Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-05 / 192. szám

SZEGED tájékoztat terveirőt. Annyit tudunk, hog/ költségvetés helyett indirnnitással pn a kormány és ez tényleg magábanvéve elegendő ahhoz, hogy vele szemben ellenállást fejtsünk ki, annál is inkább, mert s kormány semmiféle elfogadható érvekkel nem tudja alátámasztani a költségvetés benyuj'ásának késleltetését. A drágaság elleni küzdelem A kormány beavatott politikai körök értesülése szerint a közeljövőben a legerélyesebb Szeged, 1922 november 5. intézkedéseket fogja megtenni és a legerélyesebb rendszabályokat fogja életbeléptetni a* áruuzsora letörésére és a folyton fokozódó drágaság letörésé e. Az áraknak túlzott magasságáról különösen az élelmiszereknél van a kormány erősen meggyőződve és ezért drákói szigorral szándékozik büntetni az árdrágítókat. A szakminisztériumokban már előkészítették az errevonatkozó rendeleteket, amelyeknek megjelenése már csak rövid idő kérdése. Konstantinápoly ujjong a szultán detronizálása felett. Konstantinápolyban és Angorában ujjongva fogadták a nemzetgyűlés trónfosztó Intároiatát. Mikor Konstantinápolyban köztudomásu lett az angorai nagy nemzetgyűlés haíáro-ata, 101 ágyúlövés dördült el az örö.iihirre. Angorából pedig azt írják, hogy a közte-eken és az utcán ujjong a nép. A konstantinápolyi hirek Londonban nagy feltűnést keltettek, de eddig nem lehet tudni, hogy a kormány milyen magatartást fog követni a fordulatban. Az angorai nemzetgyűlés elhatározta, hogy a szultánválaeztást csak akkcr ejtsék meg, ha a nemzetgyűlés egyházügyi bizottsága e kérdésben már nyilatkozott. Ezzel megszüntették azt a törvényi, amely ugy intézkedik, hogy a trón az uralkodó-család legidősebb férfitagját illeti meg. Az Intransigeant konstantinápolyi tudósítójának értesülése szerint a lauiannei török küldöttség követelni fogja Keiet-Tiáciában az 1914. évi határ visszaállítását. Anatóliában pedig a határnak oly megállapítását, hogy Mosulisa törököknek jusson. Nyugat-Tráciában a törökök népszavazást óhajtanak. A kisebbség védelmére Törökország hajlandó elfogadni az uniórendszert, mint amely a többi állam nemzeti kisebbségeit oltalmazza. Legnagyobb nehézséget a pénzügyi kérdés fogja okozni, továbbá a kapituláció, amelynek fentartásába a törökök semmi szin alatt sem fognak beleegyezni. Angol kormánykörökben fokozott aggodalommal figyelik a tráciai eseményeket. Kétségtelenül megállapították, hogy a török nacionalisták három nagy toborzó irodát rendeztek be Tráciában. A szövetségesek tiltakozására a törökök azt válaszolták, hogy csupán népszámlálási intézkedésről van szó. A szövetségesek azonban nem tartják ezt a felvilágosítást megnyugtatónak, annyira, hogy azt ne kelljen felülvizsgálni. Az angorai nemzetgyűlésnek a szultán világi hatalma ellen felhozott határozata Londonban kevés feltűnést keltett, mert előre látták. Nagyobb izgalmat keltett az az angorai határozat, amely valamennyi ujabb szerződést érvénytelenít, mert ezt a határozatot a sevres. szerződésre is vonatkoztatják. Biztosították a városi közüzemek szénszükségletét. Tegnapi számában foglalkozott a Szeged a városra hirtelen rászakadt szénhiánnyal, amely a városi közüzemeket, elsősorban a vizmütelepet és a szivattyútelepeket komoly katasztrófával fenyegette. Közöltük Somogyi Snlveszter dr. polgármester nyilatkozatát, amiből csak nagyon kis reménységet olvashattunk ki. Mivel a szénkérdés jelenleg a legfontosabb városi probléma, szükségesnek tartottuk, hogy más helyről is szerezzünk információkat a kérdésről. Megkérdeztük a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. szegedi megbizoltját, Vértes Miksa szénnagyagykereskedöt, aki a várossal állandó összeköttetésben volt. Vértes Miksa a következőket mondotta: — A városi közüzemek súlyos szénkrizisének előidézésében sem a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnak, sem nekem oemmi részünk sincs, mert egy idő óta a város szénszállítmányainkra nem tartott igényt és igy a városi közüzemedet a gőzfürdő kivételével, nem mi láttuk el szénnel. Most, amikor ránkszakadt a szénhiány, Somogyi Szilveszter dr. polgármester ismét hozzánk fordult. Természetesen minden igyekezetünkkel arra törekszünk, hogy a város közüzemeit ebből a lehetetlen helyzetből kiszabadítsuk. Azt hiszem, hogy a városi közüzemek szénellátását nyolc-tiz napon belül sikerül biztositanunk, hiszen alig egy héttel ezelőtt k3p!uk meg Somogyi Szilveszter dr. polgármesteitől a megbízást arra, hogy tatai bányánknál eszközöljünk ki a városi üzemek számára napi husz tonna szene!, javaslatomra a vállalat igazgatósága az országos széabizottságnál ilyen értelemben interveniált és a szénkormánybiztosság a kért napi husz tonna szenet már ki is utalta. Tudomásom szerint az első szállítmány elindítását a város saját hatáskörében ÍS forszírozta és a közös akciónak a közel jövőben föltétlenül erednéiye is lesz. November 2-án, 3-án és 4-én az első küldeményeket már útnak is indították és igy a legfontosabb váiosi üzemek kikerülhetik a katasztrófát. — Ami a világítási telepeket és a villamosvasút szénellátásit illsti, kizártnak tartom, hogy ott a legkisebb zavar is elődllhasson, mert a szénszállítmányokat legalább is az érdekeltségünkbe tartozó bányákból pontosan kapják ezek az üzemek. A városi intézetet;, kórházak és isko'ák is rövidesen rendes kerékvágásba kerülnek, amennyiben a számukra föladott brikett-szállítmány is rövidesen megérkezik. -r A közönség azonban a legitim kereskedelem utján szénre, mint fűtőanyagra ne számítson, mert erre a célra hazai szén számbavehetö mennyiségben aligha lesz, felsőstiléziai, az úgynevezett porosz szén is csak akkor, ha a szállításhoz sz'Jkséges vasúti kocsikat az importtal foglalkozó magyar szénkereskedelem megkaphatja, ami valószínűleg rövidesen megtörténik. Vértes Miksa nyilatkozata már másképen világítja meg a szénkérdést, mint ahogyan azt a polgármester tegnapi nyilatkozata megvilágította. Ami a legfontosabb, a helyzet még sem olyan reménytelen, amint az az első pillanatban látszott. A meglévő szénkészlet, ha szűkösen is, de elég lesz addig, amig a jelzett szénszállítmányok megérke rnek. Egyelőre tehát komoly veszedelem nem fenyegeti a várost. Tizenötödikétől kevesebb szenet kapnak a gyárak. A szénbizottság, mint értesülünk, november tizenötödikétől kezdve husz százalékkal redukálja a hazai iparvállalatok szénszükségletét, ami annyit jelent, hogy mindegyik iparvállalat 20 százalékkal kevesebb szenet fog kapni, mint amennyi a; egyes vállalatok igénye. Bizonyos az is, hogy amig egyfelől a gyárak termelése örvendetesen emelkedix, addig a szénszükséglet is nagyobbodik. A Máv. kritikus helyzetének is részbei az az oka, hogy míg a mult esztendőben heti 28000 tonna szénre volt szüksége, az idén 32000 tonna kell ne*i és nem tud annyit szerezni, mint amen.iyi az üzem fentartásához kell, azért kénytelen redukálni a forgalmat. A Máv. mint értesülünk, már ugy segít magán, hogy a budapesti szénkereskedőktől vásárolja össze azt a szenet, melyet ezek külföldön lekötöttek. A hazai szénbányák az augusztusi sztrájk következtében beállott hiányt nem tudják pótolni és bár az idei termés minden tekintetben meghaladja a mult évit, mégsem tudja kielégíteni sem.az iparnak, sem a MJv.-nak a szükségletét. Pillich Kálmánról. Ir»a : Móra Ferenc. I. Va'ahányszor nyelvtudós olvas fel a Dugonics-Társaságban, mindig avval biztatom, hogy könnyű dolga lesz, mert csupa szakembernek fog előadást tariani. T. i. két dolog van e világi életben, amihez minden ember ért: a fogászat, meg a nyelvészet. Mindenki tud receptet a fjgfájás ellen, meg mindenki belebeszél a nyelvészeti kérdésehbe. Élő bizonyságaik itt vagyok cn magam, aki soha a tájékón se jártam semmiféle nyelvtudománynak, mégis nyelvészeti kérdést adok föi elüijáróba. Még pedig azt, hogy milyen nemii a magyarban a medve szó. Ez olyan kérdés, amire ínég tán az én legkedvesebb magyar nyelvészem, Horger Antal is azt mondaná, hagy tudja a mándurl. En legalább nem tudtam mást mondani, mikor nekem feladták. Az ősz elején volt a Balaton mentén egy vasúti kupéban, ahol négyen ültünk együtt magamformáju kapa-kaszakerülők, ügy pesti múzeumigazgató, egy müemlckszakértő, egy nagytudományu régész pap, meg én. Az orgyilkoi kér dést a müemlékes tette fel: — Miiyen nemű a magyarban a medve ? — Latinul hímnemű : ursus, — mondtam én. — Németül is hímnemű: Der Biir, - adta le a voksát a pesti kolléga. Franciául is az: le ours, — csatlakozott hozzánk az archeológus — Jó, jó — mosolygott gúnyosan a müemlékes, — de én azt kérdeztem, hogy magyarul milyen nemü. Bolondság, a magyar ember nem tesz nemi különbséget a szavak közt. Elég bajt csinál az, hogy az emberek közt nemi különbség van, mi lenne abból, ha a szavak közül is az egyik szoknyában járna, a másik nadrágban! — De ez az egy szó kivétei, — erősködött ^ müemléktudós. A medvének a magyarban is van neme és a medve a magyarban is himnemü. — De miért volna himnemü? — Azért, mert télen meg van der — medve. Erre megszólal a társaságban az egyetlen komoly ember, Szalay József, aki nemcsak Dugonics-elnök, hanem kerületi rendőrfőkapitány is. Ennél fogva a vonaton rendesen szunyókál egy kicsit, de azért utóbb kitudódik róla, hogy mindent lát és nv'ndent hall. Most is megütötte a fülét a medve szó, azért szólalt me£ : — Te, tán nem is tudod, hogy mióta eljöttél Szegedről, azóta az öreg Pillich is meghalt? Csakugyan nem tudtam, de ahogy meghallottam, egyszerre elment a kedvem a medveviccen való nevetéstől. (Aminek azóia már tudom a gazdáját is, aki ezt a viccet sík sok éve világgá bocsátotta. Itt él köztünk, nagy tudós, fehér fejű és fehér lelkű, már ki is mondtam a nevét, éppen most, csak nem tetszett észrevenni.) Pedig nekem nem volt Pillich Kálmán senkim. D.ilgom se igen volt vele s ami találkozásunk esett egymással, az én bennem nem igen hagyott nyomot, mert az csak közéleti találkozás volt s az ilyesmin én ritkán vagyok ott a szivemmel. Nem volt iró, mert csak a vezércikket művelte s aki husz esztendőn át vezércikkezett, mint <V., annak joga van ezt tartani a legutálatosa ;b műfajnak, amit Dante kifelejtett a poklából. Nem volt hős, mert egész életében viaskodott ugyan a hétfejű sárkánnyal és irgalmatlanul meg is dögönyözte minden hónapban, — de hát ez a hétfejű sárkány csak a városi magisztrátus volt. Már pedig ez olyan sárkány, amely nem okádja a tüzet, hanem állja, mert őt evégből tartja a civitás. Nem volt az a világító etnber, akinek még akkor is nagyon soká ég a lámpása, mikor öt magát már rég elnyelte a nagy éjszaka, amelynek még senki se érti hajnalodását. Az ő mécsese kialudt nyolcvannégy esztendős életével együtt s nem marad utána más, mint néhány szivarfüstben úszkáló anekdota s azokat is nem sokára elviszi a szél, amely uj szivartüstökben uj anekdotákat úszkáltál. És ahogy néztem kifelé az ablaküvegen, ani3lyen harmattá verődött a köd és könny gyanánt gördült !e a harmat, mégis ugy elborongtam Piilich Kálmán tekintetes ügyvéd ur halálán, ahogy nem igen szoktam országra fénylő nagyokén. Akkor éreztem ilyent, mikor a házunk udvarából kivágták az öreg akácokat, vagy mikor a belvárosi ótemplomot bontották. Ahogy az udvarunk képéhez hozzátartoztak a megvénhedett fák, ahogy Szeged városképébe beletartozik a maradék palánk ódon temploma,