfizetési árak: Egj hónapra Szegeden 240, Budaraalen é* íldékca 260 kor. Hl. évfolyam. Szeged, 1922 november 16, CSÜTÖRTÖK. Hirdr . -tak: F". Ilmsdbon ! m:n. 4, egy hasábon 7, rr.asftl hftsobon 10-50, két hastbon 14 koronn. Apróhirdetés 4 K. kfifér belükkel 8 K. Szovcykiizll kö/lemvnyelr seronkt nt 40 K. Nyilllér, családi fl orvosi hir <>0 K. Tflbbszörl fcladö«n.'il ár»:ngvdrnóny. 201-ik szám. Csoportkép* Több hónapos intervallum után csütörtökön újra összeül a nemzetgyűlés, illenék tehát köíiönteni clyan nemes pá oszu vezércikkel, amiIven a régi világban kijárt a munkához látó parlamenteknek. Csak mérsékelten tudunk örülni a nemzetgyűlésnek, mint ahogy mérsékelten sajnáltuk, mikor hazaküldték, hogy pihenje ki az idegességét. A/ért kellett elnapolni a népképvifeletet, mert áltól kellett félni, hogy népgyűlés lesz belőle, aLol székeket vagdosnak egymáshoz argumentum gyanánt. Kérdés, hogy elmultsk-e az idegrohamok, s hogy az a példátlan felelősségű terület, amelynek feladata volna rendhez, nyugalomhoz, belső megbékéléshez juttaini az országot, megtanulta-e önrnc gát féken tartani. Mi attól tartunk, hogy az oktalan ellenségeskedés, a vak gyűlölet és a szándékos meg nem értés politikaja nem szűnt meg, csak éppen elnapoltatott s most ott kezdődik, ahol abban maradt. Egy csf ppet sem taitjuk kizártnak, hegy az utolsó hónapok aránylagos szé csendjét tikkasztó szelek és gyújtogató förgetegek fogják felváltani. Semmi okunk a pátoszra, ellenben megkíséreljük csoportfelvételt csinálni a törvényhozók testületéről clyan lencsével, amelyet nem homályosít el semmiféle pártpolitika. Ilyen csoportképet ugyan csak a jól végzett munka örömére szokás felvenni, de jelen esetben arra nem igen éidemes várni. Elős7ör nrgyon problamentikus, milyen lesz az a jól végzett munka, aminek örülni kell, másodszer oly bizonytalanok az idők, hogy nem lehet tudni, mi lesz akkorára, mire ez a nemzetgyűlés véget ér. (Lehet, hogy nem lesz se lencse, se fotográfus, se lemez, c*ak sötét kamra lesz.) Ámbár 8tni a bizonytalanságot illeti, az meglehetős nagy a mostani csoportképen is s ennek nem a felvevő masina az oka, hanem a helyiét, amely homályos, zavart és bizarr, mint a pokoljáró Dante víziói. Gupa láb és csupa ököl az egész kép, de csudálatos összevisszaságban. Vannak figurák, amelyeknek az ellenzékhez tartóz.k a lába, a kormánypárthoz tartozik a keze, kezetlen-lábatlan derekához azonban nem tartozik semmi. Nem ritkaság az sem, hogy egymás kezét szorongató emberek lába gáncsoló szándékkal van egymásba gabalyodva. Csodá'alos, hogy fejet alig látni a képen, még csodálatosabb, hogy bár mindenki barátságos arcot igyekszik vágni i nnak tudatában, hogy a nemzet szeme őrajta van, csak parazsalló szemktrikákaf, vagy kancsal hunyorgatásokat iehet észrevenni a kaotzban. Az örvénylő tömeg közepén bizonytalanul ködlik a kormány, amelynek nagy udvara van, mint vihar előestéjén a holdnak, fényt s gyűrű, amely glóiia is lehet, meg selyem zsinór is. A kormány szájából cédula lóg ki, mint a középkor freskókon a szenükéből s arra az van írva: „rendet akarok", a kezében meg rendcsináló pálca, annak az egyik végén szép kemény ölgybunkó, a másik végén jó édes mézeskalács bunkó. S most már az a különös, hogy a mézeskalács bunkóval a rendellenkedőket fenyegeti, ellenben akik azt mondják, Itogy ök se akarnak mást, csak rendet, azoknak a fején a boldogabb vége koppan. Íme ez a nemzetgyűlés képe a munkaerős pillanatában s mi bármennyire szeretnénk, nem merjük ezt a képet az alkotó munkához felírással ellátni. S nem merjük azoktól, akik rajta vannak, az ország megmentését várni, nem gyűlölködő közjogi rohamokon, vaskos invektivekkal dobálddzó lovogiatlan tornákon keresztül, hsnem a konyhán, a műhelyen, a szükséglet és jövedelem tisztest éges arányosításán, vasutak építésén, vizek szabályozásán, földmüvelés telierjességén, ipar és kereskedelem szabadságán, a verseny európai voltán,a személyiés vagyonbiztonság töryényes formáin keresztül. Poincaré is elmegy Lausanneba. A londoni saj'ó hangoztatja, hogy a szövetségesek összetartásának nemcsak a irxstani válság alkalmából kell megnyilvánulnia. Az összetartás szellemének kell áthrínia a jö'.öben is a szövetségesek egész politikáját. Ccah's i?y remélhető, bogy a kCzel keleti kérdés kietfgitő és tar ós rendezését jámbor reménykrdés helyett komoly valóra váltják. Ezt az elvet hirdeü lord Curson és az uj brit kormány. Teljes mértékben együtt érez vele az angol és franca közvélemény. Az uj olasz tormány, u^y látszik, szintén kész ezt az utat követni. Tcrei'a márki ler.doni nagykövetté való kinevezését snfol politikai körökben megelégedésre! fogad'ák. Vülószinü, hogy megéike;ése után felkeresi lord Cursont, akivel a közel keleti kérdésről szándékozik tárgyalni. Lord Curson utasítására szo'kflldték a szövetségesekhez azt sz emlékiratot, mely a közelkelet kérdéseiben vsló megállapodás legfontos. bb pontjait tartalmazza. Poincaré a Niwyork Herald jelentése szerint tegnap délután elhatározta magát arra, hegy személyesen mefy Ltusanneba. Ennek az el1 alá; óz ásnak íz az előzménye, hogy !ord Curson előzetes megbeszélés végeit Parisba jön. Poincaré elhalálozása politikai körökben nagy megelégedést keljeit, mert « ddig Poincaré ahhoz az elvhez ragasskodott, hogy az ő helye Párisban van és nem az a hivatása, hegy expressz vonatokon a kontinens egyik részéből a masikba utazzon és konferenciákon vegyen rész*. A kcrsttntinápolyi heiyzet lényegesen enyhült, miután a francih kormány kész. szükség esetén erősitő csspatokit küldeni a Dardanellákhoz, hegy a szövetségesek együttes fellépését nyomatékossá tegye. Curson rendkívül meg van elégedve ezzel a fordulattal, most már nem hangoitatja tCbbé, hogy az angol kormány nem képviselteti magát a békekonferencián, ha a szövetségesek között megelőzőleg nem jön létre lelje* egyetértés. £rrí.l szó $cm lehrt, hogy akár Angüa,' Franc aország és O'aszország, eselleg Amerikr, amely csak hivatalos megfigyelőket küld Lausanneba, elismerjék a 'örök nemzeti kormány túlzó követeléseit. Nincsics szerb külügyminiszter ma utazik Laus?nn>ba a de'egéció több tagjával és a szakéttőkkel. A jugoszláv külügyminiszter Lausanreban megelőzőleg tanácskozni akar Mussolinival, Venizelo-szal és a szovjet kormány kiküldötteivel. Venizelosszd Ninc-ics meg akarja beszélni a bolgár kormánynak azt a kívánságát, h< gy utat nyerjen a? Égei tengerhez. hmed pasa ma megérkc.ett Párisba. Ocsiai japán nagykövet ma Lausan: eba utazóit, mint az érlekezletre küldött japán delegáció egyik 'agja. Chi d, az Egycs(ilt-Á'lamok nagykövete csütörtökön u'azik Lausanneba, ahol cz értekezleten épugy mint a genuai konferencián, a megfigyelő szerepét tölti be. A Malin katonai szakértője kimutatás', ad a szövetséges csppalok S/amerejéről, amelyek a tengerszorosokban vannak. Eszerint közvetlenül a Dardare'lákban 28.C00 főnyi angol katonaság van s ehhez 5COO olasz és francia csapat járul. Konstantinápolyban mintegy i2.000 szövetséges katona van, ugyanannyi Csónaknál, kisebb csapa^es'ek p díg fel vannak osztva a Ctellipoli és Iznrid félszigetek kö'öt?. A szövetséges cs?paiokkal szerrben a Dardanelláknál és a Boszporus mentén 150000 főnyi tötök sereg ál!, sok tüzérséggel. Ezenkívül töiök csendőrség 'atja mtgszállva a Konstantinápoly felé vzető onzágutakat. A fővárosban magában pedir^ «ok olyan vidéki elem van, mely veszedelmes a konstantinápolyi kozmopolita hkosságra nézve és mindenre képes. A Malin katonai szakértője ugy vélekedik, hogy az engol flotta a Dardanellákban szükség ese•én nem elég erő?, hogy hatásosan lép;en fel a szárazföldi hsderő ellen, tmely bőiésesen rendelkezik nehéz ágyuüte.rek felett, kitűnően van felszerelve repülőgépekkel* és robbanó anyagokkal. Rifak basa ma a szövetséges főmegbizottaknak átadja sz angorai kormány jegyzékét, melyben kijelenti a kormány, hogy a nagy nemzetgyűlés etm türi az idegenek beavatkozását a közigazgatásba és a polgári ügyekbe. A Ház holnapi ülése. (A „Szeged" budopesti tudósítójától.) Noha a neírze1 gyűlés holnapi ülése csak forrni lis lesz, a parlamenti harcok ugy látszik már holnap kezdetüket veszik. Még a holnapi formális ülésen beterjesztik a Ház költségvetéséről szóló javaslatot, azonkívül a kormány tagjai két pénzügyi, egy földmiveiésügyi és két külügyi törvényjavaslatot nyújtanak be. Az már bizonyos, hogy a holnapi öeierjes7tendő javaslatok között a költségvetési vagy indemnitási javaslat nem szerepel. A kormány értesülésünk szerint e<zel csak a jövő hét végén lép a nemzetgyűlés elé. Enntk következménye, hogy a napirendi vita serán az ellenzék részéről Hegymegi Kiss Pál le fegja szög'ezni az ellenzék álláspontját, l ogy azt'rt mert a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt az indemnitásnak kellő időben vaió le nem tárgyaihatása exlexbe sodorná az országot, a kormányra háritja a felelősséget. A kormányzé párt ma esti értekezlete. A. egységes párt mai összejövetelén Bethlen Isivin gréf miniszterelnök megvilágította a m?ga álláspontját a költségvetés kérdésében. A miniszterelnök szeiint költségvetést késziteni a mai időkben nem kcmoly dolog, írért hiszen az egyes tételeket a 22 centimeos korona mellett leli megállapítani, ugy hogy ezek a téhlek a korona labilitása miatt annak változásaival halomra dőlnek. Ezután az ellenzék azzal a követelésivel íoglalkozctt a miniszterelnök, hogy az indemnitást minél sürgősebben tárgyalás alá óhaj'ják venni. A miniszterelnök szerint az ellenzéknek ez a követelése srra enged következtetni, hogy másfél hónapos indemnitási vitát akar provokálni, holott az indemnitást egy nap a lati is le lehet tárgyalni. Az ellenzéknek a miniszterelnök kijelentésével szemben az az álláspontja, hogy változatlanul ragaszkodik a költségretéshez. A korona labilitdlása nem lehet ürügye a költségvetés folytonos elhalasztásának, mert a korona változása a miniszterelnök kijelentésének megfelelően valóban csak a tsz^madatokat változtatja meg, de nem változatja meg a lényeget, azt, hogy a parlament felülvizsgálj"?, m.re és milyen arányben költik a pénzt az állami bevételekből. Ami pedig az irdemnitási vitát illeti, e^zel szemben az ellenzéknek az a nézete, hogy az indemnitási rnvaslat az egyetlen alkalom, amikor a parlamentáris szokásnak megfejelöen kritikát lehet gyakorolni a kormány politikája fölött és ettől a jogától az ellenzéket elülni nem lehet. Az a körülmény, hogy az ellenzék most követeli már az indemnitási javaslat benyújtását, a miniszterelnök kijelentésével ellentétben épen a-ra mutat, hogy a maga részéről is el akarja kerülni a pénzügyi törvényen kivüli állapot bekövetkezését és ennek biztosítékát abban látja, ha oly időben veheti tárgyalás alá a javaslatot] • amikor annak vitájára és a kriüka számára még elegendő idő áll rendelkezésre.