Szeged, 1922. október (3. évfolyam, 181-188. szám)

1922-10-31 / 188. szám

Szeged, 1922 október 31. SZBQBD 3 A funerális frazeológia el fogja siratni a kidőlt mérföldmulalót, irá<mü/éizet klassziku­sát, akinek enVékezete ö ökélelü lesz. Mi ugy érezzük, mintha a mai magyarság többet vesz­tett volna benne. Hiszen ha mérföldmutató volt, nincs miért feljajdulni, mert a mérföld­mutító nem döl ki attól, hogy egy embert koporsóba tesznek, — amií ahotot', az tovább is muta'ja az utat a nemzedékeknek. Hiszen ha klasszikus vo't, akkor megmarad müveiben, amelyeket generációk adnak egymás kezébe és az irodalom történetben, amelyben a halállal kezdődik a halhatatlanság. A hirtelen kialudt egri csillag több volt nekünk ma nagy írónál, akit a halál próba­köve is nemes matériának fémjelez: a mai magyarság reprezentáns írója voP, akire min­denki csak fölfelé tekintett, ritka szimbólum volt, ame'ynek tiszteletében egynek érezhette magát ez a széttépeti lelkű orstág. Halálával megint elszakadt egy ab'^ól a kevés kötelék­ből, anely még összetartja a maradék-ország maradék népét. Ezért különösen fájdalmas em­beri voltának megse-nmisülése s ezért külön­bö ik mostani gyászunk a sollemnis gyászok szokott stációitok Magát az iró!, a legkomolyabb művészek közül valót, a unek nem igen voltak elődei, aki magát teremtette azzá, ami volt, aki egy­szerű volt és mé^is titkokkal teljes, mint az élet s magyar, mint a legnagyobbak közül Army Ját oson kivül tílán senki: az írót ko­moly, bucsu-ó magyar bánattal kellene útjára bocsátani. Nem tépU köntös, nem sebszsggatta hoailok mé'tó ehhez a bánathoz, csak c^önds elmél'zás, meghijbtt fő és szívből fölszivárgó könnyök. Hiszen ő in-gi is fölséges eg.szerű­séggel halt meg, mint egvik alakja, a broni­arcu, főidet imádó öreg Kevi Pál s úgyis kel­le'e őt meggyászolni, ahogy az ö falusijai gyászolnak: belül megrázkódó fájással s utána néző fándt tekintettel. Kopotsóját, amelynek babérkoszorúit száz­ezrek szivének megilletődés? köti ma este szerte a?: országban, ahová eljutott a gyászhír hallója, — koporsóját víg^láthatatlan gyász­menet követi. Bornemissza Gergely, Egervár kapitánya halad az élen, lecsüggesztve sisakos fejét és Gö:e Gábor biró uram a sereghajtó, aki szerényen és félve lopakszik oda gyász­pántünás kalapjával, mert ha kitagadta is az .ró, ö tudj*, hogy neki joga van ott lenni, mert a népszerűség pirosszemü búzáját ő gvöj ötte először a tarisznyájába. És ott van Zéta, a Láthatatlan Ember nagyszivü rabszol­gája és isten rabja, az imádságszerző Jancsi fráter ; a bölcs Pöhöly, akinek az a hitvallása, hogy a föld sohi nem csal meg senkit, ami nyilván a legősibb magyar gondolat; és ott van Csurgó, az öreg tekintetes ur és Baracs Imre, a Bor magyarja; és ott vannak a tilu virágszemű gyerekei, a Kovács Rózák és Tabi Jóskák és ott vannak a Botticelli ecseté/el fes­lett galat.iblelkű nők: Emőke, a hun pusztai rózsa, Adiia, az angyalok testvére, Margit, a szűz kitulylány és a kibontott hajú Eszter, aki a Sienlivánéji álom tündéreivel rokon. De ott vsn a szegény teieg Pdykó tyúk is, a csere­bogarak és piüangók, a méhek és a fecskék, az Isten egész teremtett világa, amelynek min­den mozdjlásában érezte a lelket. Ö venkilenc éves mu'.t Gárdonyi Géza a nyáron í» alig volt rá husz esztendeje, hogy ezt a gazdag világát a szoöorphs-.tikáju alakok­nak megteremtse. Emberi és irót éle'e nagy­szerű. üc harminc éves koráig nagyon lassú emelkedes volt. Falusi tanitó volt tui a Dunán, az egyetemmel is próbálkozott s vagy tiz é ig elte a vidéki ujiágcsinálás keserves kenyerét is. Igy lakti meg Szegedet is, mint a Híradó és Napló riportere s ebb;n a városban lett Ziegler Gézából: Gárdonyi Géza. Itt jelent meg első kötete, a Figurák s a vidékről szívta fel a fővarosba a Magyar Hirlap, amelynek Göre-levelei leliék or-zágos hírűvé a nevét. Már negyven éves volt, mikor az Akadémia megkoszorúzta nagy történeti regényét, az Egri csillagok-ai s ettől kezdve élete az irodalom­történet*4. E^er az ország minden városát meg­szégyenítő uri geszlussil egy telket ajándékozol', az írónak, aki idevonult a sokszavu és kevés­szivü világból s a csönd és magánosság ihleté­ben termette üde és leányos tisztaságú verseit nagysikerű színdarabjait és páratlan népszerűségi! regényeit, mindig és mindenekben megmaradván lírikusnak, aki a legszemélytelenebb dolgában is magát adja. Sajátságos életet élő ember volt a magyar lelkeknek ez a nagy nyitogatója, életvezetésében és világnézetében maga is józan, bölccsé finomult magyar paraszt: skeptikus és mégis babonás, keserű és mégis mosolygós, őszinte és mégts zárkózott, méltóságosan komoly és furcsán vidám, hideg és meleg, örökös ellen­tétek emberi keveréke. Az ország a nagy halott elölt félárbócra vonja be lobogóját, azok, akiket megríkatott és megmosolyogtatott, lelkűkkel állanak diszörséget koporsója körül. Vasárnap éjjel Gárdonyi Géza Egerben meg­halt. Gárdonyit Eger város saját halottjának tekinti és közköltségen temetik el. Gárdonyit való­színűleg a városházán fogják felravatalozni. A temetés pontos időpontját még nem állapították meg. Gárdonyi Géza temetésén a kultuszminisz­tériumot dr. Kupcsay Felicián miniszteri tanácsos fogja képviselni és a költő sírjára a kormány nevében koszorút fog helyezni. A főváros törvényhatósága hétfőn délután tartott folytatólagos közgyűlésén Folkusházy polgármester elnöki bejelentője során kegyeletes szavakkal emlékezett meg Gárdonyi Gézáról és javasolta, hogy a székesfőváros törvényhatósága részvéttáviratot küldjön az elhunyt családjának i és Eger városának. A városházi titkos gyűlés. (A Szeged tudósítójától) Vasárnap délután, mint már jelenlettüK, szigorúan bizalmas jel­leggel titkos gazdasági értekezletet tartot­tak, amelyen Schandl Károly dr. földmi­velésügyi államtitkáron és a hivatalos rendőr­ségen k'vül csak azok a környékbeli gazdák jelenhet ek meg, akiknek névsorát a Széchenyi­szövetség állította össze. Az értekezletnek tu­lajdonképeni célja az volt, hogy Schandl állam­titkár bizalmas baráti körben meghallgassa azokat a panaszokat, sérelmeket, amelyek fel­merüllek a gazdák között a kormány mezőgaz­dasági politikájával szemben. A „gazdasági konferencia" fél négykor kezdődött. Az első kérdés a kiviteli állatvásár Qgye voll. Vass Jenő, a Hu;- és Vásárpénztár igazgatója elmondotta a földmivelésügyi államtitkárnak, hogy Budapest, Nagytétény és Sopron példá­jára Szeged városa is kérte a kormányt, hogy itt is engedélyezzen kivitelt állatvásárt. Szeged fekvése ugyan földrajzilag nem a legszerencsé­sebb, mivel állalkivitelünk délfelé nem igen van, azonban a város idegenforgalminak nö­velése szempontjából és a Szeged környéki gazdák anyagi érdekéből mégis kívánatos lenne, ha a koimáiy teljesítené a város kívánságát, Schandl Károly dr. államtitkár válaszában meg­igér'e, hogy készségesen támogatja ezt a kí­vánságot. A kisgazdák elégedetlenek a kormánnyal. Ezután a kisüstökröl volt nagyobb viia. A gazdaközönség egyik legnagyobb sérelme akis­üstügy. A központi szeszfőzők kartellszerüen uralkodnak és az a körülmény, hogy ezek nagy távolságra vannak egymástól, rendkivüli módon megnehezíti a szeszégetést. n8ármennyit is bíztunk a kormány irántunk való jóindula­tába, — panaszkodott egy szegedi gazda — most mir ugy látszik, a kormányunk nem igen törődik a mi bajainkkal és inkább a szeszkar­tell kedvében jár'. Elmondotta még, hogy a borszálliitási tarifa is sérti a szegedi borterme­lők érdekeit. Szegeden ugyanis tiz korona esik egy liter borra, mig a sör literjére alig korona. Az ülésen megjelent Kószó István és Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselő is. A földmivelésügyi államtitkár válászúban meg akarta nyugtatni a kedélyeket. A négy magánkézen levő gyár egyeduralmának ellen­súlyozására az állam is alapit egy gyárat. Kéri, hogy a gazdák már most jelentsék be rézgálic­szükségleteikcl. A kisüstök ügye nem a föld­mivelésügyi miniszter, hanem a pénzügy­miniszter hatáskörébe tartozik, de elismeri, hoigy a sérelmezett anomáliák tényleg megvannak és ígéri, hogy megszüntetésükért mindent megtesz. Ezt különben a gazdák joggal meg is kíván­hatják, h szen a pénzügyminiszter — amikor a gazdák belementek a buzavalutás földadóba — megígérte a kisüstök szabad versenyének vissza­állítását A borszállitási tarifa mérséklése érde­kében ugyancsak megígérte az államtitkár a közbenjárását. A paprikások sérelmei. Ezután Korom Mihály a psprikatemelők súlyos sérelmeit teszi szóvá. A minősítés mai rendfzeu tűrhetetlen, mert hetekig hever a paprika feldolgozatlanul a malomban. A minő­sí és a normális versenyt is kizá'i\ amennyiben senkisem lörek .k már valóan elsőrendű paprika termelésére, mivel úgyis csak .édes­nemesnek" minősítik. A kecskeméti mezőgazdasági kamara igaz­gatója is felszólalt ebben az ügybei A bajok­nak két oka van. Az egyik az, hogy a paprika­kereskedelem túlnyomórészt zsidikizen van; a másik, hogy a szegedi piprikát külföldön hamisítják és igy kihasználják világhírét A paprikalermelőkct szö/etkezelbe kellene tömörí­teni. Schandl államtitkár megígéri, hogy meg­védelmezi a szegedi paprikát. A minősítés fenn­tartása föltétlenül szükséges, azt a termelés érdese követeli. A m:zőrend5ri törvényt ren­delettel nem változtathatják meg, — mert • kormány kivételes hatalma lejárt — de komoly (erve a kormánynak, hogy ezt a kérdést desen még's rendezi. Ezután dr. Somogyi Szilveszter polgármester kért szót. Bevezetésül ö is a piprikaüggyel foglalkozik. Elmondja, hogy a vegyvizsgáló­állomás személyzetszaporitása kiküszöbölné a várakozást Ezután a város fMdbirtokpoütikájáról beszélt. Aggodalommal látja a város közönsége a szomszédos helységek lakosságának azt a törekvését, hogy a földbirtokrendező biró ság a földreform alapján vegye el a várostól a termő­földet és ossza ki közöttük. Szeged határában 140000 hold föld van, 40.000 hold a városé. A 70 000 holdból 12.000 hold legelő, tehát közcélt szolgál, 8000 az erdő és 10.000 a viz. A szántóföld körülbelül 40.000 katasztrális hold. Emberemlékezet ó'a a termőföldet a város bérbeadás utján hasznosította. Szeged föld­birtokpolitikája teljes mértékben megfelel a földbirtokreform szellemének. Mindenki bérlethez jut, aki dolgozni akar. Ezért nem volt Szeged határában soha agrárszocializmus, sőt munka­nélküliség miatt kivándorlás sem volt. Szeretné, ha a fóldbirtokrendezö bíróság az itteni viszonyok tanulmányozásira bizottságot küldene ki. „Föloigányjogosulk nincs." Schtndl államtitkár kijelentelte, hogy föld­követelésire senkinek sincs joga, mert igény­jogosult nincs. A földbirtokrendező bíróság mindenkor a közérdeket tartja e'sősorban szem előtt, csupán azt nézi, ho^y a kérelmek telje­sítése megfelel-e a flld'oirtokpol lika céljainak. Leghelyesebbnek azt tartja, ha a város fölter­jesztést küld a föld jirtokrendező bírósághoz, amiben ugyanazokat el-undja, amit a polgár­mester itt elmondott, t fölterjesztést a föld­mivelésügyi miniszter majd jóindulatulag vé­leményezi. A polgármester k'szönellel tudomásul veszi az államtikár válaszát és hivatkozik egy jelen­levő kisgazdára, Csiszárra, aki maga is bér­lője a városnak és igy tanuskodhatik a város igaza mellett. Csiszár fel is szólal. Először ugyan a paprika­kérdésről beszél, de azután kiielenti, hogy a város földbirlokpolttikájánál történnek visszaélé­sek. Igy sokan a felületes ellenőrzések miatt üzérkednek a városi bérletekkel. Meg kellene tiltani a feles gazdálkodást is, mert az is üzér­kedés. Kószó István dr. beszélt még a földadóról, fizetésre buzdította a gazdákat A titkos gazda­sági konferencia a polgármester rövid záró beszéde után ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom