Szeged, 1922. november (3. évfolyam, 189-213. szám)

1922-11-01 / 189. szám

Egyes szám ára 10 korona. Sierkesilöteg t« kUdóMtt­1*1. Kölctey-ulci 6. (Proféli­nilló. t. emelet 6.) Telefon iS—JJ. A .Sieged* meglele­•Ik hélta kl»élelé»el minden Mp. Egyei tzém in 10 ko­ron*. Előfizetett árak: Egy kónapr* Szegeden 240. Bud»­»<*ten ét vidéken 260 kor. Hirdetési írok : Félhatibea 1 mm. 4. egy hatiboa T. mátfél t ltokon 10'40, két tat*bon 14 kor***. Apróhlr­delét 4 K. kOfér belükkel t K. SiO'egköill ktaleméayek toronként 40 R. Nytlttér, CM* Udl ét oroatktr tOK. Tftbb­tifiri IcIwUtail ireagedaény. III. évfolyam. Szeged, 1922 november 1, SZERDA. 189-ik szám. Anyák forradalma. Budi>pest közgyűlésén elborzadva hallgatták az emberek a hivatalos jelentést arról, hogy a magyarság nemcsak nagyjaiban pusztult el, hanem kicsinyeiben is haldoklik. Az újszülött gyerekek kisebbek, könnyebbek és csenevé­szebbek ma, mint a háború előtti idők cse­csemői voltak Gyönge kis életmécsesek, amelyek csak azért születtek bele a megátkozott nem­zedék éjszakájába, hogy minél előbb kialudja­nak. Beteg fák férges kis virágbimbói, amiknek szélvihar se kell, maguktól leperegnek. S ki tudja, talán jobb nekik igy és talán a fák örülnek is, ha meddők maradnak és nem kell sarjaikat félteni a maguk hálálná! gonoszabb életénél. S ugyanekkor a Matin egy olyan lázadás hírét hirdeti világgá, aminőt soha nem ért még az emberiség törtenete, amely pedig egymás sarkát taposó lázadások láncolata. A Matin, amely sóba nem volt pacifista, amely ma is a sovinizmus vérszin lobogóját viszi, ez a harcos leivu újság azt állapítja meg, hogy a francia ai ék .magasabb erkölcsi parancs" szavára nem akarnak többé katonát és adófizetőt adni az államnak. A Matin, amely ma is azt hirdeti, hogy a háború olyan szükség, amelynek lehető­ségével minden percben számolni kell s amely­nek elkövetkezésére szakadatlan készülni kell, a Matin attól fél, hogy a francia anyáknak igaza van. Igazuk van akkor, amikor nem mernek uj életet adni a jövendőnek, az uj erőre annyira rászoruló s a felfrissülést annyira sóvárgó francia nemzetnek, mert ugy érzik, hogy erkölcsi kötelességük megnimélni az uj sarjadékokat attól a golyójától, amelyen fivéreiknek, férjeik­nek, apáiknak, nekik el kellett és el kell vér­zeni. Az életad.'-nak ez a megtagadása megható és megdöboentö formája az egyetlen szent önzésnek, a minden önzések küzt egyedül tér­detmeghajtó anyai önzésnek. A nő nem akar többé anya lenni, mert ismeri a szenvedések végtelenségét, amellyel az élet kínozza és gyötri a ma élőket. Az anya ugy óvja gyermekét a jöverdő lövészárkaitól, a gránátrobbanástól, a magaőrlő tépelödéstől és a gyilkos gondoktól, hogy nem engedi megszületni. Béklyókba veri szenvedélyét, kinos koriatok közé szorítja őii ösztöneit, sanyargató vívódásokkal gyötri tes­tét, hogy ne kelljen életei adnia. Lázadás ez a természet örök parancsai ellen, az anyai test és az anyai lélek ijeszti) forradalma, minden forradalmak közt a legirtózatosabb. Álomszerű valóság, amely az emberiség lázában támadt és amely el fogja pusztítani az emberiséget, ha azok, akikre az emberi sorsok intézése bi­z'tott, nem tudnak úrrá lenni a lázon. Mert ez előtt az uj betegség előtt nincsenek h tárok és nincsenek vámsorompók. Az anyák szövet ége egy és o,z<hatatlan, amint ölök és szentségben egy minden anya. Ma a francia anya pusztítja a jövöt, mert reüegi annak szen­vedőül, holnap a német, hotnapu'án a többi mind Mert az &nyai szeretet lassanként min­űer.üit le fo?, roskadni annak a gondolatnak a szörnyű tulya alatt, hogy az egyszer emberré serdülő gyerek annyit és «gy fog szenvedni, amennyit szenvedett és szenved a ma embere. November elbö estéjén szerteszéjjel Európá­ban mindenütt kig>ulnak a halotti mécsnek és az ösöktöl ö/ökölt szokás és a léieles hit törvénye szerint mindenütt könyörögnek az élők a haló takért. De ez már a kilencedik halottak-estéje azóta, amióta világrészünk el­kezdett a háborús sirok fekete gyöngyeibe öltözni s minden haló tak-estéje fájdalmasabb és gyötrelmesebb, mint az előző évi volt. Ma már mindenütt azt érzik az élők, hogy a hol­tak™ k könnyebb, hogy azok a boldogabbak hogy irigyelni kell őket, nem szánni. Ez az igazi nihil, a minden forradalmaknál rettenete­sebb és vigasztalanabb feketeség, amely föl­szállott a háború megnyill poklából és egyre sűrűbben borul rá sz európai lélekre, kioltván minden maradék sugarát. Es ennek a fegyvertelen, ájult, kétfégbe­eseiten tehetetlen forrada'omnak az élén az anyák állnak, akik nem akarnak uj nemzedé­ket, amelyre nem tudnának egyéb örököt hagyni a végeláthatatlan szenvedésnél. Akik nem hallották meg az emberiség átkait és jajait nyolc esztendő alatt, a gyűlölet, a vér, a pusztítás apostolai, akik szebb és iobb jövő Ígéretével gyújtották föl a világot és szebb ét jobb jövő Ígéretével szítják mindenült a lohadó lángokat, azok legalább az anyák néma forra­dalmától tettenjenek meg, amely az életet tagadja meg a jövötöl. Ez a fcrradalom több jelnél és intésnél, panasznál és számonkérés­nél. Az anyák lázadása parancs, amelyet meg kell hallani, mert némaságában is az emberi­ség életösztöne sikolt benne utolsót. A fascista puccs után Az uj kotmány névsora a következő: mi­niszterélnök, belügy- és külügyminiszter Mus­solini, hadügy Dlaz tábornok, tengerészet Thaon di Revei, kincstári miniszter Hinaudi (naciona­lista), iparügy RosstTeofil (nacionalísia), pénz­ügy Stefani (fascista), gyarmatügyi Federzeni (nacionalista), a felszabadult lerületek minisz­tere Guicinati (fascista), igazságügy Oviglto (demokrata), földmfvelésügyi de Capitanl (fas­cista), közmunkaügy Carnazza (nacionalista), posta- és távirdaügy Colonna di Cesare (nacio­nalista), munkaügy és népjóléti Cavazzonl (néppárti), államtitkárok: miniszterelnökség Acerbe (fascista), belügy, Fiezi, külügy Pasco­lini Vasallo (detnokrat.), hadügy Dobono (fas­cista), tengerészet Giare (fascista), nyugdíj­ügy de Vecchl (fascista). Rómában a fascisták és nacionalisták tüntető körmenetet rendezlek. A szociáldemokraták otthonát megszállották és a há*ra kitűzték a háromszínű lobogót. Leninnek ott talált képét elégették. t . . A Chicago Tribüné tudósítója jelenti Rómá­ból, hogy a fascisták hír szerint elfogták Nitiif. Mussolini azt tervezi, hogy őrizetbe vételi mind. azokat a politikusoka', akik legutóbb kormá nyon voltak s hibáikért, amelyeket miniszterke­désük idején elkövettek, állami törvényszék előtt vonja felelősségre. Amikor Mussolinit tegnap a király kihallga­táson fogadta, az óriási néptömeg hárrmszori kiáltással kérte a király megjelenéséi. A király megjelent az erkélyen, amire lelkes ovációban részesítették. Mussolini beszédet intézett a nép­hez, amelyben bejelentette, hogy az uj kormány Olaszországot magas hivatásanak utján fogja vezetni. A fascista csapatok felvonulását a ki­rály előtt a holnapi ntpra halasztották. Milánóból táviratozzák az Informaiionnak, hogy több szocialista vezér eltűnt. Egyecek ál­lítólag Tessin Kantonba, némelyek Ausztriába meneküllek. Arragona szocialista vezér, aki a genfi nemzetközi munkakonferencián volt, nem tért vissza Olaszországba. Római jelentés szerint a fascisták főparancs­i noka napijelentésben szóiitta fel a fascistákat, hogy térjenek vissza nyugodt polgári foglalko­zásukhoz és munkájukhoz. Maga Mussolini igen szigorú parancsot adott a római rendőr­főnöknek, hogy minden körülmény között aka­dályozzon meg minden összetűzést a fascisták és szocialisták között. A forgalmat valamennyi vasútvonalon újból megkezdték. A kormány megengedte az ország belsejében a sajtó céljaira szolgáló telefon­beszélgetéseket. A vérosban a viszonyok teljesen normálisak. Az üzleteket 12 óráig, amig a fascis'ák dísz­menete véget éit, zárva tartották. Az uj mi­niszterek többsége az elmúlt éjszaka folyamán hivatalában tartózkodott. A fascisták négyes tanácsa formális parancsot adott ki, amelyben elrendeli, hogy a mozgósított tábor a dísz­menet után egész Olaszon zágban szereljen le. A Rómában egybegyűlt fascista miliciát a Piccolo 100.000 fóré becsüli. A lap rámutat arra, hogy a focisták diadalának első ered­ménye a líra anolyamának emelkedése. A Deutsche Allgemeine Zeitung jelentése sze­rint Mussolini a lapok tuáMtóinak a követke­zőket jelentelte ki: Olaszországból erős, dolgom fegyelmezett országot akarunk csinálni. A mos­tani alkotmányt nem vetjük el, de halállal fe­nyegetünk mindenkit, aki az ellen vét. Jelsza­vunk: két szemet egyért, két fogat egyért. Az Excetslor mai számában az u] olasz mi­niszterelnök külpolitikai felfogását a követke­zőkben körvonalazza: Ugy tudjuk, hogy Mussolini hajlandó becsü­letes együttműködésre Franciaországgal és haj­landó támogatni az igazságos követeléseket az északi franciaországi romok újjáépítésében. Nem tagadhatom azonban, hogy Mussolini nagy olasz hazafi és az az óhaja, hogy Franciaor­szág Olaszországot jobban megértse, mint ed­dig tette. Olaszország nem engedheti meg, hogy akadályozzák cselekvési szabadságát az Adriai tengeren, amit olasz tengernek tekinte­nek. Olaszország nem fogja megengedni, hogy szabadságát a dunai területen korlátozzák és akár nyilt, akár burkolt formában az osztrák­magyar monarchiát visszaállítsák. A latin fas­c zii'Us nem akar közös határt a németekkel. A tiroli határ nekünk szent és nem fogjuk en­gedni, hogy Németország a felső Etsch terüle­tén valamilyen agitáció! folytasson. A Petit Párisién jelentése szerint Mussolini személyére nézve elismeri Jugoszláviával szem­ben a Rapajloban vállalt kötelezettségek teljesí­tésének szükségességét. A Matin közli római tudósítójának Mussolini­vei VB ló beszélgetését, melyben kijelenti, hogy a nemzet méltóságának megfelelő és minden kalandtól mentes külpolitikát fog követni. Ki­jelentette, hogy o kamarát november 7-re, vagy 8 ra hívják össze. Amennyiben kisebbségben maradnak, haladéktalr :ul intézkednek a kamara feloszlatása iránt. Az olaszországi fordulat kétségtelenül irány­változást fog hozni Schanzer külpolitikájában s nagy aggodalommal figyelik a francia külügy­minisztériumban azt a komoly eshetőséget, hoey Olaszország és Jugoszlávia között konfliktus fog kitörni. Az olasz keleti politikában francia feifogás szerint semmit sem fog változni s biz'osra lehet venni, hogy november 13 ikán összeül Lausanntbaii a békekonferencia, azonban valószínűnek tartják hogy az olasz politika a német birodalmat és általában a középeurópai állarrokal érin'ő kéidésekben lényegefen el fog térni Sclianzer és Sforza politikájától. Olyan körökben, .-melyek a reparációkat féllik, aggód­nak, hogy a brüsszeli jóvátételi konferenciára a fjseista uralom Franciaország szeírpontjából hátrányos befolyást fci» gyakorolni. Belgrádból jelent. . hogy az olaszországi események háttérbe b.ori'ották a belső válságot és a kormány minden érdeklődése a farciita uralom tervét kémleli Jugoszlávia irányában. Megbízható hirek jöttek arról, hogy Musztafa Kemal D 'Annunzio csapataival akar szövetkezni és a kormány elővigyázatból most készül arra, hogy a demarkációs vonalon visszaverhessen minden fascista támadást. A kormányhoz tegnap hirek érkeztek anól, hogy a fascisták Albániába, Montenegróba éí Dalmáciába betörésre készüljek elő. Jugoszlávia külföldi diplomáciai képviseleteihez azonnsl utasítást küldtek, hogy a külföldi államokat erről a tényről értesítsék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom