Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-26 / 210. szám

S Z fc 0 E D Ismét kormányválság kisért Németországban. Az u] kormány tegnapi bemutatkozása folya­mán máris részleges kormányválság tört ki. A bemutató ülésnek kinos incidense volt az a személyes támadás, amelyet Müller gazdasági miniszter ellen intéztek, akinek szemére vetet­ték, hogy 1920-bsn a Rajna vidékén az ön­álló rajnai köztársaság kikiáltása mellett foly­tatott erős propagandát és a szeparációs mozga­lomnak harcosa volt. Müller rendelkezésre bo­csátotta tárcáját a kancellárnak, amig az ellene indított vizsgálatot befejezik. Valószínű, hogy Müller lemondása elkerülhetetlen lesz, mert igen súlyos anyag van annak bizonyítására, higy a rajnai szeparációs bizottságnak oszlopos tagja volt. A Vorwűrts megállapítja, hogy a birvdalmi gyűlés egyetlen tagja sem foglal ál­lást Müller mellett és a kancellár is csak annyit mondott, hogy az ügyet megvizsgálja. A leg­jobb esetben, mondj» a szociáldemokraták lapja, Müller eljárását politikai éretlen ségnek lehet moadan., amely talán mentségül szolgálhal, de nem teszi jogossá, hogy miniszter legyen, söt kötelességévé teszi, hogy ismét eltűnjék. A birodalmi ülés ma délután 3 órakor nagy többséggel elfogadta a demokrata pártnak azt a jav aslatát, amely helyesléssel veszi tudomásul a kormány nyilatkozatát. A javaslatot egyszerű szavazással fogadták el. Ellene csak a kom­munistái szavaztak s az a kis jobboldali nacionalista csoport, amely rövid idővel ezelőtt vált külön, a német nemzetiektől. A Times Cuno pngrambeszédével kapcso­latban azt irja, hogy bár békülékenyebb, okos, de a szövetségesek szempontjából éppen nem bizta ó. Az uj kancellár nyugateurópai és ame­rikai hajózási körökkel fentartott személyes összeköttetései révén valószínűleg, ahogy csak lehetséges, ajtót akar nyitni a forgalomnak Nyu­gat felé. Most már sor kerülhet a november 13 iki jóvátételi jegy. ék részletes tárgyalására. ''"_- ' FWIIIB11 creiiensegneK jenet i u iki jóvátételi jegy .ék részletes tárgyalására. Bulgária nem lép be a kisántántba. ben szabad zónát biztosit. A lap Mussolini nyi­latkozatát idézi, hogy Jugoszlávia mindig az Egei-tenger felé gravitált. Örömmel üdvözli az Adria partjára gyakorolt jugoszláv nyomás eny­hülését. Hangsúlyozza, hogy a gazdasági érde­kek megkövetelik, hogy Jugoszlávia a forgalmat Sialoniklnél teljesen ne abszorbeálja. Ha a görög-jugoszláv szövetség a Kelet békéjének előmozdítását jelenti, ugy ebből a szempontból örömmel elfogadja. Olaszországnak azonban arra is kell gondolnia, bogy az Adriai kikötőt el ne néptelenitsék. Mussolini követelte Nincsics jugoszlá • kül­Ugyminisz értől, hogy Jugoszlávia indítsa meg a vasúti forgalmat fiúméval, hogy ily módon Magyarország összeköttetést kapjon a Földközi tengerrel. Ha ezt a kérést Jugoszlávia nem tel­jesiti önmagától, akkor Mussolini kéri a szö­vetségeseket, hogy gondoskodjanak a trianoni békeszerződés végrehajtásáról ebben a pont­ban is. Lausanneból jelentik: Sztambulinszki bolgár miniszterelnök ma megbeszélést io; tátott Bo­rovszki orosz delegátussal és mtgcáfolla azt a hírt, hogy Bulgária is belépni szándékozik a kisántántba. A területi kérdésekkel foglalkozó bizottság ma délelőtti ülése délután 1 óráig tartott Trácia határát még nem állapították meg. Az amerikai delegáció nevében Childe kijelentette, hogy a nagyhatalmak között korábban kötött megálla­podások, amilyen például a sanremói szerző­dés, nem egyeztethetők össze a gazdasági egyen­jogúság alapelveivel. Amerika mindenki számára nyitott ajtót követel. Mára várják Lausanneba Benes cseh kül­ügyminisztert. Az a szándéka, hogy a Balkán népek szövetségét Csehország hozzájárulásával kiterjessze s ezzel Sztambulinszki és Venizelosz müvét megkoronázza. Svédországot, Dániát, Spanyolországot, Por­tugáliát, Hollandiát és Belgiumot a konferen­cián meg fogják hallgatni, ha a kapitulációs kérdéseknek tárgyalására kerül a sor. A törö­kök ez ellen kezdetben erélyesen tiltakoztak, de amikor lord Curson kijelentene, hogy ezt még í sevresi szerződés rendelte igy el, tiltakozásu­kat visszavonták. Az olasz Tribuna a Qörögország és Jugo­szlávia között létrejött egyezménnyel foglalko­zik, amely Jugoszláviának a szaloniki-i kikötő­_Szeged, 1922 november 26. Venizelosz tegnap Lausanneban fogadta a sajtó képviselőit, akik előtt nyilatkozott a Dedeagacs kikötőre vonatkozó kérdésről. Venizelosz először azt inditványozza, hogy a Dedeagacs kerületét a bolgár határig demilitarizálják. A balkán né­pek, valamint a szövetséges államok képviselői­ből álló nemzetközi bizottság volna azonban megbízandó annak a vasútnak a felügyeletével, amelyek Dedeagacsot a bolgár határral össze­köti, magát a kikötőt pedig nemzetközivé kel­lene tenni A Mussolini-Gömbös egyezség epizódja. Az Uj Nemzedék irja: Bécsből jelentik: .A horvát emigráció egyik vezére Oagliardi, aki mostanában Qrázban él, továbbra Is fenlartja hajmeresztő állításait arról a Mussolini—Oöm­bös-féle megegyezésről, amelynek első híreit a magyar kormány és a többi illetékes tényező nyomban megcáfoltak. Mussolini és Oömbös megbízottai szerint Bécsben, Qrázban és Salz­burgban tárgyaltak s abban állapodtak volna meg, hogy Horvátországban lázadást támasz­tanak, Mussolini támogatásával. A lázadás si­kere esetén a Szerémséget és Bosznia-Hercego­vinát átengednék Szerbiának. Dalmácia Olasz­országé lesz, Horvátországot pedig visszacsa­tolják Magyarországhoz, amely Fiúmén keresz­tül utat kap az Adriához. Radics, horvát pa­rasztvezért Qömbösék ellenzésére kikapcsolták a tárgyalásokból, amelyekben Frank doktor, a horvát emigránsok vezére is résztvett. Mondanunk sem kell, hogy az egész fantasz­tikus leleplezés valótlanság. Bécsoen mindössze annyit ismernek el tényként, hogy Frank való­ban Bécsben van és szerbellenes forradalmi akciót tervez. Oagliardi leleplezéseit pedig a Frank-párt kompromittálására szánt célzatos kitalálásnak minősitik." MfMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM Az angol munkáspárt bizalmatlan a franciákkal szemben. A Times a tegnapi alsóházi vitáról szóló tudósításában rámutat a munkáspártnak Francia­ország iránt tápiáit bizalmatlanságára. A mun­káspárt szónoka a kérdések egész özönét zúdí­totta a külügyi államtitkárra. Többek között azt kérdezte, milyen álláspontot fog a kormány el­foglalni abban az eseiben, ha Franciaország a németeknek engedélyezendő moratorium fejében a Ruhr-vidék megszá'lását fogja követelni. Az ir szabadállam katonai hatósága pénteken reggel 7 órakor kivégeztette De Valera főhadsegédét, Erskin Childerst, akit a legna­gyobb felelősség terhel az ir szabadállamban lábra kapott kérlelhetetlen kegyetlenségért. A biróság azért találta bűnösnek és itélte halálra, mert amikor letartóztatták, önműködő pisztolyt találtak nála, amelyre nem volt en­gedélye. Ezt a tényt a szabadállam a rend biztosítása érdekében halállal bünteti. Hasonló cselekményekirt már néhány más egyént is kivégeztek. Erskin Chllden érde­kes pályát futott be mint iró, katona, és szélsőséges ir politikus, írói nevét híressé tette egy német főidőn vég­zett kémkedésről irt regénye. Soha az angol-ir szerző­dést, mint ir delegátus aláirta, később megtagadta a szerződést és a legszélsőségesebb írekkel egyesült. Pillich Kálmánról. Irta. Móra Ferenc IV. A legnagyobb izgalmat azonban mégis akkor szerezte neki a Rió, mikor behozták a kutyaadót. A mi Oötz von Berlichingerrünk elvi ellensége volt, mint m?gától értetődik, minden adófizetés­nek, de az ebadót különösen nem akarta vál­lalni. A Koczor-biróság sokáig nem is hábor­gatta, de mikor már a közbotrány stádiumába kezdett kerülni a dolog, mégis csak meg kel ett idézni az Öreget. Az mondják, soha perre ugy fel nem készült, mint erre, el lévén szánva, hogy kimeríti a jogvédelem legvégső eszközeit is. Allegálta, hogy a Rió, noha a fé szemére már vak vc.lt és két fülére süket és három lábára sánta, még nincs adóköteles korban s félévi halasztást kért a bíróságtól, nogy az apát és anyát elővezethesse. A biróság a bizonyításnak e nemét nem engedte meg. — Nos, — mondta Pillich — feltéve, de meg nem engedve, hogy a kutya már nagy­korú, kijelentem, hogy a kutva nem szegedi, hanem szőregi születésü s illetőségénél fogva Szegeden meg nem adózfathaó. A születési hely konstatálása végett negyven szőregi lakosra hivatkozom, akiket tanuként megidézni kérek, jelezvén, hogy egyrészük Romániában dolgozik Bukarest megerősítésén, másrészük Szerbiában töri a kukoricát tizennegyed'ből, tizenkettő az ország különféle fegyházaiban tesz eleget tör­vényszabta kötelességeinek, egy pedig kifutó szolga a Ramborsky-csárdában a párisi világ­kiállításon. • Koczor János kőszívű ember volt és elitélte Pillich Kálmánt öt forintra. A minden fórumon közbevetett fe lebbezések és semmiségi panaszok után a belügyminiszter is marasztalóiag dön­tött és Pillichnek fizetnie kellett. Nem tudom, nem ekkor dőlt-e meg bizalma a Tisza-rendszerben, amelynek évtizedeken át helyi oszlopa volt, mint szabadelvű-párti korifeus. * Még mindig adós vagyok annak a magyará­zatával, hogy Szalay Józsefnek mért juttatta eszébe a medve vicc a Pillich Kálmán halálát. Azért, mert Pillichnek egyik legnagyobb ne­vezetessége volt a medvéje. Egy igazi komoly medve, amit még bocs korában vásárolt valami medvetáncoltató oláhtól s odaát tartott az uj­szegedi villája kertjében egy erre a célra épí­tett ketrecben. Szabados János, a költő szená­tor erre való vonatkozással adta a Pillich-vil­lának ezt a nevet: Vendégjogadó a két med­véhez. ií Az Isten tudja, mi szándéka volt ezzel a medve-tartással. Talán ösztönösen érezte, hogy ez nagyon illik hozzá, aki a középkorban föl­tétlenül rettegett vár-ur lett volna s a várárok­ban medvéket tartott volna. Persze azokat mér­nökökkel táplálta volna, a mi korunkban ellen­ben ez már bizonyos akadályokba ütközik. En­nélfogva a medve leginkább csak füvet evett huszonhét éven keresztül s ezért állandó me­lanchol ákan szenvedett és soha se produkált medvecukrot az ujszegedi gyerekek számára. Még nagyobb baj volt az, hogy a ketrec nem nőtt a medvével s a boldogtalan állat életének nagyobb fele ugy telt el, hogy nem tudott két lábra állni. Mindazáltal megvárta az októberi forradal­mat, mert tudta, hogy ilyenkor a rabokat ki szokás szabadítani, öt azonban nem szabadí­totta ki senki s ez a csalódás megtörte a szi­vét. Betegeskedni kezdett s az öreg ur meg­szánta. Nem az állatorvosnak telefonált azon­ban, hanem nekem, hogy vegyük meg a med­vét a muzeum számára. Vissza telefonáltam neki, hogy egeret se birunk venni, nemhogy med­vét. Erre azt kérdezte, hogy hátha a bőrét ne­künk adná, kitömetnénk-e ? Igen. Hát akkor menjünk át és nyuzzuk meg a medvét. Mef­mondtam neki, hogy én újságíró vagyok ugyan, de mint muzeumigazgaió nem nyúzok medvét, pláne elevent, ezt tessék házilag elvégeztetni. A vége az leit, hogy nagy medvevadás*at volt városunkban. Félnapi kísérletezés után harminchárom revolverlövéssel leterítették a medvét, amely most a muzeumban egyetlen hirdetője a régi patriarchális szegedi világnak. A medve a muzeumba került, a gazdája a menyországba, ahol együtt találta az egész régi Szegedet Dáni Ferenctől Kállay Albertig. Biio: nyosan nagy volt az öröm és nagyon jól érzi magát a mennyei közigazgatás hosszú asztalá- . nál. Föltéve, hogy mérnököt is talál mellette. Azt persze én már nem tudom, hogy mér­nököt egyátalán eresztenek-e be a menyor­szágba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom