Szeged, 1922. október (3. évfolyam, 181-188. szám)

1922-10-29 / 187. szám

SZEGED Szeged, 1922 október 29. A román követ cáfolja a vizum-beszüntetést. Budapestről jelentik : A román királyi követség a Magyar Távirati Iroda szerkesztőségéhez ma délben az alábbi levelet intézte: A román királyi követség kéri a t. szerkesztőséget, hogy az alábbi kommünikét közzétenni szíveskedjék: — A magyar sajtóban ma 1922 október 28-án megjelent ama híreszteléssel szemben, hogy a román konzulátus a vízumkiadást megszüntette volna, a királyi követség mejegyzi, hogy tegnap, pinteken a konzulátus 11 óra 30 percig működött, habár nagy görögkeleti ünnep miatt szünetelnie kellett volna. Ma, 28 án a vízumkiadás rendesen folyik. Egyetlen megtett intézkedés a bizonyos protekciós soror.kivűli ajánlás visszautasi'ására szoritkjzik, mert ezek az ajánlások a konzulátus előtt ácsorgó nepre sérelmesek voltak. A Magyar Távirati Iroda a fenti közleménnyel kapcsolatban jelenti, hogy illetékes helyen a láttamozás beszüntetéséről szóló tegnapi közleményt teljes egészében fentartják. Az egyik budapesti déli lap értesülése szerint a magyar kormány még nem határozott, hogy ezzel a román haíalmaskodással szemben miijen magatartást tanúsítson, egyelőre azonban táviratilag intézkedett, hogy a bukaresti magyar követség azonnal szüntesse meg a vizűm kiadását. A távirat tegnap este elment és a mai naptól a bukaresti magyar követség nem ad ki vízumot. A kormány szándékait és intencióit ismerő helyen a román kamarában elhangzott beszédekből, az állítólag elküldendő demsrsról, valamint a romín vízumok kiadásának beszüntetésére vonatkozólag illeték >3 körökbei a Következő a vélekedés: A kormány a várakozás álláspontjára helyezkedik a demarse ügyében. A román követség nem meri hitározottan beszüntetni a vízumok kiadását. U^y látszik, hogy ez csupán Stircea rónái követ egyéni akciója. A kormány a magyír közvélemény nyomása a'att nem is tehet senmit arra az esetre sem, na Szilágyi Ltjo;, va*y mis képviselőtársa tovább filytalná a nemzetgyűlésen az elnyomott mtgyír nemzeti kiseb'osé^ek sérelneinek f elsorolás ít. Támogatja a pjiitikusok törekvését a magyar sajtó is, ame;y a legnagyobb egyimetaséggel lépett fel a ro nán követség budípe;ti akciójával szemben és a szabad vé'enénynyilvániiási jog alapján visszautasította az illetéktelen beavatkozást. A Szeged röviden közölte már, hogy vasárnap délután fél négy órakor fontos értekezlet lesz a városháza tanácstermében, amelyen jelen lesz Schandl Károly dr. földmivelésUgyi államtitkár, néhái.y nemzetgyűlési képviselő és a szegedi gazdasági élet vezető emberei. Az értekezleten a vidéket érdeklő fontosabb gazdasági kérdéseket beszélnek meg. Előreláthatólag a fmtos gazdasági értekezlet titko3 jellegű lesz. Illetékes helyről a következőket tudtuk meg: A dolog ugy áll, hogy a népfőiskolások országos Széchenyi-szövetsége vasárnap délelőtt tiz órakor a közgyűlési teremben tartja ezévi rendes közgyűlését országos kongresseussal egybekötve. Az elnöki megnyitót Schandl Károly dr. földmivelésügyi államtikár tartja, Steinecker Ferenc dr. a budapesti közgazdasági egyetem tanára a „Széchenyi magyar népfőiskola szellemi vezére" címen tart előadást, a záróbeszédet pedi® Somogyi Szilveszter dr. mondja el. A kongre.'czuson részt vesz Kószó István dr. belüsyí, Tóth Lajo3 kultuszminiszter! államtitkár, Héjj Imre, Bodó János, Eckhardt Tibor, Temesvdry Imre, Petrovics György, Ur„A festő halála." — Irta: Móra F«renc. — Ez egy uj regénynek a címe, amelyik most jelent meg. Igazság szerint ugy kellene mondani, hogy az én uj regényemnek a cime, mert én irtam A festő haldiá i. De, tetszik tudni, nem szoktam .még meg, hogy nekem van egy regényem s attól félek, nein is fogom megszokni, mert nem érdemes. Hiszen tudom én azt már négy hónap óta, hogy nekem van egy regényem, de tudja az Isten, azért a közérzésem ne,i> változott semmit. Ez csak olyan, mintha egy felhő, vagy e?y üV.ökö3 csillag birtokosának érezném magamat. E/észen más volna, ha azzal dicsekedhetném, hogy nekem van egy disznóm. Azzal méií a feleségomnek is imponálnék. De ki az ördögöt szeditek meg azzal, hogy nekem van egy regényem, amit én írtam? Próbáltuk ír ár mink azt, mikor a verseskönyvem megjelent. Nem én próbáltam, mert én már tapasztal! ember vagyok és ha ismeretlen emberek a becsületeó me .terségemről kérdezősködnek, én rendesen esernyőcsinálónak vallom magamat. T. i. sohase hallotta n meg, hogy valakinek rossz néven vették vulna, ha esernyőcsináló, ellenben aki haragost én még eddig szereztem magamnak, az mind azért haragszik rám, mert irok. Mintha én tehetnék róla, hogy nem öregbéres vagyok a Palovicsnál I A kislányom azonban még nincs u: y kitanulva a vilígi huncutságokban, mint én, t nnélfogva mikor a vrrseskönyvem mtg elent, i-lkérkedett vele a tejesasszonyunknak: — Nézze e, Ro:i néni, ezt a sok verset mind cz én apukáin irta! Egy-kCt esztendővel ezelőtt volt, akkor még jó világ volt, még szóbaállt velünk a tejesasszony. — Igaz volna az, tekintetös ur, amit a Panka kisasszony mond ? — nézett rám megdöbbenve. Magam is megrettentem, de hát még se hazudtoihattam meg a tulajdon gyerekemet. Roza néninek elfutotta a szemét a könny. — Szögény tekintetös ur, — simogatott meg a szeme őszinte részvéttel, — akkor nem is csudálom, hogy igy mögöregödött. Lássa, az én kis unokámnak csak a hinnuszt köllött beleírni a magyar irkába, mégis majd kitörte a rossz nyavalya az istenadtát. H nem maradjunk csak a regénynél. Ma küdle meg az első példányát a pesti kiadó, a Kultura. Nem tagadom, nagyon meg voltam illetődve, mikor első regény-szülöttemet megemeltem. Meg is mértem, mert gondolom, uriháznál igy szokás. Egy hijján husz deka, ennél töb iet ignzán nem lehet kívánni egy elsőszülött regén- 4ól! Hanem ez privát öröm, nem tartozik a nyilvánosság elé. Őszintén szólva legszívesebben hallgatnék az egész ügyről Ha az ember negyven írom éves korában hozza világra az első gy :rekét, akkor már inkább szégyenkezik, mint kérkedik. Hanem az a baj, hogy a könyv még el se hagyta a nyomdát, mikor a híre már az aszfa'tjn szaladgált. Még pedig olyan hir, amelyiknek a könyvem talán hasznát vehetné, de én rám nagyon rám ijesztett. Azt irta egyik kollégám a lapjában, hogy én Heiler Ödönről iriam regényt, a szegény festőről, akit mindnyájan szivből megsirattunk itt a cigánysoron, mikor elment tájképeket festeni a Lethe túlsó partján levő füzek alá. Titkos gazdasági konferencia lesz a városházán. banics Kálmán, Szakács József stb. nemzetgyűlési képviselők, Schandl Jizsef dr., a közgadasági egyetem tanára, azonkívül Eger, Esztergom, Győr, Székesfehérvár, Nagykanizsa, Cegléd, Szolnok, Budapest, Csongrád és Békéscsaba képviselteti magát. A gazdasági konferencia és a népfőiskolák kongresszusa között szoros összefüggés van, csakhogy a délutáni értekezlet teljesen zártkörű lesz, ugy hogy a gazdasági egyesületek képviselőin kivül csupán a meghívottak vehetnek részt, az ujsájirókat sem engedik be, hiszen ők már a nagy nyilvánqsságot képviselik. A kecskeméti gazdasági kamara rendezi az értekezletet. Az értekezleten mindazok résztvesznek, akik a népfőiskolások kongresszusán is megjelenne'c. Természe esen a képviselők is. Programot nem dolgoztak ki. Az aktaális gazdasági kérdésekről lesz eszmecsere, a paprikáról, a hagymáról a kivitel kérdésével kapcsolatban. Céljuk a kivitel korlátozásának megszűntetés:, vagy legalább is jelentékeny mérsékelése. Az uj személytarifa. (A Szeged budapesti tudósítójától.) Elsőnek jelentette a Szeged az egész ország nyilvánosságának, hogy az Államvasutak megdrágított tarifái már folyó év december elsején életbe lépnek és igy előreláthatólag egy ujabb drágulási folyamat fog megindulni, mint az ilyen alkalommal állandóan szokásban volt a múltban ugy a termelőknél, mint a kereskedőknél. A kérdéssel jelentésünk alapján több fővárosi napilap hosszabb cikkekben foglalkozott és megírta, hogy a tarifaemelés hivatalos oka az a nagymérvű defici', amely a Máv. háztartásában katasztrófálissá nőne ige. rövid idő alatt. A tegnapi napon a kereskedelmi minisztérium illetéKes osztályának előadója magához kérette az államvasutak díjszabási osztályának vezetőjét, akivel hosszabb tárgyalást folytatott. A megbeszélés folyamán fölmerült az a terv, hogy a decemberi tar faemelésnél alkalmazni kellene a németországi fuvardijtáblízatol, amellyel igen szép eredményeket értek el a németországi államvasutak. Ez a táblázat nem tartalmaz ugrásszerű emelkedést, hanem c<ak kisebb-nagyobb differenciát a nyersanyagok, illetve munkabérek drágulásához alkalmazkodva. Ezek szerint a \ magyar díjtételek nem szöknének egyszerre százszázötven százalékkal magasabbra, hanem havonkint csak husz-huszonöt percenttel drágulnának meg. Fölmerült a megbeszélésnél az is, bogy ket három tió.nap alatt a fokozatos emeléES:l el lehetne érni a most tervbe vett százszázalékos emelést, ami mindenesetre kisebb mértékben terhelné meg a dolgozó polgárokat. Azonban a gyakorlatban ez az elméletileg kedvező javaslat semmiképen sem állaná meg a helyét, mivel a közben eltelt idő alatt nem lehet számítani a magyar korona stabilságára, vagy esetleges javulására, ami megint azt vonná maga után, hogy az államvasút deficitje még magasabbra emelkedne a nyersanyagok és a munkabérek további drágulása miatt Igy a kereskedelmi minisztériumban lefolytatott tárgyalásnak az lelt az eredménye, hogy véglegesen megállapodtak a díjtételek száz-százötven percentes emelésében. A személyszállítás díjtételeit progresszív szellemben kívánja emelni a Máv. és pedig ugy, hogy a legkisebb diágitás a harmadosztályú jegyeket érné, mlg az első osztályú szállitás a legnagyobb mértékben emelkedne. A terv szerint negyven ötven százalékos lesz a kisebb emelés, mig kélszeres árat kell majd fizetni az első osztású jegyekért. A második osztályú szállitás hetvenöt percenttel lesz magasabb. (Bizonyosan angyal fiókák cicamacátnak az előtérben. A halászképekhez meg az apostolok állnak modellt.) Aztán meg hogy én Tápé titokzatos életét irom meg, az ősfaluét, ahol minden ember egy külön, zárt világ. Hát ez egy cseppet se igy van, de majdnem, szószerint igy lett. Mikor a szegény Dönd tragédiája megrázott bennünket, akkor én csakugyan azt mondtam: — Ha regényíró volnék, ebből regényt csinálnék. De ez csak olyan volt, mint mikor az ember azt mondja, hogyha én király volnék, akkor csík Jélig szívnám el a rövidszivarl, aztán oda adnám a miniszterelnökömnek, ho^y most már ő szíjjá tovább, mert innen kezJve már nagyon keserű. Sohase gondoltam rá, h >gy én valamikor csakugyan regényt irok. Azt is megvallom, hogy mikor r </egis azt mérte rám a sors, hogy eddigi gonoi ztetteimet regényírással teteinzzem be, gondoltam rá, hogy szegény barátunkból regényhősi csinálok. Meg is próbáltam, de nem ment. Hamar rájöttem, hogy ehhez a témához én gyönge legény vagyok. Akármerről fogom meg, ő vág földhöz engem, nem én teperem le őt. Aminek segíteni kellett volna, az is ellenem szegődött: a baráUág. Mindig a kis Heiler réveteg szemét láttam magam előtt, amint könyörögve néz rám, hogy hagyjam aludni, jobb az sokkal, mint ébren lenni. Én az előkkel szemben is nagyon c.vedéken • vagyok, nemliogy a halottakkal kötözKödnék! Feládoztam az egész tervemet a festő sirjfn. Nem maradt meg belőle, csak a cim: A festő halála. Ehhez szabtam egy egész uj történe'et, am:iy a fantázia játéka elejétől végig.