Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-15 / 200. szám

SZEGED izmed basa délelőtt megbeszélést folytatott La Qreix követségi tanácsossal, a berni francia követségen, aki a francia kormány nevében megújította a meghívást Párisba. A párisi török követ Ferid bég megérkezett Lausanneba. Izmed csak Ferid béggel folytatott megbeszélése után dönt a párisi meghívás elfogadásáról. Della Toretía márki, az újonnan kinevezett olasz nagykövet tegnap elutazott Londonba. Londonból jelentik, hogy Della Toretta márki londoni utazása egészen váratlanul történt. Az olasz kormány veljesen átérzi a helyzet sürgős voltát és egyetért a brit kormánnyal abban, hogy a lausannei értekezlet előtt létre kell hozni a szövetségesek egyetértését Erre való tekintettel adta Mussolini azt az utasítást az uj londoni követnek, hogy utazzék el azonnal. A szövetséges hatalmak főmegbizottai azonos szövegű táviratot intéztek kormányaikhoz, melyben kijelenti, hogy a békeértekezlet elhalasztása komolyan veszélyezteti a fegyverszünet betartását és kéri, hogy az értekezlet megnyitását haladéktalanul tűzzék ki a lehelő legrövidebbi ,— időpontra. rt-imtm-uum.Tji.uLmjuinjiujuu Ujabb bajok a színháznál a rendőri dijak miatt. CA Szeged tudósítójától.) A belügyminiszter- . fizeti. A szinügyi bizottság akkor foglalkozott nek az a rendelete, amely a rendőri ügyeleti j ezzel a kérdéssel és javaslatára a tanács átdijakat tetemesen felemelte, annak idején élénk iratot is intézett az államrendőrség szegedi tiltakozástváltott ^ki az érdekeltek köréből. Az f kapitányságához, amelyben tiltakozott ez ellen az eljárás ellen. A tanács átiratára válasz még mai napig sem érkezett é3 igy dr. Gadl Endre kulturlanácsnok legközelebb előterjesztést visz a tanács elé, amelyben azt javasolja, hogy felíratna? tájékoztassák a kultuszminisztert a szegedi rendőrség eljárásáról. Gaál tanácsnoknak az az álláspontja, hogy a s/.inházi előadások engedélyezése az 1848. évi XXXI. törvénycikk értelmében a helyhatóságok jogkörébs tartozik és igy a rendörsig eljárása, amikor addig nem engedi megnyitni a szinház kapuit, amig az ügyeleti dijakat előre ki nem fizeti a színigazgató, a város törvényben biztosított autonómiáját sérti. A kulturszenátor véleménye 6zerint a rendőrségnek arra sincsen joga, hogy az ügyeleti dijak behajtására közigazgatási végrehajtást kérjen, mivel az ügyeleti dij nem köztartozás és közigazgatási végrehajtással csak köztartozásokat lehet behajtani Jogi szempontból pedig nagyon vitás az is, vájjon van-e a rendőrségnek törvényes joga arra, hogy a hivatalos rendőri ellenőrzés körébe tartozó szolgálatért szedhet-e külön ügyeleti dijakat, ugyanis nincsen olyan törvény, amely felhatalmazná a belügyminisztert a rendőri ügyeleti dijak megállapítására. Dr. Gaál Endre kulturlanácsnok mindezeket elmondja majd a most készülő előterjesztésében és abban az esetben, ha a tanács is akceptálja a kulturszenátor álláspontját, ilyen értelmű fel' terjesztést küldenek a kultuszminiszternek. egész vidéki színészet megmozdult, a debreceni szinház a rendelet megjelenése után nyomban, a többi szinházak pedig néhány héttel később bezárták kapuikat. A rendőri ügyeleti dijak felemeléséből származó általános felzudu'ásnak azonban mégis volt annyi hatása, hogy az illetékes hatóságok figyelme ráterelődött a vidési szinházak tengődéséic és mindenhol a segítés módozatairól beszéltek. A szegedi szinház is kspott a várostól jelentékenyebb anyagi segítséget, de közel sem annyit, mint amennyit a S

bizottság javasolt. A város tanácsa hallani sem akar a tízszázalékos adó elengedéséről, sőt ujabban — amint arról már beszámoltunk — Balogh Károly pénzügyi tanácsnok nem elégszik meg azzal, hogy a színigazgató a jegyek alapára után fizesse a vigalmi adót, hanem az adóval és egyéb pótilletékekkel kibővített jegyárakat veszi alapul. Ez ellen természetesen a színigazgató minden erejével tiltakozik, de hogy tiltakozása eredményes lesz-e, az a tanács belátásán múlik. A rendőri ügyeleti dijak kérdése ujabban ismét aktuálissá válik. A rendőrség ugyanis előre követeli az ügyeleti dijak kifizetését és igy napról-napra megismétlődik az a jelenet, ami a szinház sztrájkja előtt megtörtént, amikor a rendőrség közölte a színigazgatóval, hogy mindaddig nem engedi meg az -előadás megkezdését, amig a hátralékos és az aznapra esedékes ügyeleti dijakat a szinház ki nem WWWWWWWWWWWWWL . tMMMMMAMAAMMAaAMMAAMMAaAaAAArtAflMMMMWartM Apróságok Löw bácsi életéből. (A Szeged tudósítójától.) William N. Lotw, a közelmúltban elhunyt „Löw bácsi", azt tartotta magáról, hogy ő csak ügyvéd, vagy biró lehetett, mert erre kötelezte a neve, ami magyarul annyit jelent, hogy törvény. Valóban ő lett az egyik leghíresebb kriminalistája Amerikának. A legkeresettebb üeyvedek közé tartozott, hatalmas trösztök, vállalatok jogtanácsosa, aki mégis, minden jogi képzettségén tul, eltősorban müforditásjivai szerzett eddig eléggé nemméltányolt érdemeket a magyar irodalomnak. Löw bácsi az utóbbi évtizedek eg>ik legérdekesebb alakja volt Newyork nak, mindenki ismerte és ezerette. É'e'e a legkedvesebb epizódokkal van teli, örök bohém volt utolsó napjáig is. Egy szegedi asztalosmester sok szépet lud beszélni róla. Ez az asztalosmester nem más, mint Dettre Béla volt százados, aki a háború utáni idők minden kálváriáit keresztülsienvedte, mo.t az egéüzsé^es ipari termelés levegőjét éivezi a Szegedi Napló-ház udvarában levő műhelyében. — Löw üpót centennáriumának ünneplésekor — meséli — amikor még níin konstruktív és destruktív mivoiiunk szerint disztingváltuk az embereket és Szeged vá.osa egy utcát nevezett cl a főrabbiroí, akkor Löw Vilmos itt járt Szegeden. Főh-:dnagy voltom a 46. gyalogezrednél és állomásíiazt voltam a szegedi állomáspirancsnokaágnál. Egy napon beállított hozzám egy hófeliér szakállú, rózsásarcu, erős szemüveget viselő öreg ur, aki Löw Vilmos r.twyorki ügyvédiek mulatta ue magái. R<ígi katonai okmányok előkeresésére kért fel. Néhány nap múlva sajnálattól közöltem vele, hogy az okmányok a 79.-i árviz alkalmával elvesztek. Megköszönte a fáradságomat s barátságosan mondta: — Ha valamikor Newyorkba veti a sors, ke ressen fel. Viszonzásul bármily ügyben rendelkezésére állok. — Ki gondolta volna akkor, hogy én Newyorkbi kerülök valaha. De mikor 1914-ben a világháború kitörése miatt világkörüli utamról visszatérni nem tudtam, Amerikában rekedtem bizonytalannak látszó időkig. Ekkor eszembe ju ott az öregúr, eszembe jutatták ismerőseim, akik nap-nap után mint a magyarok mentorát emlegették. Nagyon kevés olyan emberrel találkoztam, aki azt mondhatta volna magáról, hogy az öregúr neki nem állott segítségére. A Ntwyork Times szomszédságában, a tizennegyedik emeleten volt a fia irodája, ahol Löw bácsi i aponta megjelent. Az iroda aktiv vezetésében nem vett részt, de jogi tanácsokkal látta el fiát és az ugyanabban az irodában működő másik három ügyvéd is hozzá fordult minden fogósabb jogi kérdésnél. — Ht kerestem és itt találkoztam vele. Semmit sem változott. A kedélyes öregúr, a javíthatatlan bohém, örökifjú hódolója a szépnemnek, aki jóllehet közel 50 éve élt már Amerikában, mégis mindig „T,akra" pipába gvujtoif, minden magyar embert „öcsémuram"-mk szólított, ha a farmjára ment ki, a*kor „kinézett a tanyára", a gyerekei „kis cselédei" voltak és a doilár, meg a cent, nfki mindig forint és krajcár maradt. Róza lányát Amerika egyik legrégibb családjának, a Witheney-família egyik tagja vette feleségül. Róza lett az első noügyvéd Amerikában, aki férjhezmsne'eléig lolgozott atyja irodájában, amelyet később János fia vett át. — 1916 február utolsó napjában felkerestem őt egyszer Coney Islandon lévő házukban, amely 200 lépésre fekszik a tengerparttól. Csikorgó hideg volt, vad passát szél süvített a tenger felől. Löw Vilmost nem találtam otthon. Szeged, 1922 november 15. — Fürdik— mondta a felesége — de mindjárt itt lesz, megvárhatja. — |Még gondolatban is rettenetes volt a metsző hidegben a fürdés. Néhány perc múlva belépett az öregúr csuromvizesen, lábszárain vér csurgott alá, mert a jégszilánkok felhasogatták a bőrét. — Nahát — csaptam össze a kezem — szerelném látni az öregurat egy ilyen téli fürdő közben. — Ha akarja, öcsémuram — felelt —, megfürdök mégegyszer. Végignézheti. — Az öregúr aztán elmesélte, hogy egyetlen örökséget vitt ki magáv?! Amerikába: a náthát. Nem tudott töle megszabadulni, mig egyszer elkezdett fürdőzni. Néhány nap múlva elmúlt a náthája s azóta nem meri abbahagyni a fürdést, mert fél, hogy utálatos betegsége visszajön. De nem egyedül gyakorolta ezt a szokását, hanem mintegy 70—80 követője akadt. A „legesmedvék és Hómadaick" társaságának ó volt az elnöke. A féifitagokat hívták jegesmedvéknek, a nőket hómadaraknak. Az öregúr lakása előtt találkoztak minden nap s fürdés előtt futballoztak a fagyott havon. — Elképzelhető, hogy milyen edzett ember volt. Husz év óta nem aludt szobában, hí nem a ház lapos tetőzetén egy tábori sátorban feküdt, egy kemény lószőrmatracon. Egyszer életbiztosítást akart kötni, de a Newyork Leif biztosító társaság orvosa azt mondta rá, hogy szívbajos. Tíz éves házasságának évfordulóján meghívta az orvost ünnepi vacso.ára. A husz éves évfordulón is megismételte ezt a tréfát, de az ezüstlakodalomra mír nem tudott eljönni az orvos, mert közben meghalt — szívbajban. — Humoros élményei közé tartozott a következő eset is: Az Osztrák-Magyar Segélyegyesületben a király szülétésnapján ünnepséget tartottak. A rendezőség felkérte a hírhedt Braun Márkust is, hogy tartson előadást. Braun az öregúrhoz fordult, hogy irjon számára egy értekezést. Löw bácsi 300 dollárért vállalta a megbízatást és eleget is tett neki. Braun Márkus nagy sikert aratott angol nyelvű felolvasásával, de Löw bácsinak elfelejtett fizetni. Az öregúr bepereite. A tárgyaláson megjelentek az amerikai magyar kolonia notabilitásai, hogy a szenzációs pert végighallgassák. Braun Márkus természetesen mindent tagadott, hiszen Löw bácsi tanút nem tudott állítani. Mégis, mikor a biró megkérdezte a nagy jogászt, hogy van-e bizonyítéka, az öregúr igennel felelt. — Ott van az eredeti kézirat — mondta — a biró ur asztalán, lessék elolvasni az első 17 sor kezdőbetűjét felülről lefelé s aztán ítéletet mondani. — A biró elolvasta a jelzett betűket, hangosan felkacagott és Braun Márkust elmarasztalta. A kezdőbetűkből ugyanis a következőket lehetett kiolvasni: „Written by papa Loew, ami magyarul annyit tesz: „Irta Löw papa". — Ami életének komolyabb oldalát illeti, lelke volt a magyarságnak Amerikában. O alapította a Magyar Házat, amely díjtalan munkásközvelitö intézmény és ellát élelemmel, lakással mindenkit, amig el nem helyezi őket. Minden segélytkéröhöz veit néhány jó szava és néhány dollárja. A családja nem csrk a legszükségesebb pénzösszeggel látta el, ha kiment a városba, mert minden pénzét elosztogatta. — irodalmi munkásságával igen nagy szolgál a io l tett az országnak. Fordításai ismertek, de igen kevesen tudják például, hogy ő fordította angolra Molnár Ferenc Ördögét. Azért tudják ezt oly kevesen, mert fordítóul nem ő szerepelt, hanem egy másik Braun Márkus. Beszélt magyarul, németül, franciául, angolul, olaszul és héberül olyan folyékonyan, hogy származását nem lehetett megállapítani. Hogy mily lelkiismeretesen fordított, jellemző, hogy egyszer keserűen panaszkodott nekem, mert a „Mohács" egyik sorát („Holló szárnyaidon lebegett a zordon enyészet") hat hétig fordította. — A'lag minden két évben adott ki egy könyvet, de minden könyvére ráfizetett, mert nem vette meg más, mint a magyar újságok szerkesztőségei és az összes nyilvános könyvtárak A mi árvamegyei tótjaink és erdélyi kivándorolt románjaink itthon sem olvasták Petőfit. Igen meleg barátság fejlődött ki közöttünk. Egy könyvét itt őrzöm: Arany-fordításokat. 1915 ben küldte el nekem, a következő ajánlással: „Szeretetteljesen küldöm e kötetemet