Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-23 / 207. szám

Egyes saeám ára 10 Ictirona •aaiketitóaég ct kladóhliaMl: KBIcuy-ulca 6. (PrófétaMálló. I. emelet í.) Telefon 13—53. A .Sicged" megjele•Ik hélf6 kivételével minden lap. Egyes szára áia 10 korona. ElödietcM árak: Egj hónapra Siegeden 240, Budapesten és vidéken 260 kor. III. évfolyam. Hl'delt si Árak : |VII-e»«bnn 1 r.im. 4, egy hasábon 1. nn.íf?l hasábon tt'M, kél hasabon 14 korona. Apróhirdetés 4 K. kOver bellikkel 8 K. Srüvegköxtl kSileminyek soronként 40 K. Nylltter. családi ét ortoalhli 60 K. Tebtííflil feladAanál árengedmény. Szeged, 1922 november 23, CSÜTÖRTÖK. 207-ik szám. Batuala. Ne döbbenjen meg a szíves olvasó, ha e nehéz pillanatokban/ milror az államvasutak igazgatósága a tarifaemelés révén uj drágító hul ámmal akarja elönteni az országot, a nemzetgyűlésen uj c aták készülődnek, Gömbös Gyuia pedig legsürgősebb feladatnak jelzi a királypárti izgatások megfékezését, te punk vezető helyén egy francia regénnyel merünk fog'alkozni. Még azon se döbbenjen meg, hogy ennek a regénynek tíatuaia a cime és nem is itt játszik valahol Európában, hanem Szerecsenyország kellős közepén, va ahol az egyenlítő környékén, Ubangi-Sariban, ama négy tartomány egyikében, melyek együtt az egyenlítői afrikai francia fökormáryzóságot alkotják. A regény főhőse egy Batuala nevü vitéz mokundzsi, aki hűvös regprleken kileheli az alvó tüzet magából, •- a füstje meglátszik a Iehele'én, — ha viszket, megvakarja a taipát, nyolc felesége van, nyolc kunyhója az asszonyok számára, ami -lég nagy fényűzés a mai lakásinséges világ közepetie, egyebekben pedig ugyanazt a békésen semmittevő életet éli, mint a feketék valamennyien. Ezt a Batualát legkedvesebb felesége, Jasszigendzsa megcsalja egy Bisszibengi revü gyapjas hajú szeladonnal. Batuala bosszút esküszik, de bosszujá' nem tudja végrehajtani, mert egy párduc líalálosari megsebzi s mialatt utolsókat hörög, a hűtlen asszony odaadja magát a szeretőjének. Ismételjük, r e döbbenjen meg az olvasó, ha vezető helyen foglalkozunk ezzel a regénryel. Néha ugyanis közönséges regények száz kötet társadalompolitikai okoskodásnál többet eláru.nak koruk lelkéből és gondolkodásából. Még megnövekszik az i yen regények szimptomatikus jelentősége, ha olyan kivételes ajánlással indulnak az olvasóközönség- íreghóditására, mint a Goncourt akadémia nagydija, rövid idő alatt elérik Franciaországban és Németországban a százezres példányszámot s még Magyarországon is alig néhány hét alatt két kiadásban kerülnek forgalomba. Azt hisszük, nem csalódunk, ha ezt a kivételes sikert nem a könyv irodalmi értékének tulajdonítjuk. Akadémiák is, közönség is nagyon gyakran tévednek az Ítéletükben s éppenséggel nem lehetetlen, hogy a különleges és furcsa néger miliő volt az, amely René Maran regényének a Goncourt-dijat és a páratlan könyvsikert, még Magyarországon is megszervezte. Hihetőleg helyes nyomon járunk még akkor is, ha ebben a sikerben részt tulajdonítunk még a nagvon lözönséges és enyhen kifejezve — húsba vágó erotikának is, melynek egészen uj változatait tudja produkálni az, aki nem elégszik meg az mrópai hálószobák malacságaival, hanem Afrikába megy témát keresni. Az újfajta csiklandozást kívánó európai publikumnak ugyanő yan megtévelyedé6e lehet ez a regény, mint volt a Szanin esete amelynek orosz különlegességei adtak uj mellékizt a már meg zokott tr.ígárságoknak. Lehet, l'ogy a René Maran regényének vannak olyan irodalmi értékei, melyek a máskülönben gyakorlott fordítónak az átírásában elvesztek. De egy olyan fordítás, melyben bölömbékak brekegnek, nem sok megbízhatóságot ígér a többi részleteiben sem. Igy az eredetinek az ismerete nélkül azt kell gyanítanunk, hogy a Batuala csak egyik habrongya a társadalmi és irodalmi dekadencia hullámának, mely a győzelem állítólagos fellendülése melleit is végigsöpör Franciaországon. Ennek a dekadenciának a szülöttei az olyan irók, akik nem írnak olyan könyvet, n elyet saját leányaiknak a k:zébe adhatnának s me vek az ügynevezett realizmusból és pszichoanalizmusból egyszerűen a törvényszéki orvostan, vagy a néprajzi tudomány zárt fejezeteinek a területeire siklanak át. Nincs azonban könyv, melynek ne volna bizonyos érdekessége, ha az olvasó megértő szemmel olvassa. Ez az érdekesség a fehér és színes embernek egymáshoz való viszonya a gyarmatokon. Ha igaz az, hogy a bőrünk színére való tekintet nélkül mindnyájan emberek vagyunk, akkor az emberiség lelkiismeretének kell megszólalni azokra a szörnyű vádakra, melyek ennek a regénynek a Ifpjain a nemeslelkü francia nemzet gyarmatpolitikája ellen emelkednek. Korlátlan hatalom olyan emberek kezében, akik egy nap tizenöt liter szódás pálinkát isznak meg és ugy rekotdoznak a whisky-ivásban, mint az atléták a diskosvetésben, vagy maralhoni futásban. Termékeny országok, melyek elnéptelenednek, mikor a civilizáció cda beteszi szöges talpú cipőjét. Benszülöttek, akik menekülnek és menekülnek, m'g minden földjükből ki nem fosztják őket és el nem pusztulnak. Érzelmes szívű emberbarátok, akik szeretnének e borzalmakon segíteni, de nem fűdnek, mert az afrikai szerercséilenek oly feketék, hogy majdnem lehetetlen őket sajnálni. A fehér ember útja idegen világrészekben holttestekkel van kikövezve. A harc, mely a kaucsukért, gyapotért, elefántcsontért, aranyért fo'yik, évről-évre ezrek életébe ketül. Időrőlidőre a konkurrensek szívessége le szokott leplezni egyes ilyen dolgokat s ilyenkor kerülnek nyilvánosságra a perui bányák, a hátsó-indiai holland ültetvények, a belső afrikai francia gyarmafok és a bengáliai falvak titkai, melyeket a civilizáció terjesztői repülígépekról bombáznak, mert ugy ők nincsenek veszedelemben. Talán igaza van a néger legendának, hogy a fehér ember nem is volt mindig fehér, csak örökre elsáppadt, mikor a nagy szellem megkérdezte tőle: — Mit műveltél embertársaiddal ? A néger legendának alkalmasint igaza van. De ha sz igaz ágot keressük, nem kell elmennünk Afrikáig. Európában is megismerhettük az imperializmust, mely tudatosan készítette elö a háborút, láttuk a hadviselést, melynek programjában volt a baby-killmg, a csecsemő-gyilkolás és kénytelenek voltunk megismerni a háborúnál is gonoszabb békét, amely a civilizáció nevében elpus-ztitja a kulturát, a népek önrendelkezési joga nevében a nemzeteket s az embeiszeretet nevében az embereket. Mindezt hidegvérrel, nyugodtan csinálták a békeszerzők, mert már fehérek voltak s nem volt okuk félni, hogy a nagy szellem kérdésére elfehérednek. Valahogyan ezek a gondolatok cikáznak végig az embernek az agyában, ha elolvasta a Gonccurt-dijjal kitüntetett regényt s utána belebámul a korán szürkülő novemberi délutánba... A házszabályok szigorítása. (A Szeged budapesti tudósítójától.) A kormánypárt hevesebb temperamentumu tagjainak már hosszabb idő óta az a törekvésük, hogy rábírják a miniszterelnököt a szigorított házszabályok életbeléptéiéiért*. Eörffy Imrének ilyen irányú javaslala csak arra szolgál, hogy Damokles kardjaként lebegjen ÍZ el'enzék feje fölött s ezálttl a kormánypárt elélhesse a vitának neki kedvező szűk mederben vjrió lefolytatását. A legutolsó napok szintén felszinre vetették a ké dést, úgyszólván két hivatalos bejelentés foimájáben. Az első bejelentés a miniszterelnök részértI történt Hódmezővásárhelyen. Kijelentése azt mutatja, hogy a kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel. A nemzetgyűlés mai ülésén a vita hevében nagyatádi Szabó István földmivelési miniszter jelentette be, hogy ide házszabályok kellenek. A földmivelésügyi miniszter közbelépése már nem a házszabályok megvalósításának lehetőségét, hanem szükségszerűségét jelenti s ebből következik, hogy a kormány már határozott ebben az ügyben. Az ellenzék a sérelmeknek háttérbeszeritásával a maga részéről kerülni fog minden olyan lémat, amely gyujtójnyaga lehet a pártpolitikai szt: vedélyeknek. A súlyos támadás, amely az ellenzéket Vásárhelyen érte és a házszabályok revíziójának gondolat?, alkalmas erösebb összeval holnap este a szövetkezett ellenzék vacsoráján foglalkozik és ez alkalommal megadják a vála-zt Bettilen István grófnak vásáthelyi beszámolójára. A politikai körökben nagy feltűnést keltett, hogy Vázsonyi Vilmos, aki a mai napra interpellációt jegyzett be a betiltott Reggeli Hirlap ügyében,' interpellációját elhalasztotta. Az ügynek az a háttere, hogy a nemzetgyűlés mai ülésén Rakovsiky Iván érintkezésbe lépett Vázsonyi Vilmossal és arra kérte, minthogy a Reggeli Hirlap ügye elintézés alatt van, tekintsen el az interpellációtól és várja, meg a következő interpellációs napot, amig ez a kérdés véglegesen mego'dható lesz. Amennyiben szombatig nem intéznék el az ügyet, Vázsonyi megtebeti interpellációját. Értesülésünk szerint a miskolci szociáklemokrafák csütörtökre népgyűlést hivtak össze, a rendőrség azonban arra való hiva kozással, hogy a népgyűlés már megtett kormányintézkedést szándékozik kritika tárgyává tenni, amely esetleg a rttp hangulatát könnyen felizgathatná, a népgyűlést nem engedélyezte. Zalrkay mandátuma. A nemzetgyűlés igazolási állandó bizottsága november 23-án déli 12 órakor az elnöki fogaáóterenben ülést tart. Tárgy: Kun Béla és Zsirkay János, időközben megválasztott nemmegbizólevelének megütközések felidézésére-. Egyébként az ellenzék ' zetgyüíési képviselők ugy P támadással, mint a házszabályrevizió- I vizsgálása. Ellentétek a lausannei konferencián. Már tegn2p megmutatkozott, hegy a békekonferencián sok a súrlódási felület. A délutáni tárgyaláson folytat ák a vi'át* s Poircaté még azt sem tórtotta megengedhetőnek, hogy a delegáció tagjai a hivatalos közléseken tul beavassák a sajtó képviselőit a tárgyalások menetébe, hanem azt kivanta, hogy a konferencia résztvevői fogadjanak becsületszóra szigorú titoktartást. Izmid kijelentette, hogy a török delegáció ebben a kéidésben szabadkezet tart fenn magának, sőt már holnap, ha érdekes lesz a tárgyalás, a maga részéről közléseket fog tenni a sajtónak. A békekonferenciának a területi és katonai kérdések tárgyalására k;küldött bizottsága mai első ülését Törökország európai határainak megvizsgálásával kezdte meg. Izmed pasa, a török delegáció vezetője az 1913. évi halárt követelte és azt kívánta, hogy Nyugatthráciában taitsanak népszavazási. Venizelosz kijelentette, hogy Görögország az 1915. évi határok viszszaállitása melleit van. Nincsics szembehelyezkedett azzal a tervvel, hogy Nyugaltráciában népszavazás tartassák. Mussolini miniszterelnök Lausanneban az Egyesült-A lamot képviselőivel megbeszélte azokat a módozatokat, amelyek az EgytsCItAllamok és Olaszország között a gazdasági együttműködésre a legalkalmasabbnak bizonyu nak. Utánuk Mussolini Duca román külügy-